Ebben az írásban egy kiemelt témát, a szellemjárás jelenségét boncolom ha nem is atomjaira de kisebb darabokra biztosan. Ebben segítségemre lesz két-három a témában készült film is amikre mindössze azért van csak szükség, hogy jobban átlássuk a valóságot illetve a vele párhuzamba állított halovány és sokszor szánalmas készítményeket. A szellemjárás alapjában véve nem tartozik a hihetetlen történések közé mivel számtalanszor kerültek már elő róla szóló beszámolók vagy a szellemről készült igencsak meggyőző fotók. A szellemjárás alatt nagy viszonylatokban azt értik mikor a holtak nem találják a nyugalmat a másvilágon és nem tudnak elszakadni a földi világtól amihez haláluk előtt erősen kötődtek. Ezek általában a holt személy volt otthona, a hozzá legközelebb álló használati tárgya és a többi. Pontosan ezért beszélhetünk szellem járta házakról és nem ritka esetben szellemvárosról aminek a hátterében azomban általában tömeges mészárlás vagy még nagyobb dolog áll. Ezért számoltak már be a földön több millióan az otthonukban hirtelen helyet változtató és mozgó tárgyakról, az éjszaka közepén nyikorgó parkettákról vagy magától bekapcsolódó televízió készülékekről. 

A másik igen gyakran szóba jövő téma a szellemjárásal kapcsolatban pedig a megszállás. Rengeteg film, könyv, beszámoló és még akár rendőrségi jelentés is készült olyan esetekről amikor a szellem bele költözött egy élő emberbe, mindezt csupán azért, hogy általa vagy az ő szenvedése által megmutassa a többieknek, hogy miért is van még itt és mit kell tenniük, hogy végre nyugalmat találjon. Ez véleményem szerint egy rendkívül gyenge és közhelyes koholmány mégpedig azért mert a holt ember lelke nem képes a halál után a házban, a környéken, vagy egy tárgyban tovább élni. És, hogy miért nem? Elmondom. 

Amikor egy ember meghal, csak a teste az ami romlottsága következtében elhal akár csak egy növény ha lejárt az ideje. A lélek azomban tovább él és a megfelelő helyre száll. Ezek a helyek pedig a pokol és a menny. Ahogy élt az ember a látható földi világban, ahogy bánt embertársaival és amiket tett vagy nem tett, az alapján igazságos mércével számítva kerül a lelke a két túlvilági hely egyikébe. Tisztában vagyok vele, hogy a szkeptikusok és  az ateisták körében erősen megkérdőjelezett illetve nem elfogadott tény e két hely valódisága és létezése de ez legyen az ő dolguk. Ahogy sokan a szellemjárta házukról vagy démoni megszállásukról tettek tanúbizonyságot, úgy a túlvilág megjárásával kapcsolatban is voltak már többen. Amit személy szerint nem értek az az, hogy míg évente több horror is készül a szellemekről és démonokról, addig a halál utáni tapasztalatokról és beszámolókról mindössze pár könyv vagy még annyi sem látja meg a napot. Értem, hogy a félelemnek nagyobb a keletje mint a mesének hitt túlvilági jónak de kérdem én, ha hiszünk a szellemekben és hiszünk a gonosz létezésében, akkor miért vagyunk elutasítóak a túlvilág jó oldalával kapcsolatban. Ez is egy rejtély ami inkább kíván pszichológiai és filozófiai elmélkedést mintsem pár rendkívül gyenge mondatot és véleményt egy cikkben. Folytassuk tehát a szellemjárás rejtélyével. 

Felvételek bizonyítják az egész világon, hogy szellemek igenis léteznek és minden bizonnyal erősen kapcsolódnak az élőkhöz. Ezt mi sem bizonyítja jobban mint, hogy állandóan a közelünkben tartózkodnak. Érezzük jelenlétüket és sokszor még beszélnek is hozzánk. Nem állítom, hogy ezek a beszámolók mindössze szenzációkeltésre és a meggazdagodás reményének kielégítésére szolgáltak csupán, de kétség kívül volt rá precedens méghozzá nem is egy alkalommal. Vannak felvételek amiket kítűnő fotográfusok szerkesztettek meg igen becsülendő munkával és adtak el a sajtónak rendkívül sok pénzért. Ezáltal pedig két legyet ütöttek egy csapásra. Az emberekben elültették a félelem és rettegés magjait, másrészről pedig jól megszedték magukat anyagi javakkal. Minden szellem történetre van példa és ellenpélda is ami megint csak azt bizonyítja, hogy ezek a történések és élmények igencsak körülményesek és jól ki vannak taláva. 

Megszállás: A holt lélek miután elhagyja a testet a pokolba illetve a mennybe utazik attól függően hogyan élt a földi létben. Semmi esetben sem tud a földi látható világban maradni mivel ezt a biblia törvénye szigorúan megszabja. Az emberek többsége szereti abban a tudatban ringatni magát, hogy szeretteik a halál után kapcsolatba tudnak lépni velük és ott élnek a házban. Sajnos ez azomban teljes mértékben nincs így. A fentebb leírt jelenések mint a nyikorgó padló vagy a mozgó hintaszék amiben a nagymama ült, mind a gonosz becsapásának egy módja amivel az embereket megvakítja a spirituális érzékelés szintjén és a félelem szolgájává teszi őket. Az adott személynek adva ki magát a démon szállja meg a házat és akár az egyik lakót is.

Erre megannyi példát láthatunk különféle horror filmekben mint például a Nicol Kidman főszereplésével készült MÁSVILÁG vagy akár a manapság felkapott DÉMONOK KÖZÖTT duo. Mindkét film esetében a középpontban a szellemvilág áll és annak bizar valósága. A szellemidézés és szeánszok által úgy hiszik sokan, hogy kommunikálhatnak családtagjaikkal barátokkal, de persze vannak szép számmal akik csupán szórakozásból nyitják meg magukban az univerzális átjárókat a szellemvilág felé, ami nagyon veszélyes. Ezeket a tevékenységeket népszerűsítő filmek pedig a Waldemar hagyaték és az Ouija című alkotások amik pedig szintén egy pozitív képet festenek ezekről a cseppet sem átgondolt és eltévedt humánus módszerekről. A szellemjárás rejtélye tehát megoldva. 

DW. 

Tedd meg

Tildent és környékét egész nyáron rendőrök fésülték át. Folyamatosak voltak a házkutatások és a kihallgatások. Egy kis időre valóban szellemvárossá alakult a környék. A szél szabadon kószált a kihalt utcákon és az elhanyagolt földeken. Csekély jel utalt csak az életre a településen. Catherine naphosszat a szobájában ült és legújabb szenvedélyének az írásnak hódolt. Verseket és kis terjedelmű fél oldalas történeteket is írt mik persze legtöbbször a fiókban kötöttek ki. Még mindig gyakran gondolt Gabrielre akivel a tanév vége óta nem találkozott, noha azt beszélték meg, hogy a szünet alatt sokat lesznek együtt. Mihamarabb találkozni szeretett volna vele. Olyan volt mint egy növény, kitől elvárják, hogy az alapvető tápláléka nélkül egészségben szépen növekedjen. A házat, alig egy héttel a gyilkosság sorozat után még nem merte elhagyni, de felhívta a fiút és megkérte, hogy jöjjön át hozzá. Gabriel barátnője hívására meglepetten reagált, de biztosította a lányt a felöl, hogy nemsokára indul és este hat órára ott lesz. Catherine tudatta szüleivel barátja látogatásának hírét, akik viszont cseppet sem voltak meglepve. Már megszokták, hogy lányuk barátai bármikor és a nap bármely szakában ki-be járnak a házban. Gabriel is már-már családtagnak számított. Az évek során többször is töltötte az Oldwilde birtokon az éjszakát. Este hat órakor valóban befordult Gabriel kocsija a kapun. 

Catherine kifutott elé, hogy méltó módon üdvözölhesse. Megölelték egymást és a fiú kihasználva a lány vehemens közeledését újra megcsókolta. Janson és lilith is üdvözölték a fiút majd mindannyian bementek a házba. Janson azt  javasolta, hogy aznap este vacsorázzanak együtt a Horizonsban. Mindenki jó ötletnek találta, hisz úgysem mozdultak ki már jó ideje a házból a gyilkosságokat megelőzően sem. Az étteremben kevesen voltak vendégek. Rajtuk kívül talán öt ember lehetett az impozáns falak között. A vacsora tápláló és megfelelően ízletes volt. Mikor hazaértek, amíg Catherine elment megtisztálkodni, Gabriel lent maradt és Jansonnal beszélgetett a férfi legújabb regényéről. Mivel ő is írói babérokra törekedett, úgy gondolta jól fognak jönni egy befutott mesterember tanácsai. Janson szívesen vette Gabriel érdeklődését és tudás éhségét. Több mint egy órát beszélgettek. Ez idő alatt a fiatal ember felolvasta Jansonnak a szerelmes verset mit Catherinnek írt. Lilith hazaérkezésük után nemsokkal ágynak dőlt. Nagyon kimerítették az elmúlt hetek teendői. A két férfi, miután befejezték irodalmi társalgásukat elköszönt egymástól. Janson feleségéhez, Gabriel pedig szerelméhez indult az emeletre. Catherine még mindig a fürdőszobában volt. Bentről furcsa kaparászás és nyögdécselés hallatszott. Mikor Gabriel megkérdezte minden rendben e, a hangok abbamaradtak de válasz nem érkezett. A fiú azt hitte csak szerelme szórakozik vele, bár nem olyan embernek ismerte. Úgy döntött, hogy a szobában várja meg a lányt. Elhatározta, hogy aznap este lefekszik vele. Míg Gabriel a szobában ábrándozott a beteljesülni látszó szerelmen, addig Catherine a poklot járta meg. Mintha belelátott volna barátja gondolataiba, érezte volna amit ő. Rettenetes düh vett erőt rajta és ugyanaz a kontrollálhatatlan erő vette birtokba a testét mint már oly sokszor egész addigi életében. Gyűlölte, hogy ilyen. Gyűlölte, hogy így kell élnie. Rövid időn belül teljesen elvesztette az uralmát teste és agya felett egyaránt. Látását elvesztette és minden elhomályosult. 

Fél tizenegy tájban Catherine kijött a fürdőszobából és bement barátjához aki épp az ágyon igazította meg a lepedőt.  A levegő vibrált körülöttük, és érezni lehetett, hogy a vágyak felemelkedve elhatalmasodnak a fiatalok testén és elméjén. Catherine meglepően gátlástalanul viselkedett. Az addig meglehetősen szégyenlős és prűd lány, vad állattá változott és valósággal rávetette magát a fiúra. Letépte róla az inget és hajába kapaszkodva megcsókolta a megdöbbent Gabrielt. A fiú persze hagyta és teljesen átadta magát vadul mozgó barátnője akaratának. Nagyon vágyott a lánnyal való együttlétre, de akkor valahogy bűntudatot érzett. Az előtte vonagló félmeztelen Catherine látványa azonban hamar elfeledtette vele. Barátnője, miközben nadrágjától szabadította meg Gabrielt, folyamatosan a TEDD MEG-TEDD MEG szavakat suttogta és kéjesen körbenyalta a száját szélét. Gabriel erős akaratú férfi volt, és bár azon az este szíve nem helyeselte a döntést, ő mégis megtette. Ellenállhatatlanul vonzó barátnője orális kényeztetései után meg már megállíthatatlanul szaladt a szekér. Catherine mindez idő alatt a tudatánál volt. Újra végignézte, ahogy testét kihasználja az ismeretlen erő. Hasonló, mégis más volt az az este mint a mendotában történt aktus. A különbség a kettő között, hogy míg akkor semmit sem érzett és akarata ellenére történtek az események, addig azon az estén az Oldwilde birtokon ő is akarta. Akarta, hogy Gabriel belé hatoljon és érezte is. Valójában ő feküdt le vele, csak más irányította a mozdulatait. A kezdetben vad szeretkezés egy kis idő múltán átcsapott lágy és érzéki együttlétté. Akkor már Catherine a saját maga ura volt. Érezték egymás forró testét, azon a reszketést és a verítéket. Érezték a szívdobbanásokat és az élvezet sóhajait. Nem akarták elengedni egymást. Végre beteljesült őrült és kitartó szerelmük. Gabriel az összes lehetséges módon kényeztette kedvesét. Catherine a kéjtől szinte önkívületi állapotba került. Sosem élt még át hasonlót. Mikor aztán a csúcsra ért, erőteljes nyögéssel adott hangot kielégülésének. Egész testében reszketett és görcsösen belemarkolt a fiú hajába. Gabriel ezt a fájdalmat inkább tekintette ajzó szernek mintsem bármi másnak és erőteljes vehemenciával megkezdte a végső ostromot. Mindössze öt izzasztó perc után Gabriel is a mennyekben találta magát. Nagy sóhajtások közepette adta meg a végső boldogságot kedvesének aki már nem is lehetett volna jobban kielégülve. Felakadt szemmel feküdt barátja alatt és jobb kezével gyengén simogatta a fiú karját. Szeme hálásan mozgott gödrében miközben barátja szemét fürkészte. Az éjszaka csendje a fiatalokra borította köpönyegét. Fáradtak voltak már felkelni egymás mellöl és nem is akartak. Élvezték a helyzetet, hogy végre együtt lehetnek, egymás testéből nyerhetik a meleget. Gabriel megcsókolta szerelmét és a pár mély álomba zuhant. Az éjszaka nyugalmat árasztott szét a szobában és a környéken. Másnap Gabrielnek korán el kellett hagynia a házat, mert sürgős elintéznivalója akadt. Egy levelet hagyott a még alvó barátnőjének amiben leírta, hogy sajnálja de el kell intéznie valamit ezért ment el korán, de nagyon jól érezte magát az éjjel és várja a következő alkalmat és, hogy végre újra lássa. Mikor elolvasta, Catherine sírva fakadt. Természetesen megértette, hogy elment de mindazok után amit együtt átéltek, nagyon nagy szüksége lett volna a fiú jelenlétére. Hiányzott, hogy mellette legyen, hiányzott, hogy csókolja és simogassa egész nap, hogy meséljen neki és sétáljanak. A fantasztikusan telt éjszaka után a lánynak mégsem volt jó kedve. Egész nap a szobájában maradt, és a naplóját írta tele gondolataival. Gondolatok ezrei kavarogtak a fejében. Mindent leírt, hogy majd később emlékként elolvashassa az unokáinak. Én személy szerint örülök neki, hogy megtartotta a naplót és olyan becsületesen írta sokszor egész napokon keresztül. Gyönyörű szerelmespár voltak Gabriellel, igazán álomszépek. Szívből és nem csak színből szerették egymást. ( FOLYT. ) 

DW. 

Történet egy hétköznapi lányról aki egy nem hétköznapi tervnek a része. A spirituális erők jelenléte az életünkben manapság talán még eggyértelműbbé válltak mint valaha. Mindenütt fellelhetőek és sokunk életét erőteljesen befolyásolják. Ez a befolyásolás lehet gonosz illetve lehet jó irányú is. Az ősidőktől kezdve dúl a harc jó és rosz között. Számtalan könyvben leírták már és rengeteg elmélet született róla. Én magam sem vagyok kivétel, én is csak gyarapítom azoknak a mély gondolkodóknak sorát kiket nem hagy hidegen ez az ősi misztérium. A Catherine egy félig meddig fikcióra épülő elbeszélés ami magába foglalja az ősi gonoszt valamint az Isteni személyt és szentséget. Röviden a történet: Catherine egyedi lány egyedi szülőkkel és stílussal. Születése előtt már egy magasztos cél része. Egy Isteni tervé melyet itt a földön kell elvégeznie s ezáltal bevégezni sorsát. A gonosz tudomást szerezve isten prófétájáról minden erejével azon van, hogy meghiúsítsa a tervét ezért elküldi Azazelt egy bukott fejedelmet, hogy tegye lehetetlenné Catherine leendő munkáját és magát a lányt is pusztítsa el lassan és kegyetlenül. A lány anyja kítűnő célpont munkássága megkezdéséhez, akinek múltja erősen kapcsolódik az okkult tudományok relytelmeihez. A születést követően megkezdődik a keserves harc a láthatatlan és a látható világban eggyaránt amiből természetesen nem hiányozhat a romantika sem. 

Gyilkos ösztönök

A következő napokban Catherine nem tudta kiverni fejéből az estét, visszahúzódott tehát barlangjába és elmerült gondolataiban. Szüleivel a hazaérkezését követően nem sokat beszélt és még étkezni sem csatlakozott hozzájuk. Magába roskadt mint egy vörös törpe Minden ereje elhagyta és úgy érezte ha nem tesz valamit, megbolondul. Muszáj volt tehát valamivel lekötnie magát. 1992. Június 21-ének éjjelén azonban valami megmozdult Catherinben. Hangot hallott, Gabriel hangját aki arra bíztatta, hogy ölje meg szüleit. Ellenállhatatlan hangon szólította meg a lányt. Azon a férfias és erélyes hangon, mit úgy szeretett és aminek hatására Catherine bábként cselekedett. Felült ágyán majd köntösét magára öltve elindult a konyhába. Kihúzta a fiókot és kivett egy konyhakést, majd szülei hálószobája felé vette az irányt. Nem volt tudatánál. Lassan lépdelt nehogy felébressze őket. Benyitott és az ágyhoz lépve a magasba emelte a kést pontosan Lilith teste fölé. Anyja kinyitotta a szemét és álmosan bámult lányára majd megkérdezte töle, hogy mit csinál idelent mintha nem lett volna egyértelmű. Catherine nem válaszolt csak állt némán, felemelt kezében a késsel. Lilith mikor észrevette a kést kislánya kezében, felsikoltott. Janson is felébredt és a látványtól meghűlt ereiben a vér. Mindketten dermedten bámulták öntudatlan motyogó lányukat. 

Catherine maga elé meredt és mindössze pár szót hajtogatott: Et dixit ad me,Interfice occidere eos. ( És azt mondta nekem, öld meg őket. ) Janson jobban megőrizte lélekjelenlétét és a sötétben kimászott az ágyból majd Catherin közelébe jutva egy gyors mozdulattal kiütötte kezéből a kést. A lány felsikoltott majd hirtelen össze esett. Catherinet az eset után szülei benyugtatózták és az ágyhoz szíjazták. Közvetlen környezetéből eltávolítottak minden olyan tárgyat amivel magának vagy másnak bármilyen kárt okozhatott volna. Lilith a még a Dr. Woodlesttől kapott Stilnox nevű erős gyógyszert adta be kislányának, aki idő közben magához tért. A nyugtató hatására lassan és nehezen mozgatta a fejét és nehezen is tudta megformálni a szavakat. Arra kérte Lilitht, engedje el mert nemsokára újra nem lesz ura a saját testének. Lilith azonban nem engedett és mint aki siket, nem vett tudomást a lány kéréséről vagy  talán figyelmeztetéséről. Megsimogatta lánya homlokát és kiment a szobából. Catherine mint aki előre tudta volna mi fog történni, remegő hangon könyörögni kezdett. Hangja kisvártatva eltorzult és látása is elhomályosult. Ami következett, arra senki sem volt eléggé felkészülve. Nem volt lilith és Janson Oldwilde, és nem volt Tilden sem. 

A szoba ajtaja hatalmas csattanással kivágódott. A lány csuklóján és bokáin a szíjjak kioldódtak és Catherine felült az ágyán. A hold halovány fényében megcsillantak korom fekete szemei. A lány addig várt míg a csend teljesen be nem burkolta a házat és a környéket. Mikor elérkezettnek látta az időt, felállt és lement a konyhába egy késért. Mozgása lassú volt és töredezett. Aki látott már alvajárót, az nagyjából el tudja képzelni. Pár perccel később már mezítláb sétált keresztül az udvaron, majd az útra lépett és déli irányba elindult rajta. Fehér ruhájában kísértetként haladt tova a meleg, nyári éjben. Mint említettem is, ami azon az éjszakán történt, arra senki sem számított. Catherine összesen öt embert gyilkolt meg brutálisan, köztük egy csecsemőt is. Az áldozatok többsége tildeni lakos volt, ám a kisgyermek és anyja, Bloomeri polgárok voltak. Őket az 53-as főúton kapta el, stopposnak adva ki magát. Az összeszabdalt és megcsonkított holttestekre számokat vésett. Minden esetben a homlokra. A három tildeni áldozat testét a patakba dobta, de az 53-as úton meggyilkolt kisgyermeket és édesanyját az autójuk mellett hagyta. Mikor befejezte a gyilkos túrát, a lány hazatért a tildeni birtokra. Szülei még aludtak. A vér egy villámcsapás gyorsaságával szívódott fel ruhájáról és testéről. A kést gondosan elrejtette, majd visszafeküdt az ágyba. A szíjjak újra körülfogták csuklóit és két bokáját akár az indák. Reggel 6:00-kor megszólalt az ébresztő. Pár perccel később Lilith nyitott a szobába. 

Lilith leoldotta lánya karjáról és lábáról a szíjat és érdeklődött hogyléte felől. Catherin vélekedése szerint jól aludt és nem érezte magát rosszul. Anyja csókot nyomott homlokára és lehívta reggelizni. Étkezés közben a televízióban elkezdődtek az aznap reggeli hírek. A bemondó köszöntötte a nézőket és felhívta a figyelmet, hogy megrázó képsorokra lehet számítani. Az első hír a következő címet viselte: Brutális gyilkosság az 53-son. Mikor a rendőrök befejezték az előkészületeket, a gyilkossági csoport vette át a terepet. Rituális gyilkosságnak vélték majd később annak is statuálták. A homlokba karcolt számokat a biblia egy-egy versével hozták összefüggésbe. Az úton talált két holttest homokán a 3. 16. 9. jelkombinációt fedezték fel. A nyomozók ezt a bibliai Mózes 3. könyvének 16. fejezetének a 9. részeként tudták be, bár az igerész kapcsolódását a gyilkosságokhoz elsőre nem értették. A rémtett elkövetésének időpontja sem véletlen. A modern kori boszorkányság, a wicca egyik nyári ünnepe, névszerint Litha éjszakája van Június 21.-én, ahogy aznap este is.

-És áldozza meg Áron azt a bakot, a melyre az Úrért való sors esett, és készítse el azt bűnért való áldozatul. (Mózes III. könyve 16. fejezet 9-es vers)

Mikor két nappal később Tilden Millpondnál halászok rátaláltak a holttestekre, a lakosság körében pletykák kaptak szárnyra, miszerint a zodiákus tért vissza. A beteg gyilkosságok híre felkeltette a sajtó figyelmét is. Csak úgy emlegették az ismeretlen tettest, hogy a tildeni mészáros. Az esetet követően a környéket ellepték az újságírok és a tévések. A fejleményekről folyamatosan tájékoztatták a lakosságot. 

A rendőri jelenléttől függetlenül is tapintható volt a félelem az emberekben és körülöttük is egyaránt. Egyik hétvégén Catherine felhívta Susent, hogy nincs e kedve eltölteni egy csajos estét. A lány magányos volt és az iskola vége óta mást sem csinált, mint otthon ült és kis túlzással az örök kárhozatba ette magát így hát Igent mondott. A Micon Stadium 8 moziba mentek Chippewa Fallsba. Egy filmdrámát néztek minek címét Catherine naplója sajnos nem említi. Mikor vége lett, a lányok beültek még egy kávéra. Alig, hogy helyet foglaltak, Susan kisvártatva a kegyetlen gyilkosságokra terelte a szót ami nem volt meglepő mivel mindenki arról beszélt a környéken. A lányok nem pazaroltak sok szót a témára mivel eléggé felzaklatta őket. Miután elfogyasztották kávéjukat, sétáltak egyet a Irvine Parkban. A hatalmas park zöld óriásként terült el a 124-es út bal oldalán. A park területén található étterem és golf pálya is, valamint nagy vízi területek, köztük csónakázó tavak és picknic szigetek is. A beszélgetés késő estig húzódott el. Fél tizenegy tájban déli irányból egy csapat férfi közeledett feléjük. Ittas állapotban lehettek a beszédük alapján. Az egyikük a padon ülő Susanhoz szólt és trágár szavak kíséretében arra kérte, hogy táncoljon nekik. A többiek hangos ujjongással biztatták. Susan fejét ingatva jelezte, hogy vonakodik eleget tenni a kérésnek. A férfiak a harmincas éveikben járhattak és kinézetük alapján nem a felső osztályba tartoztak. Erőszakoskodni kezdtek a lányokkal. Először csak verbálisan majd mikor látták, hogy nem vevők a közeledésükre fizikailg is próbálták a kezeik közé csalni őket. Catherine érezte, hogy ha azonnal nem mennek el, ezek a férfiak megerőszakolják őket. Óvatosan figyelmeztetni próbálta barátnőjét is a veszélyre, aki úgy tűnt nem fogta fel a helyzet komolyságát. Könyökével oldalba bökte Susant majd mikor a lány ránézett, azt mondta halkan, alig hallhatóan, hogy ideje lenne indulniuk. Susan egyetértően bólintott. Leszálltak a padról és futni kezdtek déli irányba. A férfiak azonban mint akik már jártasak az efféle dolgokban, utánuk iramodtak. 

A két lány teljes erejéből futott abban reményben, hogy az alkohol hatása alatt álló férfiak hamar feladják a küzdelmet, de sajnos nem így történt. A parkok útjait nyáron mindig fellocsolják sötétedés előtt, hogy a napközben felforrósodott betont vagy aszfaltot lehűtsék. Előfordul, hogy a művelet közben a víz egy helyen megáll, kisebb tócsát alakítva ki ezzel.  Mintha csak előre meg lett volna írva a Necronomicon első oldalán, Susan elcsúszott egy ilyenben. Az idő megállt, és Catherine ereiben meg hűlt a vér. Barátnője az úton feküdt és próbált felállni, de a férfiak elkapták. A száját befogták és bevonszolták a fák közé. Catherine nem tudta mit tegyen reszketett a félelemtől és a tehetetlenségtől. Tudta, hogy nagy valószínűséggel azok a férfiak éppen a legjobb barátnőjét teszik a magukévá. Tudta milyen nyomorulttá tudja tenni az embert egy nemi erőszak. Igaz ő sem nyomorult meg bele, de az is igaz, hogy akkor mikor vele tették meg, nem is volt magánál. De Susan magánál volt és nem tűrhette, hogy ilyen fiatalon már át kelljen esnie ezen. Előtte az élet, és kettőjük közül nem Susan volt az aki megérdemelte volna, hogy bántalmazzák, bármilyen módon is. Elővette telefonját és értesítette a rendőrséget akik negyed óra múlva már meg is érkeztek. Catherine elmondta mi történt és megmutatta a helyet ahol a négy férfi bevonszolta Susent az erdőbe. Egy őr kint maradt Catherinenel míg a többiek a lány keresésére indultak. Kisvártatva meg is találták a félig ájult állapotban lévő fiatal lányt. 

A mentősöket is értesítették és bevitték a kórházba. Catherine bement barátnője után és mellette maradt egészen reggelig. Szüleit természetesen értesítette tervéről. Susan karját erős szorítások okozta véraláfutások tarkították. Haja kócos volt, látszott rajta, hogy jól elbántak vele. Szemén a smink teljesen elkenődve jelezte, hogy sírt. Bal karjába infúziót kötöttek megelőzve az esetleges fertőzések továbbterjedését a szervezetben. Nagyon nyúzottnak nézett ki, de az csak a teste volt. A lélek ilyen esetben legalább annyira sebzett mint a test, ha nem jobban. A nemi erőszakból a pszichológiai felépülés egyénenként változó. Valaki túl van rajta pár hónap alatt, de van olyan is aki egész életében szenved a tudattól. Az éjszaka hosszú és fárasztó volt Catherine számára. Másnap Susan magához tért és a két barátnő hosszasan beszélgetett egymással mindenről, csak, hogy eltereljék a gondolatokat a sokkoló igazságról. Délben Lilith is megérkezett és hozott süteményt a lányoknak. Susan nagyon örült és megköszönte az asszonynak. Catherine csak egy darabot evett. Délután két órakor Lilith és Catherine elbúcsúztak Susantől és hazamentek. Egész nap esett az eső, és borús volt az ég. A fák lomjain át susogott a hol gyengébb hol erősebb szél. Az oldwilde birtokon több fenyőfa is állt. Catherine nagyon szerette a fenyőt és bár megmagyarázni nem tudta de rettenetesen vonzódott hozzájuk. Ebéd után Lilith és Janson elmentek bevásárolni Eau Claireba. Minden vasárnap nagy bevásárlást tartottak amikor egész hétre megvették amit kellett. Catherinere bízták a házat, de Janson kulcsra zárta az ajtót. A lány felment szobájába és a Gabrieltől kapott Edgar Allen Poe művet kezde olvasni. Szeretett volna a fenyők alá ülni de lehetősége nem volt rá. 

A címe Lenore volt. Catherine a könyvbe merülve észre sem vette mikor szülei három óra múltán megérkeztek. Janson nyitott lánya szobájába majd lehívta vacsorázni. Mielőtt elmentek volna még világos volt, akkor azonban, mikor janson hangja elriasztotta a szerelmeseket Catherine szobájából, künn már teljes sötétség borult a tájra. Vacsora után a szülők még egy kicsit ébren maradtak, beszélgettek és boroztak. Rég voltak olyan jóban és békében mint akkor. Catherine megfürdött, majd visszatért a regény olvasásához. Este tizenegy tájban a ház elcsendesedett és csak a szél furfangos zenei játéka hallatszódott kintről. Mindenütt sötétség honolt a környéken csak Catherine szobájában világított a lámpa. Talán ezért találta meg őt ismét a sötétség ura. Talán ezért ébresztette fel benne ismét gyilkos ösztöneit. Nem tudom a gonosz mi alapján választ gazdatestet, csak azt  hogy Catherine nem szolgált rá, hogy birtokba vegye. Olvasás közben furcsa szúrást érzett a mellkasában ami egyre erősödött és a fejezet végére már az elviselhetetlenségig fokozódott. Égető fájdalom volt az mit annak  előtte már régen tapasztalt. Mikor a tükörbe nézett, szíve szerint felsikoltott volna de egy hang sem jött ki a torkán. Fehér hálóinge átázott a vértől és látása homályosodni kezdett, majd teljesen elvesztette. Kezei a jól ismert görcsbe rándultak és kisvártatva elindult lefelé. Rejtekhelyéről előkaparta a kést majd sétálni kezdett, ám ezúttal északi irányba. Az éjszaka folyamán Tildentől Eagle Pointig összesen nyolc házba tört be és több mint tíz emberrel végzett. Áldozatai között ezúttal nem volt gyermek, viszont jószág bőségesen. Útja alatt több farmra is bejutott, és mindegyik tanyán megölt egy kecskebakot majd vérével a tanyaház falára számokat írt. Az állatokat kibelezte és elvágta a torkukat, testüket pedig a helyszínen hagyta. 

Az emberi áldozatait rendszerint saját otthonaikban gyilkolta meg, testüket ezúttal viszont a helyszínen hagyta. Homlokukra ugyanazt a számsorozatot karcolta, mint az 53-as úton meggyilkolt Bloomeri anyának és gyermekének. Mikor végzett, hajnalban ismét visszatért a birtokra. Ruhájáról ezúttal is egy csapásra eltűntek a vérfoltok. Minden pont ugyan úgy történt ahogy a legutóbbi gyilkosságok után is. Másnap reggel a média az újabb gyilkosságoktól volt hangos. Az embereken soha nem látott pánik lett úrrá. Sokan elköltöztek a környékről látva a gyilkosságok egyre növekvő számát és a hatóságok semmittevését. Mikor Catherine reggel felkelt és értesülést szerzett a tildeni mészáros újabb rémtettéről, megkérte szüleit, hogy sose hagyják egyedül mert nem biztonságos. Ebben az egész család egyet értett. Az Oldwilde család mint ahogy a környéken szinte mindenki, megtette a szükséges lépéseket biztonsága érdekében. Megerősítették a kaput és a kerítéseket, valamint a bejárati ajtót és az ablakokat. Janson beszerzett egy pisztolyt is. Tilden és környéke elcsendesedett. Csak a rendőrségi járőrautók szelték keresztül a települést. Szirénájuk magányos hangja kísértetként lebegett a városka felett. Az emberek újabb gyilkosságoktól tartottak pedig nem volt több útja. A Tildeni mészáros azon a forró nyári estén megszűnt létezni. Visszavonultan élt tovább egyikükben, egy következő lehetőségre várva. 

DW. 

Athens Középiskola

Elérkezett szeptember második hete. A lányok már az előző héten előkészültek az utazásra. kitöltötték az űrlapokat és összecsomagolták személyes dolgaikat. Mindenre felkészültek. Nagyon izgultak is, ami érthető volt. A gondolat, hogy idegen helyre mennek idegen emberek közé, egyszerre volt izgalamas és félelmetes. Elérkezett az indulás napja. 1990.09.08. hétfő. A lányok előző este megbeszélték telefonon, hogy találkoznak a Chippewa Fallsi buszmegállóban reggel nyolc órakor. A nagy nap reggelén Catherine nagyon izgatott volt. 

Már kora reggel felkelt és pirítóst készített. megcsinálta a sminkjét és felöltözött. Fekete bőrhatású kabátkát vett és hatalmas fekete kalapot. Gesztenyebarna haja fodros örvényként zuhant keresztül vállain. Harisnyatartóban és egy bőrhatású kis szoknyában tetszelgett a tükör előtt. Mikor anyja rajtakapta, zavarában újra elmosolyodott. Édesanyja megdöbbenve vette tudomásul, hogy Catherine mosolyog és el sem akarta hinni. Elmondta Jansonnak is aki örömében magához szorította lányát. A szülők kivitték Catherinet a megállóba. Susan már ott volt és egy hatalmas bőröndön támaszkodva telefonált. Mikor Oldwildeék megálltak és Catherine kiszállt, Susan odaszaladt hozzájuk, átölelte a lányt és izgatottan intett be az autó ablakán Lilithnek és Jansonnak. Catherine kivette a csomagtartóból utazóbőröndjét és elbúcsúzott szüleitől, ők pedig elhajtottak. Egy húsz perc múltán megjött a busz és a lányok felszálltak. Hosszú útnak néztek elébe. A 29-es úton haladtak majdnem egy óra hosszáig. Az út meglehetősen unalmas volt de az izgatottságtól egyiküknek sem jött álom a szemére. Odaérkezésüket követően a lányok elmentek a levélben megadott címre. A kollégium hatalmas épület volt. Majdnem akkora mint a Szent Borromeo általános iskola Chippewa Fallsban. Vörös téglából épült. A két lány bement és papírjaikkal igazolták magukat. A portás leigazolta őket és beírta adataikat a kollégium nyilvántartásába, majd oda adta a szoba kulcsát és a lányok felmentek. Szobájuk egy átlagos kollégiumi lakószobára hasonlított leginkább. A falak hófehérek, az ajtó felett a mennyezeten tenyérnyi penészfolt égtelenkedett. Nedves volt és csepegett. 

A szobát egy vékony fal szelte ketté amin két embernyi széles, nyílászáró nélküli rés tátongott. Az elválasztott szoba minkét felében volt két-két ágy és egy-egy ablak. Catherine nem értette miért kaptak ekkora szobát ha a jelentkezéskor csak kettő személyre igényeltek. Abban a pillanatban nyílt az ajtajuk és egy hosszú hajú fiú lépett be vonszolva maga után hatalmas bőröndjét. A lányokra nézett és illedelmesen köszönt, majd bemutatkozott. A neve Ethan Growly volt. Hosszú fekete haja copfba volt fogva. Egy ismert metál banda, a Metallica zenekart ábrázoló ugyancsak fekete pólót viselt, valamint szakadt térdgatyát és tornacipőt. Azt mondta, hogy nem egyedül van, és hogy jön majd még egy fiú csak beugrott egy szupermarketbe. és valóban nem telt bele fél órába, kopogtak az ajtón amit Susan nyitott ki. Egy barna hajú edzett, jóképű fiú állt a folyosón kezében egy hatalmas kosárral. -Gabriel vagyok. Mutatkozott be illedelmesen a kikerekedett szemű Susannak. A lány azonnal felismerte barátnője naplójában leírt fiút. Catherine a fürdőszobában volt, Ethan pedig aludt a kanapén. Észre sem vette barátját, csak miután az odalépett hozzá és játékosan a fülébe harapott. Ethan felébredt és kissé dühösen de üdvözölte. Catherine a fürdőkádban kényeztette magát egy kis habfürdővel. Mikor végzett, újra kifestette a szemét mivel úgy tervezték, hogy este a középiskolai tanulmányaik kezdetét egy nyitóbulival ünnepelik meg. Mikor kilépett a fürdő szobából, kaparni kezdett a torka és úgy érezte menten ordítani fog. Égető érzés fogta el a belül. Nem tudta mihez hasonlítani de nyomban leverte a víz. Szemét a kanapén ülő Gabrielre szegezte és Magához szorította a köpenyt. Nem akarta elhinni, hogy az a fiú van most egy légtérbe vele akivel oldalakat töltött meg naplójában. Gabriel is felnézett számítógépéből és udvariasan köszöntötte a lányt. Odalépett hozzá és kezet fogtak. 

Catherine megremegett és könnyes szemével a fiúra nézett. Gabriel a lány vállára tette a kezét és azt mondta neki, hogy rögtön felismerte, és hogy még szebb lett mióta utoljára látta. Catherine érezte ha ez így megy tovább és még egy percig ott marad akkor újra megtörténik és annak beláthatatlan következményei lennének talán mindannyiukra. A fiúra mosolygott majd lesütötte a szemét és elcsukló hangon azt mondta: - Örülök, hogy itt vagy. 

A fiatalok közül Susan ragadta magához a szót. Este hat óra tájban felvetette, hogy elmehetnének valahova megünnepelni első napjukat a középiskolában. Ez az ötlet igazán tetszett a társaságnak. A közeli Landmark Bárba mentek. Az őszi este nyugtatóan hatott Catherine lüktető szívére és kalandozó gondolataira. A bárban eltöltött idő alatt a fiatalok meglehetősen sok alkoholt ittak és ennek hatása leginkább Ethan esetében volt látványos. Hangoskodott, és trágár szavakkal illetett egy fiatal pincérnőt, ezen felül pedig összetörte a söröskorsóját az asztalon. Mindösszesen másfél óra után a társaság kénytelen volt visszavonulni. Reggel mindenki másnaposan ébredt. A fiataloknak egy napjuk maradt rendbe szedni magukat mielőtt belevágtak volna a tanulásba. Catherine a felsőbb évesektől ugyan már hallott a középiskola nehézségeiről, de nem vette komolyan. Saját elmondása alapján akkor még túl fiatal volt és tudatlan. Miután összeszedték magukat, a fiatalok megpróbálták otthonossá varázsolni a szobát. Gabriel és Ethan elmentek és estére két fotelt hoztak az üres és unalmas szobába. Ethannek egyik barátja a közelben lakott és kiselejtezett bútorok felújításával kereste a kenyerét. A fiúk gondolták otthonosabbá tehetné két fotel is lakrészüket.  Mikor meghozták és felcipelték a fehér bőrfotelek rögvest kipróbálásra kerültek. Mindenki elégedett volt a fiúk teljesítményével és persze a fotelek minőségével is. 

Az éjszakák többnyire nyugodtan és zavartalanul teltek legalábbis egy ideig. Susan ugyan gyakran felriadt, mondván valaki meg akarja ölni, de aztán hamar vissza is aludt. Ahogy teltek a napok, hetek, hónapok, úgy szaporodtak a társaságban az éjszakai felriadások és nem csak Susan West esetében. Mindenki egyetértett abban, hogy álmukban egy emberi alak áll az ágyuk mellett és egy kötelet dob nekik. Vastag durva anyagból, és minden szó nélkül kényszeríti őket, hogy kössék fel magukat. Az alanyok pedig megteszik ám mielőtt bekövetkezne a halál, felébrednek. Odakerülésük első heteiben csak Susan panaszkodott a furcsa álomra. Egy hónap elteltével már Ethan is többször ordított fel keservesen az éjszaka bármely szakában. Gabriellre azomban csak félévkor került a sor a bizonyítvány kiosztásának napján. Éjjel Gabriel felkiáltott egymás után többször is. Ethan még viccelődött is, hogy biztos a rosz eredményei miatt álmodott rosszat. Catherine odament a fiúhoz megnyugtatni. Sosem látta még ilyen elesettnek és sosem látta ennyire félni. Igaz, alig ismerte még de Gabriel egy erős, jó kiállású fiatalember volt. Tudta, hogy veszélyes közel kerülnie a fiúhoz, mégis úgy érezte meg kell tennie. Mivel a többiek félálomban nemigazán tettek semmit a probléma megoldása érdekében így ez a feladat rá hárult. Befeküdt a fiú mellé és szorosan átkarolta. Lábait Gabriel lábaiba kulcsolta és simogatta karját, miközben nyugtatta. A fiú vacogni kezdett. Fogai összekoccantak, annyira reszketett. Catherine megkérdezte miért remeg amire Gabriel azt felelte, hogy nagyon fázik. A szobában jól működött a fűtés. Lefekvés előtt ellenőrizték, a fiú mégis vacogott. Mielőtt Catherine mellé feküdt volna, nem fázott. A lány kezét megfogva mégjobban összerezzent. Catherine keze ugyanis jéghideg volt. 

Érezte, hogy valami nincsen rendben Catherinnel. Míg félelmében a lány kezét cirógatta, egy mély rekedtes hang egy rövid mondatot súgott a fülébe.- Ő AZ ENYÉM. Rohadt hús szaga árasztotta el a szobát. A fiatalok mind felkeltek a bűzre. Erős szellőztetésre volt szükség mivel a bűz az egész szobában szét terjedt. Gabriel megfordult, de nem volt mellette egy árva lélek sem. Átment a szoba másik felébe megnézni Catherinet. A lány nyakig betakarózva aludt. Bársonyos bőre arcán néha megrezzent miközben álmodott. Susen lámpát gyújtott a konyhában és érdeklődni kezdett a bűz felől. Catherin erre kinyitotta szemeit amik majd leragadtak a fáradságtól. Mikor kitisztult a látása, észrevette Gabrielt mellette. A fiú egyenesen őt nézte. A lány elmosolyodott, és paplan alól kihúzta kezét majd odanyújtotta a fiúnak. Gabriel megérintette. Meleg volt. Szájához emelve a törékeny kezet, forró csókot nyomott rá. A szellőztetés után a szobára újra csend borult és Gabriel is visszafeküdt ágyába. Gondolatai a titokzatos lány körül forogtak egész hajnalig, ami miatt alig aludt három órát. Nem tudta kiverni a fejéből őt. Arca és csillogó szeme folyamatosan ott lebegtek elméjében. Másnap osztálytársak révén mindenki egy időben kelt. A tanítás az ott megszokott módon reggel 8:30-kor vette kezdetét. 

Catherinenek a középiskola első éve unalmasan és vontatottan telt el. Sokat tanult és ismert meg a világból. Minden hétvégén visszautazott Tildenbe. Olyankor Lilith mindig készített valami finomat lánya érkezése alkalmából. A nő karrierje virágzott és az államok egész területén kapdosták a ruháit. Nem egyszer a televízióban is látható volt egy dekorációs műsor vendégeként. Jansonnak a legújabb krimiét, a mocskos viszonyokat nagyon lehúzták a kritikusok. A férfi, a helyett, hogy elkezdett volna egy következő könyvet, elhatározta, hogy egy ideig leteszi a tollat és pihen. Mint utólag kiderült, ez jó döntés volt részéről. Naplóját azonban, miből többek között az anyagot is gyűjtöttem e könyvhöz, továbbra is naponta bővítette. Mindent leírt ami a családjukban történt. Catherine és Gabriel baráti viszonya egyre inkább szerelmivé nőtte ki magát a hónap során. Mindketten kölcsönösen vonzódtak a másikhoz. A középiskolai évek alatt szerelmük csak megerősödni látszott. Gabriel minden tőle telhetőt megtett, hogy boldoggá tegye párját. Sokszor kilátogattak az Athens nemzeti parkba is sétálni. Hosszú sétákat tettek kettesben és rengeteget beszélgettek közben.

( Catherine Oldwilde és Gabriel a Mohawksin tó partján. A fotót készítette: Susan West.)

Beszélgettek az életről, halálról, művészetről s annak minden válfajáról. Utóbbiról Catherine tudott órákig fecsegni. Kívülről tudta az összes antik festőt és görög szónokot. Ezenfelül a költészetért való rajongásának helyet adva szívesen faggatta a fiút klasszikus és kortárs versekről. Gabriel, bár már néha fárasztotta Catherine rajongása a műalkotások iránt, egyedinek és megismételhetetlennek tartotta. Rajongása a lányért napról napra hétről hétre erősödött. Míg Gabriel népszerű volt általános évei alatt, addig a középiskolás éveiben ez a népszerűsége majdhogynem a nullára szorult vissza, különösen azután, hogy az iskolaújság lehozott egy fotót egyik lapjában kettejükről ahogy kézen fogva sétálnak. A fotóhoz mellékelt mondat vírusként terjedt el a diákok között: A tinibálvány, Gabriel Etkinson a sátán lányával kavar. Gonoszul bántak velük. Velük akik nem csupán a szex és más élvezetek forrását látták a másikban, hanem egymás lelkét s személyét szerették meg és tették magukévá. A fiatalok egy idő után kezdtek visszahúzódott életet élni. Nem mentek bulikba a többiekkel és hanyagolták a barátaikkal való kapcsolatot is. Susan hiába hívta barátnőjét közösen mulatozni, ő egyre csak Gabriel társaságára vágyott. Mivel Susan is volt már szerelmes, megértette ragaszkodását és gyermeteg makacsságát első szerelméhez. Az athensben töltött második év végén, mikor a csapat minden tagja megkapta az év végi osztályzatokat és az évzáró ünnepség is befejeződött, a fiatalok megbeszélték, hogy a nyári szünidőben is sokat lesznek együtt. Miután összepakoltak, a búcsúra került a sor. Catherine és Susan nem szerették volna lekésni az utolsó buszt Chippewa Fallsba. Gabriel felajánlotta, hogy kocsin elviszi őket. Kedves gesztus volt és ezt Catherine is értékelte. A fiúra mosolygott és megsimította bal kezét. Mindnyájan kocsiba szálltak és kicsivel később már a 29-es úton haladtak hazafelé. Az úton a Red Hot Chilli Peppers szolgálltatta a hangulatot. Elsőként Ethan hagyta el a járművet. A fiatal fiút kitették a Thorpi leágazásnál. Másodszor Susen búcsúzott chippewa Fallsi otthona elöl. Gabriel Catherinet is hazavitte. Mikor a kocsi behajtott az Oldwilde birtokra, az idő közel járt éjjel egy órához. Catherine kiszállt, a fiú kivette a csomagjait majd magához húzta szerelmét. Zavarát nem tudta leplezni. Látva Gabriel határozottságát, átadta magát, a fiú pedig ajkait lágyan Catherine ajkaiba illesztette. Megremegett. Egész testét forró jóleső érzés öntötte el, de tudta csak a képzelete játszik vele. Hiszen ő sosem lehet boldog. Attól tartott, ha visszacsókol, azzal bajba keveri önmagát és Gabrielt is. Visszahúzódott és könnyes szemmel búcsút intett a fiúnak, majd bement a házba. Még hallotta, ahogy az autó kifordul az útra. Az ajtófélfának támasztotta fejét és sírt. Rettenetesen nagy vonzalmat és szeretetet érzett a fiú iránt. A lelkét is boldogan eladta volna csak, hogy Gabriellel együtt lehessen. (FOLYT.) 

DW. 

 Újra otthon

1989.08.25-én reggel Catherine már otthon ébredt tildeni birtokukon. Annyira szeretett volna örülni neki, annyira megölelte volna szüleit, annyi mindenért hálás lehetett nekik. Dr.  Woodles diagnosztikája a következő volt: 

Catherine Oldwilde

Mendota Mental Health Institute, 1989.08.19.

Catherine és családja megérkeztek. Első benyomásra is erőteljesen látszik a lányon a mély depresszió. Búskomor arckifejezés, a semmibe révedő üres tekintet és hófehér bőr. Alkatra sovány, de nincs jele anorexiának vagy öncsonkításnak. Illedelmes, tisztelettudó és értelmes. Értelmi fogyatékosságnak nincs jele.

Az elvégzett vizsgálatok a következők voltak:

1. Vérvétel és egyéb alap egészségügyi vizsgálatok végrehajtása.

2. Pszichológiai tűrőképesség határainak felkutatása s annak rögzítése.

3. Az agy célzott stimulációja meghatározott képekkel, mozgóképekkel és hanghatásokkal.

4. Pszichológiai tesztek kitöltése majd átbeszélése, az önképi rendellenességek rögzítése.

Catherine esetében nem tartottam fontosnak további mélyrehatóbb vizsgálatok elvégzését. Diagnosztikám őt illetően: Mély depresszió, önmaga el nem fogadása, ennek következménye lehet a karján felfedezett mély pengevágások is. Szeretetéhség, és az ezzel járó autofóbia a magánytól való rettegés.

Felírtam két fajta antidepresszánst a kezelésükre. Javaslatom továbbá, hogy Catherine próbáljon meg többször kimozdulni, emberek közé menni és ismerkedni. Egy ilyen betegséget csak úgy lehet leküzdeni, ha olyasmit tesz az ember ami ellentmond az agyának. Catherine egyik alkalommal mesélte nekem, hogy szeret műalkotásokat készíteni. A Kreativitás segítése és a kézműves foglalkozások is segítő hatással lehetnek. Bátorítsák, hogy fessen, írjon rajzoljon. Bármit mi eltereli figyelmét a rosz negatív élettapasztalatokról amik érik. Ha bármi kérdésük lenne, a címem megvan önöknek. A sajnálatos és borzasztó nemi erőszakért pedig én is elnézést kérek. Kivizsgáljuk az ügyet. Az ápolót elbocsájtotta a vezetőség.

Üdvözlettel: Dr. William Forester. ( Mendota Mental Health Institute, 301 Troy Dr, Madison, WI 53704, Egyesült Államok)

UI: valóban bájos lányuk van.

Miután hazaérkezett, Catherine egy hétig még otthon maradt mivel Pihennie kellett. Gyógyszereit becsületesen szedte. Szülei úgy látták jónak ha lányuk az év hátralévő részében már nem megy vissza az iskolába. Bölcsebbnek látták ha inkább tanul a gimnáziumi felvételire. Dr. Woodles tanácsára Catherin minden addiginál jobban belevetette magát a művészetek hajszolásába. Idejüktől függően szülei is sokszor beszélgettek vele, kirándulni mentek és közös kerti sütögetéseket tartottak. Megpróbáltak mindent megtenni lányuk boldogságáért. Nem tudták volna végignézni, hogy így nő fel és éli le az életét. Catherine belül szíve legmélyén hálás volt szüleinek, de akárhogyan próbálta ezt az érzést kimutatni, minden egyes nekifutásra fogva tartója minden átmenet nélkül erősebbre húzta láncát a szívén. A család nemegyszer kilátogatott a Chequamegon nemzeti parkerdőbei is. Karácsonykor csak szűk körben ünnepeltek. Catherine fél évig semmi különleges dolgot nem produkált. Olyan volt mint egy depresszióval küzdő lány Wisconsinból. 

Olyan volt akár csak bajtársai szerte a világon. Ami szülei előtt titokban maradt, az a lány folyamatos ártása önmagának. Kezei és combja tele voltak kisebb nagyobb vágásokkal. A középiskolába való jelentkezéskor a hozzá talán időben közelebb lévő Athenst jelölte meg. A Chippewa Fallstól mindössze hét településre fekvő Athens elég közel volt ahhoz, hogy Catherine hétvégékre hazamenjen, de távol volt ahhoz, hogy minden nap otthonról járjon fel. Felvételizett és értelmes okos lány létére felvették. Naplót is vezetett amiben Mendota óta végig szerepelt Gabriel neve. Sosem feledkezett meg a fiú tekintetéről, és az érzésről mit pusztán a neve váltott ki belőle. Mikor a tél elvonult, a tavasz első napsugarával megérkeztek a gondok is az Oldwilde birtokra. Kicsiny gondok, mégis az egész család érezte, közel Catherine születésnapja. 1990 április 25.-én egy telefoncsörgés rázta fel a ház lakóit a kora esti órákban. A vonal másik felén a St. Borromeo általános iskola igazgatója, Mr. John Davidson közölte a borzasztó hírt. Az első gyermekével várandós Erika Thomsont, Catherine volt osztályfőnökét aznap reggel elgázolta egy kisteherautó. A helyszínen életét vesztette mind ő, mind az öt hónapos magzat. A családot sokkolta a hír. Lilith könnyeivel küzdve hallgatta végig az igazgatót, majd mikor a beszélgetés véget ért, férje mellkasára hajtotta fejét és zokogott. Kevés olyan nagyszerű és jó lelkű ember volt mint Mrs. Thomson. Catherinet is megölelte és ő ugyancsak átkarolta anyját, ám most elöször szélesen elmosolyodott. Szülei nem vették észre mivel arca takarásban volt. 

Azazel mosolya kéjes örömről tett tanúbizonyságot és kárörvendés volt leolvasható róla. Az ölelés végeztével Lánya újra a már megszokott bús tekintetével nézett Lilithre. Így telt el Catherine 14. születésnapja. Aznap a napló oldala is üresen kongott és üressége fájdalmasan valódinak hatott. Az éjszaka lelple hamar beborította a környéket.

A következő hónapokban, bár az időjárás napról napra gyönyörűbb lett, Oldwildeék vissza- húzódtak a külvilág elöl. Janson egy újabb krimin dolgozott, Lilith pedig egy tavaszi-nyári kollekciót tervezett, emiatt hetente több alkalommal is túlórázott. Volt, hogy a nagy távolság és a szűk időbeosztása miatt az Eau claire beli irodájában éjszakázott. Olyankor mindig felhívta férjét, hogy közölje a hírt. Janson nem tudott főzni. Abban az időszakban sokszor rendeltek a közelben működő Horizons Lounge étteremből. Lilith kitartó munkájának meg lett a gyümölcse. Májusban a Madame La Lorie ruhatervező cég Lilith Oldwilde kollekcióit is felvonultatta a minden év májusában megrendezett nagyszabású Minneapolisi divatbemutatón. A nyári és a kora őszi ruhái hatalmas közkedveltségnek örvendtek a Minnesotai nagyvárosban, olyannyira, hogy Lilith főnöke a magas bér, illetve jutalék melett meghívta az egész Oldwilde családot a záró ünnepségre minneapolisba. Mikor Lilith elmondta a jó hirt otthon, Janson megdícsérte feleségét és este mindhárman elmentek vacsorázni a Horizons Loungeba. Nem egy forgalams hely de kúltúrált környezetű és kedvesek az emberek. Vacsora után otthon pezsgőt bontottak és koccintottak.

Catherine is elismerően pillantott édesanyjára. Az ünnepségre a hét végén szombaton került sor, ahol a La Lorie vezérigazgatója melett felszólaltak a tervezők, köztük Lilith is. Hatalmas tapsal és ujjongással fogadták. Beszédében megköszönte a csodás estét és, hogy ilyen jó helyen dolgozhat. Nagyon jól érezte magát és nem véletlenül. Teljesen kiérdemelte a megbecsülést kollégáitól és családjától egyaránt a kitartó és professzionális munkájáért. A család az este hátralévő részében megismerkedett Lilith főnökével és kollégáival. Ettek ittak és kinek kedve támadt táncolni, megtehette. Oldwildék éjjel egy óráig maradtak aztán hazamentek. Másnap meleg tavaszi napra ébredtek. 

A madarak vidáman csiviteltek és néhány kósza bárányfelhőn kívül az égbolt szín tiszta volt. Janson reggel kiment a postáért. Egy levél érkezett Catherinnek a feladó pedig az állami oktatásügyi minisztérium volt. A borítékban egy középiskolát kezdő diákoknak szóló levél volt. Ezen felül a szeptember második hetében kezdődő tanévre tartalmazott még egy regisztrációs űrlapot és egy, a középiskolai életről szóló pár oldalas magazint. Utóbbit minden évben az újonnan felvételizőknek küldték el. A nyár lassan telt el. Catherine megismerkedett egy lánnyal akivel barátság kezdett kialakulni. A lányt Susannak hívták és pufók volt és amennyit evett, nemigen lett soványabb. De Catherine nem is a kinézete miatt barátkozott vele. Sokkal inkább a személyisége miatt. Susannak sem voltak barátai és osztálytársai csúfolták testalkata miatt. Catherinnel viszont elmondása szerint megtalálták a közös hangot. Sok időt töltöttek együtt a szünetben. Susan is az Athensbe jelentkezett, és mivel mindketten elég messze laktak az iskolától, elhatározták, hogy kollégisták lesznek. Szüleik beleegyezését követően a lányok nagyon izgatottak lettek. Szeptember elsején hétfőn az egész környék ünnepi hangulatban volt. A munka ünnepét minden év e napján ünneplik a tisztes amerikaiak. Tildenben sem volt ez másképp. A házak többségén kinn volt a lobogó és a Szent Péter katolikus templomban is ünnepi misét celebráltak. A Horizont szalonban is sürögtek-forogtak a népek. Dupla megrendelések, extra kívánságok ünnepi ebéd és vacsora.  

Az étterem teljes személyzettel dolgozott aznap. Az Oldwilde birtokon is nagy volt a jövés menés. Lilith egész nap a konyhában mozgolódott. Janson a nemzeti lobogót kereste majd mikor meg találta, feltűzte az oromzatra. Catherine édesanyjának segített a konyhában majd később a ház kitakarításában is. Susan délután négykor érkezett meg a birtokra. Fekete kardigánban volt és kissé szakadt farmerben. Fekete haja volt amiért Catherine nagyon irigyelte is. Folyton az mondta neki, hogy egy nap megskalpolja és így övé lehet majd a haja. Susan elsőre komolyan vette és látva a lány fagyos tekintetét meg is ijedt, de miután Catherine már huszadjára mondta el ugyanezt, csak nevetett az egészen. Janson még a kertben dolgozott. Az előző nap vásárolt tűzijátékokat üzemelte be. Mikor észrevette, hogy Susan megérkezett kedvesen be invitállta a házba. Lilith üdvözölte a lányt és a hogyléte felöl érdeklődött. Susan illedelmesen felelt a nő kérdéseire. Lilith kedves lánynak tartotta Susant. Olyannak aki jó barátja lesz a lányának. Örült, hogy végre egymásra találtak. Catherine leosont az emeletről és hirtelen megragadta susan karját. A lány felsikoltott és leszidta barátnőjét, hogy még egyszer meg ne próbálja mert nagyon megijedt. Catherine azt mondta, hogy csak meg akarta lepni de bocsánatot kért. A két lány felszaladt és bezárkóztak a szobába. Beszélgettek és filmet néztek. Este hatkor Lilith lehívta a lányokat vacsorázni. A kétfogásos vacsora mind a négyüknek jól esett. Mikor befejezték midnyájan kimentek a kertbe és Janson a magasba lőtte a tűzijátékokat. Gyönyörű látvány volt ahogy a koromfekete égre a rakéták színeket festettek. A szünidő utolsó együtt töltött napján Catherine és Susan még közelebb kerültek egymáshoz. Láthatóan jó hatással voltak a másikra. Miután fellőtték az összes rakétát, Janson eltakarított, Lilith a lányokkal visszavonult. Catherin a fürdésnél előreengedte barátnőjét. Először aludt az Oldwilde birtokon egy családon kívüli személy. Mikor Janson is bement, a ház lassan elcsendesedett. Úgy éjfél tájban már csak a két lány volt ébren. Susan a hálóban várta barátnőjét. A kádban Catherine nyakig a forró vízbe merülve kezében pengével révedt a semmibe. A szobát különös kénes szag töltötte be és abban a pillanatban nem lehetett megmondani Catherineről, hogy élő vagy holt. 

Mikor a kádban ült, relaxációja közben újra arról a csodás napról kezdett gondolkodni mikor először látta Gabriellt. Nem tudni mi okból de ha Gabriell Catherine eszébe jutott, mindig rohama lett. Olyankor Catherine vallomása alapján kívülről látta saját magát. Azon az éjjelen viszont nem szokványos jelenség tanúja volt. A helyiségben közvetlen a kád végében helyezkedett el egy szék. Catherine újra a saját szemével kezdett látni, ám száját nem tudta kinyitni. Mintha lakat lett volna rajta. Szembe vele a széken egy alig kivehető emberi alakot látott. Lehorgasztott fejjel ült a széken majd a lány felé fordult és akkor meglátta az arcát. Gabriel volt az. Szeme ragyogott. A lány szíve megdobbant de mintha sejtette volna, hogy csak átverés gyorsan lelassult. Szíve szerint odaszaladt volna hozzá és átölelte volna nem törődve azzal, hogy teljesen meztelen. A fiú kedves arca ahogy a lányra nézett, elszomorodott és könnyek szöktek a szemébe. Csóválta a fejét majd ismét lehorgasztotta. Catherine nem értette mi zajlik körülötte. A karjába csípett, hogy ha álom, felébredjen de Gabriell még akkor is ott ült és sírt. A lány megpróbált kimászni a vízből de az visszahúzta. A fiú újra Catherinere nézett majd megtörölte sírástól vörös arcát. Kabátja alol előhúzott egy kést majd egy szót suttogott a lány felé.- ELHAGYTÁL. A kést torkához emelte majd elmetszette azt. Vére egyenesen a kádba ömlött. Catherine legszívesebben ordított volna. éles szúró fájdalmat érzett a szívében, majd elájult. A penge mit kezében szorongatott, a véres vízbe esett és kő módjára merült el. 

Másnap reggel Catherine a szobájában ébredt. Susan békésen aludt a matracon. Rettenetesen fázott. Feltápászkodott az ágyon ügyelve rá, hogy barátnője fel ne ébredjen. Fájt a hasa és szédült. Mikor a kómás állapotból feléledt, vette csak észre, hogy anyaszült meztelen. Az egész testén odaszáradt vér volt. Haja csatakosan félig még vizesen lógott. Eszébe jutott az éjjeli látomása. Nem akarta elhinni, hogy mindaz amit látott, hallott igaz volt. De a tények magukért beszéltek. Csendben kiment a fürdőszobába, ügyelve barátnője békés álmára. A helységbe lépve mindent rendben talált. Első pillantása a székre esett amin az éjjel Gabriel ült de az üresen állt. Engedett forró vizet és bemászott a kádba. A víz ismét vörös színben pompázott. Az alvadt odaszáradt vér egy nagyobb része a forró víz hatására azonnal lejött, de voltak részek ahol le kellett súrolni. Megmosta haját és tiszta vízzel leöblítette. Mikor készen lett, visszament a szobába ahol Susant már ébren találta. Barátnője az ablaknak háttal, az ajtónak szemben állt s így Catherinnel úgyszintén. Kérdően nézett a lányra majd megkérdezte tőle, hogy mit művelt éjszaka. Elmondta neki, hogy ő hozta ki a fürdőszobából ájultan és fektette az ágyba és ő virrasztott felette órák hosszat. Elmondta, hogy ő eresztette le a véres vizet a kádból és ő volt az is aki lefertőtlenítette a vágott sebeket szeretett barátnője karján, valamint az is ő volt aki hitetlen létére mégis imát mondott Catherineért. Szívében a szeretet legyőzte az Isten iránt érzett gyűlöletét. Catherine nem felelt csak odasétált Susanhoz és a két lány szorosan megölelte egymást. Sírva mondott köszönetet Susan fülébe mert valóban hálás volt a lánynak. Tisztában volt betegségével, és tudta, hogy olyankor nem önmaga. Elmondta tapasztalatait Susannak aki a legnagyobb megértéssel hallgatta végig. Catherine akkor még nem is sejtette, hogy vélt betegsége nem az aminek látszik és hogy élete egy sokkal nagyobb, számára még ismeretlen tervnek a része.

DW.

MENDOTA 

A megbeszélt időpont 1989.08.19. reggel 8:00 óra volt. A család előző este hamar nyugovóra tért számításba véve az eljövendő eseményeket. Lilith láthatóan aggódott, vajon jó ötlet volt e belevágni az egészbe, de érzéseit elnyomta magában. Másnap hajnalban Janson már előkészített mindent kislányának. Egy hétre való ruhát és a mindenképpen szükséges eszközöket majd a kocsival kiállt a ház elé. Lilith reggelit készített ami Rántott tojás és magos szelt kenyérből állt. Kávé illatozott mindhármuk tányérja mellett míg az idő hajnali 5:00 volt. Mendota nem volt közel. Több mint egy órás útra számíthattak a forgalomtól függően természetesen. Lilith felment az emeletre kelteni Catherint. A lány úgy aludt mint a tej. Olyan nyugalom és békesség sugárzott az arcáról mint még tán sosem. Nyakig betakarva szuszogott a sötét szobában, éjjeliszekrényén egy poros biblia, egy pohár víz és a gyógyszerei. Anyja óvatosan felébresztette. Elmondta, hogy apja már mindent előkészített és már csak rá várnak. Sietni kellett, mert nem késhettek el mendotából főleg mivel Időpontjuk volt. A lány fáradtan és kissé kómásan de megértően bólintott. Lilith megsimogatta lánya hullámos haját, majd lement segíteni férjének. Catherin felöltözött majd körülnézett nem hagy e itt valami fontosat. Szeme egy pillanatra megakadt a biblián, de a másik pillanatban már el is hagyta a szobáját. A család megreggelizett, kocsiba szállt és Oldwildeék kigördültek az 53-as főútra. A több órás utat mindannyian nehezen viselték, de tudták, muszáj meglépniük ezt a lépést. Mikor Szülei megkérdezték Catherint, hogy mit érez, a lány nem panaszkodott izgalomra. Nyugodtnak tűnt. Zenét hallgatott, a Diary of Dreams albumait, mit még egyik osztálytársától kapott ajándékba születésnapjára pár éve. Lilith elaludt, Janson pedig gondolataiba merülve vezetett tovább. 

Az út végtelennek tűnt. Minél közelebb értek, Lilith annál izgatottabb lett. Janson sem érezte jól magát és fejfájásra panaszkodott. Catherin viszont nyugodtan aludt a hátsó ülésen, fejét az ablaknak döntve. Mikor a család beérkezett a városba, Lilith felhívta az intézetet mert nem tudták pontosan merre kell menni. Bár az államban éltek, még sosem jártak erre, és féltek, hogy eltévednek. Nemsokára 8:00 volt és nem akartak késni. A titkárságon útba igazították őket és hamarosan meg is érkeztek. A közelben terül el a hatalmas Mendota-tó. Gyönyörű látvány. A helybéliek egyik kedvenc kiránduló helye. Janson befordult egy utcán aminek a végén egy impozáns épület magasodott eléjük. Rendezett parkjával nem tűnt ijesztő helynek. Az udvaron fehér köpenyes ápolókkal betegek sétálltak fel-alá. A szélvédőn át szemük elé került az intézmény névtáblája amin ez állt: Mendota Mental Health Institute. Megérkeztek. Lilith felébresztette Catherint és a család bement. A recepciónál elmondták, hogy Dr. Woodlest keresik és velük van Catherine Oldwilde is. Elmondták kik ők és, hogy a chippewa fallsi Szent Charles Borromeo álltalános iskola pszichológusa küldte őket valamint, hogy időpontjuk van a doktorhoz. A fiatal asszony a türelmüket kérte és megkérte őket, hogy míg távol van foglaljanak helyet. Dr. Woodles hamarosan megérkezett. Köszöntötte a szülőket és Catherint is. Kedves ember volt, magas és hegyes arcú. Szeméből szeretet és megértés áradt. Lilitht és Jansont is öleléssel köszöntötte. Catherint pedig felemelte és mint egy rég látott barátot megpörgette karjaiban. A lány bármennyire is élvezte ezt belül, teste makacsul ragaszkodott megszokott börtönéhez. Fogva tartója intelligens révén bölcsen megbújt testében, s igyekezett nem megnyilvánulni. Miután mindnyájan bemutatkoztak, Dr. Woodles behívta őket az irodájába. 

Megbeszélték a részleteket. Elmondta a házaspárnak, hogy ugyan ez egy elmegyógyintézet, de nem kell aggódjanak, a lányukkal külön foglalkoznak majd és sokkal nagyobb szabadsága lesz mint a többi itt tartózkodó betegnek. Ismertette a házaspárral a programjukat és a vizsgálati módszereket majd  kitöltetett velük egy beleegyező nyilatkozatot. Míg a szülők az okmánnyal foglalatoskodtak a doktor Catherinhez fordult és megkérdezte tőle, hogy érzi magát. A lány nem felelt mire a doktor újra feltette a kérdést mostmár Catherin tekintetét fürkészve aki  lehajtott fejjel ült s a kérdés hallatán halkan azt suttogta, hogy jól. Az orvos elmosolyodott. Azt gondolta csak meg van illetődve. Szeretett volna beszélni még Catherin szüleivel és megkérte a lányt, hogy fáradjon ki a szobából. Egy ápolót rendelt mellé és utasította őt, hogy vigye ki a lányt a tópartra és ügyeljen rá. Lilith megnyugtatta Kislányát, hogy nem lesz semmi gond, a doktor úr csak beszél velük és utána találkoznak. Anyja szavára megnyugodott. A tóparton a vizet figyelte, ahogy a hullámok a partnak csapódnak. 

Az ápoló tisztes távolból követte. Szeles és borongós idő volt aznap ezért a tó vizét is felkorbácsolták az ég katonái ahogy Catherine világosbarna haját is az égbe emelték. Lenge fehér ruháját szelíden tépték. Ő csak állt ott és figyelte a vizet és miközben ezt tette eszébe jutottak a filmjelenetek mikor a hullámzó tenger partján álló szerelmes pár csókolózva egymás karjaiban lel nyugalmat és békét. Úgy vágyott rá, hogy őt is melegen átkarolja valaki, hogy őt is szeressék. Szíve legmélyén pislákolt ez a gyenge láng, tűzzé azonban nem vállhatott. A lelkében felgyülemlett érzéseknek utat adva Catherine teste enyhén megremegett. Pupillái kitágultak és egy szem forró könnycsepp gurult végig hamvas arcán, felégetve egy kis vonalon a fájalom börtönét. Nem olyan könnycsepp volt az mit szomorúsága fakasztott volna fel. Ahogy a hullámokat nézte, eszébe jutott Gabriel ahogy azon a napon a szemébe nézett. Mélyen szívébe égette a fiú arcát. Örökké emlékezni akart rá. 

Mikor Dr. Woodles befejezte a beszélgetést Catherine szüleivel, felhívta az ápolót és megkérte fáradjanak vissza a konferencia központba. Mikor visszaértek, Lilith könnyeivel küszködve fogta meg kislánya kezét és közölte vele, hogy el kell menniük, neki viszont egy hétig maradni kell. A lány azomban nem látszott meglepettnek. A már megszokott mélabús tekintetével egy ideig nézte anyját aztán lesütötte és a fal mellett lévő padra ült. Lilith férje vállára hajtotta fejét és sírt. Nyilvánvaló nehézséget okozott neki ott hagyni a lányát. Janson vigasztalta feleségét, majd odalépett kislányához és elbúcsúzott. Azt mondta hamarosan újra találkoznak. Lilith is odalépett és ő is elköszönt. Catherine mindkettőjük esetében merően bámulta a padlót és combját kapargatta. A doktor szólt az ápolónak, hogy kísérje a lányt a B szárnyba, majd mutassa meg neki a szobáját. A csomagjait és személyes eszközeit később utána küldték. Mikor szülei elhagyták az intézet parkolóját, Catherin mélységes gyötrelmet érzett és sírni kezdett. Szobájában ágy, egy íróasztal, néhány könyv és újság, valamint rajzlap és ceruza volt a felszerelés. Az ajtó felett feszületen Jézus Krisztus teste lógott. Még aznap este az ellenőrzésnél levetette onnan a személyes ápolójával. Nem bírta elviselni, hogy a megváltó ilyen nyomorúságos körülmények között lássa, bezárva tehetetlenül. Hamar elálmosodott és elnyomta az állom. Másnap délelőtt az ápoló lépett be Catherine szobájába és megállt az ajtóban. Nem volt nála sem karton, sem jegyzet. Csak állt és a lányt nézte. Lassan közelebb lépett és Catherine vállaira tette a kezét, majd simogatni kezdte. Közben halkan dicsérő szavakat suttogott a fülébe. Többek között, hogy milyen jól néz ki és mennyire felkavarta már az első találkozásuk is. Elmondta, hogy nem tud parancsolni a gondolatainak és a testének. Olyan érzésről számolt be mint ha mágnesként vonzódna hozzá. 

Tisztátalan perverz vágyak és képzetek gyötörték, és ezeknek az alanya elmondása szerint minden alkalommal Catherin volt. Azt súgta a lány fülébe, hogy ismeri és tudja, hogy ő is akarja őt, ne ellenkezzen és a többi. Kezeivel a lány blúza alá nyúlt és ziháló melleit simogatta. Lassan felemelte a fejét és a szemébe nézett ami koromfekete volt. A lány megfogta az ápoló fejét és magához húzta. A férfi azonnal és vadul megcsókolta a lényt. Nem Catherin volt kivel az ápoló azon a délelőttön fertelmes bujálkodást folytatott. Csak a szűz test volt jelen. Azt alázta meg és tette magáévá. Fogvatartója elégelte meg a bezártságot és tenni akart valamit mivel a lányt fizikailag is a bűn, és saját szolgájává teszi. Teljesen átvette a hatalmat Catherin teste felett. Szükségtelen ecsetelni ami akkor abban a szobában történt, hiszen minek jelentősége lesz a jövőben az ennyivel is bőven leírható. Fél órát heverhetett öntudatlanul a padlón meztelenül és megalázva a test mire a gonosz visszavonult. Catherine magához térve öklendezni kezdett és hányt. Zokogva nézett szét a szobában. Az ágynemű összegyűrve, foltos lepedő, saját karján karmolások és sebek. Zúzódások és egy véraláfutás a vállán. Nagyon megijedt. A fájdalom akkor a legkisebb gondjai közé tartozott. 

( A mendotai elmegyógyintézet egy régebbi képen. ) 

Nem emlékszett semmire és az idő teljesen kiesett. Dr. Woodles épp akkor nyitott a szobába. Megdöbbenve látta, hogy az erős sokkot kapott Catherine sebes kezeit nézegette a hányástól és nemi izgalomtól bűzlő szobában. Szájához tartotta kezét min vér csordult végig. A doktor azonnal hívta az orvosi részleget és az ápolót kit Catherin mellé helyeztetett. Hamarosan megérkeztek és ellátták a lány sérüléseit, az ápoló azonban nem került elő, így a biztonságiakat kelett értesíteni. A parnacs alapján minden eszközt bevethettek a felkutatására. Végül megtalálták egy raktárszobában. Catherinhez hasonlóan az ő testét is sebek és zúzódások borították. Mindkettőjüket az orvosi részlegre szállították, de külön szobát kaptak és mindkettőjük előtt őr állt egész éjszaka. Infúziót kaptak és az átlagos artériás nyomást 60-65 Hgmm felett igyekeztek tartani. Catherinnél a diagnosztika enyhe szeptikus sokk volt. Pulzusa élesen tapintható volt és hőemelkedése kisvártatva átcsapott lázzá. A férfi kissé szerencsésebb volt mivel neki csak nyugtatóra volt szüksége valamint fájdalomcsillapítóra. Állítása szerint rettenetesen hasogatott a feje. A doktor úr bölcsebbnek látta megvárni míg a páciens jobban lesz. Kérdéseit csak utána tette fel. A nap hátralévő részét a sokkos állapotban lévő Catherin és az ápoló a kórteremben töltötték. Másnap reggelre már mindketten jobban érezték magukat. Az éjszaka folyamán Catherin többször is epét hányt ami miatt embertelenül fájt és kavargott a gyomra. Az orvosok a kiszáradás veszélyétől tartva folyamatosan adagolták a lány testébe a folyadékot. Délelőtt Mr. Woodles lépett be hozzá és hogyléte felől érdeklődött. Elmondta, hogy értesítette szüleit a történtekről és nagyon aggódnak. Catherine nem válaszolt csak bámult maga elé. A doktor megkérdezte van e olyan állapotban, hogy elkezdhetik a vizsgálatokat. A lány beleegyezően bólintott, amire a férfi reakciója egy enyhe mosoly volt. Egy forró jóleső fürdő és átöltözés után elindultak a laborok felé. 

Mint angyal a pokolból úgy sétált fel Catherine a második emeletre. Szeme tiszta volt és derűs. Nem volt boldog, de szomorúnak sem látszott. Lenge fehér ruhájában szellemként sodródott a folyosókon a doktor úr kezét fogva. Gyönyörű volt akár csak egy jelenés. Mikor felértek, Catherinnek egy üres fehérre festett szobában kelett helyet foglalnia egy széken. Az egész szobában csak egy közepes méretű szék állt, továbbá egy masszív több rétegű üvegablak a székkel szemben. A szobában volt egy hangszóró közvetlenül az üvegfelület alatt ami a szék felé nézett. A szék karfáján szíjjak lógtak. A doktor úr biztosította Catherint, hogy nincs mitől félnie mert a szíjjak csak és kizárólag a biztonsága érdekében vannak jelen. A lány értelmes létére tudomásul vette és bátran leült a székbe. Ekkor két férfi lépett a terembe. Egyik sem volt Catherine személyes ápolója. Egyikük a lányhoz lépett és le szíjazta mindkét kezét majd a lábait is, míg a másikuk egy állványos kamerát hozott be. Azt mondták, hogy a vizsgálat során mindent kötelesek dokumentálni filmen és hangszalagokon. Catherine beleegyezett mivel más választása amúgy sem igen volt. Abszolút nem izgult sőt talán még élvezte is egy kicsit, bár kimutatni ezt nem tudta. A vizsgálat során különböző érzéseket hordozó képsorokat és filmrészleteket vetítettek ki Catherine elé az üvegezett felületre, valamint a képsorok milyenségétől függően tettek be vidám és szomorkás zenéket. Bejátszottak még gyermeksírást és gyermek nevetést is. Azt vizsgálták, Catherine hogyan reagál a különböző lelkét ért befolyásokra. Elsősorban a testi reakciókat figyelték. Arca a legtöbb esetben mozdulatlan volt, néhány képnél azonban a kezével Catherine görcsösen kaparászni kezdte a térdét. 

A Képek mikor a jelenség történt, mind valamilyen örömöt és boldogságot sugároztak. Egy szerető család gyermeküket ölelve, egy fagyit nyaló kócos kisfiú, egy kislány aki ajándékba aranyos kölyök kutyát kap és a meglepődéstől és örömtől sírva nevet és nem utolsó sorban egy fiatal szerelmes pár kik a tengerparton csókolóznak. Catherinenél az utóbbi okozott erőteljesebb fizikai reakciókat. Keze remegett, szeméből könnycseppek csordultak, de nem tört meg. Mr. Woodles és csapata persze mindent filmre vettek. Catherin összesen másfél órát volt a teremben. Ezidő alatt többször tartottak pihenőt mivel a lány az összeomlás szélén volt nem egyszer. Mikor végeztek, az ápolók vissza kísérték Catherint a szobájába amit időközben gondosan kitakarítottak. A doktor úr este felment hozzá és megköszönte, hogy olyan bátor volt, valamint lelkiekben felkészítette a másnapi vizsgálatsorozatra is. Megölelték egymást és az intézményre sötétség borult.

A következő napokban több, a lány pszichéjét kutató vizsgálatra került sor. Csak, hogy néhányat megemlítsek, a nevetés és mosoly képtelenség teszt, mikor a humoros, vicces tartalmak Catherine testére való hatását figyelték. Ennek az ellentéte, mikor depressziós emberek által írt leveleket kelett elolvasnia miközben szomorú hangulatú dallamokat játszottak neki amit egy fejhalgatón keresztül észlelt. Majd mikor végzett a levelek olvasásával megkérdezték tőle mit tenne most legszívesebben. A válaszok elég gyakran az öncsonkítás és a másokban való fizikai kár tétele körül koncentrálódtak. Dr. Woodlest minden vizsgálat után egyre rosszkedvűbb lett és napközben is sokszor maga alatt volt. A magas negyvenes éveiben járó férfi Catherine minden egyes vizsgálatát követően migrénre és gyengeségre panaszkodott de sosem a lány előtt mivel nem akarta, hogy azt higgye miatta van. Közeledett a hét vége és fizikai vizsgálatokon már túl voltak. Csütörtök este a lány megkérdezte a doktor urat, hogy meddig lesz még bezárva ide. Mr. Woodlest furcsállta a kérdést, hiszen sok beteggel ellentétben Catherine szabadon járhatott ki-be az intézményből. Újonnan kinevezett ápolója egy hölgy, Rosemary volt, aki nem mindig kísérte el ha kikívánkozott. Szenvedélye volt ugyanis a szerencsejáték. Inkább maradt benn és kártyázott az épp szabad kollégáival. Elérkezett az utolsó nap. Pénteken már kora reggel megjelent a szobában Rosemary. Mindig rettentő pontosan jött abban a három napben míg Catherine ápolója volt. Catherine kedvetlenül kelt fel, de miután tudatosult benne, hogy holnap érkeznek szülei, már pattant is ki az ágyból. Megkérdezte milyen vizsgálatokra számíthat ma. Rosemary elmondta neki, hogy a doktor úr az utolsó nap alkalmából egy meglepetéssel is készült neki. Aznap csak pszichológiai teszteket kelett kitöltenie és felelnie a doktor kérdéseire. Az egész beszélgetést magnóra vették. 

A beszélgetésen a doktor és Catherine mellett, jelen volt még két ápoló, egy nővér és egy Pszichológia hallgató fiatal fiú, aki Dr. Woodlest mellett ült és jegyzeteket készített. A kérdések egyszerűek voltak, maximum két szavas válasz volt szükséges vagy pedig opció választós módszer A, B, C, D, lehetőségek közül választhatott az alany. Catherine türelmesen válaszolgatott a kérdésekre és szinte alig volt olyan mit ne azonnal vágott volna rá. Szeme sarkából folyamatosan a fiatal férfit nézte, azon is leginkább egy tárgyat. A hallgató nyakában egy kereszt lógott. Catherine szeme tiszta volt és nyoma sem volt arckifejezésén gyűlöletnek, mégis kézzel fogható volt a feszültség. A teszt a vége felé közeledett, mikor a teremben mindenki elkezdett izzadni. Rettenetes hőség volt. Nyár végére nem jellemző meleg. Először azt hitték a légkondicionáló mondott csődöt, és mikor megnézték valóban nem működött. Mikor az egyik ápoló ajtót akart nyitni, azt zárva találta. Mindannyian szenvedtek a melegtől és már csak az utolsó kérdés volt csak hátra. Így szólt: Mit tennél ha akkora hatalmad lenne mint Istennek? Catherine sokáig meredt a lapra és csak bámulta mozdulatlanul. Kezében a toll kocsonyaként reszketett. Míg a teremben halálos csend uralkodott, addig Catherine bensejében háború. Minden erejével próbálta visszatartani kezét a papírtól de egyszerre mint egy ellenállhatatlan löket hatására keze megindult és önálló életre kelt. A kérdés alatt szintén A, B, C, és D lehetőségek voltak láthatóak. Catherine egy X jelet tett a C lehetőségre amit szinte azon nyomban ki is húzott és a lap aljára a következő mondatot véste: Én vagyok Isten.

A meleg már elviselhetetlenségig fokozódott, mikor a doktor elvette a lánytól a kitöltött lapokat. Catherine leeresztette a tollat és résnyire nyitott száját összezárta. Újra kellemes idő lett a teremben és a ventilátorok felmorajlottak. Senkinek nem tűnt fel semmi, csak a fiatal hallgató tartotta Catherineel a szemkontaktust, majd végül lesütötte a szemét. Mindnyájan kimentek a teremből. Mr. Woodles megköszönte mindenkinek az együttműködést majd meghívta Catherint egy forrócsokira. Szeretett volna beszélgetni vele mielőtt visszavonul. Kivételesen nem az itt létéről és az ahhoz kapcsolódó dolgokról. Beszélgettek filmekről, könyvekről, Catherine kedvenc ételeiről és az álmairól. Dr Woodles nem úgy állt hozzá mint az orvosa, hanem mint egy régi barát vagy egy jó ismerős.  Gondolta igy talán jobban feloldódik és közvetlenebb lesz. Valóban közvetlenebb lett és ő is kérdezgetett a doktortól mire a férfi sorban válaszolgatott is. Az idő hamar elrepült. Mikor elbúcsúztak, a doktor Catherine vállára tette a kezét és megköszönte a társalgást. A lány pedig a forrócsokit. A doktor elmosolyodott és elköszönt. Catherie a szobája felé indult majd a fürdőrészlegbe. 

Az éjszaka nyugalmasan telt el. Csillagos égbolt fénye alatt álmodoztak a lelkek. Az intézet falain belül Catherin Oldwilde félálomban feküdt ágyában. Emlékeiben messze járt, messze az intézet falain kívül Chippewa Fallsban az iskolában azon a napon mikor Gabrielt bemutatták az osztálynak. Az elméje ugyan rab volt, de szívére lakatot nem tehettek. Hiányzott neki a fiú tekintete, hiányzott a lénye még ismeretlenül is. Volt Gabrielben valami, Catherine nem tudta megfogalmazni, hogy mi de úgy érezte szüksége van rá. Gondolatai forgatagában elmerülve az álom is szájon csókolta. Másnap korán kellett felkelnie mivel Janson már kora reggelt elindult otthonról, hogy délre már Catherine is otthon ebédelhessen velük Tildenben. Lilithnek el kelett mennie a munkahelyére ahol egy vállalati bemutatót tartottak. Minden dolgozónak ott kellett legyen. Catherine összeszedte a ruháit amennyire lehetett feltakarított. Délelőtt tíz órakor csörgött a mobilja. Apja hívta, hogy már a városban van. Rosemary lekísérte a lányt a központi épület portájára, ahol már ott volt Dr. Woodles és meglepő módon a fiatal hallgató is. Úgy állt Forester mellett mintha az őrangyala lett volna. A doktor hóna alatt vastag paksamétát szorongatott. Catherin odalépett hozzá de abban a pillanatban belépett Janson. Köszönt és megölelte lányát, aki viszonozta. Kezet rázott a doktorral és a fiatal sráccal akinek be is mutatkozott. A doktor félre hívta Jansont és bizalmasan beszélt vele. Catherine kettesben maradt a fiatal férfival. Nem nézett a szemébe csak leült egy padra. A férfi egy ideig még állt, keresett valamit a táskájában. Egy vastag bőrkötésű könyvet vett elő és megkérdezte a lányt, hogy leülhet e esetleg. Catherine bólintott de nem tudta mire számítson. Csalódott az ottani emberekben. Mikor a férfi leült ölébe tette a könyvet. Catherine rápillantott és furcsa érzés kerítette hatalmába. A könyvön ez állt: Szent Biblia. keze görcsbe rándult de olyan erővel, hogy azthitte menten leválik csuklójáról. Gyorsan elrejtette a ruhája alá és úgy tett mint aki nem vette észre. A fiatal férfi felé fordult és megkérdezte, hogy hisz e istenben, mire Catherin nemet mondott. A hallgató faggatni kezdte. Érdeklődött az otthoni körülményeiről és azt is megkérdezte mi oka van, hogy ide küldték. Catherine nagyon kényelmetlennek érezte a helyzetet. Szemét lesütve tartotta és kezdte elönteni a jól ismert érzés. Olyan mint mikor Chippewa Fallsban az iskolában az igazgató felemelte a padról. Most is úgy érezte nemsokára nem lesz ura a testének ha egy kis időt is tovább ül azon a padon. Felkelt és megkérte a férfit, hogy hagyja békén. Elmondta, hogy fárad és jelenleg nincs ínyére a beszélgetés. Nyílt az ajtó és a doktor és Janson léptek ki rajta. Apja intett Catherinenak, hogy mehetnek és búcsúzzon el. A lány kezet rázott az orvossal és megköszönte neki a törődést és a jó beszélgetéseket. Dr. Woodles észrevette, hogy jég hideg és görcsös a lány keze. Megkérdezte van e valami baj, de Catherine nem válaszolt. Apjához bújt aki átkarolta.  Nagyon jól esett neki apja ölelése. Mikor már mentek volna hirtelen eszébe jutott a fiatal férfi a padon. Odanézett de már nyoma sem volt. Az autó felé sétálva Janson megkérdezte lányától, hogy örül e, hogy végre hazamehet. Catherin kapucniját fejére húzva ment apja melett és nem válaszolt. Egy óra múlva már hazafelé tartottak a 94-es úton. Catherine elaludt a tudattal, hogy soha többé nem kell visszamennie Mendotába és végre hamarosan újra láthatja Gabrielt. ( FOLYT.) 

DW. 

Pár napja alkalmam nyílt megtekinteni azt a filmet mit már oly sokan vártak és ami túlszárnyalta mindazt az elvárást mit feléje támasztottam. Emlékszem mikor egy jó barátom felhívta a figyelmemet egy horrorfilmre ami a Démonok között címet viselte. Nem kis vonzalmat éreztem már akkor is a műfaj iránt ezért hálás voltam neki. Miután megnéztem jöttem rá, hogy ez az én világom. Már az első rész is felkavaró és a megfelelő mértékben borzalmas volt számomra ezért úgy gondoltam enél jobb horrorfilm nem lesz sem a közeli sem a távoli jövőben de mostanra biztosan állíthatom, kellemesen csalódtam. A moziba érve meglepetten vettem észre azt az irdatlan mennyiségű embert aki erre a filmre várt. Négy nappal a film magyar premiere után még mindig egy hadsereg állt készenlétben, hogy belépjen a borzalmak földjére és megvívja a harcot a félelem erőivel szemben. Nem túlzok ha azt mondom volt dolgunk bőven. A teremben tapintható volt a feszültség amit a film előtt bejátszott reklámok és horror előzetesek csak még inkább felkorbácsoltak. Pár percel a kezdés előtt már úgy tűnt mindenki elfoglalta helyét és végre zavartalanul élvezhetjük majd a hamarosan kezdődő James Wan produkciót de ismét csalódtam, ezúttal negatívan. A film elkezdődött és halálos csend ereszkedett a teremre. Csak a hangszórókból előtörő templomi kórus gyászos de anál hátborzongatóbb hangja szólt még épphogy elviselhetően. Öt perccel a kezdés után azomban egy csorda érkezett és ahogy voltak világító telefonokkal valamint félhangos diskurzus kíséretében becsörtettek a harctérre nem kis felháborodást keltve ezzel a nézőkben. Nyugodtan mondhatom tehát, hogy az első negyed óra a mellettem mindössze pár méterre zajló véresen komoly ülőhelyért való küzdelem nézéséből állt. Koncentrálni, átadni magamat a film sodrásának ezúttal sajnos nem tudtam. De sebaj mert amit utána átéltünk kárpótolt a kellemetlenségekért. 

A filmről: 

Ha egy szóval kéne jellemeznem a filmet, én azt mondanám, hogy Remek. A történet akárcsak az első részben úgy ebben is egy bajba jutott család szörnyű kálváriája köré öszpontosul. James Wan rendező ebben a részben egy, az 1970-es évekbeli esetet vett elő a régmúltból és lehelt beléje új életet. Ha nem is mindenki de sokan ismerik az Enfieldi poltergeist vagy kopogó szellem történetét ami akkoriban igen nagy szenzációnak számított. 1977-ben járunk amikor is a Hodgson család rejtélyes, mi több paranormális történéseket vél felfedezni otthonában. Az eset viszonylag hamar a Daily Mirror nevezetű lap címoldalán virít ami ugyan pénz bevételt jelent a szűkölködő családnak, ők mégsem lesznek tőle boldogabbak sőt a megjelenés után Janetet különféle attrocitások érik az iskolában ezáltal csökken a teljesítőképessége is. A családot meglátogatja Maurice Grosse egy paranormalitást kutató csoporttal és Peggy engedélyével birtokba veszik a házat, hogy fényt derítsenek a különös események mivoltára és okaira. Mindeközben az első részből már jól ismert Ed és Lorraine Warren éppen befejezni készülnek pályafutásukat a lezárult és megoldott Amityvillei esetük után ám egy hirtelen jött hívás az észak londoni Enfieldbe vezeti őket. Bár Lorraine ellenkezik, végül férje rábeszéli az utazásra. Odaérkezésükkor a helyzet már kezd kicsúszni a kutató csoport kezéből. Addigra már folyamatosak az éjszakai furcsa hangok és nyugtalanító események a házban. A lányok szobája lezárva feszületekkel teleaggatva üresen kong. Mivel a család ott tapasztalja a legtöbb megmagyarázhatatlan eseményt.  Lorraine elbeszélget Janettel aki elmondja neki mindazt amit a szellem vagy ahogy magát nevezi Bill Wilkins mond neki. Ez nem több mint, hogy meg akarja ölni. Az asszony közben látomásai miatt is aggódik amiknek főszereplője a férje Ed. A házaspár minden erejükkel a család segítésén fáradozik de nem számolnak egy bennső ellenféllel aki egy démon, vagy ahogy ők nevezik inhumánus lény. Az apácaruhás és igen csak ijesztő teremtmény egyetlen célja, hogy ismeretlen okokból megölje Janetet. A warren házaspárnak azomban sikerül megmenteniük a lány életét és visszaküldeniük a démont a pokolba. Röviden ennyi a történet. 

Észrevételeim alapján a rendező nem igazán törekedett arra, hogy egy merőben más történettel áléjon elő. A második rész története igazából majdhogynem ugyan az mint az első részé de mindez nem zavaró a filmet megnézve hiszen ettől függetlenül ismételve önmagamat egy remek produkció. Az érzelmes részek jobban ki vannak emelve mint az első démonok közöttben bár ott sem volt belőlük hiány. Wan ezzel a filmjével nem csupán az ijesztegetésre játszik. Hatni akar a lelkünkre az érzelmes vagy mondhatni drámai részek kihangsúlyozásával. Talán nem köveznek meg érte ha azt mondom, ez sikerült neki. Esetemben legalábbis igen. 

A színészek munkája ebben a filmben én szerintem nem volt annyira kiemelkedő mint az első részben bár akadtak jelenetek mikor nem hittem el amit látok. Külön dícséretet érdemel részemről a Warren házaspárt játszó Vera Farmiga és Patrick Wilson, valamint Jannet Hodgsont játszó Madison Wolf akiből nem néztem ki ekkora dramaturgiailag is abszolult helytálló színészi teljesítményt tekintve fiatal korára akár. 

A film meglepően kis összegből készült el és tekintve ezt a tényt mégis meglepően jól sikeredett. Szó se róla hiszen egy már jó összeszokott csapat kemény munkája áll mögötte. A  rendező ebben a filmjében elkalaúzolja a nézőt egy olyan világba ahonnan nincs vissza út és ahol a legbennső félelmek válnak valóra. Szerintem a démonok között 2. része egy fantasztikus folytatás és önáló filmként is hódít. A műfaj kedvelőjeként ajánlom mindenkinek aki szeretne borzongani és aki úgy érzni nincs már esély jó horrort látni manapság mert  ez a film garantáltan rácáfol. 

DW.

       Babák szigete

Bizonyára sokan hallottak a babák szigete nevezetű helyről minek eredetileg természetesen nem ez a neve de úgy gondolom méltán viseli a mai napig. A Mexico várostól pár kilóméterre található a Xochimilco-tó amit csatornarendszerekbe tömörítettek és ezáltal több kisebb sziget alakult ki a környéken. A túristák és a helybéliek között is közkedvelt hely. A szigetek mind furcsák a maguk nemében de egy közülük messze felül emelkedik a többin. Ez a babák szigete aminek ijesztő története és megrázó külseje fölött nem sikolhat el a figyelem. 

A szigeten álló minden fán, bokron és épületen megtalálhatóak az üveges tekintettel vagy férgek rágta üres szemgödrökkel ránk bámuló porcelán, műanyag valamint szövetbabák. Tekintetükben a fájdalom olyan mértékét látni ami már önmagában is részvétet okoz némelyekben. A helyenként zsinegeken lógó és vas szögekre kiakasztott babáknak sok esetben hiányzik a fejük is amik kerítésekre vannak tűzdelve igencsak morbid módon. A kitűzött fejek többsége árulkodik valami másról is jelen otrombaságán túl és ha alaposabban szemügyre vesszük őket nyilvánvalóvá is teszik számunkra.  

A legenda szerint mely ezt a szigetet övezi, élt egy kertész ezen a helyen aki egyik nap egy kislány holttestét találta a vízben aki minden jel szerint megfulladhatott. Hiába próbálta visszahozni az élők sorába, a lány örökre eltávozott. Vagy talán nem? Az ember néhány méterre a testtől észrevett egy a vizen sodródó babát. Biztosra vette, hogy a lányé volt. Kihalászta és tisztelete jeléül kiakasztotta egy parton álló fára majd az azt követő években folyamatosan hordta a babákat a szigetre mivel úgy tűnt, hogy a kislány szelleme a babákat testébe bújva élt tovább. Engesztelésképpen a kertész végül annyi babát hordott a szigetre, hogy lassan alig fért tőlük. 

Így ment ez ötven évig mikor aztán 2001-ben bekövetkezett halálakor Julian hagyományának egy kis időre vége szakadt. A férfi vízbe fullt testét rejtélyes módon pontosan ugyan ott találták meg ahol annakidején ő a lányt. A környéken lakók úgy vélekednek, szelleme egyesült a kislányéval akivel jó kapcsolatot ápolt. Lehetséges e az, hogy Juliant valóban egy szellem érintette meg?  A szigeten minden bizonnyal mind a mai napig rettenetesen nyomasztó a hangulat. Az üres szemgödrök, a végtag nélküli testek és a démoni szempárok ezrei között valóban bújkál a gonosz vagy egy ember éppelméjűségét kérdőjelezhetjük meg csupán? Sokan keresték már erre a választ és sokan úgy vélik meg is találták. Véleményem szerint lehet valóságalapja a történetnek és bár a magam részéről elég nyitott vagyok a természetfelettire, ez a dolog kérdések ezreit veti fel. 

A helybéliek szerint a babák olykor halkan súgdolóznak egymás között és némelyikük még a szemét is kinyitja. Gyakori a babák helyváltoztatása is ami nem ismeretlen faktor ha a szintén közismert Annabell esetet vesszük alapul. Ed és Lorraine Warren szerint a démonok, másnéven inhumánus lények csak embereket tudnak megszállni, olyan élőlényeket akiknek van lelkük tehát akár állatokat is de babákat semmiképp. Ha valóban történik szellemjárás a szigeten és valóban hallhatóak a hangok akkor egyértelműen kijelenthetem, hogy az ottani babák csupán a gonosz eszközei kikkel megfélemlítheti az embereket és ezáltal magához láncolhatja őket. Ettől függetlenül egy rövid látogatást nem árt tenni arra, főleg azoknak akik nem csak a táj szépségében szeretnének gyönyörködni hanem  kalandorai akarnak lenni egy igen csak rejtélyes helynek. 

DW. 

Catherine - 3. fejezet 

 Megnyilvánulás

---Történet egy hétköznapi lányról aki egy nem hétköznapi tervnek a része. A spirituális erők jelenléte az életünkben manapság talán még eggyértelműbbé vállt mint valaha. Mindenütt fellelhetőek és sokunk életét erőteljesen befolyásolják. Ez a befolyásolás lehet gonosz illetve lehet jó irányú is. Az ősidőktől kezdve dúl a harc jó és rosz között. Számtalan könyvben leírták már és rengeteg elmélet született róla. Én magam sem vagyok kivétel, én is csak gyarapítom azoknak a mély gondolkodóknak sorát kiket nem hagy hidegen ez az ősi misztérium. A Catherine egy félig meddig fikcióra épülő elbeszélés ami magába foglalja az ősi gonoszt valamint az Isteni személyt és szentséget. Röviden a történet: Catherine egyedi lány egyedi szülőkkel és stílussal. Születése előtt már egy magasztos cél része. Egy Isteni tervé melyet itt a földön kell elvégeznie s ezáltal véghez vinnie sorsát. A gonosz tudomást szerezve isten prófétájáról minden erejével azon van, hogy meghiúsítsa a tervét ezért elküldi Azazelt egy bukott fejedelmet, hogy tegye lehetetlenné Catherine leendő munkásságát és magát a lányt is pusztítsa el lassan és kegyetlenül. A lány anyja kítűnő célpont a hadjárat megkezdéséhez, akinek múltja erősen kapcsolódik az okkult tudományok relytelmeihez. A születést követően megkezdődik a keserves harc a láthatatlan és a látható világban eggyaránt.---

Catherine Oldwilde általános iskolás éveiben Erica Thomson tanárnő szárnyi alatt okosodott. Az utolsó évben, nyolcadikos korában viszont a lelkét birtokló dolog nyugtalankodni kezdett és minden lehetséges módon meg akarta gátolni a lány esélyét a boldogságra. Az év elején a köszöntőt követően Mrs. Thomson mellett az igazgató is megjelent a terem ajtajában egy fiúval. Az új osztálytársat Gabrielnek hívták. Barna félhosszú hajú, edzett és jóképű srác volt. A lányok rögtön egymásra néztek és tinik révén, hormonoktól telve fantáziálni kezdtek, vajon ki lesz közülük ki elcsábítja majd. Kuncogtak sutyorogtak és magukat kelletően néztek rá. A fiú viszont mint akinek gyökeret eresztett a lába csak bámult. Bámulta egyiküket. Szűk férfias szemével a hátul meghúzódó Oldwilde lányt nézte. 

Catherin is viszonozta a tekintetét de arca rezzenéstelen maradt. Komoran nézett a fiúra. Hiába próbált mosolyt erőltetni megdermedt arcizmaira, azok nem mozdultak. Minél inkább szerette volna kimutatni a fiú iránti rokonszenvét, teste annál inkább nemet mondott. Remegni kezdett. Szemei könnybe lábadtak és forogni kezdett vele a világ. Sápadtan holtnak módján ült a padban szemét még mindig Gabrielre szegezve. Ha valaki akkor látja, leginkább talán egy rabmadárhoz hasonlította volna ki előtt a kalitka ajtaja végre megnyílik de ő mégsem tud elrepülni, mivel a lakat nem az ajtón hanem a szívén van. Catherin szemei elsötétültek és látása elhomályosult. Segélykérésre nem volt lehetősége mivel fogvatartója megtagadta a lánytól. Sírni kezdett, majd zokogni. Osztálytársai hangosan nevetni kezdtek és pikáns gúnyos megjegyzéseket tettek a sarokba húzódó a padot görcsösen markoló társukra. Mikor az igazgató is felfigyelt a terem végében ájuldozó lányra, hosszú tekintélyt parancsoló léptekkel elindult felé. Mikor hozzáért, hogy felemelje fejét a padról, a lány velőtrázó sikoltásban tört ki.. Nyakán az erek megfeszültek s szájából nyálcseppek szöktek a terembe. Szemei koromfeketévé változtak. Az osztályban tartózkodó gúnyolódó osztálytársai közül többen a mellkasukhoz kaptak és fájdalmas kiáltásban törtek ki, majd páran közülük földre zuhantak. A többiek kirohantak a teremből. A folyosókon pánik lett úrrá. Az igazgató megőrizte lélekjelenlétét és karon ragadta a lányt. Catherin a padra esett ájultan aztán ismét csend lett.     Az egész olyan gyorsan történt meg, hogy sokan a későbbiekben semmire sem emlékeztek belőle. Persze az is lehet, hogy nem akartak emlékezni, sőt ez még talán hihetőbb is. Az esetet követően Catherint az iskola pszichológus az igazgató és tanári kar javaslatára szülei kivették az iskolából és egy ideig otthon maradt. Folyamatosan látogatta pszichológus és órák hosszat beszélgettek. Ilyenkor sokat kérdezett a lánytól és megkérte meséljen neki a személyét ért negatív hatásokról akár az iskolában akár otthon érték is azok. Catherin nyíltan beszélt a doktornak, nem voltak titkai. Elmondta, hogy sosem érez boldogságot és, hogy ez mennyire bántja, valamint mesélt neki egy érzésről is ami nemrégiben kerítette hatalmába és ami úgy érzi bosszantja azt a valamit a mellkasában. Elmesélte, hogy látja az embereket a televízióban és boldognak tűnnek, mosolyognak, nevetnek de ő bárhogy próbálja utánozni sosem sikerül. Élőben a doktor úrnak is bebizonyította, hogy képtelen elmosolyodni. És panaszkodott a folyamatos depresszív gondolatokra is. Elmondta, hogy olykor a tükör előtt szokta próbálgatni, hogyan nézzen ki boldognak és átlagosnak, de folyton kudarcokkal kell szembenéznie.

A doktor mindent jegyzetelt. Lilitht és Jansont is kikérdezte a tapasztalataikról és ez információk birtokában hagyta el az Oldwild birtokot. Egy hét elteltével tért újra vissza. Elmondta, hogy van egy ismerőse a Mendota elmekutató intézet és pszichiátrián. Mesélt neki Catherin esetéről és elküldte a jegyzeteit is. Ez a barát három nap mulva felhívta, hogy szeretne egy találkozót a lánnyal. Lilith beleegyezett, Janson viszont nem tartotta bolondnak kislányát és ellenkezett. A pár két nap gondolkodási időt kért a doktortól. Természetesen megkapták. Lilith elmondta Jansonnak, hogy Catherint nem fogják ott tartani csak megvizsgálják. És egy hét múlva már jöhet is haza. Janson végül nehezen de beleegyezett. Catherin kissé idegenkedve, de nyugodtan kezelte a kialakult helyzetet. A doktor hagyott egy telefonszámot és egy emailcímet is a családnak. Lilith még aznap felhívta a számot és megbeszélt egy időpontot az asszisztensel. ( FOLYT.) 

DW. 

Parapszichológia. Mind tudjuk, hogy mit jelent még ha nem is a teljes igazságot. Azok kedvéért kiknek e szó jelentése homályba vész egy igen csak egyszerű, mondhatni puritán jobbot nyújtok a valódi jelentés megértése érdekében. Parapszichológia  - görög eredetű szóösszetétel. A para azt jelenti- túl vagy mellett, valami más és idegen míg a pszichológia az emberi lélek megismerésének folyamata. Azokkal a különleges érzékelési típusokkal foglalkozik amik alapjáraton láthatatlanok vagy ami talán helyesebb, nem szokványosak. Az emberi mentalitás végső határait vizsgálja meg. Röviden: mire vagyunk képesek amit még mi sem tudtunk magunkról. Nem kívánok a továbbiakban részletes leírást adni a pszichológia e rejtélyes és oly sokak számára felfoghatatlan tudományágával kapcsolatban. Helyette egy sokkalta mélyebb és ijesztőbb terepre hajózunk aminek parsze nem kis köze lesz a parapszichológiához. 

A parapszichológiát sokan csupán áltudománynak tartják mivel bizonyítékok híjján nem látnak más eshetőséget. A filmkészítők pedig jól átlátva a kialakult helyzetet ezt a bizalmatlanságot a tudományág iránt az emberekben hamar átformálták félelemmé. Ezt pedig kétség kívül a horrorfilmek által közvetített hamis tényekre alapozva tették. Írásomban inkább ezen a téren szeretnék kicsit körbeszimatolni. Első körben tehát az Atticus Institute címet viselő 2015-ös horrorfilmről lesz szó és a film alapjául szolgáló természetfeletti erőről mint létező faktorról természetesen. 

A film egy plakátja mely már ismeretlenül és látatlanul is azt súgalja felénk, hogy vigyázat veszélyes vagyok. Kétség kívül jól eltalált plakát és megvan benne az a rejtett borzalom és fenyegetés ami a naív nézőből is erős ellenérzetet vált ki. A képen a film főszereplője, Judit Winsted látható. Ahogy mélyen a szemünkbe néz, szinte érezni lehet ahogy vizslat belülről és ahogy átjár a féktelen gonoszság minden ereje. A képet hosszasan nézve az ember úgy érezheti magát mint ha egy nyitott könyv lenne csupán és semmi más. Ez az érzés pedig a filmet megtekintve csak erősödik a végére pedig teljesen elhatalmasodik az egyén felett. A filmben Dr. Harry West parakutató és Pszichológus az Egyesült Államokbeli labolatóriumában ( eképp csak én nevezem ), fogadja az általa annak vélt Pszichotikus embereket nemtől és kortól függetlenül. Különféle módszerekkel vizsgálja meg őket mint például a jól ismert ESP kártyák és a Ganzfeld technika. Erőfeszítései ellenére azomban folyamatos csalódások és kudarcok érik kutatási területén. Mikor már kezdi feladni, mint egy villámcsapásként jelenik meg Judit és elképesztő sebességgel kavarja fel az állóvizet. A kutatócsoport legnagyobb örömére a nő meglepő energiával rendelkezik és úgy tűnik végre korszakalkotó felfedezést tettek, végre megtalálták az USA un. Nina Kulagináját, azomban ez a gondolat hamar semmivé válik. Judit viselkedése eggyre aggasztóbb formákat ölt és a csoport tagjai is egyre fenyegetettebbnek érzik magukat. A különleges valamint ijesztő történések hatására az egyszerű elmét érintő vizsgálatból hirtelenjében egy egész nemzetet fenyegető ügy lett amit természetesen a kormány titkosított. Átvették Dr. Westtől az irányítást és kis illetve még kisebb sikerekkel próbáltak úrrá lenni az akkorra már földön túli jeleket mutató Juditon. Elég hamar nyilvánvalóvá vált azomban, hogy mivel dolguk van az nem ember. Ők úgy hívták, hogy a valami. Fegyvert szerettek volna csinálni belőle ám a valami erejéről akkor még nem volt fogalmuk s ez a tudatlanság okozta végül az egész nemzetet megrázó tragédiát. Dr. Harry West az eset után rejtélyes körülmények között eltűnt 1976-ban és hollétét közel 40 éve homály fedi. Esete sok kérdést vet fel ám ezek a kérdések már sosem válaszoltatnak meg. A filmről több szót nem ohajtok írni mivel már így is bőven túl léptem a megengedett határt s ezáltal ismét spoilereztem. ( Sajnálom ). 

- A PSZI jelenségek közül a leg vitatottabbak az ESP ( érzékszerveken túli  észlelés ) körébe tartozó Telepátia és az úgynevezett Prekogníció ( Jövőérzékelés ), valamint a PK azaz Pszichokinézis.

Sokan úgy tartják, hogy ezek a képességek az emberban a kezdetektől fogva benne foglaltattak és áldásként tekintenek rájuk. Megint mások hasznos de igen megbízhatatlan erőnek tartják amit be kell fognunk és akaratunkat rákényszerítve használni az erejét. Én úgy vélem, hogy mi nem e világról való azt bölcsebb nem piszkáni, nem, hogy a birtoklására való szándékot még tettekkel is megerősíteni. Ezek az erők természetfeletti erővel ruházzák fel az embert ám ez az erő nem tart örökké sőt azt kell, hogy mondjam, igen kevés ideig. Az ember a kezdetektől fogva a hatalomért küzd legyen is az ára bármi. Belénk van kódolva egy uralkodásvágy ami arra ösztönöz minket, hogy törjünk a csúcsra és nem törődve saját illetve leszármazottaink biztonságával foglaljuk el nem létező trónusunkat a világmindenség felett. A gonosz csapdája ez ami által el szeretné hitetni velünk, hogy mi magunk is istenek vagyunk. Teremthetünk, rombolhatunk, újra alkothatunk és kísérketezhetünk a végtelen univerzum meghódításával. Az ember nem lehet isten. Bárhogyan is nyújtózkodik, bárkit is tesz el láb alól, bármennyi pénze van, soha nem lehet hatalma a szellemvilág felett ami oly hatalmas és ereje végtelen. Gondoljunk csak bele, képzeljünk magunk elé egy csöppnyi bogarat ami a ház falán mászik azt gondolván magában -Ledöntöm ezt a házat ha elég kitartó vagyok bogáréletem hátralévő részében-. Alapjába véve nem lenne akkora baj, ha nagyokat álmodunk de írrealitásunk és nagyravágyásunk miatt valamint beteges uralkodásmániánkra való tekintettel nem ismerjük az ÁLJ fogalmát. Ezek a képességek pedig a gonosztól származnak bárki bármit is mondjon, hiszen azt hivatott elhitetni velünk, hogy ezek ismeretével és elsajátításával megnyílhat egy út az univerzum irányítása felé. Az ember ne játszadozzon az ördöggel, ha mégis megteszi akkor az ördög diktálja a szabájokat. Nincs a kezünkben semmi hatalom. Ami van is az csupán ideiglenes. Azok az erők amivel játszanak, és hajkurásszák őket, nem barátjuk az embereknek. Épp ellenkezőleg. Ősi ellenségeink. A mézes madzag vonzó és kívánatos de az oroszlán szájában landol a vége. 

D.W.