Catherine - 3. fejezet 

 Megnyilvánulás

---Történet egy hétköznapi lányról aki egy nem hétköznapi tervnek a része. A spirituális erők jelenléte az életünkben manapság talán még eggyértelműbbé vállt mint valaha. Mindenütt fellelhetőek és sokunk életét erőteljesen befolyásolják. Ez a befolyásolás lehet gonosz illetve lehet jó irányú is. Az ősidőktől kezdve dúl a harc jó és rosz között. Számtalan könyvben leírták már és rengeteg elmélet született róla. Én magam sem vagyok kivétel, én is csak gyarapítom azoknak a mély gondolkodóknak sorát kiket nem hagy hidegen ez az ősi misztérium. A Catherine egy félig meddig fikcióra épülő elbeszélés ami magába foglalja az ősi gonoszt valamint az Isteni személyt és szentséget. Röviden a történet: Catherine egyedi lány egyedi szülőkkel és stílussal. Születése előtt már egy magasztos cél része. Egy Isteni tervé melyet itt a földön kell elvégeznie s ezáltal véghez vinnie sorsát. A gonosz tudomást szerezve isten prófétájáról minden erejével azon van, hogy meghiúsítsa a tervét ezért elküldi Azazelt egy bukott fejedelmet, hogy tegye lehetetlenné Catherine leendő munkásságát és magát a lányt is pusztítsa el lassan és kegyetlenül. A lány anyja kítűnő célpont a hadjárat megkezdéséhez, akinek múltja erősen kapcsolódik az okkult tudományok relytelmeihez. A születést követően megkezdődik a keserves harc a láthatatlan és a látható világban eggyaránt.---

Catherine Oldwilde általános iskolás éveiben Erica Thomson tanárnő szárnyi alatt okosodott. Az utolsó évben, nyolcadikos korában viszont a lelkét birtokló dolog nyugtalankodni kezdett és minden lehetséges módon meg akarta gátolni a lány esélyét a boldogságra. Az év elején a köszöntőt követően Mrs. Thomson mellett az igazgató is megjelent a terem ajtajában egy fiúval. Az új osztálytársat Gabrielnek hívták. Barna félhosszú hajú, edzett és jóképű srác volt. A lányok rögtön egymásra néztek és tinik révén, hormonoktól telve fantáziálni kezdtek, vajon ki lesz közülük ki elcsábítja majd. Kuncogtak sutyorogtak és magukat kelletően néztek rá. A fiú viszont mint akinek gyökeret eresztett a lába csak bámult. Bámulta egyiküket. Szűk férfias szemével a hátul meghúzódó Oldwilde lányt nézte. 

Catherin is viszonozta a tekintetét de arca rezzenéstelen maradt. Komoran nézett a fiúra. Hiába próbált mosolyt erőltetni megdermedt arcizmaira, azok nem mozdultak. Minél inkább szerette volna kimutatni a fiú iránti rokonszenvét, teste annál inkább nemet mondott. Remegni kezdett. Szemei könnybe lábadtak és forogni kezdett vele a világ. Sápadtan holtnak módján ült a padban szemét még mindig Gabrielre szegezve. Ha valaki akkor látja, leginkább talán egy rabmadárhoz hasonlította volna ki előtt a kalitka ajtaja végre megnyílik de ő mégsem tud elrepülni, mivel a lakat nem az ajtón hanem a szívén van. Catherin szemei elsötétültek és látása elhomályosult. Segélykérésre nem volt lehetősége mivel fogvatartója megtagadta a lánytól. Sírni kezdett, majd zokogni. Osztálytársai hangosan nevetni kezdtek és pikáns gúnyos megjegyzéseket tettek a sarokba húzódó a padot görcsösen markoló társukra. Mikor az igazgató is felfigyelt a terem végében ájuldozó lányra, hosszú tekintélyt parancsoló léptekkel elindult felé. Mikor hozzáért, hogy felemelje fejét a padról, a lány velőtrázó sikoltásban tört ki.. Nyakán az erek megfeszültek s szájából nyálcseppek szöktek a terembe. Szemei koromfeketévé változtak. Az osztályban tartózkodó gúnyolódó osztálytársai közül többen a mellkasukhoz kaptak és fájdalmas kiáltásban törtek ki, majd páran közülük földre zuhantak. A többiek kirohantak a teremből. A folyosókon pánik lett úrrá. Az igazgató megőrizte lélekjelenlétét és karon ragadta a lányt. Catherin a padra esett ájultan aztán ismét csend lett.     Az egész olyan gyorsan történt meg, hogy sokan a későbbiekben semmire sem emlékeztek belőle. Persze az is lehet, hogy nem akartak emlékezni, sőt ez még talán hihetőbb is. Az esetet követően Catherint az iskola pszichológus az igazgató és tanári kar javaslatára szülei kivették az iskolából és egy ideig otthon maradt. Folyamatosan látogatta pszichológus és órák hosszat beszélgettek. Ilyenkor sokat kérdezett a lánytól és megkérte meséljen neki a személyét ért negatív hatásokról akár az iskolában akár otthon érték is azok. Catherin nyíltan beszélt a doktornak, nem voltak titkai. Elmondta, hogy sosem érez boldogságot és, hogy ez mennyire bántja, valamint mesélt neki egy érzésről is ami nemrégiben kerítette hatalmába és ami úgy érzi bosszantja azt a valamit a mellkasában. Elmesélte, hogy látja az embereket a televízióban és boldognak tűnnek, mosolyognak, nevetnek de ő bárhogy próbálja utánozni sosem sikerül. Élőben a doktor úrnak is bebizonyította, hogy képtelen elmosolyodni. És panaszkodott a folyamatos depresszív gondolatokra is. Elmondta, hogy olykor a tükör előtt szokta próbálgatni, hogyan nézzen ki boldognak és átlagosnak, de folyton kudarcokkal kell szembenéznie.

A doktor mindent jegyzetelt. Lilitht és Jansont is kikérdezte a tapasztalataikról és ez információk birtokában hagyta el az Oldwild birtokot. Egy hét elteltével tért újra vissza. Elmondta, hogy van egy ismerőse a Mendota elmekutató intézet és pszichiátrián. Mesélt neki Catherin esetéről és elküldte a jegyzeteit is. Ez a barát három nap mulva felhívta, hogy szeretne egy találkozót a lánnyal. Lilith beleegyezett, Janson viszont nem tartotta bolondnak kislányát és ellenkezett. A pár két nap gondolkodási időt kért a doktortól. Természetesen megkapták. Lilith elmondta Jansonnak, hogy Catherint nem fogják ott tartani csak megvizsgálják. És egy hét múlva már jöhet is haza. Janson végül nehezen de beleegyezett. Catherin kissé idegenkedve, de nyugodtan kezelte a kialakult helyzetet. A doktor hagyott egy telefonszámot és egy emailcímet is a családnak. Lilith még aznap felhívta a számot és megbeszélt egy időpontot az asszisztensel. ( FOLYT.) 

DW.