Babák szigete

Bizonyára sokan hallottak a babák szigete nevezetű helyről minek eredetileg természetesen nem ez a neve de úgy gondolom méltán viseli a mai napig. A Mexico várostól pár kilóméterre található a Xochimilco-tó amit csatornarendszerekbe tömörítettek és ezáltal több kisebb sziget alakult ki a környéken. A túristák és a helybéliek között is közkedvelt hely. A szigetek mind furcsák a maguk nemében de egy közülük messze felül emelkedik a többin. Ez a babák szigete aminek ijesztő története és megrázó külseje fölött nem sikolhat el a figyelem. 

A szigeten álló minden fán, bokron és épületen megtalálhatóak az üveges tekintettel vagy férgek rágta üres szemgödrökkel ránk bámuló porcelán, műanyag valamint szövetbabák. Tekintetükben a fájdalom olyan mértékét látni ami már önmagában is részvétet okoz némelyekben. A helyenként zsinegeken lógó és vas szögekre kiakasztott babáknak sok esetben hiányzik a fejük is amik kerítésekre vannak tűzdelve igencsak morbid módon. A kitűzött fejek többsége árulkodik valami másról is jelen otrombaságán túl és ha alaposabban szemügyre vesszük őket nyilvánvalóvá is teszik számunkra.  

A legenda szerint mely ezt a szigetet övezi, élt egy kertész ezen a helyen aki egyik nap egy kislány holttestét találta a vízben aki minden jel szerint megfulladhatott. Hiába próbálta visszahozni az élők sorába, a lány örökre eltávozott. Vagy talán nem? Az ember néhány méterre a testtől észrevett egy a vizen sodródó babát. Biztosra vette, hogy a lányé volt. Kihalászta és tisztelete jeléül kiakasztotta egy parton álló fára majd az azt követő években folyamatosan hordta a babákat a szigetre mivel úgy tűnt, hogy a kislány szelleme a babákat testébe bújva élt tovább. Engesztelésképpen a kertész végül annyi babát hordott a szigetre, hogy lassan alig fért tőlük. 

Így ment ez ötven évig mikor aztán 2001-ben bekövetkezett halálakor Julian hagyományának egy kis időre vége szakadt. A férfi vízbe fullt testét rejtélyes módon pontosan ugyan ott találták meg ahol annakidején ő a lányt. A környéken lakók úgy vélekednek, szelleme egyesült a kislányéval akivel jó kapcsolatot ápolt. Lehetséges e az, hogy Juliant valóban egy szellem érintette meg?  A szigeten minden bizonnyal mind a mai napig rettenetesen nyomasztó a hangulat. Az üres szemgödrök, a végtag nélküli testek és a démoni szempárok ezrei között valóban bújkál a gonosz vagy egy ember éppelméjűségét kérdőjelezhetjük meg csupán? Sokan keresték már erre a választ és sokan úgy vélik meg is találták. Véleményem szerint lehet valóságalapja a történetnek és bár a magam részéről elég nyitott vagyok a természetfelettire, ez a dolog kérdések ezreit veti fel. 

A helybéliek szerint a babák olykor halkan súgdolóznak egymás között és némelyikük még a szemét is kinyitja. Gyakori a babák helyváltoztatása is ami nem ismeretlen faktor ha a szintén közismert Annabell esetet vesszük alapul. Ed és Lorraine Warren szerint a démonok, másnéven inhumánus lények csak embereket tudnak megszállni, olyan élőlényeket akiknek van lelkük tehát akár állatokat is de babákat semmiképp. Ha valóban történik szellemjárás a szigeten és valóban hallhatóak a hangok akkor egyértelműen kijelenthetem, hogy az ottani babák csupán a gonosz eszközei kikkel megfélemlítheti az embereket és ezáltal magához láncolhatja őket. Ettől függetlenül egy rövid látogatást nem árt tenni arra, főleg azoknak akik nem csak a táj szépségében szeretnének gyönyörködni hanem  kalandorai akarnak lenni egy igen csak rejtélyes helynek. 

DW.