Történet egy hétköznapi lányról aki egy nem hétköznapi tervnek a része. A spirituális erők jelenléte az életünkben manapság talán még eggyértelműbbé válltak mint valaha. Mindenütt fellelhetőek és sokunk életét erőteljesen befolyásolják. Ez a befolyásolás lehet gonosz illetve lehet jó irányú is. Az ősidőktől kezdve dúl a harc jó és rosz között. Számtalan könyvben leírták már és rengeteg elmélet született róla. Én magam sem vagyok kivétel, én is csak gyarapítom azoknak a mély gondolkodóknak sorát kiket nem hagy hidegen ez az ősi misztérium. A Catherine egy félig meddig fikcióra épülő elbeszélés ami magába foglalja az ősi gonoszt valamint az Isteni személyt és szentséget. Röviden a történet: Catherine egyedi lány egyedi szülőkkel és stílussal. Születése előtt már egy magasztos cél része. Egy Isteni tervé melyet itt a földön kell elvégeznie s ezáltal bevégezni sorsát. A gonosz tudomást szerezve isten prófétájáról minden erejével azon van, hogy meghiúsítsa a tervét ezért elküldi Azazelt egy bukott fejedelmet, hogy tegye lehetetlenné Catherine leendő munkáját és magát a lányt is pusztítsa el lassan és kegyetlenül. A lány anyja kítűnő célpont munkássága megkezdéséhez, akinek múltja erősen kapcsolódik az okkult tudományok relytelmeihez. A születést követően megkezdődik a keserves harc a láthatatlan és a látható világban eggyaránt amiből természetesen nem hiányozhat a romantika sem. 

Gyilkos ösztönök

A következő napokban Catherine nem tudta kiverni fejéből az estét, visszahúzódott tehát barlangjába és elmerült gondolataiban. Szüleivel a hazaérkezését követően nem sokat beszélt és még étkezni sem csatlakozott hozzájuk. Magába roskadt mint egy vörös törpe Minden ereje elhagyta és úgy érezte ha nem tesz valamit, megbolondul. Muszáj volt tehát valamivel lekötnie magát. 1992. Június 21-ének éjjelén azonban valami megmozdult Catherinben. Hangot hallott, Gabriel hangját aki arra bíztatta, hogy ölje meg szüleit. Ellenállhatatlan hangon szólította meg a lányt. Azon a férfias és erélyes hangon, mit úgy szeretett és aminek hatására Catherine bábként cselekedett. Felült ágyán majd köntösét magára öltve elindult a konyhába. Kihúzta a fiókot és kivett egy konyhakést, majd szülei hálószobája felé vette az irányt. Nem volt tudatánál. Lassan lépdelt nehogy felébressze őket. Benyitott és az ágyhoz lépve a magasba emelte a kést pontosan Lilith teste fölé. Anyja kinyitotta a szemét és álmosan bámult lányára majd megkérdezte töle, hogy mit csinál idelent mintha nem lett volna egyértelmű. Catherine nem válaszolt csak állt némán, felemelt kezében a késsel. Lilith mikor észrevette a kést kislánya kezében, felsikoltott. Janson is felébredt és a látványtól meghűlt ereiben a vér. Mindketten dermedten bámulták öntudatlan motyogó lányukat. 

Catherine maga elé meredt és mindössze pár szót hajtogatott: Et dixit ad me,Interfice occidere eos. ( És azt mondta nekem, öld meg őket. ) Janson jobban megőrizte lélekjelenlétét és a sötétben kimászott az ágyból majd Catherin közelébe jutva egy gyors mozdulattal kiütötte kezéből a kést. A lány felsikoltott majd hirtelen össze esett. Catherinet az eset után szülei benyugtatózták és az ágyhoz szíjazták. Közvetlen környezetéből eltávolítottak minden olyan tárgyat amivel magának vagy másnak bármilyen kárt okozhatott volna. Lilith a még a Dr. Woodlesttől kapott Stilnox nevű erős gyógyszert adta be kislányának, aki idő közben magához tért. A nyugtató hatására lassan és nehezen mozgatta a fejét és nehezen is tudta megformálni a szavakat. Arra kérte Lilitht, engedje el mert nemsokára újra nem lesz ura a saját testének. Lilith azonban nem engedett és mint aki siket, nem vett tudomást a lány kéréséről vagy  talán figyelmeztetéséről. Megsimogatta lánya homlokát és kiment a szobából. Catherine mint aki előre tudta volna mi fog történni, remegő hangon könyörögni kezdett. Hangja kisvártatva eltorzult és látása is elhomályosult. Ami következett, arra senki sem volt eléggé felkészülve. Nem volt lilith és Janson Oldwilde, és nem volt Tilden sem. 

A szoba ajtaja hatalmas csattanással kivágódott. A lány csuklóján és bokáin a szíjjak kioldódtak és Catherine felült az ágyán. A hold halovány fényében megcsillantak korom fekete szemei. A lány addig várt míg a csend teljesen be nem burkolta a házat és a környéket. Mikor elérkezettnek látta az időt, felállt és lement a konyhába egy késért. Mozgása lassú volt és töredezett. Aki látott már alvajárót, az nagyjából el tudja képzelni. Pár perccel később már mezítláb sétált keresztül az udvaron, majd az útra lépett és déli irányba elindult rajta. Fehér ruhájában kísértetként haladt tova a meleg, nyári éjben. Mint említettem is, ami azon az éjszakán történt, arra senki sem számított. Catherine összesen öt embert gyilkolt meg brutálisan, köztük egy csecsemőt is. Az áldozatok többsége tildeni lakos volt, ám a kisgyermek és anyja, Bloomeri polgárok voltak. Őket az 53-as főúton kapta el, stopposnak adva ki magát. Az összeszabdalt és megcsonkított holttestekre számokat vésett. Minden esetben a homlokra. A három tildeni áldozat testét a patakba dobta, de az 53-as úton meggyilkolt kisgyermeket és édesanyját az autójuk mellett hagyta. Mikor befejezte a gyilkos túrát, a lány hazatért a tildeni birtokra. Szülei még aludtak. A vér egy villámcsapás gyorsaságával szívódott fel ruhájáról és testéről. A kést gondosan elrejtette, majd visszafeküdt az ágyba. A szíjjak újra körülfogták csuklóit és két bokáját akár az indák. Reggel 6:00-kor megszólalt az ébresztő. Pár perccel később Lilith nyitott a szobába. 

Lilith leoldotta lánya karjáról és lábáról a szíjat és érdeklődött hogyléte felől. Catherin vélekedése szerint jól aludt és nem érezte magát rosszul. Anyja csókot nyomott homlokára és lehívta reggelizni. Étkezés közben a televízióban elkezdődtek az aznap reggeli hírek. A bemondó köszöntötte a nézőket és felhívta a figyelmet, hogy megrázó képsorokra lehet számítani. Az első hír a következő címet viselte: Brutális gyilkosság az 53-son. Mikor a rendőrök befejezték az előkészületeket, a gyilkossági csoport vette át a terepet. Rituális gyilkosságnak vélték majd később annak is statuálták. A homlokba karcolt számokat a biblia egy-egy versével hozták összefüggésbe. Az úton talált két holttest homokán a 3. 16. 9. jelkombinációt fedezték fel. A nyomozók ezt a bibliai Mózes 3. könyvének 16. fejezetének a 9. részeként tudták be, bár az igerész kapcsolódását a gyilkosságokhoz elsőre nem értették. A rémtett elkövetésének időpontja sem véletlen. A modern kori boszorkányság, a wicca egyik nyári ünnepe, névszerint Litha éjszakája van Június 21.-én, ahogy aznap este is.

-És áldozza meg Áron azt a bakot, a melyre az Úrért való sors esett, és készítse el azt bűnért való áldozatul. (Mózes III. könyve 16. fejezet 9-es vers)

Mikor két nappal később Tilden Millpondnál halászok rátaláltak a holttestekre, a lakosság körében pletykák kaptak szárnyra, miszerint a zodiákus tért vissza. A beteg gyilkosságok híre felkeltette a sajtó figyelmét is. Csak úgy emlegették az ismeretlen tettest, hogy a tildeni mészáros. Az esetet követően a környéket ellepték az újságírok és a tévések. A fejleményekről folyamatosan tájékoztatták a lakosságot. 

A rendőri jelenléttől függetlenül is tapintható volt a félelem az emberekben és körülöttük is egyaránt. Egyik hétvégén Catherine felhívta Susent, hogy nincs e kedve eltölteni egy csajos estét. A lány magányos volt és az iskola vége óta mást sem csinált, mint otthon ült és kis túlzással az örök kárhozatba ette magát így hát Igent mondott. A Micon Stadium 8 moziba mentek Chippewa Fallsba. Egy filmdrámát néztek minek címét Catherine naplója sajnos nem említi. Mikor vége lett, a lányok beültek még egy kávéra. Alig, hogy helyet foglaltak, Susan kisvártatva a kegyetlen gyilkosságokra terelte a szót ami nem volt meglepő mivel mindenki arról beszélt a környéken. A lányok nem pazaroltak sok szót a témára mivel eléggé felzaklatta őket. Miután elfogyasztották kávéjukat, sétáltak egyet a Irvine Parkban. A hatalmas park zöld óriásként terült el a 124-es út bal oldalán. A park területén található étterem és golf pálya is, valamint nagy vízi területek, köztük csónakázó tavak és picknic szigetek is. A beszélgetés késő estig húzódott el. Fél tizenegy tájban déli irányból egy csapat férfi közeledett feléjük. Ittas állapotban lehettek a beszédük alapján. Az egyikük a padon ülő Susanhoz szólt és trágár szavak kíséretében arra kérte, hogy táncoljon nekik. A többiek hangos ujjongással biztatták. Susan fejét ingatva jelezte, hogy vonakodik eleget tenni a kérésnek. A férfiak a harmincas éveikben járhattak és kinézetük alapján nem a felső osztályba tartoztak. Erőszakoskodni kezdtek a lányokkal. Először csak verbálisan majd mikor látták, hogy nem vevők a közeledésükre fizikailg is próbálták a kezeik közé csalni őket. Catherine érezte, hogy ha azonnal nem mennek el, ezek a férfiak megerőszakolják őket. Óvatosan figyelmeztetni próbálta barátnőjét is a veszélyre, aki úgy tűnt nem fogta fel a helyzet komolyságát. Könyökével oldalba bökte Susant majd mikor a lány ránézett, azt mondta halkan, alig hallhatóan, hogy ideje lenne indulniuk. Susan egyetértően bólintott. Leszálltak a padról és futni kezdtek déli irányba. A férfiak azonban mint akik már jártasak az efféle dolgokban, utánuk iramodtak. 

A két lány teljes erejéből futott abban reményben, hogy az alkohol hatása alatt álló férfiak hamar feladják a küzdelmet, de sajnos nem így történt. A parkok útjait nyáron mindig fellocsolják sötétedés előtt, hogy a napközben felforrósodott betont vagy aszfaltot lehűtsék. Előfordul, hogy a művelet közben a víz egy helyen megáll, kisebb tócsát alakítva ki ezzel.  Mintha csak előre meg lett volna írva a Necronomicon első oldalán, Susan elcsúszott egy ilyenben. Az idő megállt, és Catherine ereiben meg hűlt a vér. Barátnője az úton feküdt és próbált felállni, de a férfiak elkapták. A száját befogták és bevonszolták a fák közé. Catherine nem tudta mit tegyen reszketett a félelemtől és a tehetetlenségtől. Tudta, hogy nagy valószínűséggel azok a férfiak éppen a legjobb barátnőjét teszik a magukévá. Tudta milyen nyomorulttá tudja tenni az embert egy nemi erőszak. Igaz ő sem nyomorult meg bele, de az is igaz, hogy akkor mikor vele tették meg, nem is volt magánál. De Susan magánál volt és nem tűrhette, hogy ilyen fiatalon már át kelljen esnie ezen. Előtte az élet, és kettőjük közül nem Susan volt az aki megérdemelte volna, hogy bántalmazzák, bármilyen módon is. Elővette telefonját és értesítette a rendőrséget akik negyed óra múlva már meg is érkeztek. Catherine elmondta mi történt és megmutatta a helyet ahol a négy férfi bevonszolta Susent az erdőbe. Egy őr kint maradt Catherinenel míg a többiek a lány keresésére indultak. Kisvártatva meg is találták a félig ájult állapotban lévő fiatal lányt. 

A mentősöket is értesítették és bevitték a kórházba. Catherine bement barátnője után és mellette maradt egészen reggelig. Szüleit természetesen értesítette tervéről. Susan karját erős szorítások okozta véraláfutások tarkították. Haja kócos volt, látszott rajta, hogy jól elbántak vele. Szemén a smink teljesen elkenődve jelezte, hogy sírt. Bal karjába infúziót kötöttek megelőzve az esetleges fertőzések továbbterjedését a szervezetben. Nagyon nyúzottnak nézett ki, de az csak a teste volt. A lélek ilyen esetben legalább annyira sebzett mint a test, ha nem jobban. A nemi erőszakból a pszichológiai felépülés egyénenként változó. Valaki túl van rajta pár hónap alatt, de van olyan is aki egész életében szenved a tudattól. Az éjszaka hosszú és fárasztó volt Catherine számára. Másnap Susan magához tért és a két barátnő hosszasan beszélgetett egymással mindenről, csak, hogy eltereljék a gondolatokat a sokkoló igazságról. Délben Lilith is megérkezett és hozott süteményt a lányoknak. Susan nagyon örült és megköszönte az asszonynak. Catherine csak egy darabot evett. Délután két órakor Lilith és Catherine elbúcsúztak Susantől és hazamentek. Egész nap esett az eső, és borús volt az ég. A fák lomjain át susogott a hol gyengébb hol erősebb szél. Az oldwilde birtokon több fenyőfa is állt. Catherine nagyon szerette a fenyőt és bár megmagyarázni nem tudta de rettenetesen vonzódott hozzájuk. Ebéd után Lilith és Janson elmentek bevásárolni Eau Claireba. Minden vasárnap nagy bevásárlást tartottak amikor egész hétre megvették amit kellett. Catherinere bízták a házat, de Janson kulcsra zárta az ajtót. A lány felment szobájába és a Gabrieltől kapott Edgar Allen Poe művet kezde olvasni. Szeretett volna a fenyők alá ülni de lehetősége nem volt rá. 

A címe Lenore volt. Catherine a könyvbe merülve észre sem vette mikor szülei három óra múltán megérkeztek. Janson nyitott lánya szobájába majd lehívta vacsorázni. Mielőtt elmentek volna még világos volt, akkor azonban, mikor janson hangja elriasztotta a szerelmeseket Catherine szobájából, künn már teljes sötétség borult a tájra. Vacsora után a szülők még egy kicsit ébren maradtak, beszélgettek és boroztak. Rég voltak olyan jóban és békében mint akkor. Catherine megfürdött, majd visszatért a regény olvasásához. Este tizenegy tájban a ház elcsendesedett és csak a szél furfangos zenei játéka hallatszódott kintről. Mindenütt sötétség honolt a környéken csak Catherine szobájában világított a lámpa. Talán ezért találta meg őt ismét a sötétség ura. Talán ezért ébresztette fel benne ismét gyilkos ösztöneit. Nem tudom a gonosz mi alapján választ gazdatestet, csak azt  hogy Catherine nem szolgált rá, hogy birtokba vegye. Olvasás közben furcsa szúrást érzett a mellkasában ami egyre erősödött és a fejezet végére már az elviselhetetlenségig fokozódott. Égető fájdalom volt az mit annak  előtte már régen tapasztalt. Mikor a tükörbe nézett, szíve szerint felsikoltott volna de egy hang sem jött ki a torkán. Fehér hálóinge átázott a vértől és látása homályosodni kezdett, majd teljesen elvesztette. Kezei a jól ismert görcsbe rándultak és kisvártatva elindult lefelé. Rejtekhelyéről előkaparta a kést majd sétálni kezdett, ám ezúttal északi irányba. Az éjszaka folyamán Tildentől Eagle Pointig összesen nyolc házba tört be és több mint tíz emberrel végzett. Áldozatai között ezúttal nem volt gyermek, viszont jószág bőségesen. Útja alatt több farmra is bejutott, és mindegyik tanyán megölt egy kecskebakot majd vérével a tanyaház falára számokat írt. Az állatokat kibelezte és elvágta a torkukat, testüket pedig a helyszínen hagyta. 

Az emberi áldozatait rendszerint saját otthonaikban gyilkolta meg, testüket ezúttal viszont a helyszínen hagyta. Homlokukra ugyanazt a számsorozatot karcolta, mint az 53-as úton meggyilkolt Bloomeri anyának és gyermekének. Mikor végzett, hajnalban ismét visszatért a birtokra. Ruhájáról ezúttal is egy csapásra eltűntek a vérfoltok. Minden pont ugyan úgy történt ahogy a legutóbbi gyilkosságok után is. Másnap reggel a média az újabb gyilkosságoktól volt hangos. Az embereken soha nem látott pánik lett úrrá. Sokan elköltöztek a környékről látva a gyilkosságok egyre növekvő számát és a hatóságok semmittevését. Mikor Catherine reggel felkelt és értesülést szerzett a tildeni mészáros újabb rémtettéről, megkérte szüleit, hogy sose hagyják egyedül mert nem biztonságos. Ebben az egész család egyet értett. Az Oldwilde család mint ahogy a környéken szinte mindenki, megtette a szükséges lépéseket biztonsága érdekében. Megerősítették a kaput és a kerítéseket, valamint a bejárati ajtót és az ablakokat. Janson beszerzett egy pisztolyt is. Tilden és környéke elcsendesedett. Csak a rendőrségi járőrautók szelték keresztül a települést. Szirénájuk magányos hangja kísértetként lebegett a városka felett. Az emberek újabb gyilkosságoktól tartottak pedig nem volt több útja. A Tildeni mészáros azon a forró nyári estén megszűnt létezni. Visszavonultan élt tovább egyikükben, egy következő lehetőségre várva. 

DW.