Fordulatok

1993 Február elsején a sarki hideg fehér köpenybe burkolva testét tört át a nagy tavakon és foglalta el Wisconsint. Évek óta nem volt olyan hideg tél az államban mint abban az évben. Több szerencsétlent is felkészületlenül ért a hirtelen hőmérséklet csökkenés. Egyetlen éjszaka alatt majdnem tíz fokot esett a hőmérséklet ezért sokan fagyhalált haltak a dermesztő éjben. Mire kivilágosodott, Wisconsin északi felét Duluthtól egészen Appletonig hó borította. Hol vastagabb hol vékonyabb volt a hóréteg. Az egyetlen éjszaka alatt lehullott nagy mennyiségű csapadék fennakadásokat okozott az utakon és a településeken egyaránt. Az 53-as főutat és a nagyobb településeket mint Eau Calaire és Chippewa Falls déli negyedét egész nap hókotrók járták, de a kisebb településeket és tanyákat, teljesen elzárta a hó. A délelőtti napsütést hamar felváltotta a viharos szél, ami a leesett havat az utakra fújva eltorlaszolta azokat. Az olyan kis létszámú települések lakosainak mint Tilden, a leg okosabb döntés az volt ha otthon maradnak és nem indulnak útnak. 

Catherine Oldwilde aznap reggel egy hét után végre előjött szobájából. Megviselt és gondterhelt arccal, elment fürdeni. Mikor végzett, szólt a még az ágyban lévő Lilithnek, hogy meg szeretné látogatni Gabrielt. Anyja határozottan visszautasította a kérést tekintettel az időjárásra. Janson már a dolgozószobájában görnyedt asztala fölé és komor arccal nézte az előtte az asztalon fekvő üres papírlapot. Catherine őt is köszöntötte, majd a nappaliban leült és bekapcsolta a televíziót. Reggelit készített és megnézte az aznap híreket. Minden fogható adón szót ejtettek az elmúlt éjjeli hóviharról. Elmondták, hogy azokban a megyékben ahol a vihar a legnagyobb pusztítást okozta, tanítás mentes nap lesz. Felhívta Susant és a holléte felől érdeklődött. Kiderült, hogy a lehetetlen helyzet miatt ő és Ethan ott ragadtak a kollégiumban Athensben. Susan hangja elcsuklott és érezhetően küzdött a sírással. Catherine mikor megkérdezte mi baja, barátnője egy kis ideig nem válaszolt, majd annyit mondott: Hiányzol. Catherine megígérte, hogy hamarosan találkozhatnak de most, hogy távol vannak egymástól, talán joban tud koncentrállni a problémájára ami az eddigi életét átok alá helyezte és kis híján meg is ölte. Türelmet és megértést kért barátnőjétől és biztosította őt a feltétlen szeretete felől. Megkérte, hogy adja át üdvözletét Ethannak is. A nap további részében szobája ablakából nézte, ahogy az időközben összegyűlt élettelen fellegekből újra szakadni kezdett a hó. Úgy érezhette magát mint egy bezárt madár, akit élve eltemet a fagyos igazság. 

Nem túlzás ha azt mondom, valójában ez is történt. Semmit sem érzett még az egészből, de a szokatlan téllel és a halált hozó faggyal az ő szívében is egyre inkább megszűnt az empátiára való hajlam és a szeretetre való képesség. A sok éve először kivirágzott és vidám arc, nem egészen egy hét alatt újra sötétségbe burkolózott és a szerető szív dobbanásait is felváltotta egy érzéketlen ösztön mi a múlt kísérteteivel árasztotta el a gyógyuló testet és lelket. Csak ült az ablakban és türelmesen várt. Várta, hogy a végtelen fagy örökre bezárja őt jeges  tömlöcébe. Ahogy teltek a napok és megálíthatatlanul esett a hó, Catherine annál inkább fordult önmagába. Nem beszélt senkivel, nem evett és olykor ijesztően viselkedett. Bizar tettei között pedig volt pár igazán szörnyűnek mondható is. Janson és Lilith egyik éjjel hangos kacagásra ébredtek fel. A hang erősödött majd ismét elhalkult. Ciklikusan változott az ereje és az iránya is. Hol az emeletről, hol pedig az udvarról hangzott fel. A megrémült szülők lányuk szobájába lépve döbbenetüktől szóhoz sem jutottak. A padlón gyertyák és egy rakás könyv hevert egymáson szervezetlenül és a lányra nem vallóan. A falakon pogány és keresztény vallási jelképek sorakoztak, valamint ezoterikára utaló csillagjegyek ábrázolásai is láthatóak voltak. Az ablak tárva nyitva volt, amin keresztül fagyos szél süvített be a szobába. Lilith felsikoltott mikor meglátta a hóban meztelenül fetrengő lányt aki nevetett és káromkodott. Janson lerohant és behozta a zavart lányt aki úgy tűnt nincs tudatánál. Janson bevitte a fürdőszobába és meleg vizet engedett, majd belefektette lányát aki sikoltozva kapálódzott. Janson Oldwilde beszélgetésünk alkalmával a következőképp emlékezett vissza az eseményekre:

-Folyton azt hajtogatta, hogy fáj neki és, hogy hagyjam abba. De nem az ő hangja volt, ez biztos. Felismertem a saját lányom hangját, és az nem az övé volt. Persze nem hagytam abba, hiszen miért is tettem volna. Szemem előtt csak is a lányom biztonsága lebegett, segíteni akartam neki. Lilith segített és nehezen ugyan de sikerült lefognunk őt. Nagyon megijedtünk mivel Catherine kislány kora óta nem viselkedett úgy ahogy akkor. Attól tartottunk, hogy visszaesett. Nagyon erős volt és meglett férfi létemre komoly nehézséget okozott őt visszatartanom. Egészen addig nem vettük komolyan míg a bőre el nem kezdett hámlani. A víz vörös lett a vértől ami az egész testét borító sebekből szívárgott. Azonnal kiszedtük a kádból és értesítettük az orvost, ám hamar rájöttünk, hogy egyhamar nem fog megérkezni a hatalmas hótorlaszok és a jeges útfelületek miatt. Szerencsére Lilith elvégzett egy elsősegély tanfolyamot, így sikerült lekezelnünk a sebeket. A saját lányunk úgy nézett ránk mint halálos ellenségeire. A tekintete mély gyűlöletet és megvetést árult el. Nem értettem miért nézett rám és Lilithre úgy, de örökre a szívembe égett. Több rémtette között ez is oka annak, hogy a tragédiát követően megszakadt kapcsolatom a lányommal a mai napig nem állt helyre. Nem tudok megbocsájtani neki. Bár mára teljesen tünetmentes és boldog életet él, de az enyémet sikerült teljesen tönkretennie.

-Janson Oldwilde-

Hat nappal a fent leírt események után Catherine állapota semmit nem változott. Egy másik bizarr eseményt követően pedig a zavart lány ismét az egészségüggyel találta szemben magát. A mentőknek is ki kellett jönniük a birtokra mikor a lány egy alkalmi sétája után hazaérve egy elcsitult mókus véres teteme lógott a nyakában, szája is körös-körül véres volt. Minden jel arra utalt, hogy ő ölte meg az állatot. Semmiképpen sem akarta a nyakából kivenni és miközben hangosan nevetett, kezével az állatot simogatta. Apja elmondása szerint a zavart kifejezés enyhe fokozatú ahhoz képest amilyen a lánya akkor volt. 

Azonnal kihívták a mentőket, akik az időközben javuló időjárás miatt még időben odaértek. Catherinnek szüksége volt egy adag nyugtatóra és veszettség elleni oltásra is. Nagyon erőszakosan viselkedett, karmolt és harapott is ezért kénytelenek voltak és újra leszíjazták. Lilith a tanácsra, mi szeint lányát be kellene szállítani a kórházba kivizsgálásra, nemet mondott. Catherine vad és megmagyarázhatatlan viselkedése összesen két héten át tartott. A második hét végéhez közeledve állapota már napok óta pozitív irányt látszott venni. újra lett étvágya nevetett, verseket írt és olvasott. Újra kimozdult a szobájából és több időt töltött szüleivel. péntek reggel megkérte édesapját, hogy vigye be őt Gabrielhez, mivel közel egy hónapja nem hallott felőle. Janson látva lánya pozitív hozzáállását a dologhoz, végül beleegyezett. A kórházhoz közeledve Catherine fejfájásra panaszkodott és már nem volt biztos benne, hogy valóban jó ötlet volt  elmenni. Úgy érezte az elmúlt két hétben történtek után még nincs teljesen felkészülve. Janson bízott lányában látva feszültségét nyugtatásképpen gyengéden megszorította a kezét. Odaérkezésük után együtt mentek fel a fiúhoz. A lány Szeme ösztönösen az ablak melletti ágyra esett de akkor nem volt ott senki. Csodálkozva vette tudomásul, hogy nincs az ágyon, és bár tisztában volt a tudattal, hogy közel egy hónapja még a saját arca nézett vissza rá, akkor ez nem érdekelte. Gabriel csak feküdt az ágyon haloványan és félholtként. Janson üdvözölte a fiút és pár mondat beszélgetés után lement egy kávéért. A szerelmesek akárcsak régen ismét egyedül maradtak. Catherine némán ült a fiú mellett és átható hideg pillantással bámulta őt amit Gabriel szóvá is tett. Gyenge volt a további beszédhez ezért egy rövid szeretleknél nem tudott többet mondani és még az is megerőltető volt számára. Catherine, aki mindeközben bensejében háborút vívott, a körülötte lévő eseményekből semmit sem fogott fel. Egy mély és rekedtes hang a fiú megölésére bíztatta de ő nem akarta bántani Gabrielt. Látva, hogy szerelme némaságba burkolódzik Gabriel elaludt de a gonosz csak erre várt. Mély álmából felébredve előmerészkedett rejtekhelyéről és átvette az uralmat a lány akarata felett olyan könnyedén ahogyan a tavaszi szél felkapja az út porát majd tova röpíti. A lány a fiút életben tartó lélegeztetőgéphez lépett és kikapcsolta. Az infúziót is lecsatolta az adagolóról majd visszaült Gabriel ágya mellé és megfogva a fiú kezét és simogatva azt súgta: SZERETLEK. Kisvártatva megszólalt a nővérhívó éles sípoló hangja.

Catherine mozdulatlanul ült a széken és kezében Gabriel kezével semmitmondóan bámult ki az ablakon. Mikor Janson benyitott a két kávéval, a meglepetéstől majdnem elejtette. Gabriel félig felülve fuldoklott. Közvetlenül alatta gennyes vértócsa gyűlt. Catherine még akkor is mozdulatlan ült a széken és a fiú hófehér kezeit simogatta. Janson lányához lépett és megrázta. A lány szemei csillogtak és széles mosollyal apjára nézett. Abban a pillanatban két nővér és egy orvos lépett a szobába majd Jansont és Catherinet kitessékelték. Gabriel légzése időközben teljesen összeomlott. A bent lévő orvosok nem késlekedtek és azonnal megkezdték az újraélesztést. A halál aznap erősen szorította Gabriel lelkét és jéghideg csókjával illette őt majd kézen ragadva maga maga után húzta. A fiú nem ellenkezett mert már belefáradt a küzdelembe. Túl sokáig harcolt a betegséggel aki akkor minden jel szerint végül legyőzte őt. Az orvos még egyszer megpróbálkozott az újraélesztéssel és a fiú kihűlt mellkasára helyezte az elektródákat majd jelt adott. Gabriel teste az ütés hatására megemelkedett majd visszazuhant az ágyba. Az idő megállt és az ápolók egymásra néztek. Az orvos az életfunkciókat mutató monitorra meredt és lassan a fejét csóválta. Hosszú egyenes vonal és éles sípolás jelezte Gabriel eltávozását. Az orvos időt kérdezett majd egy fehér köpenyes ápoló fel írta egy lapra. Két nővér az ágyhoz lépett, hogy letakarják a holttestet mikor a fiú visszatért. Könnyes szemében halálos félelem látszott és vacogott. Az ápolók azonnal megtették a szükséges lépéseket és stabilizálták. Catherine és Janson a folyosóról szemlélték az eseményeket. Mikor Gabriel felébredt, Catherine kitépve magát apja karjaiból szitkozódni és átkozódni kezdett és az üvegfalat püfölve gyűlölettel nézett a visszatértre. A fiút, ahogy akkor Catherine látta, furcsa fényesség lengte körül. Elmondása szerint olyan volt mintha lett volna vele valaki. Catherine öt évvel az események után így emlékszik vissza a kórházban történtekre:

-igen, olyan volt mintha akkor ébredtem volna fel egy hosszúra nyúlt mély álomból. Nem emlékszem semmire amit édesapám elmondott. Nem emlékszem, hogy káromkodtam és átkozódtam volna a férjemre (Gabriel). Arra viszont tisztán emlékszem, hogy mikor rá néztem, állt mellette valaki. Az egész szobában nagy fényesség volt tehát nem láttam az arcát de férfi volt aki leült Gabriel mellé az ágyra, nem törődve az izgő-mozgó nővérekkel és orvosokkal. Olyan nyugalom áradt  belőle, hogy még én is és édesapám is éreztük. Gabriel a férfit nézte és szeme sok idő után újra csillogott. A férfi jobb kezét a fiú homlokára helyezte, megcsókolta majd amilyen gyorsan jött, úgy el is tűnt. 

-Katherine-

Gabriel állapota attól a naptól kezdve rohamosan javulni kezdett. Szívverése megerősödött, vérképe pozitív irányba mozdult és a légzése is helyre állt alig egy hét leforgása alatt. Az orvosok többsége nyilvánvaló csodát sejtett a háttérben. Mióta harmadszor tért vissza az életbe szinte rá sem lehetett ismerni. Nem panaszkodott többé semmilyen félelemre sem. Azt mondta,hogy elmúltak a rettegései. Napjai legnagyobb részét a biblia olvasásával töltötte és naponta többször imádkozott is. Egyszer még egy lelkész is hívtak neki mivel mindenképp beszélni szeretett volna Isten egy szolgájával. Egy baptista lelkésszel igen szorosra fűzte a kapcsolatot akivel hamar barátok lettek. A harmincas éveiben járó nagydarab férfit Timnek hívták. Hetente akár több alkalommal is meglátogatta a fiút és olyankor rengeteget beszélgettek a másvilágról, mennyről és pokolról, a természetfelettiről és annak hatásairól, befolyásoló hatásairól az emberre. Gabrielt érdekelte a téma ezért bátran kérdezett is. Hamarosan már olyan jól lett, hogy egy rövid időre akár ki is mehetett Timmel a szabadba és sétálhattak. Gabriel leginkább a túlvilág érdekelte, annál is inkább mivel onnan tért vissza.  Tim Tudomásul vett minden olyan információt és tényként vagy közölt állítást mit Gabriel mondott neki. Olyan átéléssel mesélt és olyannyira részletesen, hogy a tiszteletes úr nem mondhatta őrültnek miatta. Március elején, mikor elolvadt az örök fagy utolsó katonája is, wisconsinba újra beköltözött az élet sugara. A szürke nappaloknak vége lett és a nap is előmerészkedett barlangjából. Catherine a kórházban történtek után teljesen magába roskadt. Azt hitte, hogy már nem képes többet ártani szerelmének. Újra csalódnia kellett önmagában és ami még fájóbb volt számára az az, hogy nem volt biztos a fiú szerelmében magát illetően. Igaz nem látott Gabriel fejébe de valahol érezte, hogy egy darabot elveszített a szívéből. Fájdalma csak fokozódott a tudattal, hogy megpróbálta megölni szerelmét. Mikor egy héttel az eset után érdeklődött a fiú állapota felöl Jansontól, a választól ismét a depresszió foglya lett. Gabriel egy ideig nem szeretett volna találkozni barátnőjével. Állítása szerint át kellett gondolnia egy s mást mielőtt újra találkozott volna a lánnyal. Mióta átadta az életét Jézus Krisztusnak és elfogadta őt megváltójának, szabadítójának és gyógyítójának, gondolkodása teljesen megváltozott.

Teljes szívéből szerette Catherine Oldwildot, és bár szemei felnyíltak a világosság megismerésére, választottját nem tudta elengedni. Minden éjjel és napközben is többször imát mondott szerelméért aki azt meg is érezte. Ahogy Gabriel imádkozott, Azazel annál nagyobb vehemenciával láncolta magához választottját. Hatalmas szellemi küzdelem zajlott Isten angyala Gabriel és Azazel között. A láthatatlan küzdelemben két hatalmasság csapott össze kik egykoron még egymás oldalán harcoltak még az időknek előtte. Gabriel egyre erősebb és erősebb lett mind hitében mint egészségi állapotát tekintve, Catherineről ugyanaz már nem volt elmondható. Olykor egy éjszaka alatt több megmagyarázhatatlan esemény is lejátszódott a lány szobájában. Megmozdultak tárgyak, a falon vérrel írt pogány nevek jelentek meg, és folyamatosak voltak az éjszakai felriadások. Egy idő után a félelmei paranoiává alakultak és valamelyik szülőnek bent kellett, hogy legyen vele. Mindezek mellett Catherine elkezdett szexuálisan is deviánssá vállni. Lilith egyik alkalommal mikor lánya szobáját porszívózta át, a fiókban erotikus és pornográf lapokat talált, valamint pár kazettát is. Fogalma sem volt róla, hogy lánya kitől szerezhette be őket de mikor számon kérte, miért vannak olyan jellegű tartalmak a házában Catherine kacagott és nem törődve anyja dorgáló szavaival, vadul maszturbálni kezdett előtte. Minden szégyenérzet és gátlás eltűnt belőle. Folyamatosan depresszív verseket írt és csonkította saját magát. Megszállottan kezdett viselkedni és úgy tűnt még élvezi is. Többször szó nélkül elment otthonról és csak késő este érkezett haza. Szüleinek fogalma sem volt róla hol csavargott lányuk ezért rettenetesen aggódtak érte. A hónap végére már olyannyira megsokasodott az eltűnések száma és annyira kiszámíthatatlan lett, hogy nem egyszer a rendőrség vitte haza a legtöbbször teljesen részeg lányt. Nem voltak biztosak abban sem, hogy Catherine esetleg rászokott a drogokra. Furcsa viselkedése és meglepő agresszivitása mögött Janson szintetikus szerek befolyását sejtette. Egyik alkalommal mikor Catherine józan volt, megkérte, hogy menjen el vele a városba orvoshoz. Vért vettek tőle de nem találtak drogra utaló jeleket így Janson egy kissé megnyugodott. Susan sokszor kereste barátnőjét sikertelenül. A lány ismét elérhetetlenné vállt. Több mint két hónapja nem járt be a gimnáziumba sem ezért több felszólítást is kapott amiben kilátásba helyezték elbocsájtását is. Barátai és szülei aggodalma nem volt alaptalan. (FOLYT: ) 

DW.

Azazel

A vizsgákat többé-kevésbé sikerült jól befejeznie a csapatnak. Catherine csak egy tárgyból bukott, Susan már kettőből és Ethan háromból vizsgázott sikertelenül. A karácsonyt a csapat külön töltötte, az új évet viszont már Ethanéknál ünnepelték meg. A fiú szülei kedves emberek voltak. Apja egy szállítmányozással foglalkozó cégnél volt sofőr, anyja egy családi napköziben volt fejlesztő szakember. Nagyon értett a gyerekekhez és szerette is őket. A szilveszteri partin a fiatalok Susan tanácsára elhatározták, hogy kipróbálják Ethan Ouija tábláját amit a fiú még régebben kapott egyik barátjától születésnapjára aki azóta sajnos életét vesztette. A fiú azóta ki sem szedte a dobozából. 

Az Ouija tábla egy olyan tábla, amelyen betűk, számok, "igen", "nem", valamint általában egy búcsúzó felirat áll. A táblához tartozik egy kis lap is, amire kezünket finoman ráhelyezve kommunikálhatunk a szellemekkel, akik valamilyen módon állítólag a megfelelő jelekhez továbbítják azt, így adva választ kérdéseinkre.

A rítus során mindenki egy saját maga által választott szellemi lénynek tehetett fel kérdéseket. Ethan és Catherine először tiltakoztak ötlet ellen, de Susan megnyugtatta őket, hogy ez csak egy játék és nem veszélyes. Valahol belül mindnyájan tudták, hogy valójában nagyon veszélyes, de a fiatalos lendületük az ismeretlenbe hajszolta őket. Susan egyik elhunyt családtagjának szellemével próbált meg kapcsolatot teremteni. A szobában leoltották a lámpákat és gyertyafény mellett csendben figyelték az átszellemült Susant. Sokáig nem történt semmi, a szobán teljes csend uralkodott. Susan néhány perc csend után halkan, szinte suttogva az elhunyt nevét kezdte ismételgetni és kérlelte, hogy csatlakozzon körükhöz, szóljon hozzájuk. Az asszony viszont nem jelent meg semmilyen fizikailag észlelhető formában. Ugyan Susan egy kétszer nyögött és megrázkódott, de barátai biztosak voltak benne, hogy csak meg játsza magát nekik. Mikor befejezte, Catherinere került a sor. 

A lány kezét a táblára téve csukott szemmel a Gabriel nevet kezdte kántálni. Ajkai minden egyes kimondott szónál erősen össze szorultak. A húszadik név kimondásakor meglepő aktivitásra került sor. Catherine teste megmerevedett és hátrafeszült olyan elképesztő szögben, hogy barátai a félelemtől felsikoltottak. A táblán kirajzolódott vérrel írt szöveg az ITT VAGYOK szavakból állt össze. Catherine nyögött a fájdalomtól de tehetetlenül kaparó keze csak a padlóban vájt rést. Susan a felkapcsolta a lámát de az nem reagált. Megpróbálta kinyitni az ajtót, de a zárat mintha behegesztették volna, nem mozdult. A bent lévőkön hisztérikus pánik lett úrrá. A táblán eközben újabb szavak rajzolódtak ki. Visszaemlékezésében Catherine a következőket sorolta fel nekem: GABRIEL MEGHAL, NEM TUDOD MEGMENTENI, MEGHAL ÉS TE FOGOD MEGÖLNI. ÉN VAGYOK AZ, ÉN VAGYOK AZAZEL. AZ ENYÉM VAGY. Catherine torkából éles sikoly tört föl és véres köpet ami a táblán landolt majd minden újra elcsendesedett. A lámpa kigyulladt és fény árasztotta el a helyiséget. Catherine magzatpózban összegörnyedve feküdt a padlón. Ethan a falnak dőlve kikerekedett szemmel sokkos állapotban nézett maga elé, Susan pedig rémült arccal reszketve markolta a kilincset. Halálos csend ereszkedett a szobára. Pár perc eltelhetett a sokkos állapotban, mikor Susan feleszmélve hisztérikus zokogásba kezdett. 

A félelem tapintható formát öltött és lágyan a fiatalokra adta halált hozó köntösét. Nem sokkal később Ethan Összegörnyedt és ős is keservesen sírni kezdett. Catherine fél testével a táblán feküdt, haja a gennyes vértócsában feküdt. Kezeit két combja közé téve kaparászta és karmolta magát és erősen hiperventillált. Susan és Ethan több mint tíz percig nyugtatták mire elviselhető állapotba került. Egész testében remegett, sápadt volt és a bőre olyan hideg volt akár a jég. Felemelték a földről és a fürdőszobába kísérték. Mikor beléptek, a lány rosszullétre panaszkodott és megkérte barátnőét, hogy azonnal hívjon mentőt. Susan lesietett és tárcsázta a számot. Catherine mikor bemászott a kádba, hogy megmosakodjon, hirtelen velőt rázó sikoltásban tört ki, folyamatosan égésre panaszkodott, ahogy a víz a bőréhez ért. Barátai először azt hitték, csak a forró víz, de miután bőre a víz érte területekről mállani kezdett, a rémület egy újabb foka kerítette hatalmába őket. Susan megnyugtatta barátnőjét, hogy a mentők hamarosan megérkeznek. Kisegítette a kádból majd mindannyian a kanapéra ültek a nappaliban. Mikor a kiérkező mentősök beléptek a házba, a döbbeneten és az ijedtségen kívül mást nem igen lehetett leolvasni az arcukról. A meglett férfiak egy ideig tanácstalanul álltak és a falfehér lányt bámulták aki valami oknál fogva időnként apró szemű homokot köhögött fel. Nem kísérte semmi váladék sem vér, csak a homok volt önmaga. Elszállították az Eau Cleari Mayo egésszégközpontba és kórházba ahol Gabrielt is kezelték. 

A homokból mintát vettek és jól lezárt csomagokban magukkal vitték. Susan és Ethan megvárták míg a fiú szülei hazaérkeznek és elmondták a történteket, akik kissé ittasan csak a nemtetszésüket fejezték ki majd hamar le is feküdtek aludni. Susan az éjszakát aznap Ethanéknál töltötte. A fiú szobájában feltakarítottak, majd a táblát az udvaron elégették. Mindezek ellenére Ethan nem mert a szobában aludni ezért úgy döntöttek, hogy Susannal a kihajthatós kanapén alszanak el. A kórházban Catherinetől természetesen azonnal vért vettek és a labórba küldték kivizsgálásra. A lány az úton többször is erős migrénre és izomfájdalomra panaszkodott. Szobát a D szárnyban kapott szemben a C szárnyal ahol szerelme feküdt. A két épület között egy gyönyörű zöld füves park van mind a mai napig ami talán azóta kisebb lett de akkor a végtelenséget jelentette a szerelmesek között. Catherine az ablak mellett kapott ágyat. Aznap éjjel telihold ragyogott az égen és sugárzó arcával bevilágított a kórház ablakán. Könnyben úszó szemeit Catherine az égboltra emelte majd elaludt. Az éjszakája viszonylagos nyugalomban telt, ám éjfélkor éles sikolyt hallatva reszketve ült fel ágyában. Az ügyeletes nővérnek azt mondta, hogy valaki bejött hozzá és az arcába hajolva szélesen elmosolyodott. A nővér megnyugtatta, hogy csak rémálma lehetett. Megnyugtatta, ellenőrizte az infúziót és a stabilitást majd mikor megbizonyosodott róla, hogy minden rendben, elhagyta a kórtermet. Az éjszaka további része nesztelenül és békében telt. Másnap reggel az orvos két nővér kíséretében állított be Catherinehez. Meghozták a homok és a vér labór eredményeit. A vérrel minden rendben volt de a vizsgálatokat követően kiderült, hogy a homok nem más mint sivatagi vörös homok. Egy nagyon régi, mondhatni ősi homokfajta szíriából, az Eufrátesz folyó partjáról származtatták. Fogalmuk sem volt róla hogyan kerülhetett a lányba. Szüleit természetesen értesítették a különös esetről akik mellett pár nappal később Susan is meglátogatta. Catherine a nehezén már ugyan túl volt, de a vizsgálatok sorozata miatt folyamatos kiszolgáltatottságot érzett. Elmondta, hogy általában nagyon rosszul alszik és éjfélkor mindig felébred. A szobáját betöltő erős és megmagyarázhatatlan félelemről számolt be. 

Gabrielt, bár egy intézmény falain belül lélegeztek, egész ott töltött hete alatt nem láthatta. Az utolsó napon azonban felmehetett barátjához elköszönni. A látvány mi fogadta megrázó volt számára. Gabriel csontsovány lett, bőre kifehéredett és az összes haja kihullott. Catherine a fiú mellkasára hajtotta a fejét és gyengéden megszorította a kezét. Állapota akkor éppen stabil volt. Bár szervezete már többször feladta volna a küzdelmet, elméje ezt nem hagyta. Olyan volt mint a fogatlan oroszlán, aki harcban áll az ellenséggel, és bár jelenlegi helyzetéből kifolyólag a győzelme esélytelennek látszik, ő mégsem adja fel. Az ablak melletti ágyon ott feküdt a titokzatos idegen akit különös módon csak ő és Gabriel látott, illetve érzékelt. Jelenléte a nap folyamán nem volt zavaró. Arccal a fal felé fordulva feküdt egész álló nap. Éjszakánként csak egyszer ült fel ágyában és magában, furcsa torz hangon nevetett. Gabriel mindig az idegen nevetése közben kapott rohamot. Az orvosoknak hiába mondta el, azok egyre csak azt bizonygatták, hogy egyedül van a szobában. Gabriel tehát elmondta Catherinnek is aki hitt neki, mivel ő is érezte azt a megmagyarázhatatlan rettegést ha a szobába lépett. Emlékezésében a következőképp nyilatkozott:

- A szobába lépve minden egyes alkalommal félelem fogott el. Szemem mágnesként vonzotta az ablak menti ágy. Nem tudtam megmagyarázni magamnak amit éreztem. Ha egy óránál többet töltöttem bent Gabrielnél, elkezdett fájni a fejem és rosszul éreztem magam. Ez a rosszullét azonban nem betegségből fakadt, hiszen azt tudtam volna hanem valami más oka volt. Olyan ok amiről akkor még semmit sem tudhattam. Olvastam a természetfelettiről és annak különös hatásairól a fizikai megfogható világban, de abban az időben nem hittem az ilyesmikben. Racionális magyarázatot kerestem a jelenségre. Emlékszem, egyik alkalommal mikor benn voltam és éreztem azt a vonzerőt, mivel a valami egyre inkább magához húzza a lelkemet, elhatároztam, hogy közelebb megyek és megnézem az arcát. Úgy éreztem muszáj őt közelebbről is szemügyre vennem. Nem mondhatnám biztosra, hogy akartam, de abban a pillanatban nem én parancsoltam végtagjaimnak. Ahogy közeledtem a fehér lepedővel letakart test felé, láttam ahogy lélegzik és minden egyes levegővétel alkalmával hörgésszerű hang szakadt fel belőle. Fölé hajoltam és amit akkor láttam, az számomra sokkolóan hatott. A saját arcom, a saját szemeimmel és számmal mosolygott vissza rám. Meredt szemekkel nézett a szívembe, olyan mélységekbe hatolt ahol a féltve őrzött titkaim voltak eltemetve. A saját hangomon szólított meg. Azt mondta, hogy gyilkos vagyok és a pokol már várja lelkemet. ( Catherine Oldwilde ) 

Az esetet követően Catherine élete fenekestül fordult fel. Olyasmit látott amit nem tudott meg magyarázni ezért Visszavonult tildeni otthonába és minden erejével azon fáradozott, hogy kiderítse mivel vagy kivel is van dolga. Azzal tisztában volt, hogy nem őrült meg tehát elképzelése szerint kellett, hogy legyen logikus racionális magyarázat a látottakra. Elment tehát a város könyvtárba abban a reményben, hogy talál ott valami hasznosat amivel előrébb juthat. Abban biztos volt, hogy amit tapasztalt, nem e világból való, tehát a keresést a misztikumok osztályán kezdte. Összegyűjtött minden könyvet, tudományos értekezést és okkult irományt amit talált. Mellettük Vallásos füzeteket, mondákat, apokrif iratokat és a bibliát. Utána olvasott mindennek aminek elképzelése szerint köze lehetett a látomásokhoz és hallucinációkhoz. Összefüggéseket keresett a történések között. Először az öngyilkosság utáni vágyának mozgatórugóját kereste, de a lehetséges válaszok sokasága miatt felhagyott vele. Pár napig szüneteltette az eszement kutatást és elmerült gondolataiba. Egy füzetbe jegyezte azokat a dolgokat amiket egészen addigi életében tapasztalt és fontosnak tartott. Egész napokat gubbasztott bezárkózva szobájába. elérhetetlen volt. Barátai többször is keresték telefonon, de egyszer sem tudták elérni. Nem étkezett közösen, mindent a szobájába vitt fel és magára zárta az ajtót. Lilith egyik alkalommal megpróbálta kiszedni lányából viselkedése okát de ő zavartan elfordult anyjától. Catherine egy alkalommal úgy tűnt megnyílik szüleinek de csupán egy mondatot mondott, miszerint nagyon sajnálja de egy ideig egyedül kell lennie. Lilith aggódott kislánya egészségi állapotáért, mivel alig evett valamit. A fiatal lány kikapcsolta mobil készülékét besötétített és egész napokat kuksolt egyedül egy jelre várva. Susan ismerte barátnőjét, és tudta, hogy visszavonulásai hátterében mindig áll valami nagyon komoly trauma. Elhatározta, hogy meglátogatja Oldwildeékat.

DW. 

Ezen írásomban egy olyan jelenségnek járok utánna, ami ismételten igen megosztó és nyomasztó. Az EKTOPLAZMA néven ismert vagy nem ismert anyagról lesz szó. 

Az 1800-as években elindult egy hullám ami a kor egyik kedvelt szórakoztatási formáját a spiritiszta szeánszokat tette divattá főleg inkább a gazdag előkelő családok körében. Az akkori közhiedelemmel ellentétben ezek a szeánszok koránsem voltak veszélytelenek és bár művelői mindent megtettek, hogy tömegeket csábítsanak estjeikre valamint tevékenyságüket megbízhatónak állítsák be, ez sokszor pont az ellenkezőjére fordult át. Az eleinte nagy népszerűségnek örvendő újdonságról hamar rémhírek kezdtek elterjedni a lakosság körében és miután több a kor leghíresebb médiumjáról is kiderült, hogy az általuk produkált tevékenységek mögött csupán egy jól kitalált csalás áll, az emberek kételkedni kezdtek a tudomány vagy ha úgy tetszik művészet valóságosságában is.  

A szeánszokon a társaság általában egy jól besötétített szobában gyűlt össze legtöbbször egy asztal köré. Attól függően, hogy mi volt az összejövetel célja, voltak kevesebben illetve többen. A központi figyelem a médium köré öszpontosult mivel ő volt az egyetlen személy a társaságban aki kapcsolatba tudott lépni a túlvilággal, legalábbis elviekben. Ez a személy általában véve nő volt de persze akadtak férfiak is szép számmal a posztra. Az összegyűltek megfogták egymás kezét és vagy kántálni kezdték a szellemfi nevét vagy pedig egyszerűen csendben vártak a jelentkezésére. Volt, hogy az asztal emelkedett fel pár centit a földről, volt, hogy a soport egyik tagján keresztül szólalt meg és volt, hogy semmi semmi sem történt. Ilyenkor persze csalódottan tértek haza a vendégek mondván -ma sem láttunk szellemet. Olykor viszont a szeánszokon történtek megdöbbentő és ijesztő események is mint például a médium lebegése vagy az EKTOPLAZMA jelensége ami talán a legfurcsább dolog. 

Az Ektoplazma értelmezése a többségben a South park nevű rajzfilm egyik jelenetében látható fallosz tornáztatás végeredményében ki is merül...

Valójában viszont abszolút nem erről van szó hanem egy sokkal komolyabb dologról. Az ektoplazma csak és kizárólag a spiritiszta szeánszokon bukkant fel eddig és azokon is nagyon ritkán. Valójában egy természetfeletti faktorról beszélünk ami legtöbbször a médiumot felhasználva bukkan a felszínre. Végülis a megidézett dolog fizikai anyagban való megjelenése. Legtöbbször a gonosz megtestesüléseként emlegetik ami miután láthatóvá vállt, felfedi a túlvilág titkait előttünk. 

A pünkösdi karizmatikus egyház a démonűző szertartásaikon a szabaduló személy által kiöklendezett váladékot nevezi így. Lényegében viszont ugyan arról a dologról beszélhetünk. A gonosz fizikai anyagban való megtestesüléséről. Egy igazán gyomorforgató példát hozva egy felnőtt filmes nő pornográfiából való szabadulása alkalmával egy keresztény összejövetelen másfél liter spermát öklendezett fel amit a parázna szellem testben való megnyilvánulásának tudtak be a jelen lévők. 

Az anyag legtöbbször a használt személy testnyílásaiból tör elő minden esetben mikor a médium vagy a megszállt személy az öntudatlanság állapotába zuhan. Bár legtöbbször a szájon keresztül nyilvánul meg, mégis létezik olyan feljegyzés ami beszámol róla, hogy a médium füléből orrából vagy akár az intim nyílásán keresztül is. Ez tehát az ektoplazma. Reményeim szerint sikerült átadnom egy cseppnyi pluszt a megoldatlan rejtélyek egyikének esetében. 

DW. 

Miért?

1992 augusztusának utolsó hetében, mikor a fiatalok még megpróbálják kifacsarni a szünidőből amit lehet és a nyár melege is lassan veszít erejéből, Susan Westen újra úrrá lett a depressziója. Kényszerképzetek gyötörték és mániákusan kereste az öngyilkosság  minden fajta lehetőségét. Mivel szülei elváltak, anyja akivel élt pedig alkoholista volt, így a lány csak barátnőjére számíthatott, akivel azomban már egy hónapja nem látták egymást. Hiányzott neki Catherine. Nem tudta megmagyarázni, de mikor a lánnyal beszélt, nagyon erős nyugalmat érzett és vele biztonságban tudta magát. Olyankor nem foglalkozott alakjával és az önvagdosást is volt kivel művelnie. Catherine leginkább egy mentsvárhoz hasonlított Susan számára ahova ha a fellegek már teljesen elborították, menekülhetett. A szünidő utolsó hetében Susant több alkalommal is orvoshoz kellett szállítani mély vágott sebbel. A nyáron több mint tíz kilót szedett magára. Lelki problémái elöl az öncsonkításba és az evészetbe menekült bele. Szeptember 8-án este tíz órakor összepakolt és felhívta barátnőjét. Catherine végre felvette és a két lány megbeszélte, hogy másnap reggel 8-kor találkoznak a Chippewa Fallsi buszmegállóban. A másnap egy villámcsapásra meg is érkezett, szó szerint mivel szakadt az eső. Úgy esett mintha örök időkre akarná megöntözni a földet. Catherinnek nem volt kedve felkelni és nehezésre is esett. Megreggelizett, összeszedte az előző nap bepakolt dolgait és lement. Lilith csomagolt lányának süteményt és ételt is pár napra. 

Mivel hétvégente sűrűn hazament, így zsebpénzt csak minimális mértékben kapott kézhez. Miután elbúcsúzott édesanyjától, Janson kivitte a megállóba. Odafelé egyikük sem szólalt meg   Az esőcseppek szűnni nem akaró golyózáporként kopogtak a szélvédőn. Mikor odaértek, Susan már ott volt. Talpig feketében és furcsa pettyes esőköpenyébenben. Hatalmas bőröndjét akkor is maga mögött tartotta. Mikor meglátta Catherinék Dodgejét, integetni kezdett. Janson is elbúcsúzott lányától, kiszedte bőröndjét és elhajtott. A két barátnő szakadó esőben üdvözölte egymást majd Catherine esernyőt nyitott. Akkora esernyő volt, hogy ketten is biztonságosan elférhettek alatta. A busz fél kilenckor gördült a megállóba. Sofőrje, Larry Johanson már pattant is le és dobta be a lányok bőröndjét a csomagtérbe. A buszon a korai órákra való tekintettel még alig voltak. A hátsó sorokban is talán ketten lehettek. Miután helyet foglaltak és elrendezték a nedves ruhákat, a busz megindult. korán volt még a beszélgetéshez, így mindketten elbóbiskoltak. Az eső ritmusos kopogása és a motor folyamatos durmolása álomba ringatta őket. Larry fűtötte az utasteret, így kényelmesen utazhattak. A Thorpi megállónál ismerős arc szállt a buszra. Ethan volt de Gabriel nélkül. Susan, aki már fent volt, halkan köszöntötte őt vigyázva barátnője álmára. Meglepett volt, mivel Ethan sosem járt busszal. Mindig Gabriel vette fel kocsival és együtt jöttek. Ethan azt mondta, hogy előző nap este Gabriel felhívta és közölte vele, hogy sajnos nem tud menni még mert nagyon rosszul érzi magát és kivizsgálásra kell mennie. Ethan a tőle megszokott trehány öltözékben volt. Egy kék farmerdzseki szögekkel kiverve, és egy szintén kék és szintén farmer nadrág ami a térde alatt le volt vágva. Egy kicsit toporgott még majd a lányok mögött foglalt helyet. Mikor a busz rákanyarodott az Athensi útra, Catherine felébredt és Üdvözölte Ethant. A fiú neki is elmondta miért van itt és nem Gabriel kocsijában. A lány aggodalmaskodóan tekintett Susanra, de ő megnyugtatta. Odaérkezésükkor már nem esett az eső. Az ég is nagyjából kitisztult és az eső illata  párával keveredve lepte el a környéket. A fiatalok elfoglalták új szobájukat és kipakoltak. Visszatérni újra a kollégium falai közé egyszerre volt fájdalmas és örömteli élmény. Aznap már nemigen csinálltak semmit. A szoba levegőtlen és meleg volt, így szellőztetniük kellett.

A nap további része pilledéssel és az interneten való szörfözéssel telt el. Ethan a zenei albumait rendezgette a tanévre, Susan egy filmet nézett Catherine pedig olvasott. Mary Shallytől a Frank Ensteint. Nagyon közel álltak hozzá az efféle irodalmak. A délután folyamán Ethan lement a központba bevásárolni ezt-azt, de egy órán belül már vissza is érkezett. Este kilenc óra tájban megszólalt Ethan telefonja. Gabriel volt és reszkető hangon azt mondta, hogy nagy valószínűséggel nem tud utánuk menni beláthatatlan ideig, mivel a vizsgálatok megállapították nála a rákot. Ethan a szavak hallatán elsápadt és majdnem kiejtette kezéből a telefont. A szoba másik végén az ágyában ülő Catherinere nézett. Tudta, hogy Gabriellel szerelmesek egymásba. Bal szeméből könny csordult ki de mielőtt bárki észre vette volna gyors mozdulattal letörölte és kivonult a folyosóra, hogy ott folytassa a beszélgetést. Mikor bejött, a lányoknak azonnal feltűnt a fiú hallgatagsága és feltűnő sápadtsága és kérdezősködni kezdtek. Ethan sosem volt jó érzelmei elrejtésében így a folyamatos ostrom hatására végül megtört. Elmondta, hogy Gabriel azért nem tudott eljönni mert rákot diagnosztizáltak nála. A két lány először el sem akarta hinni amit hall, aztán végül Susan rájött. Catherine azonban telefonjáért nyúlt. Gabrielt hívta, de a fiú nem vette fel. Egész este, éjszakába nyúlóan hívta barátját, aki olyvást tűnt, már elgyengülésében a telefont sem volt képes felvenni. Könnyek között aludt el. Másnap Susan korán reggel felébresztette barátnőjét. A lány felrezzent és ijedten kapta fel a lábát de Susan megnyugtatta, hogy csak rémálma volt.

Kihívta egy kora reggeli sétára a parkba. Catherine beleegyezően bólogatott majd felöltözött és Elindultak. Susan a beszélgetés alatt elmondta a részleteket Catherinenek aki a döbbenettől szóhoz sem jutott. Belül folyamatosan csak a MIÉRT? kérdést ismételgette magában. Nem akarta elhinni, hogy szerelmét is elveszíti, nem akarta elfogadni a betegség győzelmét a fiú élete felett. Elhatározta, hogy meglátogatja. Gabrielt a Mayo klinikán vették nyilvántartásba Eau claireben. A beszélgetést követően a lányok hazamantek, megtisztálkodtak és elindultak az iskolába. Az időjárás kedvező volt mivel a nyári hőség visszább vonult, de nem is fáztak. Az újabb év magával hozta az újabb kihívásokat is. A fiatalokhoz beköltözött egy számukra idegen lány, aki erősen kellette magát a fiúknak. Nem csak a kollégium fala között de az iskolában is. Christynnek hívták. Szőke vállig érő haja volt, hatalmas kék szemei és érzéki telt ajkai. Egész életében abban a pár hónapban volt a csúcson míg ott lakott velük. Minden héten minimum egyszer felhozott egy fiút és az egész éjszakát végig tornázták. Mivel Ethan volt az egyetlen férfi a szobában, a kiéhezett Christy nem egyszer próbálta ledönteni a lábáról sikertelenül. Catherinenek egy hét próbálkozás után, végre sikerült távkapcsolatot létesítenie szerelmével. Telefonon megbeszéltek egy alkalmas időpontot a látogatásra. Szeptember utolsó hetének szombatján reggel izgatottan és egy kis félelemmel a szívében ébredt Tildeni házukban. Megreggelizett, felöltözött és apukájával elindultak Eau Clairebe. Nem tudta, hogy mire számítson, hiszen nem sokat tudott a fiú állapotáról. Semmi más nem érdekelte, csak, hogy mihamarabb átölelhesse és megnyugtathassa őt. Odaérkezésüket követően Janson felkészítette lányát, hogy amit látni fog az több mint valószínű, hogy nem lesz kellemes. Catherine, mintha nem is hallotta volna apja szavait, kiugrott az autóból és berohant az épületbe. Janson leparkolta a járművet, majd lánya után sietett. A hatalmas épület együttes óriásként emelkedett föléjük. 

Az információs pultnál eligazították őket. Gabriel a C épület 3. emeletén volt. Ahogy Catherine belépett a szobába, összerezzent. A halál szaga és jelenléte töltötte be a teret. Gabrielen kívül csak egy beteg tartózkodott a szobában. Az ablak melletti ágyon feküdt, arccal a falnak fordulva. Fehér takarója nyakáig rá volt húzva és mozdulatlanul feküdt egész nap. Gabriel elmondása szerint minden éjjel felült az ágyában és kacagott, majd mikor az éjszakai nővér bement a hangra, a beteg visszafeküdt egy szó nélkül. A nővér azomban mikor a fiú megkérdezte ki a másik beteg, azt felelte, hogy nincs másik beteg és egyedül van a szobában. Gabriel iszonyú félelemre panaszkodott az esetek alatt. Elmondása szerint a titokzatos beteget sosem vizsgálják meg és nem ellenőrzik. A nevetés ténye és a halál számára sehogy sem passzoltak össze de tudta, hogy nem mindennapi dolog ami Gabrielt és őt szét akarja választani. Elhatározta, hogy a végére jár a dolognak. A Gabriellel folytatott beszélgetés nem tartott hosszasan, mivel a fiú nagyon hamar kimerült. A betegség felemésztette minden energiáját. Az egyetlen hatásos kezelést, az ilyenkor szokványos kemoterápiát kapta amitől természetesen az összes haja kihullott. Catherine az év hátralévő részében az iskola mellett folyamatosan, hetente akár többször is bement szerelméhez. Virrasztott mellette és könyörgött. Nem volt vallásos ember, de abban a helyzetben anyjához hasonlóan a mindenható könyörületéért fohászkodott. Elhozta Gabriel kedvenc ételeit, felolvasott neki a naplójából és folyamatosan fárasztotta a verseivel, amit persze a fiú nem bánt. 

Ahogy a hetek és a hónapok teltek, Gabriel állapota úgy lett rosszabb és rosszabb. Szemei beestek és csontsovány lett alig egy pár hónap alatt. Az egykor kidolgozott felsőtestű tinibálvány leginkább egy csont és bőr haldoklóhoz kezdett hasonlítani. Életkedve azonban nem hagyta el. Együtt nevetett szerelmével az ostoba és fárasztó vicceken, kérdezett és válaszolt. A pár a kórházban töltött idő alatt kis túlzással majdhogynem mindent megismert a másikból. A főorvos és az ápolók csodálták azt az elképesztő erőt és élni akarást mit Gabriel képviselt, és azt az odaadó és lelkiismeretes törődést és szeretetet amit Catherine adott neki. Rengeteget beszélgettek, és nevettek együtt. A fiú jókedve azonban minden egyes találkozás után alábbhagyott. Olyan volt mint ha már csak szerelme tartaná benne a lelket. Mikor nem volt vele, minden ereje elhagyta és többször leállt a légzése. Mire eljött a december, Gabrielt már többször lélegeztető gépre kellett, hogy tegyék, mivel egyik percről a másikra abbahagyta a levegővételt. Nagyon sokszor volt rosszul. Amit megevett, az nem sokkal később kihányva feküdt a kövön. Infúzión keresztül adagolták a folyadékot és naponta többször erős gyógyszereket, köztük fájdalomcsillapítót. Az ételt egy csövön keresztül juttatták a gyomrába. Catherine a félévi vizsgák miatt egy egész hónapig nem tudta meglátogatni barátját ami nagyon megviselte. Susan és Ethan sokat kérdezősködtek barátjuk állapota felől, de Catherinet láthatóan rosszul lett ha beszélnie kellett róla, ezért nem zaklatták kérdéseikkel. (FOLYT.) 

DW. 

Ebben az írásban egy kiemelt témát, a szellemjárás jelenségét boncolom ha nem is atomjaira de kisebb darabokra biztosan. Ebben segítségemre lesz két-három a témában készült film is amikre mindössze azért van csak szükség, hogy jobban átlássuk a valóságot illetve a vele párhuzamba állított halovány és sokszor szánalmas készítményeket. A szellemjárás alapjában véve nem tartozik a hihetetlen történések közé mivel számtalanszor kerültek már elő róla szóló beszámolók vagy a szellemről készült igencsak meggyőző fotók. A szellemjárás alatt nagy viszonylatokban azt értik mikor a holtak nem találják a nyugalmat a másvilágon és nem tudnak elszakadni a földi világtól amihez haláluk előtt erősen kötődtek. Ezek általában a holt személy volt otthona, a hozzá legközelebb álló használati tárgya és a többi. Pontosan ezért beszélhetünk szellem járta házakról és nem ritka esetben szellemvárosról aminek a hátterében azomban általában tömeges mészárlás vagy még nagyobb dolog áll. Ezért számoltak már be a földön több millióan az otthonukban hirtelen helyet változtató és mozgó tárgyakról, az éjszaka közepén nyikorgó parkettákról vagy magától bekapcsolódó televízió készülékekről. 

A másik igen gyakran szóba jövő téma a szellemjárásal kapcsolatban pedig a megszállás. Rengeteg film, könyv, beszámoló és még akár rendőrségi jelentés is készült olyan esetekről amikor a szellem bele költözött egy élő emberbe, mindezt csupán azért, hogy általa vagy az ő szenvedése által megmutassa a többieknek, hogy miért is van még itt és mit kell tenniük, hogy végre nyugalmat találjon. Ez véleményem szerint egy rendkívül gyenge és közhelyes koholmány mégpedig azért mert a holt ember lelke nem képes a halál után a házban, a környéken, vagy egy tárgyban tovább élni. És, hogy miért nem? Elmondom. 

Amikor egy ember meghal, csak a teste az ami romlottsága következtében elhal akár csak egy növény ha lejárt az ideje. A lélek azomban tovább él és a megfelelő helyre száll. Ezek a helyek pedig a pokol és a menny. Ahogy élt az ember a látható földi világban, ahogy bánt embertársaival és amiket tett vagy nem tett, az alapján igazságos mércével számítva kerül a lelke a két túlvilági hely egyikébe. Tisztában vagyok vele, hogy a szkeptikusok és  az ateisták körében erősen megkérdőjelezett illetve nem elfogadott tény e két hely valódisága és létezése de ez legyen az ő dolguk. Ahogy sokan a szellemjárta házukról vagy démoni megszállásukról tettek tanúbizonyságot, úgy a túlvilág megjárásával kapcsolatban is voltak már többen. Amit személy szerint nem értek az az, hogy míg évente több horror is készül a szellemekről és démonokról, addig a halál utáni tapasztalatokról és beszámolókról mindössze pár könyv vagy még annyi sem látja meg a napot. Értem, hogy a félelemnek nagyobb a keletje mint a mesének hitt túlvilági jónak de kérdem én, ha hiszünk a szellemekben és hiszünk a gonosz létezésében, akkor miért vagyunk elutasítóak a túlvilág jó oldalával kapcsolatban. Ez is egy rejtély ami inkább kíván pszichológiai és filozófiai elmélkedést mintsem pár rendkívül gyenge mondatot és véleményt egy cikkben. Folytassuk tehát a szellemjárás rejtélyével. 

Felvételek bizonyítják az egész világon, hogy szellemek igenis léteznek és minden bizonnyal erősen kapcsolódnak az élőkhöz. Ezt mi sem bizonyítja jobban mint, hogy állandóan a közelünkben tartózkodnak. Érezzük jelenlétüket és sokszor még beszélnek is hozzánk. Nem állítom, hogy ezek a beszámolók mindössze szenzációkeltésre és a meggazdagodás reményének kielégítésére szolgáltak csupán, de kétség kívül volt rá precedens méghozzá nem is egy alkalommal. Vannak felvételek amiket kítűnő fotográfusok szerkesztettek meg igen becsülendő munkával és adtak el a sajtónak rendkívül sok pénzért. Ezáltal pedig két legyet ütöttek egy csapásra. Az emberekben elültették a félelem és rettegés magjait, másrészről pedig jól megszedték magukat anyagi javakkal. Minden szellem történetre van példa és ellenpélda is ami megint csak azt bizonyítja, hogy ezek a történések és élmények igencsak körülményesek és jól ki vannak taláva. 

Megszállás: A holt lélek miután elhagyja a testet a pokolba illetve a mennybe utazik attól függően hogyan élt a földi létben. Semmi esetben sem tud a földi látható világban maradni mivel ezt a biblia törvénye szigorúan megszabja. Az emberek többsége szereti abban a tudatban ringatni magát, hogy szeretteik a halál után kapcsolatba tudnak lépni velük és ott élnek a házban. Sajnos ez azomban teljes mértékben nincs így. A fentebb leírt jelenések mint a nyikorgó padló vagy a mozgó hintaszék amiben a nagymama ült, mind a gonosz becsapásának egy módja amivel az embereket megvakítja a spirituális érzékelés szintjén és a félelem szolgájává teszi őket. Az adott személynek adva ki magát a démon szállja meg a házat és akár az egyik lakót is.

Erre megannyi példát láthatunk különféle horror filmekben mint például a Nicol Kidman főszereplésével készült MÁSVILÁG vagy akár a manapság felkapott DÉMONOK KÖZÖTT duo. Mindkét film esetében a középpontban a szellemvilág áll és annak bizar valósága. A szellemidézés és szeánszok által úgy hiszik sokan, hogy kommunikálhatnak családtagjaikkal barátokkal, de persze vannak szép számmal akik csupán szórakozásból nyitják meg magukban az univerzális átjárókat a szellemvilág felé, ami nagyon veszélyes. Ezeket a tevékenységeket népszerűsítő filmek pedig a Waldemar hagyaték és az Ouija című alkotások amik pedig szintén egy pozitív képet festenek ezekről a cseppet sem átgondolt és eltévedt humánus módszerekről. A szellemjárás rejtélye tehát megoldva. 

DW. 

Tedd meg

Tildent és környékét egész nyáron rendőrök fésülték át. Folyamatosak voltak a házkutatások és a kihallgatások. Egy kis időre valóban szellemvárossá alakult a környék. A szél szabadon kószált a kihalt utcákon és az elhanyagolt földeken. Csekély jel utalt csak az életre a településen. Catherine naphosszat a szobájában ült és legújabb szenvedélyének az írásnak hódolt. Verseket és kis terjedelmű fél oldalas történeteket is írt mik persze legtöbbször a fiókban kötöttek ki. Még mindig gyakran gondolt Gabrielre akivel a tanév vége óta nem találkozott, noha azt beszélték meg, hogy a szünet alatt sokat lesznek együtt. Mihamarabb találkozni szeretett volna vele. Olyan volt mint egy növény, kitől elvárják, hogy az alapvető tápláléka nélkül egészségben szépen növekedjen. A házat, alig egy héttel a gyilkosság sorozat után még nem merte elhagyni, de felhívta a fiút és megkérte, hogy jöjjön át hozzá. Gabriel barátnője hívására meglepetten reagált, de biztosította a lányt a felöl, hogy nemsokára indul és este hat órára ott lesz. Catherine tudatta szüleivel barátja látogatásának hírét, akik viszont cseppet sem voltak meglepve. Már megszokták, hogy lányuk barátai bármikor és a nap bármely szakában ki-be járnak a házban. Gabriel is már-már családtagnak számított. Az évek során többször is töltötte az Oldwilde birtokon az éjszakát. Este hat órakor valóban befordult Gabriel kocsija a kapun. 

Catherine kifutott elé, hogy méltó módon üdvözölhesse. Megölelték egymást és a fiú kihasználva a lány vehemens közeledését újra megcsókolta. Janson és lilith is üdvözölték a fiút majd mindannyian bementek a házba. Janson azt  javasolta, hogy aznap este vacsorázzanak együtt a Horizonsban. Mindenki jó ötletnek találta, hisz úgysem mozdultak ki már jó ideje a házból a gyilkosságokat megelőzően sem. Az étteremben kevesen voltak vendégek. Rajtuk kívül talán öt ember lehetett az impozáns falak között. A vacsora tápláló és megfelelően ízletes volt. Mikor hazaértek, amíg Catherine elment megtisztálkodni, Gabriel lent maradt és Jansonnal beszélgetett a férfi legújabb regényéről. Mivel ő is írói babérokra törekedett, úgy gondolta jól fognak jönni egy befutott mesterember tanácsai. Janson szívesen vette Gabriel érdeklődését és tudás éhségét. Több mint egy órát beszélgettek. Ez idő alatt a fiatal ember felolvasta Jansonnak a szerelmes verset mit Catherinnek írt. Lilith hazaérkezésük után nemsokkal ágynak dőlt. Nagyon kimerítették az elmúlt hetek teendői. A két férfi, miután befejezték irodalmi társalgásukat elköszönt egymástól. Janson feleségéhez, Gabriel pedig szerelméhez indult az emeletre. Catherine még mindig a fürdőszobában volt. Bentről furcsa kaparászás és nyögdécselés hallatszott. Mikor Gabriel megkérdezte minden rendben e, a hangok abbamaradtak de válasz nem érkezett. A fiú azt hitte csak szerelme szórakozik vele, bár nem olyan embernek ismerte. Úgy döntött, hogy a szobában várja meg a lányt. Elhatározta, hogy aznap este lefekszik vele. Míg Gabriel a szobában ábrándozott a beteljesülni látszó szerelmen, addig Catherine a poklot járta meg. Mintha belelátott volna barátja gondolataiba, érezte volna amit ő. Rettenetes düh vett erőt rajta és ugyanaz a kontrollálhatatlan erő vette birtokba a testét mint már oly sokszor egész addigi életében. Gyűlölte, hogy ilyen. Gyűlölte, hogy így kell élnie. Rövid időn belül teljesen elvesztette az uralmát teste és agya felett egyaránt. Látását elvesztette és minden elhomályosult. 

Fél tizenegy tájban Catherine kijött a fürdőszobából és bement barátjához aki épp az ágyon igazította meg a lepedőt.  A levegő vibrált körülöttük, és érezni lehetett, hogy a vágyak felemelkedve elhatalmasodnak a fiatalok testén és elméjén. Catherine meglepően gátlástalanul viselkedett. Az addig meglehetősen szégyenlős és prűd lány, vad állattá változott és valósággal rávetette magát a fiúra. Letépte róla az inget és hajába kapaszkodva megcsókolta a megdöbbent Gabrielt. A fiú persze hagyta és teljesen átadta magát vadul mozgó barátnője akaratának. Nagyon vágyott a lánnyal való együttlétre, de akkor valahogy bűntudatot érzett. Az előtte vonagló félmeztelen Catherine látványa azonban hamar elfeledtette vele. Barátnője, miközben nadrágjától szabadította meg Gabrielt, folyamatosan a TEDD MEG-TEDD MEG szavakat suttogta és kéjesen körbenyalta a száját szélét. Gabriel erős akaratú férfi volt, és bár azon az este szíve nem helyeselte a döntést, ő mégis megtette. Ellenállhatatlanul vonzó barátnője orális kényeztetései után meg már megállíthatatlanul szaladt a szekér. Catherine mindez idő alatt a tudatánál volt. Újra végignézte, ahogy testét kihasználja az ismeretlen erő. Hasonló, mégis más volt az az este mint a mendotában történt aktus. A különbség a kettő között, hogy míg akkor semmit sem érzett és akarata ellenére történtek az események, addig azon az estén az Oldwilde birtokon ő is akarta. Akarta, hogy Gabriel belé hatoljon és érezte is. Valójában ő feküdt le vele, csak más irányította a mozdulatait. A kezdetben vad szeretkezés egy kis idő múltán átcsapott lágy és érzéki együttlétté. Akkor már Catherine a saját maga ura volt. Érezték egymás forró testét, azon a reszketést és a verítéket. Érezték a szívdobbanásokat és az élvezet sóhajait. Nem akarták elengedni egymást. Végre beteljesült őrült és kitartó szerelmük. Gabriel az összes lehetséges módon kényeztette kedvesét. Catherine a kéjtől szinte önkívületi állapotba került. Sosem élt még át hasonlót. Mikor aztán a csúcsra ért, erőteljes nyögéssel adott hangot kielégülésének. Egész testében reszketett és görcsösen belemarkolt a fiú hajába. Gabriel ezt a fájdalmat inkább tekintette ajzó szernek mintsem bármi másnak és erőteljes vehemenciával megkezdte a végső ostromot. Mindössze öt izzasztó perc után Gabriel is a mennyekben találta magát. Nagy sóhajtások közepette adta meg a végső boldogságot kedvesének aki már nem is lehetett volna jobban kielégülve. Felakadt szemmel feküdt barátja alatt és jobb kezével gyengén simogatta a fiú karját. Szeme hálásan mozgott gödrében miközben barátja szemét fürkészte. Az éjszaka csendje a fiatalokra borította köpönyegét. Fáradtak voltak már felkelni egymás mellöl és nem is akartak. Élvezték a helyzetet, hogy végre együtt lehetnek, egymás testéből nyerhetik a meleget. Gabriel megcsókolta szerelmét és a pár mély álomba zuhant. Az éjszaka nyugalmat árasztott szét a szobában és a környéken. Másnap Gabrielnek korán el kellett hagynia a házat, mert sürgős elintéznivalója akadt. Egy levelet hagyott a még alvó barátnőjének amiben leírta, hogy sajnálja de el kell intéznie valamit ezért ment el korán, de nagyon jól érezte magát az éjjel és várja a következő alkalmat és, hogy végre újra lássa. Mikor elolvasta, Catherine sírva fakadt. Természetesen megértette, hogy elment de mindazok után amit együtt átéltek, nagyon nagy szüksége lett volna a fiú jelenlétére. Hiányzott, hogy mellette legyen, hiányzott, hogy csókolja és simogassa egész nap, hogy meséljen neki és sétáljanak. A fantasztikusan telt éjszaka után a lánynak mégsem volt jó kedve. Egész nap a szobájában maradt, és a naplóját írta tele gondolataival. Gondolatok ezrei kavarogtak a fejében. Mindent leírt, hogy majd később emlékként elolvashassa az unokáinak. Én személy szerint örülök neki, hogy megtartotta a naplót és olyan becsületesen írta sokszor egész napokon keresztül. Gyönyörű szerelmespár voltak Gabriellel, igazán álomszépek. Szívből és nem csak színből szerették egymást. ( FOLYT. ) 

DW. 

Történet egy hétköznapi lányról aki egy nem hétköznapi tervnek a része. A spirituális erők jelenléte az életünkben manapság talán még eggyértelműbbé válltak mint valaha. Mindenütt fellelhetőek és sokunk életét erőteljesen befolyásolják. Ez a befolyásolás lehet gonosz illetve lehet jó irányú is. Az ősidőktől kezdve dúl a harc jó és rosz között. Számtalan könyvben leírták már és rengeteg elmélet született róla. Én magam sem vagyok kivétel, én is csak gyarapítom azoknak a mély gondolkodóknak sorát kiket nem hagy hidegen ez az ősi misztérium. A Catherine egy félig meddig fikcióra épülő elbeszélés ami magába foglalja az ősi gonoszt valamint az Isteni személyt és szentséget. Röviden a történet: Catherine egyedi lány egyedi szülőkkel és stílussal. Születése előtt már egy magasztos cél része. Egy Isteni tervé melyet itt a földön kell elvégeznie s ezáltal bevégezni sorsát. A gonosz tudomást szerezve isten prófétájáról minden erejével azon van, hogy meghiúsítsa a tervét ezért elküldi Azazelt egy bukott fejedelmet, hogy tegye lehetetlenné Catherine leendő munkáját és magát a lányt is pusztítsa el lassan és kegyetlenül. A lány anyja kítűnő célpont munkássága megkezdéséhez, akinek múltja erősen kapcsolódik az okkult tudományok relytelmeihez. A születést követően megkezdődik a keserves harc a láthatatlan és a látható világban eggyaránt amiből természetesen nem hiányozhat a romantika sem. 

Gyilkos ösztönök

A következő napokban Catherine nem tudta kiverni fejéből az estét, visszahúzódott tehát barlangjába és elmerült gondolataiban. Szüleivel a hazaérkezését követően nem sokat beszélt és még étkezni sem csatlakozott hozzájuk. Magába roskadt mint egy vörös törpe Minden ereje elhagyta és úgy érezte ha nem tesz valamit, megbolondul. Muszáj volt tehát valamivel lekötnie magát. 1992. Június 21-ének éjjelén azonban valami megmozdult Catherinben. Hangot hallott, Gabriel hangját aki arra bíztatta, hogy ölje meg szüleit. Ellenállhatatlan hangon szólította meg a lányt. Azon a férfias és erélyes hangon, mit úgy szeretett és aminek hatására Catherine bábként cselekedett. Felült ágyán majd köntösét magára öltve elindult a konyhába. Kihúzta a fiókot és kivett egy konyhakést, majd szülei hálószobája felé vette az irányt. Nem volt tudatánál. Lassan lépdelt nehogy felébressze őket. Benyitott és az ágyhoz lépve a magasba emelte a kést pontosan Lilith teste fölé. Anyja kinyitotta a szemét és álmosan bámult lányára majd megkérdezte töle, hogy mit csinál idelent mintha nem lett volna egyértelmű. Catherine nem válaszolt csak állt némán, felemelt kezében a késsel. Lilith mikor észrevette a kést kislánya kezében, felsikoltott. Janson is felébredt és a látványtól meghűlt ereiben a vér. Mindketten dermedten bámulták öntudatlan motyogó lányukat. 

Catherine maga elé meredt és mindössze pár szót hajtogatott: Et dixit ad me,Interfice occidere eos. ( És azt mondta nekem, öld meg őket. ) Janson jobban megőrizte lélekjelenlétét és a sötétben kimászott az ágyból majd Catherin közelébe jutva egy gyors mozdulattal kiütötte kezéből a kést. A lány felsikoltott majd hirtelen össze esett. Catherinet az eset után szülei benyugtatózták és az ágyhoz szíjazták. Közvetlen környezetéből eltávolítottak minden olyan tárgyat amivel magának vagy másnak bármilyen kárt okozhatott volna. Lilith a még a Dr. Woodlesttől kapott Stilnox nevű erős gyógyszert adta be kislányának, aki idő közben magához tért. A nyugtató hatására lassan és nehezen mozgatta a fejét és nehezen is tudta megformálni a szavakat. Arra kérte Lilitht, engedje el mert nemsokára újra nem lesz ura a saját testének. Lilith azonban nem engedett és mint aki siket, nem vett tudomást a lány kéréséről vagy  talán figyelmeztetéséről. Megsimogatta lánya homlokát és kiment a szobából. Catherine mint aki előre tudta volna mi fog történni, remegő hangon könyörögni kezdett. Hangja kisvártatva eltorzult és látása is elhomályosult. Ami következett, arra senki sem volt eléggé felkészülve. Nem volt lilith és Janson Oldwilde, és nem volt Tilden sem. 

A szoba ajtaja hatalmas csattanással kivágódott. A lány csuklóján és bokáin a szíjjak kioldódtak és Catherine felült az ágyán. A hold halovány fényében megcsillantak korom fekete szemei. A lány addig várt míg a csend teljesen be nem burkolta a házat és a környéket. Mikor elérkezettnek látta az időt, felállt és lement a konyhába egy késért. Mozgása lassú volt és töredezett. Aki látott már alvajárót, az nagyjából el tudja képzelni. Pár perccel később már mezítláb sétált keresztül az udvaron, majd az útra lépett és déli irányba elindult rajta. Fehér ruhájában kísértetként haladt tova a meleg, nyári éjben. Mint említettem is, ami azon az éjszakán történt, arra senki sem számított. Catherine összesen öt embert gyilkolt meg brutálisan, köztük egy csecsemőt is. Az áldozatok többsége tildeni lakos volt, ám a kisgyermek és anyja, Bloomeri polgárok voltak. Őket az 53-as főúton kapta el, stopposnak adva ki magát. Az összeszabdalt és megcsonkított holttestekre számokat vésett. Minden esetben a homlokra. A három tildeni áldozat testét a patakba dobta, de az 53-as úton meggyilkolt kisgyermeket és édesanyját az autójuk mellett hagyta. Mikor befejezte a gyilkos túrát, a lány hazatért a tildeni birtokra. Szülei még aludtak. A vér egy villámcsapás gyorsaságával szívódott fel ruhájáról és testéről. A kést gondosan elrejtette, majd visszafeküdt az ágyba. A szíjjak újra körülfogták csuklóit és két bokáját akár az indák. Reggel 6:00-kor megszólalt az ébresztő. Pár perccel később Lilith nyitott a szobába. 

Lilith leoldotta lánya karjáról és lábáról a szíjat és érdeklődött hogyléte felől. Catherin vélekedése szerint jól aludt és nem érezte magát rosszul. Anyja csókot nyomott homlokára és lehívta reggelizni. Étkezés közben a televízióban elkezdődtek az aznap reggeli hírek. A bemondó köszöntötte a nézőket és felhívta a figyelmet, hogy megrázó képsorokra lehet számítani. Az első hír a következő címet viselte: Brutális gyilkosság az 53-son. Mikor a rendőrök befejezték az előkészületeket, a gyilkossági csoport vette át a terepet. Rituális gyilkosságnak vélték majd később annak is statuálták. A homlokba karcolt számokat a biblia egy-egy versével hozták összefüggésbe. Az úton talált két holttest homokán a 3. 16. 9. jelkombinációt fedezték fel. A nyomozók ezt a bibliai Mózes 3. könyvének 16. fejezetének a 9. részeként tudták be, bár az igerész kapcsolódását a gyilkosságokhoz elsőre nem értették. A rémtett elkövetésének időpontja sem véletlen. A modern kori boszorkányság, a wicca egyik nyári ünnepe, névszerint Litha éjszakája van Június 21.-én, ahogy aznap este is.

-És áldozza meg Áron azt a bakot, a melyre az Úrért való sors esett, és készítse el azt bűnért való áldozatul. (Mózes III. könyve 16. fejezet 9-es vers)

Mikor két nappal később Tilden Millpondnál halászok rátaláltak a holttestekre, a lakosság körében pletykák kaptak szárnyra, miszerint a zodiákus tért vissza. A beteg gyilkosságok híre felkeltette a sajtó figyelmét is. Csak úgy emlegették az ismeretlen tettest, hogy a tildeni mészáros. Az esetet követően a környéket ellepték az újságírok és a tévések. A fejleményekről folyamatosan tájékoztatták a lakosságot. 

A rendőri jelenléttől függetlenül is tapintható volt a félelem az emberekben és körülöttük is egyaránt. Egyik hétvégén Catherine felhívta Susent, hogy nincs e kedve eltölteni egy csajos estét. A lány magányos volt és az iskola vége óta mást sem csinált, mint otthon ült és kis túlzással az örök kárhozatba ette magát így hát Igent mondott. A Micon Stadium 8 moziba mentek Chippewa Fallsba. Egy filmdrámát néztek minek címét Catherine naplója sajnos nem említi. Mikor vége lett, a lányok beültek még egy kávéra. Alig, hogy helyet foglaltak, Susan kisvártatva a kegyetlen gyilkosságokra terelte a szót ami nem volt meglepő mivel mindenki arról beszélt a környéken. A lányok nem pazaroltak sok szót a témára mivel eléggé felzaklatta őket. Miután elfogyasztották kávéjukat, sétáltak egyet a Irvine Parkban. A hatalmas park zöld óriásként terült el a 124-es út bal oldalán. A park területén található étterem és golf pálya is, valamint nagy vízi területek, köztük csónakázó tavak és picknic szigetek is. A beszélgetés késő estig húzódott el. Fél tizenegy tájban déli irányból egy csapat férfi közeledett feléjük. Ittas állapotban lehettek a beszédük alapján. Az egyikük a padon ülő Susanhoz szólt és trágár szavak kíséretében arra kérte, hogy táncoljon nekik. A többiek hangos ujjongással biztatták. Susan fejét ingatva jelezte, hogy vonakodik eleget tenni a kérésnek. A férfiak a harmincas éveikben járhattak és kinézetük alapján nem a felső osztályba tartoztak. Erőszakoskodni kezdtek a lányokkal. Először csak verbálisan majd mikor látták, hogy nem vevők a közeledésükre fizikailg is próbálták a kezeik közé csalni őket. Catherine érezte, hogy ha azonnal nem mennek el, ezek a férfiak megerőszakolják őket. Óvatosan figyelmeztetni próbálta barátnőjét is a veszélyre, aki úgy tűnt nem fogta fel a helyzet komolyságát. Könyökével oldalba bökte Susant majd mikor a lány ránézett, azt mondta halkan, alig hallhatóan, hogy ideje lenne indulniuk. Susan egyetértően bólintott. Leszálltak a padról és futni kezdtek déli irányba. A férfiak azonban mint akik már jártasak az efféle dolgokban, utánuk iramodtak. 

A két lány teljes erejéből futott abban reményben, hogy az alkohol hatása alatt álló férfiak hamar feladják a küzdelmet, de sajnos nem így történt. A parkok útjait nyáron mindig fellocsolják sötétedés előtt, hogy a napközben felforrósodott betont vagy aszfaltot lehűtsék. Előfordul, hogy a művelet közben a víz egy helyen megáll, kisebb tócsát alakítva ki ezzel.  Mintha csak előre meg lett volna írva a Necronomicon első oldalán, Susan elcsúszott egy ilyenben. Az idő megállt, és Catherine ereiben meg hűlt a vér. Barátnője az úton feküdt és próbált felállni, de a férfiak elkapták. A száját befogták és bevonszolták a fák közé. Catherine nem tudta mit tegyen reszketett a félelemtől és a tehetetlenségtől. Tudta, hogy nagy valószínűséggel azok a férfiak éppen a legjobb barátnőjét teszik a magukévá. Tudta milyen nyomorulttá tudja tenni az embert egy nemi erőszak. Igaz ő sem nyomorult meg bele, de az is igaz, hogy akkor mikor vele tették meg, nem is volt magánál. De Susan magánál volt és nem tűrhette, hogy ilyen fiatalon már át kelljen esnie ezen. Előtte az élet, és kettőjük közül nem Susan volt az aki megérdemelte volna, hogy bántalmazzák, bármilyen módon is. Elővette telefonját és értesítette a rendőrséget akik negyed óra múlva már meg is érkeztek. Catherine elmondta mi történt és megmutatta a helyet ahol a négy férfi bevonszolta Susent az erdőbe. Egy őr kint maradt Catherinenel míg a többiek a lány keresésére indultak. Kisvártatva meg is találták a félig ájult állapotban lévő fiatal lányt. 

A mentősöket is értesítették és bevitték a kórházba. Catherine bement barátnője után és mellette maradt egészen reggelig. Szüleit természetesen értesítette tervéről. Susan karját erős szorítások okozta véraláfutások tarkították. Haja kócos volt, látszott rajta, hogy jól elbántak vele. Szemén a smink teljesen elkenődve jelezte, hogy sírt. Bal karjába infúziót kötöttek megelőzve az esetleges fertőzések továbbterjedését a szervezetben. Nagyon nyúzottnak nézett ki, de az csak a teste volt. A lélek ilyen esetben legalább annyira sebzett mint a test, ha nem jobban. A nemi erőszakból a pszichológiai felépülés egyénenként változó. Valaki túl van rajta pár hónap alatt, de van olyan is aki egész életében szenved a tudattól. Az éjszaka hosszú és fárasztó volt Catherine számára. Másnap Susan magához tért és a két barátnő hosszasan beszélgetett egymással mindenről, csak, hogy eltereljék a gondolatokat a sokkoló igazságról. Délben Lilith is megérkezett és hozott süteményt a lányoknak. Susan nagyon örült és megköszönte az asszonynak. Catherine csak egy darabot evett. Délután két órakor Lilith és Catherine elbúcsúztak Susantől és hazamentek. Egész nap esett az eső, és borús volt az ég. A fák lomjain át susogott a hol gyengébb hol erősebb szél. Az oldwilde birtokon több fenyőfa is állt. Catherine nagyon szerette a fenyőt és bár megmagyarázni nem tudta de rettenetesen vonzódott hozzájuk. Ebéd után Lilith és Janson elmentek bevásárolni Eau Claireba. Minden vasárnap nagy bevásárlást tartottak amikor egész hétre megvették amit kellett. Catherinere bízták a házat, de Janson kulcsra zárta az ajtót. A lány felment szobájába és a Gabrieltől kapott Edgar Allen Poe művet kezde olvasni. Szeretett volna a fenyők alá ülni de lehetősége nem volt rá. 

A címe Lenore volt. Catherine a könyvbe merülve észre sem vette mikor szülei három óra múltán megérkeztek. Janson nyitott lánya szobájába majd lehívta vacsorázni. Mielőtt elmentek volna még világos volt, akkor azonban, mikor janson hangja elriasztotta a szerelmeseket Catherine szobájából, künn már teljes sötétség borult a tájra. Vacsora után a szülők még egy kicsit ébren maradtak, beszélgettek és boroztak. Rég voltak olyan jóban és békében mint akkor. Catherine megfürdött, majd visszatért a regény olvasásához. Este tizenegy tájban a ház elcsendesedett és csak a szél furfangos zenei játéka hallatszódott kintről. Mindenütt sötétség honolt a környéken csak Catherine szobájában világított a lámpa. Talán ezért találta meg őt ismét a sötétség ura. Talán ezért ébresztette fel benne ismét gyilkos ösztöneit. Nem tudom a gonosz mi alapján választ gazdatestet, csak azt  hogy Catherine nem szolgált rá, hogy birtokba vegye. Olvasás közben furcsa szúrást érzett a mellkasában ami egyre erősödött és a fejezet végére már az elviselhetetlenségig fokozódott. Égető fájdalom volt az mit annak  előtte már régen tapasztalt. Mikor a tükörbe nézett, szíve szerint felsikoltott volna de egy hang sem jött ki a torkán. Fehér hálóinge átázott a vértől és látása homályosodni kezdett, majd teljesen elvesztette. Kezei a jól ismert görcsbe rándultak és kisvártatva elindult lefelé. Rejtekhelyéről előkaparta a kést majd sétálni kezdett, ám ezúttal északi irányba. Az éjszaka folyamán Tildentől Eagle Pointig összesen nyolc házba tört be és több mint tíz emberrel végzett. Áldozatai között ezúttal nem volt gyermek, viszont jószág bőségesen. Útja alatt több farmra is bejutott, és mindegyik tanyán megölt egy kecskebakot majd vérével a tanyaház falára számokat írt. Az állatokat kibelezte és elvágta a torkukat, testüket pedig a helyszínen hagyta. 

Az emberi áldozatait rendszerint saját otthonaikban gyilkolta meg, testüket ezúttal viszont a helyszínen hagyta. Homlokukra ugyanazt a számsorozatot karcolta, mint az 53-as úton meggyilkolt Bloomeri anyának és gyermekének. Mikor végzett, hajnalban ismét visszatért a birtokra. Ruhájáról ezúttal is egy csapásra eltűntek a vérfoltok. Minden pont ugyan úgy történt ahogy a legutóbbi gyilkosságok után is. Másnap reggel a média az újabb gyilkosságoktól volt hangos. Az embereken soha nem látott pánik lett úrrá. Sokan elköltöztek a környékről látva a gyilkosságok egyre növekvő számát és a hatóságok semmittevését. Mikor Catherine reggel felkelt és értesülést szerzett a tildeni mészáros újabb rémtettéről, megkérte szüleit, hogy sose hagyják egyedül mert nem biztonságos. Ebben az egész család egyet értett. Az Oldwilde család mint ahogy a környéken szinte mindenki, megtette a szükséges lépéseket biztonsága érdekében. Megerősítették a kaput és a kerítéseket, valamint a bejárati ajtót és az ablakokat. Janson beszerzett egy pisztolyt is. Tilden és környéke elcsendesedett. Csak a rendőrségi járőrautók szelték keresztül a települést. Szirénájuk magányos hangja kísértetként lebegett a városka felett. Az emberek újabb gyilkosságoktól tartottak pedig nem volt több útja. A Tildeni mészáros azon a forró nyári estén megszűnt létezni. Visszavonultan élt tovább egyikükben, egy következő lehetőségre várva. 

DW. 

Athens Középiskola

Elérkezett szeptember második hete. A lányok már az előző héten előkészültek az utazásra. kitöltötték az űrlapokat és összecsomagolták személyes dolgaikat. Mindenre felkészültek. Nagyon izgultak is, ami érthető volt. A gondolat, hogy idegen helyre mennek idegen emberek közé, egyszerre volt izgalamas és félelmetes. Elérkezett az indulás napja. 1990.09.08. hétfő. A lányok előző este megbeszélték telefonon, hogy találkoznak a Chippewa Fallsi buszmegállóban reggel nyolc órakor. A nagy nap reggelén Catherine nagyon izgatott volt. 

Már kora reggel felkelt és pirítóst készített. megcsinálta a sminkjét és felöltözött. Fekete bőrhatású kabátkát vett és hatalmas fekete kalapot. Gesztenyebarna haja fodros örvényként zuhant keresztül vállain. Harisnyatartóban és egy bőrhatású kis szoknyában tetszelgett a tükör előtt. Mikor anyja rajtakapta, zavarában újra elmosolyodott. Édesanyja megdöbbenve vette tudomásul, hogy Catherine mosolyog és el sem akarta hinni. Elmondta Jansonnak is aki örömében magához szorította lányát. A szülők kivitték Catherinet a megállóba. Susan már ott volt és egy hatalmas bőröndön támaszkodva telefonált. Mikor Oldwildeék megálltak és Catherine kiszállt, Susan odaszaladt hozzájuk, átölelte a lányt és izgatottan intett be az autó ablakán Lilithnek és Jansonnak. Catherine kivette a csomagtartóból utazóbőröndjét és elbúcsúzott szüleitől, ők pedig elhajtottak. Egy húsz perc múltán megjött a busz és a lányok felszálltak. Hosszú útnak néztek elébe. A 29-es úton haladtak majdnem egy óra hosszáig. Az út meglehetősen unalmas volt de az izgatottságtól egyiküknek sem jött álom a szemére. Odaérkezésüket követően a lányok elmentek a levélben megadott címre. A kollégium hatalmas épület volt. Majdnem akkora mint a Szent Borromeo általános iskola Chippewa Fallsban. Vörös téglából épült. A két lány bement és papírjaikkal igazolták magukat. A portás leigazolta őket és beírta adataikat a kollégium nyilvántartásába, majd oda adta a szoba kulcsát és a lányok felmentek. Szobájuk egy átlagos kollégiumi lakószobára hasonlított leginkább. A falak hófehérek, az ajtó felett a mennyezeten tenyérnyi penészfolt égtelenkedett. Nedves volt és csepegett. 

A szobát egy vékony fal szelte ketté amin két embernyi széles, nyílászáró nélküli rés tátongott. Az elválasztott szoba minkét felében volt két-két ágy és egy-egy ablak. Catherine nem értette miért kaptak ekkora szobát ha a jelentkezéskor csak kettő személyre igényeltek. Abban a pillanatban nyílt az ajtajuk és egy hosszú hajú fiú lépett be vonszolva maga után hatalmas bőröndjét. A lányokra nézett és illedelmesen köszönt, majd bemutatkozott. A neve Ethan Growly volt. Hosszú fekete haja copfba volt fogva. Egy ismert metál banda, a Metallica zenekart ábrázoló ugyancsak fekete pólót viselt, valamint szakadt térdgatyát és tornacipőt. Azt mondta, hogy nem egyedül van, és hogy jön majd még egy fiú csak beugrott egy szupermarketbe. és valóban nem telt bele fél órába, kopogtak az ajtón amit Susan nyitott ki. Egy barna hajú edzett, jóképű fiú állt a folyosón kezében egy hatalmas kosárral. -Gabriel vagyok. Mutatkozott be illedelmesen a kikerekedett szemű Susannak. A lány azonnal felismerte barátnője naplójában leírt fiút. Catherine a fürdőszobában volt, Ethan pedig aludt a kanapén. Észre sem vette barátját, csak miután az odalépett hozzá és játékosan a fülébe harapott. Ethan felébredt és kissé dühösen de üdvözölte. Catherine a fürdőkádban kényeztette magát egy kis habfürdővel. Mikor végzett, újra kifestette a szemét mivel úgy tervezték, hogy este a középiskolai tanulmányaik kezdetét egy nyitóbulival ünnepelik meg. Mikor kilépett a fürdő szobából, kaparni kezdett a torka és úgy érezte menten ordítani fog. Égető érzés fogta el a belül. Nem tudta mihez hasonlítani de nyomban leverte a víz. Szemét a kanapén ülő Gabrielre szegezte és Magához szorította a köpenyt. Nem akarta elhinni, hogy az a fiú van most egy légtérbe vele akivel oldalakat töltött meg naplójában. Gabriel is felnézett számítógépéből és udvariasan köszöntötte a lányt. Odalépett hozzá és kezet fogtak. 

Catherine megremegett és könnyes szemével a fiúra nézett. Gabriel a lány vállára tette a kezét és azt mondta neki, hogy rögtön felismerte, és hogy még szebb lett mióta utoljára látta. Catherine érezte ha ez így megy tovább és még egy percig ott marad akkor újra megtörténik és annak beláthatatlan következményei lennének talán mindannyiukra. A fiúra mosolygott majd lesütötte a szemét és elcsukló hangon azt mondta: - Örülök, hogy itt vagy. 

A fiatalok közül Susan ragadta magához a szót. Este hat óra tájban felvetette, hogy elmehetnének valahova megünnepelni első napjukat a középiskolában. Ez az ötlet igazán tetszett a társaságnak. A közeli Landmark Bárba mentek. Az őszi este nyugtatóan hatott Catherine lüktető szívére és kalandozó gondolataira. A bárban eltöltött idő alatt a fiatalok meglehetősen sok alkoholt ittak és ennek hatása leginkább Ethan esetében volt látványos. Hangoskodott, és trágár szavakkal illetett egy fiatal pincérnőt, ezen felül pedig összetörte a söröskorsóját az asztalon. Mindösszesen másfél óra után a társaság kénytelen volt visszavonulni. Reggel mindenki másnaposan ébredt. A fiataloknak egy napjuk maradt rendbe szedni magukat mielőtt belevágtak volna a tanulásba. Catherine a felsőbb évesektől ugyan már hallott a középiskola nehézségeiről, de nem vette komolyan. Saját elmondása alapján akkor még túl fiatal volt és tudatlan. Miután összeszedték magukat, a fiatalok megpróbálták otthonossá varázsolni a szobát. Gabriel és Ethan elmentek és estére két fotelt hoztak az üres és unalmas szobába. Ethannek egyik barátja a közelben lakott és kiselejtezett bútorok felújításával kereste a kenyerét. A fiúk gondolták otthonosabbá tehetné két fotel is lakrészüket.  Mikor meghozták és felcipelték a fehér bőrfotelek rögvest kipróbálásra kerültek. Mindenki elégedett volt a fiúk teljesítményével és persze a fotelek minőségével is. 

Az éjszakák többnyire nyugodtan és zavartalanul teltek legalábbis egy ideig. Susan ugyan gyakran felriadt, mondván valaki meg akarja ölni, de aztán hamar vissza is aludt. Ahogy teltek a napok, hetek, hónapok, úgy szaporodtak a társaságban az éjszakai felriadások és nem csak Susan West esetében. Mindenki egyetértett abban, hogy álmukban egy emberi alak áll az ágyuk mellett és egy kötelet dob nekik. Vastag durva anyagból, és minden szó nélkül kényszeríti őket, hogy kössék fel magukat. Az alanyok pedig megteszik ám mielőtt bekövetkezne a halál, felébrednek. Odakerülésük első heteiben csak Susan panaszkodott a furcsa álomra. Egy hónap elteltével már Ethan is többször ordított fel keservesen az éjszaka bármely szakában. Gabriellre azomban csak félévkor került a sor a bizonyítvány kiosztásának napján. Éjjel Gabriel felkiáltott egymás után többször is. Ethan még viccelődött is, hogy biztos a rosz eredményei miatt álmodott rosszat. Catherine odament a fiúhoz megnyugtatni. Sosem látta még ilyen elesettnek és sosem látta ennyire félni. Igaz, alig ismerte még de Gabriel egy erős, jó kiállású fiatalember volt. Tudta, hogy veszélyes közel kerülnie a fiúhoz, mégis úgy érezte meg kell tennie. Mivel a többiek félálomban nemigazán tettek semmit a probléma megoldása érdekében így ez a feladat rá hárult. Befeküdt a fiú mellé és szorosan átkarolta. Lábait Gabriel lábaiba kulcsolta és simogatta karját, miközben nyugtatta. A fiú vacogni kezdett. Fogai összekoccantak, annyira reszketett. Catherine megkérdezte miért remeg amire Gabriel azt felelte, hogy nagyon fázik. A szobában jól működött a fűtés. Lefekvés előtt ellenőrizték, a fiú mégis vacogott. Mielőtt Catherine mellé feküdt volna, nem fázott. A lány kezét megfogva mégjobban összerezzent. Catherine keze ugyanis jéghideg volt. 

Érezte, hogy valami nincsen rendben Catherinnel. Míg félelmében a lány kezét cirógatta, egy mély rekedtes hang egy rövid mondatot súgott a fülébe.- Ő AZ ENYÉM. Rohadt hús szaga árasztotta el a szobát. A fiatalok mind felkeltek a bűzre. Erős szellőztetésre volt szükség mivel a bűz az egész szobában szét terjedt. Gabriel megfordult, de nem volt mellette egy árva lélek sem. Átment a szoba másik felébe megnézni Catherinet. A lány nyakig betakarózva aludt. Bársonyos bőre arcán néha megrezzent miközben álmodott. Susen lámpát gyújtott a konyhában és érdeklődni kezdett a bűz felől. Catherin erre kinyitotta szemeit amik majd leragadtak a fáradságtól. Mikor kitisztult a látása, észrevette Gabrielt mellette. A fiú egyenesen őt nézte. A lány elmosolyodott, és paplan alól kihúzta kezét majd odanyújtotta a fiúnak. Gabriel megérintette. Meleg volt. Szájához emelve a törékeny kezet, forró csókot nyomott rá. A szellőztetés után a szobára újra csend borult és Gabriel is visszafeküdt ágyába. Gondolatai a titokzatos lány körül forogtak egész hajnalig, ami miatt alig aludt három órát. Nem tudta kiverni a fejéből őt. Arca és csillogó szeme folyamatosan ott lebegtek elméjében. Másnap osztálytársak révén mindenki egy időben kelt. A tanítás az ott megszokott módon reggel 8:30-kor vette kezdetét. 

Catherinenek a középiskola első éve unalmasan és vontatottan telt el. Sokat tanult és ismert meg a világból. Minden hétvégén visszautazott Tildenbe. Olyankor Lilith mindig készített valami finomat lánya érkezése alkalmából. A nő karrierje virágzott és az államok egész területén kapdosták a ruháit. Nem egyszer a televízióban is látható volt egy dekorációs műsor vendégeként. Jansonnak a legújabb krimiét, a mocskos viszonyokat nagyon lehúzták a kritikusok. A férfi, a helyett, hogy elkezdett volna egy következő könyvet, elhatározta, hogy egy ideig leteszi a tollat és pihen. Mint utólag kiderült, ez jó döntés volt részéről. Naplóját azonban, miből többek között az anyagot is gyűjtöttem e könyvhöz, továbbra is naponta bővítette. Mindent leírt ami a családjukban történt. Catherine és Gabriel baráti viszonya egyre inkább szerelmivé nőtte ki magát a hónap során. Mindketten kölcsönösen vonzódtak a másikhoz. A középiskolai évek alatt szerelmük csak megerősödni látszott. Gabriel minden tőle telhetőt megtett, hogy boldoggá tegye párját. Sokszor kilátogattak az Athens nemzeti parkba is sétálni. Hosszú sétákat tettek kettesben és rengeteget beszélgettek közben.

( Catherine Oldwilde és Gabriel a Mohawksin tó partján. A fotót készítette: Susan West.)

Beszélgettek az életről, halálról, művészetről s annak minden válfajáról. Utóbbiról Catherine tudott órákig fecsegni. Kívülről tudta az összes antik festőt és görög szónokot. Ezenfelül a költészetért való rajongásának helyet adva szívesen faggatta a fiút klasszikus és kortárs versekről. Gabriel, bár már néha fárasztotta Catherine rajongása a műalkotások iránt, egyedinek és megismételhetetlennek tartotta. Rajongása a lányért napról napra hétről hétre erősödött. Míg Gabriel népszerű volt általános évei alatt, addig a középiskolás éveiben ez a népszerűsége majdhogynem a nullára szorult vissza, különösen azután, hogy az iskolaújság lehozott egy fotót egyik lapjában kettejükről ahogy kézen fogva sétálnak. A fotóhoz mellékelt mondat vírusként terjedt el a diákok között: A tinibálvány, Gabriel Etkinson a sátán lányával kavar. Gonoszul bántak velük. Velük akik nem csupán a szex és más élvezetek forrását látták a másikban, hanem egymás lelkét s személyét szerették meg és tették magukévá. A fiatalok egy idő után kezdtek visszahúzódott életet élni. Nem mentek bulikba a többiekkel és hanyagolták a barátaikkal való kapcsolatot is. Susan hiába hívta barátnőjét közösen mulatozni, ő egyre csak Gabriel társaságára vágyott. Mivel Susan is volt már szerelmes, megértette ragaszkodását és gyermeteg makacsságát első szerelméhez. Az athensben töltött második év végén, mikor a csapat minden tagja megkapta az év végi osztályzatokat és az évzáró ünnepség is befejeződött, a fiatalok megbeszélték, hogy a nyári szünidőben is sokat lesznek együtt. Miután összepakoltak, a búcsúra került a sor. Catherine és Susan nem szerették volna lekésni az utolsó buszt Chippewa Fallsba. Gabriel felajánlotta, hogy kocsin elviszi őket. Kedves gesztus volt és ezt Catherine is értékelte. A fiúra mosolygott és megsimította bal kezét. Mindnyájan kocsiba szálltak és kicsivel később már a 29-es úton haladtak hazafelé. Az úton a Red Hot Chilli Peppers szolgálltatta a hangulatot. Elsőként Ethan hagyta el a járművet. A fiatal fiút kitették a Thorpi leágazásnál. Másodszor Susen búcsúzott chippewa Fallsi otthona elöl. Gabriel Catherinet is hazavitte. Mikor a kocsi behajtott az Oldwilde birtokra, az idő közel járt éjjel egy órához. Catherine kiszállt, a fiú kivette a csomagjait majd magához húzta szerelmét. Zavarát nem tudta leplezni. Látva Gabriel határozottságát, átadta magát, a fiú pedig ajkait lágyan Catherine ajkaiba illesztette. Megremegett. Egész testét forró jóleső érzés öntötte el, de tudta csak a képzelete játszik vele. Hiszen ő sosem lehet boldog. Attól tartott, ha visszacsókol, azzal bajba keveri önmagát és Gabrielt is. Visszahúzódott és könnyes szemmel búcsút intett a fiúnak, majd bement a házba. Még hallotta, ahogy az autó kifordul az útra. Az ajtófélfának támasztotta fejét és sírt. Rettenetesen nagy vonzalmat és szeretetet érzett a fiú iránt. A lelkét is boldogan eladta volna csak, hogy Gabriellel együtt lehessen. (FOLYT.) 

DW. 

 Újra otthon

1989.08.25-én reggel Catherine már otthon ébredt tildeni birtokukon. Annyira szeretett volna örülni neki, annyira megölelte volna szüleit, annyi mindenért hálás lehetett nekik. Dr.  Woodles diagnosztikája a következő volt: 

Catherine Oldwilde

Mendota Mental Health Institute, 1989.08.19.

Catherine és családja megérkeztek. Első benyomásra is erőteljesen látszik a lányon a mély depresszió. Búskomor arckifejezés, a semmibe révedő üres tekintet és hófehér bőr. Alkatra sovány, de nincs jele anorexiának vagy öncsonkításnak. Illedelmes, tisztelettudó és értelmes. Értelmi fogyatékosságnak nincs jele.

Az elvégzett vizsgálatok a következők voltak:

1. Vérvétel és egyéb alap egészségügyi vizsgálatok végrehajtása.

2. Pszichológiai tűrőképesség határainak felkutatása s annak rögzítése.

3. Az agy célzott stimulációja meghatározott képekkel, mozgóképekkel és hanghatásokkal.

4. Pszichológiai tesztek kitöltése majd átbeszélése, az önképi rendellenességek rögzítése.

Catherine esetében nem tartottam fontosnak további mélyrehatóbb vizsgálatok elvégzését. Diagnosztikám őt illetően: Mély depresszió, önmaga el nem fogadása, ennek következménye lehet a karján felfedezett mély pengevágások is. Szeretetéhség, és az ezzel járó autofóbia a magánytól való rettegés.

Felírtam két fajta antidepresszánst a kezelésükre. Javaslatom továbbá, hogy Catherine próbáljon meg többször kimozdulni, emberek közé menni és ismerkedni. Egy ilyen betegséget csak úgy lehet leküzdeni, ha olyasmit tesz az ember ami ellentmond az agyának. Catherine egyik alkalommal mesélte nekem, hogy szeret műalkotásokat készíteni. A Kreativitás segítése és a kézműves foglalkozások is segítő hatással lehetnek. Bátorítsák, hogy fessen, írjon rajzoljon. Bármit mi eltereli figyelmét a rosz negatív élettapasztalatokról amik érik. Ha bármi kérdésük lenne, a címem megvan önöknek. A sajnálatos és borzasztó nemi erőszakért pedig én is elnézést kérek. Kivizsgáljuk az ügyet. Az ápolót elbocsájtotta a vezetőség.

Üdvözlettel: Dr. William Forester. ( Mendota Mental Health Institute, 301 Troy Dr, Madison, WI 53704, Egyesült Államok)

UI: valóban bájos lányuk van.

Miután hazaérkezett, Catherine egy hétig még otthon maradt mivel Pihennie kellett. Gyógyszereit becsületesen szedte. Szülei úgy látták jónak ha lányuk az év hátralévő részében már nem megy vissza az iskolába. Bölcsebbnek látták ha inkább tanul a gimnáziumi felvételire. Dr. Woodles tanácsára Catherin minden addiginál jobban belevetette magát a művészetek hajszolásába. Idejüktől függően szülei is sokszor beszélgettek vele, kirándulni mentek és közös kerti sütögetéseket tartottak. Megpróbáltak mindent megtenni lányuk boldogságáért. Nem tudták volna végignézni, hogy így nő fel és éli le az életét. Catherine belül szíve legmélyén hálás volt szüleinek, de akárhogyan próbálta ezt az érzést kimutatni, minden egyes nekifutásra fogva tartója minden átmenet nélkül erősebbre húzta láncát a szívén. A család nemegyszer kilátogatott a Chequamegon nemzeti parkerdőbei is. Karácsonykor csak szűk körben ünnepeltek. Catherine fél évig semmi különleges dolgot nem produkált. Olyan volt mint egy depresszióval küzdő lány Wisconsinból. 

Olyan volt akár csak bajtársai szerte a világon. Ami szülei előtt titokban maradt, az a lány folyamatos ártása önmagának. Kezei és combja tele voltak kisebb nagyobb vágásokkal. A középiskolába való jelentkezéskor a hozzá talán időben közelebb lévő Athenst jelölte meg. A Chippewa Fallstól mindössze hét településre fekvő Athens elég közel volt ahhoz, hogy Catherine hétvégékre hazamenjen, de távol volt ahhoz, hogy minden nap otthonról járjon fel. Felvételizett és értelmes okos lány létére felvették. Naplót is vezetett amiben Mendota óta végig szerepelt Gabriel neve. Sosem feledkezett meg a fiú tekintetéről, és az érzésről mit pusztán a neve váltott ki belőle. Mikor a tél elvonult, a tavasz első napsugarával megérkeztek a gondok is az Oldwilde birtokra. Kicsiny gondok, mégis az egész család érezte, közel Catherine születésnapja. 1990 április 25.-én egy telefoncsörgés rázta fel a ház lakóit a kora esti órákban. A vonal másik felén a St. Borromeo általános iskola igazgatója, Mr. John Davidson közölte a borzasztó hírt. Az első gyermekével várandós Erika Thomsont, Catherine volt osztályfőnökét aznap reggel elgázolta egy kisteherautó. A helyszínen életét vesztette mind ő, mind az öt hónapos magzat. A családot sokkolta a hír. Lilith könnyeivel küzdve hallgatta végig az igazgatót, majd mikor a beszélgetés véget ért, férje mellkasára hajtotta fejét és zokogott. Kevés olyan nagyszerű és jó lelkű ember volt mint Mrs. Thomson. Catherinet is megölelte és ő ugyancsak átkarolta anyját, ám most elöször szélesen elmosolyodott. Szülei nem vették észre mivel arca takarásban volt. 

Azazel mosolya kéjes örömről tett tanúbizonyságot és kárörvendés volt leolvasható róla. Az ölelés végeztével Lánya újra a már megszokott bús tekintetével nézett Lilithre. Így telt el Catherine 14. születésnapja. Aznap a napló oldala is üresen kongott és üressége fájdalmasan valódinak hatott. Az éjszaka lelple hamar beborította a környéket.

A következő hónapokban, bár az időjárás napról napra gyönyörűbb lett, Oldwildeék vissza- húzódtak a külvilág elöl. Janson egy újabb krimin dolgozott, Lilith pedig egy tavaszi-nyári kollekciót tervezett, emiatt hetente több alkalommal is túlórázott. Volt, hogy a nagy távolság és a szűk időbeosztása miatt az Eau claire beli irodájában éjszakázott. Olyankor mindig felhívta férjét, hogy közölje a hírt. Janson nem tudott főzni. Abban az időszakban sokszor rendeltek a közelben működő Horizons Lounge étteremből. Lilith kitartó munkájának meg lett a gyümölcse. Májusban a Madame La Lorie ruhatervező cég Lilith Oldwilde kollekcióit is felvonultatta a minden év májusában megrendezett nagyszabású Minneapolisi divatbemutatón. A nyári és a kora őszi ruhái hatalmas közkedveltségnek örvendtek a Minnesotai nagyvárosban, olyannyira, hogy Lilith főnöke a magas bér, illetve jutalék melett meghívta az egész Oldwilde családot a záró ünnepségre minneapolisba. Mikor Lilith elmondta a jó hirt otthon, Janson megdícsérte feleségét és este mindhárman elmentek vacsorázni a Horizons Loungeba. Nem egy forgalams hely de kúltúrált környezetű és kedvesek az emberek. Vacsora után otthon pezsgőt bontottak és koccintottak.

Catherine is elismerően pillantott édesanyjára. Az ünnepségre a hét végén szombaton került sor, ahol a La Lorie vezérigazgatója melett felszólaltak a tervezők, köztük Lilith is. Hatalmas tapsal és ujjongással fogadták. Beszédében megköszönte a csodás estét és, hogy ilyen jó helyen dolgozhat. Nagyon jól érezte magát és nem véletlenül. Teljesen kiérdemelte a megbecsülést kollégáitól és családjától egyaránt a kitartó és professzionális munkájáért. A család az este hátralévő részében megismerkedett Lilith főnökével és kollégáival. Ettek ittak és kinek kedve támadt táncolni, megtehette. Oldwildék éjjel egy óráig maradtak aztán hazamentek. Másnap meleg tavaszi napra ébredtek. 

A madarak vidáman csiviteltek és néhány kósza bárányfelhőn kívül az égbolt szín tiszta volt. Janson reggel kiment a postáért. Egy levél érkezett Catherinnek a feladó pedig az állami oktatásügyi minisztérium volt. A borítékban egy középiskolát kezdő diákoknak szóló levél volt. Ezen felül a szeptember második hetében kezdődő tanévre tartalmazott még egy regisztrációs űrlapot és egy, a középiskolai életről szóló pár oldalas magazint. Utóbbit minden évben az újonnan felvételizőknek küldték el. A nyár lassan telt el. Catherine megismerkedett egy lánnyal akivel barátság kezdett kialakulni. A lányt Susannak hívták és pufók volt és amennyit evett, nemigen lett soványabb. De Catherine nem is a kinézete miatt barátkozott vele. Sokkal inkább a személyisége miatt. Susannak sem voltak barátai és osztálytársai csúfolták testalkata miatt. Catherinnel viszont elmondása szerint megtalálták a közös hangot. Sok időt töltöttek együtt a szünetben. Susan is az Athensbe jelentkezett, és mivel mindketten elég messze laktak az iskolától, elhatározták, hogy kollégisták lesznek. Szüleik beleegyezését követően a lányok nagyon izgatottak lettek. Szeptember elsején hétfőn az egész környék ünnepi hangulatban volt. A munka ünnepét minden év e napján ünneplik a tisztes amerikaiak. Tildenben sem volt ez másképp. A házak többségén kinn volt a lobogó és a Szent Péter katolikus templomban is ünnepi misét celebráltak. A Horizont szalonban is sürögtek-forogtak a népek. Dupla megrendelések, extra kívánságok ünnepi ebéd és vacsora.  

Az étterem teljes személyzettel dolgozott aznap. Az Oldwilde birtokon is nagy volt a jövés menés. Lilith egész nap a konyhában mozgolódott. Janson a nemzeti lobogót kereste majd mikor meg találta, feltűzte az oromzatra. Catherine édesanyjának segített a konyhában majd később a ház kitakarításában is. Susan délután négykor érkezett meg a birtokra. Fekete kardigánban volt és kissé szakadt farmerben. Fekete haja volt amiért Catherine nagyon irigyelte is. Folyton az mondta neki, hogy egy nap megskalpolja és így övé lehet majd a haja. Susan elsőre komolyan vette és látva a lány fagyos tekintetét meg is ijedt, de miután Catherine már huszadjára mondta el ugyanezt, csak nevetett az egészen. Janson még a kertben dolgozott. Az előző nap vásárolt tűzijátékokat üzemelte be. Mikor észrevette, hogy Susan megérkezett kedvesen be invitállta a házba. Lilith üdvözölte a lányt és a hogyléte felöl érdeklődött. Susan illedelmesen felelt a nő kérdéseire. Lilith kedves lánynak tartotta Susant. Olyannak aki jó barátja lesz a lányának. Örült, hogy végre egymásra találtak. Catherine leosont az emeletről és hirtelen megragadta susan karját. A lány felsikoltott és leszidta barátnőjét, hogy még egyszer meg ne próbálja mert nagyon megijedt. Catherine azt mondta, hogy csak meg akarta lepni de bocsánatot kért. A két lány felszaladt és bezárkóztak a szobába. Beszélgettek és filmet néztek. Este hatkor Lilith lehívta a lányokat vacsorázni. A kétfogásos vacsora mind a négyüknek jól esett. Mikor befejezték midnyájan kimentek a kertbe és Janson a magasba lőtte a tűzijátékokat. Gyönyörű látvány volt ahogy a koromfekete égre a rakéták színeket festettek. A szünidő utolsó együtt töltött napján Catherine és Susan még közelebb kerültek egymáshoz. Láthatóan jó hatással voltak a másikra. Miután fellőtték az összes rakétát, Janson eltakarított, Lilith a lányokkal visszavonult. Catherin a fürdésnél előreengedte barátnőjét. Először aludt az Oldwilde birtokon egy családon kívüli személy. Mikor Janson is bement, a ház lassan elcsendesedett. Úgy éjfél tájban már csak a két lány volt ébren. Susan a hálóban várta barátnőjét. A kádban Catherine nyakig a forró vízbe merülve kezében pengével révedt a semmibe. A szobát különös kénes szag töltötte be és abban a pillanatban nem lehetett megmondani Catherineről, hogy élő vagy holt. 

Mikor a kádban ült, relaxációja közben újra arról a csodás napról kezdett gondolkodni mikor először látta Gabriellt. Nem tudni mi okból de ha Gabriell Catherine eszébe jutott, mindig rohama lett. Olyankor Catherine vallomása alapján kívülről látta saját magát. Azon az éjjelen viszont nem szokványos jelenség tanúja volt. A helyiségben közvetlen a kád végében helyezkedett el egy szék. Catherine újra a saját szemével kezdett látni, ám száját nem tudta kinyitni. Mintha lakat lett volna rajta. Szembe vele a széken egy alig kivehető emberi alakot látott. Lehorgasztott fejjel ült a széken majd a lány felé fordult és akkor meglátta az arcát. Gabriel volt az. Szeme ragyogott. A lány szíve megdobbant de mintha sejtette volna, hogy csak átverés gyorsan lelassult. Szíve szerint odaszaladt volna hozzá és átölelte volna nem törődve azzal, hogy teljesen meztelen. A fiú kedves arca ahogy a lányra nézett, elszomorodott és könnyek szöktek a szemébe. Csóválta a fejét majd ismét lehorgasztotta. Catherine nem értette mi zajlik körülötte. A karjába csípett, hogy ha álom, felébredjen de Gabriell még akkor is ott ült és sírt. A lány megpróbált kimászni a vízből de az visszahúzta. A fiú újra Catherinere nézett majd megtörölte sírástól vörös arcát. Kabátja alol előhúzott egy kést majd egy szót suttogott a lány felé.- ELHAGYTÁL. A kést torkához emelte majd elmetszette azt. Vére egyenesen a kádba ömlött. Catherine legszívesebben ordított volna. éles szúró fájdalmat érzett a szívében, majd elájult. A penge mit kezében szorongatott, a véres vízbe esett és kő módjára merült el. 

Másnap reggel Catherine a szobájában ébredt. Susan békésen aludt a matracon. Rettenetesen fázott. Feltápászkodott az ágyon ügyelve rá, hogy barátnője fel ne ébredjen. Fájt a hasa és szédült. Mikor a kómás állapotból feléledt, vette csak észre, hogy anyaszült meztelen. Az egész testén odaszáradt vér volt. Haja csatakosan félig még vizesen lógott. Eszébe jutott az éjjeli látomása. Nem akarta elhinni, hogy mindaz amit látott, hallott igaz volt. De a tények magukért beszéltek. Csendben kiment a fürdőszobába, ügyelve barátnője békés álmára. A helységbe lépve mindent rendben talált. Első pillantása a székre esett amin az éjjel Gabriel ült de az üresen állt. Engedett forró vizet és bemászott a kádba. A víz ismét vörös színben pompázott. Az alvadt odaszáradt vér egy nagyobb része a forró víz hatására azonnal lejött, de voltak részek ahol le kellett súrolni. Megmosta haját és tiszta vízzel leöblítette. Mikor készen lett, visszament a szobába ahol Susant már ébren találta. Barátnője az ablaknak háttal, az ajtónak szemben állt s így Catherinnel úgyszintén. Kérdően nézett a lányra majd megkérdezte tőle, hogy mit művelt éjszaka. Elmondta neki, hogy ő hozta ki a fürdőszobából ájultan és fektette az ágyba és ő virrasztott felette órák hosszat. Elmondta, hogy ő eresztette le a véres vizet a kádból és ő volt az is aki lefertőtlenítette a vágott sebeket szeretett barátnője karján, valamint az is ő volt aki hitetlen létére mégis imát mondott Catherineért. Szívében a szeretet legyőzte az Isten iránt érzett gyűlöletét. Catherine nem felelt csak odasétált Susanhoz és a két lány szorosan megölelte egymást. Sírva mondott köszönetet Susan fülébe mert valóban hálás volt a lánynak. Tisztában volt betegségével, és tudta, hogy olyankor nem önmaga. Elmondta tapasztalatait Susannak aki a legnagyobb megértéssel hallgatta végig. Catherine akkor még nem is sejtette, hogy vélt betegsége nem az aminek látszik és hogy élete egy sokkal nagyobb, számára még ismeretlen tervnek a része.

DW.

MENDOTA 

A megbeszélt időpont 1989.08.19. reggel 8:00 óra volt. A család előző este hamar nyugovóra tért számításba véve az eljövendő eseményeket. Lilith láthatóan aggódott, vajon jó ötlet volt e belevágni az egészbe, de érzéseit elnyomta magában. Másnap hajnalban Janson már előkészített mindent kislányának. Egy hétre való ruhát és a mindenképpen szükséges eszközöket majd a kocsival kiállt a ház elé. Lilith reggelit készített ami Rántott tojás és magos szelt kenyérből állt. Kávé illatozott mindhármuk tányérja mellett míg az idő hajnali 5:00 volt. Mendota nem volt közel. Több mint egy órás útra számíthattak a forgalomtól függően természetesen. Lilith felment az emeletre kelteni Catherint. A lány úgy aludt mint a tej. Olyan nyugalom és békesség sugárzott az arcáról mint még tán sosem. Nyakig betakarva szuszogott a sötét szobában, éjjeliszekrényén egy poros biblia, egy pohár víz és a gyógyszerei. Anyja óvatosan felébresztette. Elmondta, hogy apja már mindent előkészített és már csak rá várnak. Sietni kellett, mert nem késhettek el mendotából főleg mivel Időpontjuk volt. A lány fáradtan és kissé kómásan de megértően bólintott. Lilith megsimogatta lánya hullámos haját, majd lement segíteni férjének. Catherin felöltözött majd körülnézett nem hagy e itt valami fontosat. Szeme egy pillanatra megakadt a biblián, de a másik pillanatban már el is hagyta a szobáját. A család megreggelizett, kocsiba szállt és Oldwildeék kigördültek az 53-as főútra. A több órás utat mindannyian nehezen viselték, de tudták, muszáj meglépniük ezt a lépést. Mikor Szülei megkérdezték Catherint, hogy mit érez, a lány nem panaszkodott izgalomra. Nyugodtnak tűnt. Zenét hallgatott, a Diary of Dreams albumait, mit még egyik osztálytársától kapott ajándékba születésnapjára pár éve. Lilith elaludt, Janson pedig gondolataiba merülve vezetett tovább. 

Az út végtelennek tűnt. Minél közelebb értek, Lilith annál izgatottabb lett. Janson sem érezte jól magát és fejfájásra panaszkodott. Catherin viszont nyugodtan aludt a hátsó ülésen, fejét az ablaknak döntve. Mikor a család beérkezett a városba, Lilith felhívta az intézetet mert nem tudták pontosan merre kell menni. Bár az államban éltek, még sosem jártak erre, és féltek, hogy eltévednek. Nemsokára 8:00 volt és nem akartak késni. A titkárságon útba igazították őket és hamarosan meg is érkeztek. A közelben terül el a hatalmas Mendota-tó. Gyönyörű látvány. A helybéliek egyik kedvenc kiránduló helye. Janson befordult egy utcán aminek a végén egy impozáns épület magasodott eléjük. Rendezett parkjával nem tűnt ijesztő helynek. Az udvaron fehér köpenyes ápolókkal betegek sétálltak fel-alá. A szélvédőn át szemük elé került az intézmény névtáblája amin ez állt: Mendota Mental Health Institute. Megérkeztek. Lilith felébresztette Catherint és a család bement. A recepciónál elmondták, hogy Dr. Woodlest keresik és velük van Catherine Oldwilde is. Elmondták kik ők és, hogy a chippewa fallsi Szent Charles Borromeo álltalános iskola pszichológusa küldte őket valamint, hogy időpontjuk van a doktorhoz. A fiatal asszony a türelmüket kérte és megkérte őket, hogy míg távol van foglaljanak helyet. Dr. Woodles hamarosan megérkezett. Köszöntötte a szülőket és Catherint is. Kedves ember volt, magas és hegyes arcú. Szeméből szeretet és megértés áradt. Lilitht és Jansont is öleléssel köszöntötte. Catherint pedig felemelte és mint egy rég látott barátot megpörgette karjaiban. A lány bármennyire is élvezte ezt belül, teste makacsul ragaszkodott megszokott börtönéhez. Fogva tartója intelligens révén bölcsen megbújt testében, s igyekezett nem megnyilvánulni. Miután mindnyájan bemutatkoztak, Dr. Woodles behívta őket az irodájába. 

Megbeszélték a részleteket. Elmondta a házaspárnak, hogy ugyan ez egy elmegyógyintézet, de nem kell aggódjanak, a lányukkal külön foglalkoznak majd és sokkal nagyobb szabadsága lesz mint a többi itt tartózkodó betegnek. Ismertette a házaspárral a programjukat és a vizsgálati módszereket majd  kitöltetett velük egy beleegyező nyilatkozatot. Míg a szülők az okmánnyal foglalatoskodtak a doktor Catherinhez fordult és megkérdezte tőle, hogy érzi magát. A lány nem felelt mire a doktor újra feltette a kérdést mostmár Catherin tekintetét fürkészve aki  lehajtott fejjel ült s a kérdés hallatán halkan azt suttogta, hogy jól. Az orvos elmosolyodott. Azt gondolta csak meg van illetődve. Szeretett volna beszélni még Catherin szüleivel és megkérte a lányt, hogy fáradjon ki a szobából. Egy ápolót rendelt mellé és utasította őt, hogy vigye ki a lányt a tópartra és ügyeljen rá. Lilith megnyugtatta Kislányát, hogy nem lesz semmi gond, a doktor úr csak beszél velük és utána találkoznak. Anyja szavára megnyugodott. A tóparton a vizet figyelte, ahogy a hullámok a partnak csapódnak. 

Az ápoló tisztes távolból követte. Szeles és borongós idő volt aznap ezért a tó vizét is felkorbácsolták az ég katonái ahogy Catherine világosbarna haját is az égbe emelték. Lenge fehér ruháját szelíden tépték. Ő csak állt ott és figyelte a vizet és miközben ezt tette eszébe jutottak a filmjelenetek mikor a hullámzó tenger partján álló szerelmes pár csókolózva egymás karjaiban lel nyugalmat és békét. Úgy vágyott rá, hogy őt is melegen átkarolja valaki, hogy őt is szeressék. Szíve legmélyén pislákolt ez a gyenge láng, tűzzé azonban nem vállhatott. A lelkében felgyülemlett érzéseknek utat adva Catherine teste enyhén megremegett. Pupillái kitágultak és egy szem forró könnycsepp gurult végig hamvas arcán, felégetve egy kis vonalon a fájalom börtönét. Nem olyan könnycsepp volt az mit szomorúsága fakasztott volna fel. Ahogy a hullámokat nézte, eszébe jutott Gabriel ahogy azon a napon a szemébe nézett. Mélyen szívébe égette a fiú arcát. Örökké emlékezni akart rá. 

Mikor Dr. Woodles befejezte a beszélgetést Catherine szüleivel, felhívta az ápolót és megkérte fáradjanak vissza a konferencia központba. Mikor visszaértek, Lilith könnyeivel küszködve fogta meg kislánya kezét és közölte vele, hogy el kell menniük, neki viszont egy hétig maradni kell. A lány azomban nem látszott meglepettnek. A már megszokott mélabús tekintetével egy ideig nézte anyját aztán lesütötte és a fal mellett lévő padra ült. Lilith férje vállára hajtotta fejét és sírt. Nyilvánvaló nehézséget okozott neki ott hagyni a lányát. Janson vigasztalta feleségét, majd odalépett kislányához és elbúcsúzott. Azt mondta hamarosan újra találkoznak. Lilith is odalépett és ő is elköszönt. Catherine mindkettőjük esetében merően bámulta a padlót és combját kapargatta. A doktor szólt az ápolónak, hogy kísérje a lányt a B szárnyba, majd mutassa meg neki a szobáját. A csomagjait és személyes eszközeit később utána küldték. Mikor szülei elhagyták az intézet parkolóját, Catherin mélységes gyötrelmet érzett és sírni kezdett. Szobájában ágy, egy íróasztal, néhány könyv és újság, valamint rajzlap és ceruza volt a felszerelés. Az ajtó felett feszületen Jézus Krisztus teste lógott. Még aznap este az ellenőrzésnél levetette onnan a személyes ápolójával. Nem bírta elviselni, hogy a megváltó ilyen nyomorúságos körülmények között lássa, bezárva tehetetlenül. Hamar elálmosodott és elnyomta az állom. Másnap délelőtt az ápoló lépett be Catherine szobájába és megállt az ajtóban. Nem volt nála sem karton, sem jegyzet. Csak állt és a lányt nézte. Lassan közelebb lépett és Catherine vállaira tette a kezét, majd simogatni kezdte. Közben halkan dicsérő szavakat suttogott a fülébe. Többek között, hogy milyen jól néz ki és mennyire felkavarta már az első találkozásuk is. Elmondta, hogy nem tud parancsolni a gondolatainak és a testének. Olyan érzésről számolt be mint ha mágnesként vonzódna hozzá. 

Tisztátalan perverz vágyak és képzetek gyötörték, és ezeknek az alanya elmondása szerint minden alkalommal Catherin volt. Azt súgta a lány fülébe, hogy ismeri és tudja, hogy ő is akarja őt, ne ellenkezzen és a többi. Kezeivel a lány blúza alá nyúlt és ziháló melleit simogatta. Lassan felemelte a fejét és a szemébe nézett ami koromfekete volt. A lány megfogta az ápoló fejét és magához húzta. A férfi azonnal és vadul megcsókolta a lényt. Nem Catherin volt kivel az ápoló azon a délelőttön fertelmes bujálkodást folytatott. Csak a szűz test volt jelen. Azt alázta meg és tette magáévá. Fogvatartója elégelte meg a bezártságot és tenni akart valamit mivel a lányt fizikailag is a bűn, és saját szolgájává teszi. Teljesen átvette a hatalmat Catherin teste felett. Szükségtelen ecsetelni ami akkor abban a szobában történt, hiszen minek jelentősége lesz a jövőben az ennyivel is bőven leírható. Fél órát heverhetett öntudatlanul a padlón meztelenül és megalázva a test mire a gonosz visszavonult. Catherine magához térve öklendezni kezdett és hányt. Zokogva nézett szét a szobában. Az ágynemű összegyűrve, foltos lepedő, saját karján karmolások és sebek. Zúzódások és egy véraláfutás a vállán. Nagyon megijedt. A fájdalom akkor a legkisebb gondjai közé tartozott. 

( A mendotai elmegyógyintézet egy régebbi képen. ) 

Nem emlékszett semmire és az idő teljesen kiesett. Dr. Woodles épp akkor nyitott a szobába. Megdöbbenve látta, hogy az erős sokkot kapott Catherine sebes kezeit nézegette a hányástól és nemi izgalomtól bűzlő szobában. Szájához tartotta kezét min vér csordult végig. A doktor azonnal hívta az orvosi részleget és az ápolót kit Catherin mellé helyeztetett. Hamarosan megérkeztek és ellátták a lány sérüléseit, az ápoló azonban nem került elő, így a biztonságiakat kelett értesíteni. A parnacs alapján minden eszközt bevethettek a felkutatására. Végül megtalálták egy raktárszobában. Catherinhez hasonlóan az ő testét is sebek és zúzódások borították. Mindkettőjüket az orvosi részlegre szállították, de külön szobát kaptak és mindkettőjük előtt őr állt egész éjszaka. Infúziót kaptak és az átlagos artériás nyomást 60-65 Hgmm felett igyekeztek tartani. Catherinnél a diagnosztika enyhe szeptikus sokk volt. Pulzusa élesen tapintható volt és hőemelkedése kisvártatva átcsapott lázzá. A férfi kissé szerencsésebb volt mivel neki csak nyugtatóra volt szüksége valamint fájdalomcsillapítóra. Állítása szerint rettenetesen hasogatott a feje. A doktor úr bölcsebbnek látta megvárni míg a páciens jobban lesz. Kérdéseit csak utána tette fel. A nap hátralévő részét a sokkos állapotban lévő Catherin és az ápoló a kórteremben töltötték. Másnap reggelre már mindketten jobban érezték magukat. Az éjszaka folyamán Catherin többször is epét hányt ami miatt embertelenül fájt és kavargott a gyomra. Az orvosok a kiszáradás veszélyétől tartva folyamatosan adagolták a lány testébe a folyadékot. Délelőtt Mr. Woodles lépett be hozzá és hogyléte felől érdeklődött. Elmondta, hogy értesítette szüleit a történtekről és nagyon aggódnak. Catherine nem válaszolt csak bámult maga elé. A doktor megkérdezte van e olyan állapotban, hogy elkezdhetik a vizsgálatokat. A lány beleegyezően bólintott, amire a férfi reakciója egy enyhe mosoly volt. Egy forró jóleső fürdő és átöltözés után elindultak a laborok felé. 

Mint angyal a pokolból úgy sétált fel Catherine a második emeletre. Szeme tiszta volt és derűs. Nem volt boldog, de szomorúnak sem látszott. Lenge fehér ruhájában szellemként sodródott a folyosókon a doktor úr kezét fogva. Gyönyörű volt akár csak egy jelenés. Mikor felértek, Catherinnek egy üres fehérre festett szobában kelett helyet foglalnia egy széken. Az egész szobában csak egy közepes méretű szék állt, továbbá egy masszív több rétegű üvegablak a székkel szemben. A szobában volt egy hangszóró közvetlenül az üvegfelület alatt ami a szék felé nézett. A szék karfáján szíjjak lógtak. A doktor úr biztosította Catherint, hogy nincs mitől félnie mert a szíjjak csak és kizárólag a biztonsága érdekében vannak jelen. A lány értelmes létére tudomásul vette és bátran leült a székbe. Ekkor két férfi lépett a terembe. Egyik sem volt Catherine személyes ápolója. Egyikük a lányhoz lépett és le szíjazta mindkét kezét majd a lábait is, míg a másikuk egy állványos kamerát hozott be. Azt mondták, hogy a vizsgálat során mindent kötelesek dokumentálni filmen és hangszalagokon. Catherine beleegyezett mivel más választása amúgy sem igen volt. Abszolút nem izgult sőt talán még élvezte is egy kicsit, bár kimutatni ezt nem tudta. A vizsgálat során különböző érzéseket hordozó képsorokat és filmrészleteket vetítettek ki Catherine elé az üvegezett felületre, valamint a képsorok milyenségétől függően tettek be vidám és szomorkás zenéket. Bejátszottak még gyermeksírást és gyermek nevetést is. Azt vizsgálták, Catherine hogyan reagál a különböző lelkét ért befolyásokra. Elsősorban a testi reakciókat figyelték. Arca a legtöbb esetben mozdulatlan volt, néhány képnél azonban a kezével Catherine görcsösen kaparászni kezdte a térdét. 

A Képek mikor a jelenség történt, mind valamilyen örömöt és boldogságot sugároztak. Egy szerető család gyermeküket ölelve, egy fagyit nyaló kócos kisfiú, egy kislány aki ajándékba aranyos kölyök kutyát kap és a meglepődéstől és örömtől sírva nevet és nem utolsó sorban egy fiatal szerelmes pár kik a tengerparton csókolóznak. Catherinenél az utóbbi okozott erőteljesebb fizikai reakciókat. Keze remegett, szeméből könnycseppek csordultak, de nem tört meg. Mr. Woodles és csapata persze mindent filmre vettek. Catherin összesen másfél órát volt a teremben. Ezidő alatt többször tartottak pihenőt mivel a lány az összeomlás szélén volt nem egyszer. Mikor végeztek, az ápolók vissza kísérték Catherint a szobájába amit időközben gondosan kitakarítottak. A doktor úr este felment hozzá és megköszönte, hogy olyan bátor volt, valamint lelkiekben felkészítette a másnapi vizsgálatsorozatra is. Megölelték egymást és az intézményre sötétség borult.

A következő napokban több, a lány pszichéjét kutató vizsgálatra került sor. Csak, hogy néhányat megemlítsek, a nevetés és mosoly képtelenség teszt, mikor a humoros, vicces tartalmak Catherine testére való hatását figyelték. Ennek az ellentéte, mikor depressziós emberek által írt leveleket kelett elolvasnia miközben szomorú hangulatú dallamokat játszottak neki amit egy fejhalgatón keresztül észlelt. Majd mikor végzett a levelek olvasásával megkérdezték tőle mit tenne most legszívesebben. A válaszok elég gyakran az öncsonkítás és a másokban való fizikai kár tétele körül koncentrálódtak. Dr. Woodlest minden vizsgálat után egyre rosszkedvűbb lett és napközben is sokszor maga alatt volt. A magas negyvenes éveiben járó férfi Catherine minden egyes vizsgálatát követően migrénre és gyengeségre panaszkodott de sosem a lány előtt mivel nem akarta, hogy azt higgye miatta van. Közeledett a hét vége és fizikai vizsgálatokon már túl voltak. Csütörtök este a lány megkérdezte a doktor urat, hogy meddig lesz még bezárva ide. Mr. Woodlest furcsállta a kérdést, hiszen sok beteggel ellentétben Catherine szabadon járhatott ki-be az intézményből. Újonnan kinevezett ápolója egy hölgy, Rosemary volt, aki nem mindig kísérte el ha kikívánkozott. Szenvedélye volt ugyanis a szerencsejáték. Inkább maradt benn és kártyázott az épp szabad kollégáival. Elérkezett az utolsó nap. Pénteken már kora reggel megjelent a szobában Rosemary. Mindig rettentő pontosan jött abban a három napben míg Catherine ápolója volt. Catherine kedvetlenül kelt fel, de miután tudatosult benne, hogy holnap érkeznek szülei, már pattant is ki az ágyból. Megkérdezte milyen vizsgálatokra számíthat ma. Rosemary elmondta neki, hogy a doktor úr az utolsó nap alkalmából egy meglepetéssel is készült neki. Aznap csak pszichológiai teszteket kelett kitöltenie és felelnie a doktor kérdéseire. Az egész beszélgetést magnóra vették. 

A beszélgetésen a doktor és Catherine mellett, jelen volt még két ápoló, egy nővér és egy Pszichológia hallgató fiatal fiú, aki Dr. Woodlest mellett ült és jegyzeteket készített. A kérdések egyszerűek voltak, maximum két szavas válasz volt szükséges vagy pedig opció választós módszer A, B, C, D, lehetőségek közül választhatott az alany. Catherine türelmesen válaszolgatott a kérdésekre és szinte alig volt olyan mit ne azonnal vágott volna rá. Szeme sarkából folyamatosan a fiatal férfit nézte, azon is leginkább egy tárgyat. A hallgató nyakában egy kereszt lógott. Catherine szeme tiszta volt és nyoma sem volt arckifejezésén gyűlöletnek, mégis kézzel fogható volt a feszültség. A teszt a vége felé közeledett, mikor a teremben mindenki elkezdett izzadni. Rettenetes hőség volt. Nyár végére nem jellemző meleg. Először azt hitték a légkondicionáló mondott csődöt, és mikor megnézték valóban nem működött. Mikor az egyik ápoló ajtót akart nyitni, azt zárva találta. Mindannyian szenvedtek a melegtől és már csak az utolsó kérdés volt csak hátra. Így szólt: Mit tennél ha akkora hatalmad lenne mint Istennek? Catherine sokáig meredt a lapra és csak bámulta mozdulatlanul. Kezében a toll kocsonyaként reszketett. Míg a teremben halálos csend uralkodott, addig Catherine bensejében háború. Minden erejével próbálta visszatartani kezét a papírtól de egyszerre mint egy ellenállhatatlan löket hatására keze megindult és önálló életre kelt. A kérdés alatt szintén A, B, C, és D lehetőségek voltak láthatóak. Catherine egy X jelet tett a C lehetőségre amit szinte azon nyomban ki is húzott és a lap aljára a következő mondatot véste: Én vagyok Isten.

A meleg már elviselhetetlenségig fokozódott, mikor a doktor elvette a lánytól a kitöltött lapokat. Catherine leeresztette a tollat és résnyire nyitott száját összezárta. Újra kellemes idő lett a teremben és a ventilátorok felmorajlottak. Senkinek nem tűnt fel semmi, csak a fiatal hallgató tartotta Catherineel a szemkontaktust, majd végül lesütötte a szemét. Mindnyájan kimentek a teremből. Mr. Woodles megköszönte mindenkinek az együttműködést majd meghívta Catherint egy forrócsokira. Szeretett volna beszélgetni vele mielőtt visszavonul. Kivételesen nem az itt létéről és az ahhoz kapcsolódó dolgokról. Beszélgettek filmekről, könyvekről, Catherine kedvenc ételeiről és az álmairól. Dr Woodles nem úgy állt hozzá mint az orvosa, hanem mint egy régi barát vagy egy jó ismerős.  Gondolta igy talán jobban feloldódik és közvetlenebb lesz. Valóban közvetlenebb lett és ő is kérdezgetett a doktortól mire a férfi sorban válaszolgatott is. Az idő hamar elrepült. Mikor elbúcsúztak, a doktor Catherine vállára tette a kezét és megköszönte a társalgást. A lány pedig a forrócsokit. A doktor elmosolyodott és elköszönt. Catherie a szobája felé indult majd a fürdőrészlegbe. 

Az éjszaka nyugalmasan telt el. Csillagos égbolt fénye alatt álmodoztak a lelkek. Az intézet falain belül Catherin Oldwilde félálomban feküdt ágyában. Emlékeiben messze járt, messze az intézet falain kívül Chippewa Fallsban az iskolában azon a napon mikor Gabrielt bemutatták az osztálynak. Az elméje ugyan rab volt, de szívére lakatot nem tehettek. Hiányzott neki a fiú tekintete, hiányzott a lénye még ismeretlenül is. Volt Gabrielben valami, Catherine nem tudta megfogalmazni, hogy mi de úgy érezte szüksége van rá. Gondolatai forgatagában elmerülve az álom is szájon csókolta. Másnap korán kellett felkelnie mivel Janson már kora reggelt elindult otthonról, hogy délre már Catherine is otthon ebédelhessen velük Tildenben. Lilithnek el kelett mennie a munkahelyére ahol egy vállalati bemutatót tartottak. Minden dolgozónak ott kellett legyen. Catherine összeszedte a ruháit amennyire lehetett feltakarított. Délelőtt tíz órakor csörgött a mobilja. Apja hívta, hogy már a városban van. Rosemary lekísérte a lányt a központi épület portájára, ahol már ott volt Dr. Woodles és meglepő módon a fiatal hallgató is. Úgy állt Forester mellett mintha az őrangyala lett volna. A doktor hóna alatt vastag paksamétát szorongatott. Catherin odalépett hozzá de abban a pillanatban belépett Janson. Köszönt és megölelte lányát, aki viszonozta. Kezet rázott a doktorral és a fiatal sráccal akinek be is mutatkozott. A doktor félre hívta Jansont és bizalmasan beszélt vele. Catherine kettesben maradt a fiatal férfival. Nem nézett a szemébe csak leült egy padra. A férfi egy ideig még állt, keresett valamit a táskájában. Egy vastag bőrkötésű könyvet vett elő és megkérdezte a lányt, hogy leülhet e esetleg. Catherine bólintott de nem tudta mire számítson. Csalódott az ottani emberekben. Mikor a férfi leült ölébe tette a könyvet. Catherine rápillantott és furcsa érzés kerítette hatalmába. A könyvön ez állt: Szent Biblia. keze görcsbe rándult de olyan erővel, hogy azthitte menten leválik csuklójáról. Gyorsan elrejtette a ruhája alá és úgy tett mint aki nem vette észre. A fiatal férfi felé fordult és megkérdezte, hogy hisz e istenben, mire Catherin nemet mondott. A hallgató faggatni kezdte. Érdeklődött az otthoni körülményeiről és azt is megkérdezte mi oka van, hogy ide küldték. Catherine nagyon kényelmetlennek érezte a helyzetet. Szemét lesütve tartotta és kezdte elönteni a jól ismert érzés. Olyan mint mikor Chippewa Fallsban az iskolában az igazgató felemelte a padról. Most is úgy érezte nemsokára nem lesz ura a testének ha egy kis időt is tovább ül azon a padon. Felkelt és megkérte a férfit, hogy hagyja békén. Elmondta, hogy fárad és jelenleg nincs ínyére a beszélgetés. Nyílt az ajtó és a doktor és Janson léptek ki rajta. Apja intett Catherinenak, hogy mehetnek és búcsúzzon el. A lány kezet rázott az orvossal és megköszönte neki a törődést és a jó beszélgetéseket. Dr. Woodles észrevette, hogy jég hideg és görcsös a lány keze. Megkérdezte van e valami baj, de Catherine nem válaszolt. Apjához bújt aki átkarolta.  Nagyon jól esett neki apja ölelése. Mikor már mentek volna hirtelen eszébe jutott a fiatal férfi a padon. Odanézett de már nyoma sem volt. Az autó felé sétálva Janson megkérdezte lányától, hogy örül e, hogy végre hazamehet. Catherin kapucniját fejére húzva ment apja melett és nem válaszolt. Egy óra múlva már hazafelé tartottak a 94-es úton. Catherine elaludt a tudattal, hogy soha többé nem kell visszamennie Mendotába és végre hamarosan újra láthatja Gabrielt. ( FOLYT.) 

DW.