Fordulatok

1993 Február elsején a sarki hideg fehér köpenybe burkolva testét tört át a nagy tavakon és foglalta el Wisconsint. Évek óta nem volt olyan hideg tél az államban mint abban az évben. Több szerencsétlent is felkészületlenül ért a hirtelen hőmérséklet csökkenés. Egyetlen éjszaka alatt majdnem tíz fokot esett a hőmérséklet ezért sokan fagyhalált haltak a dermesztő éjben. Mire kivilágosodott, Wisconsin északi felét Duluthtól egészen Appletonig hó borította. Hol vastagabb hol vékonyabb volt a hóréteg. Az egyetlen éjszaka alatt lehullott nagy mennyiségű csapadék fennakadásokat okozott az utakon és a településeken egyaránt. Az 53-as főutat és a nagyobb településeket mint Eau Calaire és Chippewa Falls déli negyedét egész nap hókotrók járták, de a kisebb településeket és tanyákat, teljesen elzárta a hó. A délelőtti napsütést hamar felváltotta a viharos szél, ami a leesett havat az utakra fújva eltorlaszolta azokat. Az olyan kis létszámú települések lakosainak mint Tilden, a leg okosabb döntés az volt ha otthon maradnak és nem indulnak útnak. 

Catherine Oldwilde aznap reggel egy hét után végre előjött szobájából. Megviselt és gondterhelt arccal, elment fürdeni. Mikor végzett, szólt a még az ágyban lévő Lilithnek, hogy meg szeretné látogatni Gabrielt. Anyja határozottan visszautasította a kérést tekintettel az időjárásra. Janson már a dolgozószobájában görnyedt asztala fölé és komor arccal nézte az előtte az asztalon fekvő üres papírlapot. Catherine őt is köszöntötte, majd a nappaliban leült és bekapcsolta a televíziót. Reggelit készített és megnézte az aznap híreket. Minden fogható adón szót ejtettek az elmúlt éjjeli hóviharról. Elmondták, hogy azokban a megyékben ahol a vihar a legnagyobb pusztítást okozta, tanítás mentes nap lesz. Felhívta Susant és a holléte felől érdeklődött. Kiderült, hogy a lehetetlen helyzet miatt ő és Ethan ott ragadtak a kollégiumban Athensben. Susan hangja elcsuklott és érezhetően küzdött a sírással. Catherine mikor megkérdezte mi baja, barátnője egy kis ideig nem válaszolt, majd annyit mondott: Hiányzol. Catherine megígérte, hogy hamarosan találkozhatnak de most, hogy távol vannak egymástól, talán joban tud koncentrállni a problémájára ami az eddigi életét átok alá helyezte és kis híján meg is ölte. Türelmet és megértést kért barátnőjétől és biztosította őt a feltétlen szeretete felől. Megkérte, hogy adja át üdvözletét Ethannak is. A nap további részében szobája ablakából nézte, ahogy az időközben összegyűlt élettelen fellegekből újra szakadni kezdett a hó. Úgy érezhette magát mint egy bezárt madár, akit élve eltemet a fagyos igazság. 

Nem túlzás ha azt mondom, valójában ez is történt. Semmit sem érzett még az egészből, de a szokatlan téllel és a halált hozó faggyal az ő szívében is egyre inkább megszűnt az empátiára való hajlam és a szeretetre való képesség. A sok éve először kivirágzott és vidám arc, nem egészen egy hét alatt újra sötétségbe burkolózott és a szerető szív dobbanásait is felváltotta egy érzéketlen ösztön mi a múlt kísérteteivel árasztotta el a gyógyuló testet és lelket. Csak ült az ablakban és türelmesen várt. Várta, hogy a végtelen fagy örökre bezárja őt jeges  tömlöcébe. Ahogy teltek a napok és megálíthatatlanul esett a hó, Catherine annál inkább fordult önmagába. Nem beszélt senkivel, nem evett és olykor ijesztően viselkedett. Bizar tettei között pedig volt pár igazán szörnyűnek mondható is. Janson és Lilith egyik éjjel hangos kacagásra ébredtek fel. A hang erősödött majd ismét elhalkult. Ciklikusan változott az ereje és az iránya is. Hol az emeletről, hol pedig az udvarról hangzott fel. A megrémült szülők lányuk szobájába lépve döbbenetüktől szóhoz sem jutottak. A padlón gyertyák és egy rakás könyv hevert egymáson szervezetlenül és a lányra nem vallóan. A falakon pogány és keresztény vallási jelképek sorakoztak, valamint ezoterikára utaló csillagjegyek ábrázolásai is láthatóak voltak. Az ablak tárva nyitva volt, amin keresztül fagyos szél süvített be a szobába. Lilith felsikoltott mikor meglátta a hóban meztelenül fetrengő lányt aki nevetett és káromkodott. Janson lerohant és behozta a zavart lányt aki úgy tűnt nincs tudatánál. Janson bevitte a fürdőszobába és meleg vizet engedett, majd belefektette lányát aki sikoltozva kapálódzott. Janson Oldwilde beszélgetésünk alkalmával a következőképp emlékezett vissza az eseményekre:

-Folyton azt hajtogatta, hogy fáj neki és, hogy hagyjam abba. De nem az ő hangja volt, ez biztos. Felismertem a saját lányom hangját, és az nem az övé volt. Persze nem hagytam abba, hiszen miért is tettem volna. Szemem előtt csak is a lányom biztonsága lebegett, segíteni akartam neki. Lilith segített és nehezen ugyan de sikerült lefognunk őt. Nagyon megijedtünk mivel Catherine kislány kora óta nem viselkedett úgy ahogy akkor. Attól tartottunk, hogy visszaesett. Nagyon erős volt és meglett férfi létemre komoly nehézséget okozott őt visszatartanom. Egészen addig nem vettük komolyan míg a bőre el nem kezdett hámlani. A víz vörös lett a vértől ami az egész testét borító sebekből szívárgott. Azonnal kiszedtük a kádból és értesítettük az orvost, ám hamar rájöttünk, hogy egyhamar nem fog megérkezni a hatalmas hótorlaszok és a jeges útfelületek miatt. Szerencsére Lilith elvégzett egy elsősegély tanfolyamot, így sikerült lekezelnünk a sebeket. A saját lányunk úgy nézett ránk mint halálos ellenségeire. A tekintete mély gyűlöletet és megvetést árult el. Nem értettem miért nézett rám és Lilithre úgy, de örökre a szívembe égett. Több rémtette között ez is oka annak, hogy a tragédiát követően megszakadt kapcsolatom a lányommal a mai napig nem állt helyre. Nem tudok megbocsájtani neki. Bár mára teljesen tünetmentes és boldog életet él, de az enyémet sikerült teljesen tönkretennie.

-Janson Oldwilde-

Hat nappal a fent leírt események után Catherine állapota semmit nem változott. Egy másik bizarr eseményt követően pedig a zavart lány ismét az egészségüggyel találta szemben magát. A mentőknek is ki kellett jönniük a birtokra mikor a lány egy alkalmi sétája után hazaérve egy elcsitult mókus véres teteme lógott a nyakában, szája is körös-körül véres volt. Minden jel arra utalt, hogy ő ölte meg az állatot. Semmiképpen sem akarta a nyakából kivenni és miközben hangosan nevetett, kezével az állatot simogatta. Apja elmondása szerint a zavart kifejezés enyhe fokozatú ahhoz képest amilyen a lánya akkor volt. 

Azonnal kihívták a mentőket, akik az időközben javuló időjárás miatt még időben odaértek. Catherinnek szüksége volt egy adag nyugtatóra és veszettség elleni oltásra is. Nagyon erőszakosan viselkedett, karmolt és harapott is ezért kénytelenek voltak és újra leszíjazták. Lilith a tanácsra, mi szeint lányát be kellene szállítani a kórházba kivizsgálásra, nemet mondott. Catherine vad és megmagyarázhatatlan viselkedése összesen két héten át tartott. A második hét végéhez közeledve állapota már napok óta pozitív irányt látszott venni. újra lett étvágya nevetett, verseket írt és olvasott. Újra kimozdult a szobájából és több időt töltött szüleivel. péntek reggel megkérte édesapját, hogy vigye be őt Gabrielhez, mivel közel egy hónapja nem hallott felőle. Janson látva lánya pozitív hozzáállását a dologhoz, végül beleegyezett. A kórházhoz közeledve Catherine fejfájásra panaszkodott és már nem volt biztos benne, hogy valóban jó ötlet volt  elmenni. Úgy érezte az elmúlt két hétben történtek után még nincs teljesen felkészülve. Janson bízott lányában látva feszültségét nyugtatásképpen gyengéden megszorította a kezét. Odaérkezésük után együtt mentek fel a fiúhoz. A lány Szeme ösztönösen az ablak melletti ágyra esett de akkor nem volt ott senki. Csodálkozva vette tudomásul, hogy nincs az ágyon, és bár tisztában volt a tudattal, hogy közel egy hónapja még a saját arca nézett vissza rá, akkor ez nem érdekelte. Gabriel csak feküdt az ágyon haloványan és félholtként. Janson üdvözölte a fiút és pár mondat beszélgetés után lement egy kávéért. A szerelmesek akárcsak régen ismét egyedül maradtak. Catherine némán ült a fiú mellett és átható hideg pillantással bámulta őt amit Gabriel szóvá is tett. Gyenge volt a további beszédhez ezért egy rövid szeretleknél nem tudott többet mondani és még az is megerőltető volt számára. Catherine, aki mindeközben bensejében háborút vívott, a körülötte lévő eseményekből semmit sem fogott fel. Egy mély és rekedtes hang a fiú megölésére bíztatta de ő nem akarta bántani Gabrielt. Látva, hogy szerelme némaságba burkolódzik Gabriel elaludt de a gonosz csak erre várt. Mély álmából felébredve előmerészkedett rejtekhelyéről és átvette az uralmat a lány akarata felett olyan könnyedén ahogyan a tavaszi szél felkapja az út porát majd tova röpíti. A lány a fiút életben tartó lélegeztetőgéphez lépett és kikapcsolta. Az infúziót is lecsatolta az adagolóról majd visszaült Gabriel ágya mellé és megfogva a fiú kezét és simogatva azt súgta: SZERETLEK. Kisvártatva megszólalt a nővérhívó éles sípoló hangja.

Catherine mozdulatlanul ült a széken és kezében Gabriel kezével semmitmondóan bámult ki az ablakon. Mikor Janson benyitott a két kávéval, a meglepetéstől majdnem elejtette. Gabriel félig felülve fuldoklott. Közvetlenül alatta gennyes vértócsa gyűlt. Catherine még akkor is mozdulatlan ült a széken és a fiú hófehér kezeit simogatta. Janson lányához lépett és megrázta. A lány szemei csillogtak és széles mosollyal apjára nézett. Abban a pillanatban két nővér és egy orvos lépett a szobába majd Jansont és Catherinet kitessékelték. Gabriel légzése időközben teljesen összeomlott. A bent lévő orvosok nem késlekedtek és azonnal megkezdték az újraélesztést. A halál aznap erősen szorította Gabriel lelkét és jéghideg csókjával illette őt majd kézen ragadva maga maga után húzta. A fiú nem ellenkezett mert már belefáradt a küzdelembe. Túl sokáig harcolt a betegséggel aki akkor minden jel szerint végül legyőzte őt. Az orvos még egyszer megpróbálkozott az újraélesztéssel és a fiú kihűlt mellkasára helyezte az elektródákat majd jelt adott. Gabriel teste az ütés hatására megemelkedett majd visszazuhant az ágyba. Az idő megállt és az ápolók egymásra néztek. Az orvos az életfunkciókat mutató monitorra meredt és lassan a fejét csóválta. Hosszú egyenes vonal és éles sípolás jelezte Gabriel eltávozását. Az orvos időt kérdezett majd egy fehér köpenyes ápoló fel írta egy lapra. Két nővér az ágyhoz lépett, hogy letakarják a holttestet mikor a fiú visszatért. Könnyes szemében halálos félelem látszott és vacogott. Az ápolók azonnal megtették a szükséges lépéseket és stabilizálták. Catherine és Janson a folyosóról szemlélték az eseményeket. Mikor Gabriel felébredt, Catherine kitépve magát apja karjaiból szitkozódni és átkozódni kezdett és az üvegfalat püfölve gyűlölettel nézett a visszatértre. A fiút, ahogy akkor Catherine látta, furcsa fényesség lengte körül. Elmondása szerint olyan volt mintha lett volna vele valaki. Catherine öt évvel az események után így emlékszik vissza a kórházban történtekre:

-igen, olyan volt mintha akkor ébredtem volna fel egy hosszúra nyúlt mély álomból. Nem emlékszem semmire amit édesapám elmondott. Nem emlékszem, hogy káromkodtam és átkozódtam volna a férjemre (Gabriel). Arra viszont tisztán emlékszem, hogy mikor rá néztem, állt mellette valaki. Az egész szobában nagy fényesség volt tehát nem láttam az arcát de férfi volt aki leült Gabriel mellé az ágyra, nem törődve az izgő-mozgó nővérekkel és orvosokkal. Olyan nyugalom áradt  belőle, hogy még én is és édesapám is éreztük. Gabriel a férfit nézte és szeme sok idő után újra csillogott. A férfi jobb kezét a fiú homlokára helyezte, megcsókolta majd amilyen gyorsan jött, úgy el is tűnt. 

-Katherine-

Gabriel állapota attól a naptól kezdve rohamosan javulni kezdett. Szívverése megerősödött, vérképe pozitív irányba mozdult és a légzése is helyre állt alig egy hét leforgása alatt. Az orvosok többsége nyilvánvaló csodát sejtett a háttérben. Mióta harmadszor tért vissza az életbe szinte rá sem lehetett ismerni. Nem panaszkodott többé semmilyen félelemre sem. Azt mondta,hogy elmúltak a rettegései. Napjai legnagyobb részét a biblia olvasásával töltötte és naponta többször imádkozott is. Egyszer még egy lelkész is hívtak neki mivel mindenképp beszélni szeretett volna Isten egy szolgájával. Egy baptista lelkésszel igen szorosra fűzte a kapcsolatot akivel hamar barátok lettek. A harmincas éveiben járó nagydarab férfit Timnek hívták. Hetente akár több alkalommal is meglátogatta a fiút és olyankor rengeteget beszélgettek a másvilágról, mennyről és pokolról, a természetfelettiről és annak hatásairól, befolyásoló hatásairól az emberre. Gabrielt érdekelte a téma ezért bátran kérdezett is. Hamarosan már olyan jól lett, hogy egy rövid időre akár ki is mehetett Timmel a szabadba és sétálhattak. Gabriel leginkább a túlvilág érdekelte, annál is inkább mivel onnan tért vissza.  Tim Tudomásul vett minden olyan információt és tényként vagy közölt állítást mit Gabriel mondott neki. Olyan átéléssel mesélt és olyannyira részletesen, hogy a tiszteletes úr nem mondhatta őrültnek miatta. Március elején, mikor elolvadt az örök fagy utolsó katonája is, wisconsinba újra beköltözött az élet sugara. A szürke nappaloknak vége lett és a nap is előmerészkedett barlangjából. Catherine a kórházban történtek után teljesen magába roskadt. Azt hitte, hogy már nem képes többet ártani szerelmének. Újra csalódnia kellett önmagában és ami még fájóbb volt számára az az, hogy nem volt biztos a fiú szerelmében magát illetően. Igaz nem látott Gabriel fejébe de valahol érezte, hogy egy darabot elveszített a szívéből. Fájdalma csak fokozódott a tudattal, hogy megpróbálta megölni szerelmét. Mikor egy héttel az eset után érdeklődött a fiú állapota felöl Jansontól, a választól ismét a depresszió foglya lett. Gabriel egy ideig nem szeretett volna találkozni barátnőjével. Állítása szerint át kellett gondolnia egy s mást mielőtt újra találkozott volna a lánnyal. Mióta átadta az életét Jézus Krisztusnak és elfogadta őt megváltójának, szabadítójának és gyógyítójának, gondolkodása teljesen megváltozott.

Teljes szívéből szerette Catherine Oldwildot, és bár szemei felnyíltak a világosság megismerésére, választottját nem tudta elengedni. Minden éjjel és napközben is többször imát mondott szerelméért aki azt meg is érezte. Ahogy Gabriel imádkozott, Azazel annál nagyobb vehemenciával láncolta magához választottját. Hatalmas szellemi küzdelem zajlott Isten angyala Gabriel és Azazel között. A láthatatlan küzdelemben két hatalmasság csapott össze kik egykoron még egymás oldalán harcoltak még az időknek előtte. Gabriel egyre erősebb és erősebb lett mind hitében mint egészségi állapotát tekintve, Catherineről ugyanaz már nem volt elmondható. Olykor egy éjszaka alatt több megmagyarázhatatlan esemény is lejátszódott a lány szobájában. Megmozdultak tárgyak, a falon vérrel írt pogány nevek jelentek meg, és folyamatosak voltak az éjszakai felriadások. Egy idő után a félelmei paranoiává alakultak és valamelyik szülőnek bent kellett, hogy legyen vele. Mindezek mellett Catherine elkezdett szexuálisan is deviánssá vállni. Lilith egyik alkalommal mikor lánya szobáját porszívózta át, a fiókban erotikus és pornográf lapokat talált, valamint pár kazettát is. Fogalma sem volt róla, hogy lánya kitől szerezhette be őket de mikor számon kérte, miért vannak olyan jellegű tartalmak a házában Catherine kacagott és nem törődve anyja dorgáló szavaival, vadul maszturbálni kezdett előtte. Minden szégyenérzet és gátlás eltűnt belőle. Folyamatosan depresszív verseket írt és csonkította saját magát. Megszállottan kezdett viselkedni és úgy tűnt még élvezi is. Többször szó nélkül elment otthonról és csak késő este érkezett haza. Szüleinek fogalma sem volt róla hol csavargott lányuk ezért rettenetesen aggódtak érte. A hónap végére már olyannyira megsokasodott az eltűnések száma és annyira kiszámíthatatlan lett, hogy nem egyszer a rendőrség vitte haza a legtöbbször teljesen részeg lányt. Nem voltak biztosak abban sem, hogy Catherine esetleg rászokott a drogokra. Furcsa viselkedése és meglepő agresszivitása mögött Janson szintetikus szerek befolyását sejtette. Egyik alkalommal mikor Catherine józan volt, megkérte, hogy menjen el vele a városba orvoshoz. Vért vettek tőle de nem találtak drogra utaló jeleket így Janson egy kissé megnyugodott. Susan sokszor kereste barátnőjét sikertelenül. A lány ismét elérhetetlenné vállt. Több mint két hónapja nem járt be a gimnáziumba sem ezért több felszólítást is kapott amiben kilátásba helyezték elbocsájtását is. Barátai és szülei aggodalma nem volt alaptalan. (FOLYT: ) 

DW.