Azazel

A vizsgákat többé-kevésbé sikerült jól befejeznie a csapatnak. Catherine csak egy tárgyból bukott, Susan már kettőből és Ethan háromból vizsgázott sikertelenül. A karácsonyt a csapat külön töltötte, az új évet viszont már Ethanéknál ünnepelték meg. A fiú szülei kedves emberek voltak. Apja egy szállítmányozással foglalkozó cégnél volt sofőr, anyja egy családi napköziben volt fejlesztő szakember. Nagyon értett a gyerekekhez és szerette is őket. A szilveszteri partin a fiatalok Susan tanácsára elhatározták, hogy kipróbálják Ethan Ouija tábláját amit a fiú még régebben kapott egyik barátjától születésnapjára aki azóta sajnos életét vesztette. A fiú azóta ki sem szedte a dobozából. 

Az Ouija tábla egy olyan tábla, amelyen betűk, számok, "igen", "nem", valamint általában egy búcsúzó felirat áll. A táblához tartozik egy kis lap is, amire kezünket finoman ráhelyezve kommunikálhatunk a szellemekkel, akik valamilyen módon állítólag a megfelelő jelekhez továbbítják azt, így adva választ kérdéseinkre.

A rítus során mindenki egy saját maga által választott szellemi lénynek tehetett fel kérdéseket. Ethan és Catherine először tiltakoztak ötlet ellen, de Susan megnyugtatta őket, hogy ez csak egy játék és nem veszélyes. Valahol belül mindnyájan tudták, hogy valójában nagyon veszélyes, de a fiatalos lendületük az ismeretlenbe hajszolta őket. Susan egyik elhunyt családtagjának szellemével próbált meg kapcsolatot teremteni. A szobában leoltották a lámpákat és gyertyafény mellett csendben figyelték az átszellemült Susant. Sokáig nem történt semmi, a szobán teljes csend uralkodott. Susan néhány perc csend után halkan, szinte suttogva az elhunyt nevét kezdte ismételgetni és kérlelte, hogy csatlakozzon körükhöz, szóljon hozzájuk. Az asszony viszont nem jelent meg semmilyen fizikailag észlelhető formában. Ugyan Susan egy kétszer nyögött és megrázkódott, de barátai biztosak voltak benne, hogy csak meg játsza magát nekik. Mikor befejezte, Catherinere került a sor. 

A lány kezét a táblára téve csukott szemmel a Gabriel nevet kezdte kántálni. Ajkai minden egyes kimondott szónál erősen össze szorultak. A húszadik név kimondásakor meglepő aktivitásra került sor. Catherine teste megmerevedett és hátrafeszült olyan elképesztő szögben, hogy barátai a félelemtől felsikoltottak. A táblán kirajzolódott vérrel írt szöveg az ITT VAGYOK szavakból állt össze. Catherine nyögött a fájdalomtól de tehetetlenül kaparó keze csak a padlóban vájt rést. Susan a felkapcsolta a lámát de az nem reagált. Megpróbálta kinyitni az ajtót, de a zárat mintha behegesztették volna, nem mozdult. A bent lévőkön hisztérikus pánik lett úrrá. A táblán eközben újabb szavak rajzolódtak ki. Visszaemlékezésében Catherine a következőket sorolta fel nekem: GABRIEL MEGHAL, NEM TUDOD MEGMENTENI, MEGHAL ÉS TE FOGOD MEGÖLNI. ÉN VAGYOK AZ, ÉN VAGYOK AZAZEL. AZ ENYÉM VAGY. Catherine torkából éles sikoly tört föl és véres köpet ami a táblán landolt majd minden újra elcsendesedett. A lámpa kigyulladt és fény árasztotta el a helyiséget. Catherine magzatpózban összegörnyedve feküdt a padlón. Ethan a falnak dőlve kikerekedett szemmel sokkos állapotban nézett maga elé, Susan pedig rémült arccal reszketve markolta a kilincset. Halálos csend ereszkedett a szobára. Pár perc eltelhetett a sokkos állapotban, mikor Susan feleszmélve hisztérikus zokogásba kezdett. 

A félelem tapintható formát öltött és lágyan a fiatalokra adta halált hozó köntösét. Nem sokkal később Ethan Összegörnyedt és ős is keservesen sírni kezdett. Catherine fél testével a táblán feküdt, haja a gennyes vértócsában feküdt. Kezeit két combja közé téve kaparászta és karmolta magát és erősen hiperventillált. Susan és Ethan több mint tíz percig nyugtatták mire elviselhető állapotba került. Egész testében remegett, sápadt volt és a bőre olyan hideg volt akár a jég. Felemelték a földről és a fürdőszobába kísérték. Mikor beléptek, a lány rosszullétre panaszkodott és megkérte barátnőét, hogy azonnal hívjon mentőt. Susan lesietett és tárcsázta a számot. Catherine mikor bemászott a kádba, hogy megmosakodjon, hirtelen velőt rázó sikoltásban tört ki, folyamatosan égésre panaszkodott, ahogy a víz a bőréhez ért. Barátai először azt hitték, csak a forró víz, de miután bőre a víz érte területekről mállani kezdett, a rémület egy újabb foka kerítette hatalmába őket. Susan megnyugtatta barátnőjét, hogy a mentők hamarosan megérkeznek. Kisegítette a kádból majd mindannyian a kanapéra ültek a nappaliban. Mikor a kiérkező mentősök beléptek a házba, a döbbeneten és az ijedtségen kívül mást nem igen lehetett leolvasni az arcukról. A meglett férfiak egy ideig tanácstalanul álltak és a falfehér lányt bámulták aki valami oknál fogva időnként apró szemű homokot köhögött fel. Nem kísérte semmi váladék sem vér, csak a homok volt önmaga. Elszállították az Eau Cleari Mayo egésszégközpontba és kórházba ahol Gabrielt is kezelték. 

A homokból mintát vettek és jól lezárt csomagokban magukkal vitték. Susan és Ethan megvárták míg a fiú szülei hazaérkeznek és elmondták a történteket, akik kissé ittasan csak a nemtetszésüket fejezték ki majd hamar le is feküdtek aludni. Susan az éjszakát aznap Ethanéknál töltötte. A fiú szobájában feltakarítottak, majd a táblát az udvaron elégették. Mindezek ellenére Ethan nem mert a szobában aludni ezért úgy döntöttek, hogy Susannal a kihajthatós kanapén alszanak el. A kórházban Catherinetől természetesen azonnal vért vettek és a labórba küldték kivizsgálásra. A lány az úton többször is erős migrénre és izomfájdalomra panaszkodott. Szobát a D szárnyban kapott szemben a C szárnyal ahol szerelme feküdt. A két épület között egy gyönyörű zöld füves park van mind a mai napig ami talán azóta kisebb lett de akkor a végtelenséget jelentette a szerelmesek között. Catherine az ablak mellett kapott ágyat. Aznap éjjel telihold ragyogott az égen és sugárzó arcával bevilágított a kórház ablakán. Könnyben úszó szemeit Catherine az égboltra emelte majd elaludt. Az éjszakája viszonylagos nyugalomban telt, ám éjfélkor éles sikolyt hallatva reszketve ült fel ágyában. Az ügyeletes nővérnek azt mondta, hogy valaki bejött hozzá és az arcába hajolva szélesen elmosolyodott. A nővér megnyugtatta, hogy csak rémálma lehetett. Megnyugtatta, ellenőrizte az infúziót és a stabilitást majd mikor megbizonyosodott róla, hogy minden rendben, elhagyta a kórtermet. Az éjszaka további része nesztelenül és békében telt. Másnap reggel az orvos két nővér kíséretében állított be Catherinehez. Meghozták a homok és a vér labór eredményeit. A vérrel minden rendben volt de a vizsgálatokat követően kiderült, hogy a homok nem más mint sivatagi vörös homok. Egy nagyon régi, mondhatni ősi homokfajta szíriából, az Eufrátesz folyó partjáról származtatták. Fogalmuk sem volt róla hogyan kerülhetett a lányba. Szüleit természetesen értesítették a különös esetről akik mellett pár nappal később Susan is meglátogatta. Catherine a nehezén már ugyan túl volt, de a vizsgálatok sorozata miatt folyamatos kiszolgáltatottságot érzett. Elmondta, hogy általában nagyon rosszul alszik és éjfélkor mindig felébred. A szobáját betöltő erős és megmagyarázhatatlan félelemről számolt be. 

Gabrielt, bár egy intézmény falain belül lélegeztek, egész ott töltött hete alatt nem láthatta. Az utolsó napon azonban felmehetett barátjához elköszönni. A látvány mi fogadta megrázó volt számára. Gabriel csontsovány lett, bőre kifehéredett és az összes haja kihullott. Catherine a fiú mellkasára hajtotta a fejét és gyengéden megszorította a kezét. Állapota akkor éppen stabil volt. Bár szervezete már többször feladta volna a küzdelmet, elméje ezt nem hagyta. Olyan volt mint a fogatlan oroszlán, aki harcban áll az ellenséggel, és bár jelenlegi helyzetéből kifolyólag a győzelme esélytelennek látszik, ő mégsem adja fel. Az ablak melletti ágyon ott feküdt a titokzatos idegen akit különös módon csak ő és Gabriel látott, illetve érzékelt. Jelenléte a nap folyamán nem volt zavaró. Arccal a fal felé fordulva feküdt egész álló nap. Éjszakánként csak egyszer ült fel ágyában és magában, furcsa torz hangon nevetett. Gabriel mindig az idegen nevetése közben kapott rohamot. Az orvosoknak hiába mondta el, azok egyre csak azt bizonygatták, hogy egyedül van a szobában. Gabriel tehát elmondta Catherinnek is aki hitt neki, mivel ő is érezte azt a megmagyarázhatatlan rettegést ha a szobába lépett. Emlékezésében a következőképp nyilatkozott:

- A szobába lépve minden egyes alkalommal félelem fogott el. Szemem mágnesként vonzotta az ablak menti ágy. Nem tudtam megmagyarázni magamnak amit éreztem. Ha egy óránál többet töltöttem bent Gabrielnél, elkezdett fájni a fejem és rosszul éreztem magam. Ez a rosszullét azonban nem betegségből fakadt, hiszen azt tudtam volna hanem valami más oka volt. Olyan ok amiről akkor még semmit sem tudhattam. Olvastam a természetfelettiről és annak különös hatásairól a fizikai megfogható világban, de abban az időben nem hittem az ilyesmikben. Racionális magyarázatot kerestem a jelenségre. Emlékszem, egyik alkalommal mikor benn voltam és éreztem azt a vonzerőt, mivel a valami egyre inkább magához húzza a lelkemet, elhatároztam, hogy közelebb megyek és megnézem az arcát. Úgy éreztem muszáj őt közelebbről is szemügyre vennem. Nem mondhatnám biztosra, hogy akartam, de abban a pillanatban nem én parancsoltam végtagjaimnak. Ahogy közeledtem a fehér lepedővel letakart test felé, láttam ahogy lélegzik és minden egyes levegővétel alkalmával hörgésszerű hang szakadt fel belőle. Fölé hajoltam és amit akkor láttam, az számomra sokkolóan hatott. A saját arcom, a saját szemeimmel és számmal mosolygott vissza rám. Meredt szemekkel nézett a szívembe, olyan mélységekbe hatolt ahol a féltve őrzött titkaim voltak eltemetve. A saját hangomon szólított meg. Azt mondta, hogy gyilkos vagyok és a pokol már várja lelkemet. ( Catherine Oldwilde ) 

Az esetet követően Catherine élete fenekestül fordult fel. Olyasmit látott amit nem tudott meg magyarázni ezért Visszavonult tildeni otthonába és minden erejével azon fáradozott, hogy kiderítse mivel vagy kivel is van dolga. Azzal tisztában volt, hogy nem őrült meg tehát elképzelése szerint kellett, hogy legyen logikus racionális magyarázat a látottakra. Elment tehát a város könyvtárba abban a reményben, hogy talál ott valami hasznosat amivel előrébb juthat. Abban biztos volt, hogy amit tapasztalt, nem e világból való, tehát a keresést a misztikumok osztályán kezdte. Összegyűjtött minden könyvet, tudományos értekezést és okkult irományt amit talált. Mellettük Vallásos füzeteket, mondákat, apokrif iratokat és a bibliát. Utána olvasott mindennek aminek elképzelése szerint köze lehetett a látomásokhoz és hallucinációkhoz. Összefüggéseket keresett a történések között. Először az öngyilkosság utáni vágyának mozgatórugóját kereste, de a lehetséges válaszok sokasága miatt felhagyott vele. Pár napig szüneteltette az eszement kutatást és elmerült gondolataiba. Egy füzetbe jegyezte azokat a dolgokat amiket egészen addigi életében tapasztalt és fontosnak tartott. Egész napokat gubbasztott bezárkózva szobájába. elérhetetlen volt. Barátai többször is keresték telefonon, de egyszer sem tudták elérni. Nem étkezett közösen, mindent a szobájába vitt fel és magára zárta az ajtót. Lilith egyik alkalommal megpróbálta kiszedni lányából viselkedése okát de ő zavartan elfordult anyjától. Catherine egy alkalommal úgy tűnt megnyílik szüleinek de csupán egy mondatot mondott, miszerint nagyon sajnálja de egy ideig egyedül kell lennie. Lilith aggódott kislánya egészségi állapotáért, mivel alig evett valamit. A fiatal lány kikapcsolta mobil készülékét besötétített és egész napokat kuksolt egyedül egy jelre várva. Susan ismerte barátnőjét, és tudta, hogy visszavonulásai hátterében mindig áll valami nagyon komoly trauma. Elhatározta, hogy meglátogatja Oldwildeékat.

DW.