Azazel

A vizsgákat többé-kevésbé sikerült jól befejeznie a csapatnak. Catherine csak egy tárgyból bukott, Susan már kettőből és Ethan háromból vizsgázott sikertelenül. A karácsonyt a csapat külön töltötte, az új évet viszont már Ethanéknál ünnepelték meg. A fiú szülei kedves emberek voltak. Apja egy szállítmányozással foglalkozó cégnél volt sofőr, anyja egy családi napköziben volt fejlesztő szakember. Nagyon értett a gyerekekhez és szerette is őket. A szilveszteri partin a fiatalok Susan tanácsára elhatározták, hogy kipróbálják Ethan Ouija tábláját amit a fiú még régebben kapott egyik barátjától születésnapjára aki azóta sajnos életét vesztette. A fiú azóta ki sem szedte a dobozából. 

Az Ouija tábla egy olyan tábla, amelyen betűk, számok, "igen", "nem", valamint általában egy búcsúzó felirat áll. A táblához tartozik egy kis lap is, amire kezünket finoman ráhelyezve kommunikálhatunk a szellemekkel, akik valamilyen módon állítólag a megfelelő jelekhez továbbítják azt, így adva választ kérdéseinkre.

A rítus során mindenki egy saját maga által választott szellemi lénynek tehetett fel kérdéseket. Ethan és Catherine először tiltakoztak ötlet ellen, de Susan megnyugtatta őket, hogy ez csak egy játék és nem veszélyes. Valahol belül mindnyájan tudták, hogy valójában nagyon veszélyes, de a fiatalos lendületük az ismeretlenbe hajszolta őket. Susan egyik elhunyt családtagjának szellemével próbált meg kapcsolatot teremteni. A szobában leoltották a lámpákat és gyertyafény mellett csendben figyelték az átszellemült Susant. Sokáig nem történt semmi, a szobán teljes csend uralkodott. Susan néhány perc csend után halkan, szinte suttogva az elhunyt nevét kezdte ismételgetni és kérlelte, hogy csatlakozzon körükhöz, szóljon hozzájuk. Az asszony viszont nem jelent meg semmilyen fizikailag észlelhető formában. Ugyan Susan egy kétszer nyögött és megrázkódott, de barátai biztosak voltak benne, hogy csak meg játsza magát nekik. Mikor befejezte, Catherinere került a sor. 

A lány kezét a táblára téve csukott szemmel a Gabriel nevet kezdte kántálni. Ajkai minden egyes kimondott szónál erősen össze szorultak. A húszadik név kimondásakor meglepő aktivitásra került sor. Catherine teste megmerevedett és hátrafeszült olyan elképesztő szögben, hogy barátai a félelemtől felsikoltottak. A táblán kirajzolódott vérrel írt szöveg az ITT VAGYOK szavakból állt össze. Catherine nyögött a fájdalomtól de tehetetlenül kaparó keze csak a padlóban vájt rést. Susan a felkapcsolta a lámát de az nem reagált. Megpróbálta kinyitni az ajtót, de a zárat mintha behegesztették volna, nem mozdult. A bent lévőkön hisztérikus pánik lett úrrá. A táblán eközben újabb szavak rajzolódtak ki. Visszaemlékezésében Catherine a következőket sorolta fel nekem: GABRIEL MEGHAL, NEM TUDOD MEGMENTENI, MEGHAL ÉS TE FOGOD MEGÖLNI. ÉN VAGYOK AZ, ÉN VAGYOK AZAZEL. AZ ENYÉM VAGY. Catherine torkából éles sikoly tört föl és véres köpet ami a táblán landolt majd minden újra elcsendesedett. A lámpa kigyulladt és fény árasztotta el a helyiséget. Catherine magzatpózban összegörnyedve feküdt a padlón. Ethan a falnak dőlve kikerekedett szemmel sokkos állapotban nézett maga elé, Susan pedig rémült arccal reszketve markolta a kilincset. Halálos csend ereszkedett a szobára. Pár perc eltelhetett a sokkos állapotban, mikor Susan feleszmélve hisztérikus zokogásba kezdett. 

A félelem tapintható formát öltött és lágyan a fiatalokra adta halált hozó köntösét. Nem sokkal később Ethan Összegörnyedt és ős is keservesen sírni kezdett. Catherine fél testével a táblán feküdt, haja a gennyes vértócsában feküdt. Kezeit két combja közé téve kaparászta és karmolta magát és erősen hiperventillált. Susan és Ethan több mint tíz percig nyugtatták mire elviselhető állapotba került. Egész testében remegett, sápadt volt és a bőre olyan hideg volt akár a jég. Felemelték a földről és a fürdőszobába kísérték. Mikor beléptek, a lány rosszullétre panaszkodott és megkérte barátnőét, hogy azonnal hívjon mentőt. Susan lesietett és tárcsázta a számot. Catherine mikor bemászott a kádba, hogy megmosakodjon, hirtelen velőt rázó sikoltásban tört ki, folyamatosan égésre panaszkodott, ahogy a víz a bőréhez ért. Barátai először azt hitték, csak a forró víz, de miután bőre a víz érte területekről mállani kezdett, a rémület egy újabb foka kerítette hatalmába őket. Susan megnyugtatta barátnőjét, hogy a mentők hamarosan megérkeznek. Kisegítette a kádból majd mindannyian a kanapéra ültek a nappaliban. Mikor a kiérkező mentősök beléptek a házba, a döbbeneten és az ijedtségen kívül mást nem igen lehetett leolvasni az arcukról. A meglett férfiak egy ideig tanácstalanul álltak és a falfehér lányt bámulták aki valami oknál fogva időnként apró szemű homokot köhögött fel. Nem kísérte semmi váladék sem vér, csak a homok volt önmaga. Elszállították az Eau Cleari Mayo egésszégközpontba és kórházba ahol Gabrielt is kezelték. 

A homokból mintát vettek és jól lezárt csomagokban magukkal vitték. Susan és Ethan megvárták míg a fiú szülei hazaérkeznek és elmondták a történteket, akik kissé ittasan csak a nemtetszésüket fejezték ki majd hamar le is feküdtek aludni. Susan az éjszakát aznap Ethanéknál töltötte. A fiú szobájában feltakarítottak, majd a táblát az udvaron elégették. Mindezek ellenére Ethan nem mert a szobában aludni ezért úgy döntöttek, hogy Susannal a kihajthatós kanapén alszanak el. A kórházban Catherinetől természetesen azonnal vért vettek és a labórba küldték kivizsgálásra. A lány az úton többször is erős migrénre és izomfájdalomra panaszkodott. Szobát a D szárnyban kapott szemben a C szárnyal ahol szerelme feküdt. A két épület között egy gyönyörű zöld füves park van mind a mai napig ami talán azóta kisebb lett de akkor a végtelenséget jelentette a szerelmesek között. Catherine az ablak mellett kapott ágyat. Aznap éjjel telihold ragyogott az égen és sugárzó arcával bevilágított a kórház ablakán. Könnyben úszó szemeit Catherine az égboltra emelte majd elaludt. Az éjszakája viszonylagos nyugalomban telt, ám éjfélkor éles sikolyt hallatva reszketve ült fel ágyában. Az ügyeletes nővérnek azt mondta, hogy valaki bejött hozzá és az arcába hajolva szélesen elmosolyodott. A nővér megnyugtatta, hogy csak rémálma lehetett. Megnyugtatta, ellenőrizte az infúziót és a stabilitást majd mikor megbizonyosodott róla, hogy minden rendben, elhagyta a kórtermet. Az éjszaka további része nesztelenül és békében telt. Másnap reggel az orvos két nővér kíséretében állított be Catherinehez. Meghozták a homok és a vér labór eredményeit. A vérrel minden rendben volt de a vizsgálatokat követően kiderült, hogy a homok nem más mint sivatagi vörös homok. Egy nagyon régi, mondhatni ősi homokfajta szíriából, az Eufrátesz folyó partjáról származtatták. Fogalmuk sem volt róla hogyan kerülhetett a lányba. Szüleit természetesen értesítették a különös esetről akik mellett pár nappal később Susan is meglátogatta. Catherine a nehezén már ugyan túl volt, de a vizsgálatok sorozata miatt folyamatos kiszolgáltatottságot érzett. Elmondta, hogy általában nagyon rosszul alszik és éjfélkor mindig felébred. A szobáját betöltő erős és megmagyarázhatatlan félelemről számolt be. 

Gabrielt, bár egy intézmény falain belül lélegeztek, egész ott töltött hete alatt nem láthatta. Az utolsó napon azonban felmehetett barátjához elköszönni. A látvány mi fogadta megrázó volt számára. Gabriel csontsovány lett, bőre kifehéredett és az összes haja kihullott. Catherine a fiú mellkasára hajtotta a fejét és gyengéden megszorította a kezét. Állapota akkor éppen stabil volt. Bár szervezete már többször feladta volna a küzdelmet, elméje ezt nem hagyta. Olyan volt mint a fogatlan oroszlán, aki harcban áll az ellenséggel, és bár jelenlegi helyzetéből kifolyólag a győzelme esélytelennek látszik, ő mégsem adja fel. Az ablak melletti ágyon ott feküdt a titokzatos idegen akit különös módon csak ő és Gabriel látott, illetve érzékelt. Jelenléte a nap folyamán nem volt zavaró. Arccal a fal felé fordulva feküdt egész álló nap. Éjszakánként csak egyszer ült fel ágyában és magában, furcsa torz hangon nevetett. Gabriel mindig az idegen nevetése közben kapott rohamot. Az orvosoknak hiába mondta el, azok egyre csak azt bizonygatták, hogy egyedül van a szobában. Gabriel tehát elmondta Catherinnek is aki hitt neki, mivel ő is érezte azt a megmagyarázhatatlan rettegést ha a szobába lépett. Emlékezésében a következőképp nyilatkozott:

- A szobába lépve minden egyes alkalommal félelem fogott el. Szemem mágnesként vonzotta az ablak menti ágy. Nem tudtam megmagyarázni magamnak amit éreztem. Ha egy óránál többet töltöttem bent Gabrielnél, elkezdett fájni a fejem és rosszul éreztem magam. Ez a rosszullét azonban nem betegségből fakadt, hiszen azt tudtam volna hanem valami más oka volt. Olyan ok amiről akkor még semmit sem tudhattam. Olvastam a természetfelettiről és annak különös hatásairól a fizikai megfogható világban, de abban az időben nem hittem az ilyesmikben. Racionális magyarázatot kerestem a jelenségre. Emlékszem, egyik alkalommal mikor benn voltam és éreztem azt a vonzerőt, mivel a valami egyre inkább magához húzza a lelkemet, elhatároztam, hogy közelebb megyek és megnézem az arcát. Úgy éreztem muszáj őt közelebbről is szemügyre vennem. Nem mondhatnám biztosra, hogy akartam, de abban a pillanatban nem én parancsoltam végtagjaimnak. Ahogy közeledtem a fehér lepedővel letakart test felé, láttam ahogy lélegzik és minden egyes levegővétel alkalmával hörgésszerű hang szakadt fel belőle. Fölé hajoltam és amit akkor láttam, az számomra sokkolóan hatott. A saját arcom, a saját szemeimmel és számmal mosolygott vissza rám. Meredt szemekkel nézett a szívembe, olyan mélységekbe hatolt ahol a féltve őrzött titkaim voltak eltemetve. A saját hangomon szólított meg. Azt mondta, hogy gyilkos vagyok és a pokol már várja lelkemet. ( Catherine Oldwilde ) 

Az esetet követően Catherine élete fenekestül fordult fel. Olyasmit látott amit nem tudott meg magyarázni ezért Visszavonult tildeni otthonába és minden erejével azon fáradozott, hogy kiderítse mivel vagy kivel is van dolga. Azzal tisztában volt, hogy nem őrült meg tehát elképzelése szerint kellett, hogy legyen logikus racionális magyarázat a látottakra. Elment tehát a város könyvtárba abban a reményben, hogy talál ott valami hasznosat amivel előrébb juthat. Abban biztos volt, hogy amit tapasztalt, nem e világból való, tehát a keresést a misztikumok osztályán kezdte. Összegyűjtött minden könyvet, tudományos értekezést és okkult irományt amit talált. Mellettük Vallásos füzeteket, mondákat, apokrif iratokat és a bibliát. Utána olvasott mindennek aminek elképzelése szerint köze lehetett a látomásokhoz és hallucinációkhoz. Összefüggéseket keresett a történések között. Először az öngyilkosság utáni vágyának mozgatórugóját kereste, de a lehetséges válaszok sokasága miatt felhagyott vele. Pár napig szüneteltette az eszement kutatást és elmerült gondolataiba. Egy füzetbe jegyezte azokat a dolgokat amiket egészen addigi életében tapasztalt és fontosnak tartott. Egész napokat gubbasztott bezárkózva szobájába. elérhetetlen volt. Barátai többször is keresték telefonon, de egyszer sem tudták elérni. Nem étkezett közösen, mindent a szobájába vitt fel és magára zárta az ajtót. Lilith egyik alkalommal megpróbálta kiszedni lányából viselkedése okát de ő zavartan elfordult anyjától. Catherine egy alkalommal úgy tűnt megnyílik szüleinek de csupán egy mondatot mondott, miszerint nagyon sajnálja de egy ideig egyedül kell lennie. Lilith aggódott kislánya egészségi állapotáért, mivel alig evett valamit. A fiatal lány kikapcsolta mobil készülékét besötétített és egész napokat kuksolt egyedül egy jelre várva. Susan ismerte barátnőjét, és tudta, hogy visszavonulásai hátterében mindig áll valami nagyon komoly trauma. Elhatározta, hogy meglátogatja Oldwildeékat.

DW. 

Ezen írásomban egy olyan jelenségnek járok utánna, ami ismételten igen megosztó és nyomasztó. Az EKTOPLAZMA néven ismert vagy nem ismert anyagról lesz szó. 

Az 1800-as években elindult egy hullám ami a kor egyik kedvelt szórakoztatási formáját a spiritiszta szeánszokat tette divattá főleg inkább a gazdag előkelő családok körében. Az akkori közhiedelemmel ellentétben ezek a szeánszok koránsem voltak veszélytelenek és bár művelői mindent megtettek, hogy tömegeket csábítsanak estjeikre valamint tevékenyságüket megbízhatónak állítsák be, ez sokszor pont az ellenkezőjére fordult át. Az eleinte nagy népszerűségnek örvendő újdonságról hamar rémhírek kezdtek elterjedni a lakosság körében és miután több a kor leghíresebb médiumjáról is kiderült, hogy az általuk produkált tevékenységek mögött csupán egy jól kitalált csalás áll, az emberek kételkedni kezdtek a tudomány vagy ha úgy tetszik művészet valóságosságában is.  

A szeánszokon a társaság általában egy jól besötétített szobában gyűlt össze legtöbbször egy asztal köré. Attól függően, hogy mi volt az összejövetel célja, voltak kevesebben illetve többen. A központi figyelem a médium köré öszpontosult mivel ő volt az egyetlen személy a társaságban aki kapcsolatba tudott lépni a túlvilággal, legalábbis elviekben. Ez a személy általában véve nő volt de persze akadtak férfiak is szép számmal a posztra. Az összegyűltek megfogták egymás kezét és vagy kántálni kezdték a szellemfi nevét vagy pedig egyszerűen csendben vártak a jelentkezésére. Volt, hogy az asztal emelkedett fel pár centit a földről, volt, hogy a soport egyik tagján keresztül szólalt meg és volt, hogy semmi semmi sem történt. Ilyenkor persze csalódottan tértek haza a vendégek mondván -ma sem láttunk szellemet. Olykor viszont a szeánszokon történtek megdöbbentő és ijesztő események is mint például a médium lebegése vagy az EKTOPLAZMA jelensége ami talán a legfurcsább dolog. 

Az Ektoplazma értelmezése a többségben a South park nevű rajzfilm egyik jelenetében látható fallosz tornáztatás végeredményében ki is merül...

Valójában viszont abszolút nem erről van szó hanem egy sokkal komolyabb dologról. Az ektoplazma csak és kizárólag a spiritiszta szeánszokon bukkant fel eddig és azokon is nagyon ritkán. Valójában egy természetfeletti faktorról beszélünk ami legtöbbször a médiumot felhasználva bukkan a felszínre. Végülis a megidézett dolog fizikai anyagban való megjelenése. Legtöbbször a gonosz megtestesüléseként emlegetik ami miután láthatóvá vállt, felfedi a túlvilág titkait előttünk. 

A pünkösdi karizmatikus egyház a démonűző szertartásaikon a szabaduló személy által kiöklendezett váladékot nevezi így. Lényegében viszont ugyan arról a dologról beszélhetünk. A gonosz fizikai anyagban való megtestesüléséről. Egy igazán gyomorforgató példát hozva egy felnőtt filmes nő pornográfiából való szabadulása alkalmával egy keresztény összejövetelen másfél liter spermát öklendezett fel amit a parázna szellem testben való megnyilvánulásának tudtak be a jelen lévők. 

Az anyag legtöbbször a használt személy testnyílásaiból tör elő minden esetben mikor a médium vagy a megszállt személy az öntudatlanság állapotába zuhan. Bár legtöbbször a szájon keresztül nyilvánul meg, mégis létezik olyan feljegyzés ami beszámol róla, hogy a médium füléből orrából vagy akár az intim nyílásán keresztül is. Ez tehát az ektoplazma. Reményeim szerint sikerült átadnom egy cseppnyi pluszt a megoldatlan rejtélyek egyikének esetében. 

DW. 

Miért?

1992 augusztusának utolsó hetében, mikor a fiatalok még megpróbálják kifacsarni a szünidőből amit lehet és a nyár melege is lassan veszít erejéből, Susan Westen újra úrrá lett a depressziója. Kényszerképzetek gyötörték és mániákusan kereste az öngyilkosság  minden fajta lehetőségét. Mivel szülei elváltak, anyja akivel élt pedig alkoholista volt, így a lány csak barátnőjére számíthatott, akivel azomban már egy hónapja nem látták egymást. Hiányzott neki Catherine. Nem tudta megmagyarázni, de mikor a lánnyal beszélt, nagyon erős nyugalmat érzett és vele biztonságban tudta magát. Olyankor nem foglalkozott alakjával és az önvagdosást is volt kivel művelnie. Catherine leginkább egy mentsvárhoz hasonlított Susan számára ahova ha a fellegek már teljesen elborították, menekülhetett. A szünidő utolsó hetében Susant több alkalommal is orvoshoz kellett szállítani mély vágott sebbel. A nyáron több mint tíz kilót szedett magára. Lelki problémái elöl az öncsonkításba és az evészetbe menekült bele. Szeptember 8-án este tíz órakor összepakolt és felhívta barátnőjét. Catherine végre felvette és a két lány megbeszélte, hogy másnap reggel 8-kor találkoznak a Chippewa Fallsi buszmegállóban. A másnap egy villámcsapásra meg is érkezett, szó szerint mivel szakadt az eső. Úgy esett mintha örök időkre akarná megöntözni a földet. Catherinnek nem volt kedve felkelni és nehezésre is esett. Megreggelizett, összeszedte az előző nap bepakolt dolgait és lement. Lilith csomagolt lányának süteményt és ételt is pár napra. 

Mivel hétvégente sűrűn hazament, így zsebpénzt csak minimális mértékben kapott kézhez. Miután elbúcsúzott édesanyjától, Janson kivitte a megállóba. Odafelé egyikük sem szólalt meg   Az esőcseppek szűnni nem akaró golyózáporként kopogtak a szélvédőn. Mikor odaértek, Susan már ott volt. Talpig feketében és furcsa pettyes esőköpenyébenben. Hatalmas bőröndjét akkor is maga mögött tartotta. Mikor meglátta Catherinék Dodgejét, integetni kezdett. Janson is elbúcsúzott lányától, kiszedte bőröndjét és elhajtott. A két barátnő szakadó esőben üdvözölte egymást majd Catherine esernyőt nyitott. Akkora esernyő volt, hogy ketten is biztonságosan elférhettek alatta. A busz fél kilenckor gördült a megállóba. Sofőrje, Larry Johanson már pattant is le és dobta be a lányok bőröndjét a csomagtérbe. A buszon a korai órákra való tekintettel még alig voltak. A hátsó sorokban is talán ketten lehettek. Miután helyet foglaltak és elrendezték a nedves ruhákat, a busz megindult. korán volt még a beszélgetéshez, így mindketten elbóbiskoltak. Az eső ritmusos kopogása és a motor folyamatos durmolása álomba ringatta őket. Larry fűtötte az utasteret, így kényelmesen utazhattak. A Thorpi megállónál ismerős arc szállt a buszra. Ethan volt de Gabriel nélkül. Susan, aki már fent volt, halkan köszöntötte őt vigyázva barátnője álmára. Meglepett volt, mivel Ethan sosem járt busszal. Mindig Gabriel vette fel kocsival és együtt jöttek. Ethan azt mondta, hogy előző nap este Gabriel felhívta és közölte vele, hogy sajnos nem tud menni még mert nagyon rosszul érzi magát és kivizsgálásra kell mennie. Ethan a tőle megszokott trehány öltözékben volt. Egy kék farmerdzseki szögekkel kiverve, és egy szintén kék és szintén farmer nadrág ami a térde alatt le volt vágva. Egy kicsit toporgott még majd a lányok mögött foglalt helyet. Mikor a busz rákanyarodott az Athensi útra, Catherine felébredt és Üdvözölte Ethant. A fiú neki is elmondta miért van itt és nem Gabriel kocsijában. A lány aggodalmaskodóan tekintett Susanra, de ő megnyugtatta. Odaérkezésükkor már nem esett az eső. Az ég is nagyjából kitisztult és az eső illata  párával keveredve lepte el a környéket. A fiatalok elfoglalták új szobájukat és kipakoltak. Visszatérni újra a kollégium falai közé egyszerre volt fájdalmas és örömteli élmény. Aznap már nemigen csinálltak semmit. A szoba levegőtlen és meleg volt, így szellőztetniük kellett.

A nap további része pilledéssel és az interneten való szörfözéssel telt el. Ethan a zenei albumait rendezgette a tanévre, Susan egy filmet nézett Catherine pedig olvasott. Mary Shallytől a Frank Ensteint. Nagyon közel álltak hozzá az efféle irodalmak. A délután folyamán Ethan lement a központba bevásárolni ezt-azt, de egy órán belül már vissza is érkezett. Este kilenc óra tájban megszólalt Ethan telefonja. Gabriel volt és reszkető hangon azt mondta, hogy nagy valószínűséggel nem tud utánuk menni beláthatatlan ideig, mivel a vizsgálatok megállapították nála a rákot. Ethan a szavak hallatán elsápadt és majdnem kiejtette kezéből a telefont. A szoba másik végén az ágyában ülő Catherinere nézett. Tudta, hogy Gabriellel szerelmesek egymásba. Bal szeméből könny csordult ki de mielőtt bárki észre vette volna gyors mozdulattal letörölte és kivonult a folyosóra, hogy ott folytassa a beszélgetést. Mikor bejött, a lányoknak azonnal feltűnt a fiú hallgatagsága és feltűnő sápadtsága és kérdezősködni kezdtek. Ethan sosem volt jó érzelmei elrejtésében így a folyamatos ostrom hatására végül megtört. Elmondta, hogy Gabriel azért nem tudott eljönni mert rákot diagnosztizáltak nála. A két lány először el sem akarta hinni amit hall, aztán végül Susan rájött. Catherine azonban telefonjáért nyúlt. Gabrielt hívta, de a fiú nem vette fel. Egész este, éjszakába nyúlóan hívta barátját, aki olyvást tűnt, már elgyengülésében a telefont sem volt képes felvenni. Könnyek között aludt el. Másnap Susan korán reggel felébresztette barátnőjét. A lány felrezzent és ijedten kapta fel a lábát de Susan megnyugtatta, hogy csak rémálma volt.

Kihívta egy kora reggeli sétára a parkba. Catherine beleegyezően bólogatott majd felöltözött és Elindultak. Susan a beszélgetés alatt elmondta a részleteket Catherinenek aki a döbbenettől szóhoz sem jutott. Belül folyamatosan csak a MIÉRT? kérdést ismételgette magában. Nem akarta elhinni, hogy szerelmét is elveszíti, nem akarta elfogadni a betegség győzelmét a fiú élete felett. Elhatározta, hogy meglátogatja. Gabrielt a Mayo klinikán vették nyilvántartásba Eau claireben. A beszélgetést követően a lányok hazamantek, megtisztálkodtak és elindultak az iskolába. Az időjárás kedvező volt mivel a nyári hőség visszább vonult, de nem is fáztak. Az újabb év magával hozta az újabb kihívásokat is. A fiatalokhoz beköltözött egy számukra idegen lány, aki erősen kellette magát a fiúknak. Nem csak a kollégium fala között de az iskolában is. Christynnek hívták. Szőke vállig érő haja volt, hatalmas kék szemei és érzéki telt ajkai. Egész életében abban a pár hónapban volt a csúcson míg ott lakott velük. Minden héten minimum egyszer felhozott egy fiút és az egész éjszakát végig tornázták. Mivel Ethan volt az egyetlen férfi a szobában, a kiéhezett Christy nem egyszer próbálta ledönteni a lábáról sikertelenül. Catherinenek egy hét próbálkozás után, végre sikerült távkapcsolatot létesítenie szerelmével. Telefonon megbeszéltek egy alkalmas időpontot a látogatásra. Szeptember utolsó hetének szombatján reggel izgatottan és egy kis félelemmel a szívében ébredt Tildeni házukban. Megreggelizett, felöltözött és apukájával elindultak Eau Clairebe. Nem tudta, hogy mire számítson, hiszen nem sokat tudott a fiú állapotáról. Semmi más nem érdekelte, csak, hogy mihamarabb átölelhesse és megnyugtathassa őt. Odaérkezésüket követően Janson felkészítette lányát, hogy amit látni fog az több mint valószínű, hogy nem lesz kellemes. Catherine, mintha nem is hallotta volna apja szavait, kiugrott az autóból és berohant az épületbe. Janson leparkolta a járművet, majd lánya után sietett. A hatalmas épület együttes óriásként emelkedett föléjük. 

Az információs pultnál eligazították őket. Gabriel a C épület 3. emeletén volt. Ahogy Catherine belépett a szobába, összerezzent. A halál szaga és jelenléte töltötte be a teret. Gabrielen kívül csak egy beteg tartózkodott a szobában. Az ablak melletti ágyon feküdt, arccal a falnak fordulva. Fehér takarója nyakáig rá volt húzva és mozdulatlanul feküdt egész nap. Gabriel elmondása szerint minden éjjel felült az ágyában és kacagott, majd mikor az éjszakai nővér bement a hangra, a beteg visszafeküdt egy szó nélkül. A nővér azomban mikor a fiú megkérdezte ki a másik beteg, azt felelte, hogy nincs másik beteg és egyedül van a szobában. Gabriel iszonyú félelemre panaszkodott az esetek alatt. Elmondása szerint a titokzatos beteget sosem vizsgálják meg és nem ellenőrzik. A nevetés ténye és a halál számára sehogy sem passzoltak össze de tudta, hogy nem mindennapi dolog ami Gabrielt és őt szét akarja választani. Elhatározta, hogy a végére jár a dolognak. A Gabriellel folytatott beszélgetés nem tartott hosszasan, mivel a fiú nagyon hamar kimerült. A betegség felemésztette minden energiáját. Az egyetlen hatásos kezelést, az ilyenkor szokványos kemoterápiát kapta amitől természetesen az összes haja kihullott. Catherine az év hátralévő részében az iskola mellett folyamatosan, hetente akár többször is bement szerelméhez. Virrasztott mellette és könyörgött. Nem volt vallásos ember, de abban a helyzetben anyjához hasonlóan a mindenható könyörületéért fohászkodott. Elhozta Gabriel kedvenc ételeit, felolvasott neki a naplójából és folyamatosan fárasztotta a verseivel, amit persze a fiú nem bánt. 

Ahogy a hetek és a hónapok teltek, Gabriel állapota úgy lett rosszabb és rosszabb. Szemei beestek és csontsovány lett alig egy pár hónap alatt. Az egykor kidolgozott felsőtestű tinibálvány leginkább egy csont és bőr haldoklóhoz kezdett hasonlítani. Életkedve azonban nem hagyta el. Együtt nevetett szerelmével az ostoba és fárasztó vicceken, kérdezett és válaszolt. A pár a kórházban töltött idő alatt kis túlzással majdhogynem mindent megismert a másikból. A főorvos és az ápolók csodálták azt az elképesztő erőt és élni akarást mit Gabriel képviselt, és azt az odaadó és lelkiismeretes törődést és szeretetet amit Catherine adott neki. Rengeteget beszélgettek, és nevettek együtt. A fiú jókedve azonban minden egyes találkozás után alábbhagyott. Olyan volt mint ha már csak szerelme tartaná benne a lelket. Mikor nem volt vele, minden ereje elhagyta és többször leállt a légzése. Mire eljött a december, Gabrielt már többször lélegeztető gépre kellett, hogy tegyék, mivel egyik percről a másikra abbahagyta a levegővételt. Nagyon sokszor volt rosszul. Amit megevett, az nem sokkal később kihányva feküdt a kövön. Infúzión keresztül adagolták a folyadékot és naponta többször erős gyógyszereket, köztük fájdalomcsillapítót. Az ételt egy csövön keresztül juttatták a gyomrába. Catherine a félévi vizsgák miatt egy egész hónapig nem tudta meglátogatni barátját ami nagyon megviselte. Susan és Ethan sokat kérdezősködtek barátjuk állapota felől, de Catherinet láthatóan rosszul lett ha beszélnie kellett róla, ezért nem zaklatták kérdéseikkel. (FOLYT.) 

DW. 

Ebben az írásban egy kiemelt témát, a szellemjárás jelenségét boncolom ha nem is atomjaira de kisebb darabokra biztosan. Ebben segítségemre lesz két-három a témában készült film is amikre mindössze azért van csak szükség, hogy jobban átlássuk a valóságot illetve a vele párhuzamba állított halovány és sokszor szánalmas készítményeket. A szellemjárás alapjában véve nem tartozik a hihetetlen történések közé mivel számtalanszor kerültek már elő róla szóló beszámolók vagy a szellemről készült igencsak meggyőző fotók. A szellemjárás alatt nagy viszonylatokban azt értik mikor a holtak nem találják a nyugalmat a másvilágon és nem tudnak elszakadni a földi világtól amihez haláluk előtt erősen kötődtek. Ezek általában a holt személy volt otthona, a hozzá legközelebb álló használati tárgya és a többi. Pontosan ezért beszélhetünk szellem járta házakról és nem ritka esetben szellemvárosról aminek a hátterében azomban általában tömeges mészárlás vagy még nagyobb dolog áll. Ezért számoltak már be a földön több millióan az otthonukban hirtelen helyet változtató és mozgó tárgyakról, az éjszaka közepén nyikorgó parkettákról vagy magától bekapcsolódó televízió készülékekről. 

A másik igen gyakran szóba jövő téma a szellemjárásal kapcsolatban pedig a megszállás. Rengeteg film, könyv, beszámoló és még akár rendőrségi jelentés is készült olyan esetekről amikor a szellem bele költözött egy élő emberbe, mindezt csupán azért, hogy általa vagy az ő szenvedése által megmutassa a többieknek, hogy miért is van még itt és mit kell tenniük, hogy végre nyugalmat találjon. Ez véleményem szerint egy rendkívül gyenge és közhelyes koholmány mégpedig azért mert a holt ember lelke nem képes a halál után a házban, a környéken, vagy egy tárgyban tovább élni. És, hogy miért nem? Elmondom. 

Amikor egy ember meghal, csak a teste az ami romlottsága következtében elhal akár csak egy növény ha lejárt az ideje. A lélek azomban tovább él és a megfelelő helyre száll. Ezek a helyek pedig a pokol és a menny. Ahogy élt az ember a látható földi világban, ahogy bánt embertársaival és amiket tett vagy nem tett, az alapján igazságos mércével számítva kerül a lelke a két túlvilági hely egyikébe. Tisztában vagyok vele, hogy a szkeptikusok és  az ateisták körében erősen megkérdőjelezett illetve nem elfogadott tény e két hely valódisága és létezése de ez legyen az ő dolguk. Ahogy sokan a szellemjárta házukról vagy démoni megszállásukról tettek tanúbizonyságot, úgy a túlvilág megjárásával kapcsolatban is voltak már többen. Amit személy szerint nem értek az az, hogy míg évente több horror is készül a szellemekről és démonokról, addig a halál utáni tapasztalatokról és beszámolókról mindössze pár könyv vagy még annyi sem látja meg a napot. Értem, hogy a félelemnek nagyobb a keletje mint a mesének hitt túlvilági jónak de kérdem én, ha hiszünk a szellemekben és hiszünk a gonosz létezésében, akkor miért vagyunk elutasítóak a túlvilág jó oldalával kapcsolatban. Ez is egy rejtély ami inkább kíván pszichológiai és filozófiai elmélkedést mintsem pár rendkívül gyenge mondatot és véleményt egy cikkben. Folytassuk tehát a szellemjárás rejtélyével. 

Felvételek bizonyítják az egész világon, hogy szellemek igenis léteznek és minden bizonnyal erősen kapcsolódnak az élőkhöz. Ezt mi sem bizonyítja jobban mint, hogy állandóan a közelünkben tartózkodnak. Érezzük jelenlétüket és sokszor még beszélnek is hozzánk. Nem állítom, hogy ezek a beszámolók mindössze szenzációkeltésre és a meggazdagodás reményének kielégítésére szolgáltak csupán, de kétség kívül volt rá precedens méghozzá nem is egy alkalommal. Vannak felvételek amiket kítűnő fotográfusok szerkesztettek meg igen becsülendő munkával és adtak el a sajtónak rendkívül sok pénzért. Ezáltal pedig két legyet ütöttek egy csapásra. Az emberekben elültették a félelem és rettegés magjait, másrészről pedig jól megszedték magukat anyagi javakkal. Minden szellem történetre van példa és ellenpélda is ami megint csak azt bizonyítja, hogy ezek a történések és élmények igencsak körülményesek és jól ki vannak taláva. 

Megszállás: A holt lélek miután elhagyja a testet a pokolba illetve a mennybe utazik attól függően hogyan élt a földi létben. Semmi esetben sem tud a földi látható világban maradni mivel ezt a biblia törvénye szigorúan megszabja. Az emberek többsége szereti abban a tudatban ringatni magát, hogy szeretteik a halál után kapcsolatba tudnak lépni velük és ott élnek a házban. Sajnos ez azomban teljes mértékben nincs így. A fentebb leírt jelenések mint a nyikorgó padló vagy a mozgó hintaszék amiben a nagymama ült, mind a gonosz becsapásának egy módja amivel az embereket megvakítja a spirituális érzékelés szintjén és a félelem szolgájává teszi őket. Az adott személynek adva ki magát a démon szállja meg a házat és akár az egyik lakót is.

Erre megannyi példát láthatunk különféle horror filmekben mint például a Nicol Kidman főszereplésével készült MÁSVILÁG vagy akár a manapság felkapott DÉMONOK KÖZÖTT duo. Mindkét film esetében a középpontban a szellemvilág áll és annak bizar valósága. A szellemidézés és szeánszok által úgy hiszik sokan, hogy kommunikálhatnak családtagjaikkal barátokkal, de persze vannak szép számmal akik csupán szórakozásból nyitják meg magukban az univerzális átjárókat a szellemvilág felé, ami nagyon veszélyes. Ezeket a tevékenységeket népszerűsítő filmek pedig a Waldemar hagyaték és az Ouija című alkotások amik pedig szintén egy pozitív képet festenek ezekről a cseppet sem átgondolt és eltévedt humánus módszerekről. A szellemjárás rejtélye tehát megoldva. 

DW. 

Tedd meg

Tildent és környékét egész nyáron rendőrök fésülték át. Folyamatosak voltak a házkutatások és a kihallgatások. Egy kis időre valóban szellemvárossá alakult a környék. A szél szabadon kószált a kihalt utcákon és az elhanyagolt földeken. Csekély jel utalt csak az életre a településen. Catherine naphosszat a szobájában ült és legújabb szenvedélyének az írásnak hódolt. Verseket és kis terjedelmű fél oldalas történeteket is írt mik persze legtöbbször a fiókban kötöttek ki. Még mindig gyakran gondolt Gabrielre akivel a tanév vége óta nem találkozott, noha azt beszélték meg, hogy a szünet alatt sokat lesznek együtt. Mihamarabb találkozni szeretett volna vele. Olyan volt mint egy növény, kitől elvárják, hogy az alapvető tápláléka nélkül egészségben szépen növekedjen. A házat, alig egy héttel a gyilkosság sorozat után még nem merte elhagyni, de felhívta a fiút és megkérte, hogy jöjjön át hozzá. Gabriel barátnője hívására meglepetten reagált, de biztosította a lányt a felöl, hogy nemsokára indul és este hat órára ott lesz. Catherine tudatta szüleivel barátja látogatásának hírét, akik viszont cseppet sem voltak meglepve. Már megszokták, hogy lányuk barátai bármikor és a nap bármely szakában ki-be járnak a házban. Gabriel is már-már családtagnak számított. Az évek során többször is töltötte az Oldwilde birtokon az éjszakát. Este hat órakor valóban befordult Gabriel kocsija a kapun. 

Catherine kifutott elé, hogy méltó módon üdvözölhesse. Megölelték egymást és a fiú kihasználva a lány vehemens közeledését újra megcsókolta. Janson és lilith is üdvözölték a fiút majd mindannyian bementek a házba. Janson azt  javasolta, hogy aznap este vacsorázzanak együtt a Horizonsban. Mindenki jó ötletnek találta, hisz úgysem mozdultak ki már jó ideje a házból a gyilkosságokat megelőzően sem. Az étteremben kevesen voltak vendégek. Rajtuk kívül talán öt ember lehetett az impozáns falak között. A vacsora tápláló és megfelelően ízletes volt. Mikor hazaértek, amíg Catherine elment megtisztálkodni, Gabriel lent maradt és Jansonnal beszélgetett a férfi legújabb regényéről. Mivel ő is írói babérokra törekedett, úgy gondolta jól fognak jönni egy befutott mesterember tanácsai. Janson szívesen vette Gabriel érdeklődését és tudás éhségét. Több mint egy órát beszélgettek. Ez idő alatt a fiatal ember felolvasta Jansonnak a szerelmes verset mit Catherinnek írt. Lilith hazaérkezésük után nemsokkal ágynak dőlt. Nagyon kimerítették az elmúlt hetek teendői. A két férfi, miután befejezték irodalmi társalgásukat elköszönt egymástól. Janson feleségéhez, Gabriel pedig szerelméhez indult az emeletre. Catherine még mindig a fürdőszobában volt. Bentről furcsa kaparászás és nyögdécselés hallatszott. Mikor Gabriel megkérdezte minden rendben e, a hangok abbamaradtak de válasz nem érkezett. A fiú azt hitte csak szerelme szórakozik vele, bár nem olyan embernek ismerte. Úgy döntött, hogy a szobában várja meg a lányt. Elhatározta, hogy aznap este lefekszik vele. Míg Gabriel a szobában ábrándozott a beteljesülni látszó szerelmen, addig Catherine a poklot járta meg. Mintha belelátott volna barátja gondolataiba, érezte volna amit ő. Rettenetes düh vett erőt rajta és ugyanaz a kontrollálhatatlan erő vette birtokba a testét mint már oly sokszor egész addigi életében. Gyűlölte, hogy ilyen. Gyűlölte, hogy így kell élnie. Rövid időn belül teljesen elvesztette az uralmát teste és agya felett egyaránt. Látását elvesztette és minden elhomályosult. 

Fél tizenegy tájban Catherine kijött a fürdőszobából és bement barátjához aki épp az ágyon igazította meg a lepedőt.  A levegő vibrált körülöttük, és érezni lehetett, hogy a vágyak felemelkedve elhatalmasodnak a fiatalok testén és elméjén. Catherine meglepően gátlástalanul viselkedett. Az addig meglehetősen szégyenlős és prűd lány, vad állattá változott és valósággal rávetette magát a fiúra. Letépte róla az inget és hajába kapaszkodva megcsókolta a megdöbbent Gabrielt. A fiú persze hagyta és teljesen átadta magát vadul mozgó barátnője akaratának. Nagyon vágyott a lánnyal való együttlétre, de akkor valahogy bűntudatot érzett. Az előtte vonagló félmeztelen Catherine látványa azonban hamar elfeledtette vele. Barátnője, miközben nadrágjától szabadította meg Gabrielt, folyamatosan a TEDD MEG-TEDD MEG szavakat suttogta és kéjesen körbenyalta a száját szélét. Gabriel erős akaratú férfi volt, és bár azon az este szíve nem helyeselte a döntést, ő mégis megtette. Ellenállhatatlanul vonzó barátnője orális kényeztetései után meg már megállíthatatlanul szaladt a szekér. Catherine mindez idő alatt a tudatánál volt. Újra végignézte, ahogy testét kihasználja az ismeretlen erő. Hasonló, mégis más volt az az este mint a mendotában történt aktus. A különbség a kettő között, hogy míg akkor semmit sem érzett és akarata ellenére történtek az események, addig azon az estén az Oldwilde birtokon ő is akarta. Akarta, hogy Gabriel belé hatoljon és érezte is. Valójában ő feküdt le vele, csak más irányította a mozdulatait. A kezdetben vad szeretkezés egy kis idő múltán átcsapott lágy és érzéki együttlétté. Akkor már Catherine a saját maga ura volt. Érezték egymás forró testét, azon a reszketést és a verítéket. Érezték a szívdobbanásokat és az élvezet sóhajait. Nem akarták elengedni egymást. Végre beteljesült őrült és kitartó szerelmük. Gabriel az összes lehetséges módon kényeztette kedvesét. Catherine a kéjtől szinte önkívületi állapotba került. Sosem élt még át hasonlót. Mikor aztán a csúcsra ért, erőteljes nyögéssel adott hangot kielégülésének. Egész testében reszketett és görcsösen belemarkolt a fiú hajába. Gabriel ezt a fájdalmat inkább tekintette ajzó szernek mintsem bármi másnak és erőteljes vehemenciával megkezdte a végső ostromot. Mindössze öt izzasztó perc után Gabriel is a mennyekben találta magát. Nagy sóhajtások közepette adta meg a végső boldogságot kedvesének aki már nem is lehetett volna jobban kielégülve. Felakadt szemmel feküdt barátja alatt és jobb kezével gyengén simogatta a fiú karját. Szeme hálásan mozgott gödrében miközben barátja szemét fürkészte. Az éjszaka csendje a fiatalokra borította köpönyegét. Fáradtak voltak már felkelni egymás mellöl és nem is akartak. Élvezték a helyzetet, hogy végre együtt lehetnek, egymás testéből nyerhetik a meleget. Gabriel megcsókolta szerelmét és a pár mély álomba zuhant. Az éjszaka nyugalmat árasztott szét a szobában és a környéken. Másnap Gabrielnek korán el kellett hagynia a házat, mert sürgős elintéznivalója akadt. Egy levelet hagyott a még alvó barátnőjének amiben leírta, hogy sajnálja de el kell intéznie valamit ezért ment el korán, de nagyon jól érezte magát az éjjel és várja a következő alkalmat és, hogy végre újra lássa. Mikor elolvasta, Catherine sírva fakadt. Természetesen megértette, hogy elment de mindazok után amit együtt átéltek, nagyon nagy szüksége lett volna a fiú jelenlétére. Hiányzott, hogy mellette legyen, hiányzott, hogy csókolja és simogassa egész nap, hogy meséljen neki és sétáljanak. A fantasztikusan telt éjszaka után a lánynak mégsem volt jó kedve. Egész nap a szobájában maradt, és a naplóját írta tele gondolataival. Gondolatok ezrei kavarogtak a fejében. Mindent leírt, hogy majd később emlékként elolvashassa az unokáinak. Én személy szerint örülök neki, hogy megtartotta a naplót és olyan becsületesen írta sokszor egész napokon keresztül. Gyönyörű szerelmespár voltak Gabriellel, igazán álomszépek. Szívből és nem csak színből szerették egymást. ( FOLYT. ) 

DW. 

Történet egy hétköznapi lányról aki egy nem hétköznapi tervnek a része. A spirituális erők jelenléte az életünkben manapság talán még eggyértelműbbé válltak mint valaha. Mindenütt fellelhetőek és sokunk életét erőteljesen befolyásolják. Ez a befolyásolás lehet gonosz illetve lehet jó irányú is. Az ősidőktől kezdve dúl a harc jó és rosz között. Számtalan könyvben leírták már és rengeteg elmélet született róla. Én magam sem vagyok kivétel, én is csak gyarapítom azoknak a mély gondolkodóknak sorát kiket nem hagy hidegen ez az ősi misztérium. A Catherine egy félig meddig fikcióra épülő elbeszélés ami magába foglalja az ősi gonoszt valamint az Isteni személyt és szentséget. Röviden a történet: Catherine egyedi lány egyedi szülőkkel és stílussal. Születése előtt már egy magasztos cél része. Egy Isteni tervé melyet itt a földön kell elvégeznie s ezáltal bevégezni sorsát. A gonosz tudomást szerezve isten prófétájáról minden erejével azon van, hogy meghiúsítsa a tervét ezért elküldi Azazelt egy bukott fejedelmet, hogy tegye lehetetlenné Catherine leendő munkáját és magát a lányt is pusztítsa el lassan és kegyetlenül. A lány anyja kítűnő célpont munkássága megkezdéséhez, akinek múltja erősen kapcsolódik az okkult tudományok relytelmeihez. A születést követően megkezdődik a keserves harc a láthatatlan és a látható világban eggyaránt amiből természetesen nem hiányozhat a romantika sem. 

Gyilkos ösztönök

A következő napokban Catherine nem tudta kiverni fejéből az estét, visszahúzódott tehát barlangjába és elmerült gondolataiban. Szüleivel a hazaérkezését követően nem sokat beszélt és még étkezni sem csatlakozott hozzájuk. Magába roskadt mint egy vörös törpe Minden ereje elhagyta és úgy érezte ha nem tesz valamit, megbolondul. Muszáj volt tehát valamivel lekötnie magát. 1992. Június 21-ének éjjelén azonban valami megmozdult Catherinben. Hangot hallott, Gabriel hangját aki arra bíztatta, hogy ölje meg szüleit. Ellenállhatatlan hangon szólította meg a lányt. Azon a férfias és erélyes hangon, mit úgy szeretett és aminek hatására Catherine bábként cselekedett. Felült ágyán majd köntösét magára öltve elindult a konyhába. Kihúzta a fiókot és kivett egy konyhakést, majd szülei hálószobája felé vette az irányt. Nem volt tudatánál. Lassan lépdelt nehogy felébressze őket. Benyitott és az ágyhoz lépve a magasba emelte a kést pontosan Lilith teste fölé. Anyja kinyitotta a szemét és álmosan bámult lányára majd megkérdezte töle, hogy mit csinál idelent mintha nem lett volna egyértelmű. Catherine nem válaszolt csak állt némán, felemelt kezében a késsel. Lilith mikor észrevette a kést kislánya kezében, felsikoltott. Janson is felébredt és a látványtól meghűlt ereiben a vér. Mindketten dermedten bámulták öntudatlan motyogó lányukat. 

Catherine maga elé meredt és mindössze pár szót hajtogatott: Et dixit ad me,Interfice occidere eos. ( És azt mondta nekem, öld meg őket. ) Janson jobban megőrizte lélekjelenlétét és a sötétben kimászott az ágyból majd Catherin közelébe jutva egy gyors mozdulattal kiütötte kezéből a kést. A lány felsikoltott majd hirtelen össze esett. Catherinet az eset után szülei benyugtatózták és az ágyhoz szíjazták. Közvetlen környezetéből eltávolítottak minden olyan tárgyat amivel magának vagy másnak bármilyen kárt okozhatott volna. Lilith a még a Dr. Woodlesttől kapott Stilnox nevű erős gyógyszert adta be kislányának, aki idő közben magához tért. A nyugtató hatására lassan és nehezen mozgatta a fejét és nehezen is tudta megformálni a szavakat. Arra kérte Lilitht, engedje el mert nemsokára újra nem lesz ura a saját testének. Lilith azonban nem engedett és mint aki siket, nem vett tudomást a lány kéréséről vagy  talán figyelmeztetéséről. Megsimogatta lánya homlokát és kiment a szobából. Catherine mint aki előre tudta volna mi fog történni, remegő hangon könyörögni kezdett. Hangja kisvártatva eltorzult és látása is elhomályosult. Ami következett, arra senki sem volt eléggé felkészülve. Nem volt lilith és Janson Oldwilde, és nem volt Tilden sem. 

A szoba ajtaja hatalmas csattanással kivágódott. A lány csuklóján és bokáin a szíjjak kioldódtak és Catherine felült az ágyán. A hold halovány fényében megcsillantak korom fekete szemei. A lány addig várt míg a csend teljesen be nem burkolta a házat és a környéket. Mikor elérkezettnek látta az időt, felállt és lement a konyhába egy késért. Mozgása lassú volt és töredezett. Aki látott már alvajárót, az nagyjából el tudja képzelni. Pár perccel később már mezítláb sétált keresztül az udvaron, majd az útra lépett és déli irányba elindult rajta. Fehér ruhájában kísértetként haladt tova a meleg, nyári éjben. Mint említettem is, ami azon az éjszakán történt, arra senki sem számított. Catherine összesen öt embert gyilkolt meg brutálisan, köztük egy csecsemőt is. Az áldozatok többsége tildeni lakos volt, ám a kisgyermek és anyja, Bloomeri polgárok voltak. Őket az 53-as főúton kapta el, stopposnak adva ki magát. Az összeszabdalt és megcsonkított holttestekre számokat vésett. Minden esetben a homlokra. A három tildeni áldozat testét a patakba dobta, de az 53-as úton meggyilkolt kisgyermeket és édesanyját az autójuk mellett hagyta. Mikor befejezte a gyilkos túrát, a lány hazatért a tildeni birtokra. Szülei még aludtak. A vér egy villámcsapás gyorsaságával szívódott fel ruhájáról és testéről. A kést gondosan elrejtette, majd visszafeküdt az ágyba. A szíjjak újra körülfogták csuklóit és két bokáját akár az indák. Reggel 6:00-kor megszólalt az ébresztő. Pár perccel később Lilith nyitott a szobába. 

Lilith leoldotta lánya karjáról és lábáról a szíjat és érdeklődött hogyléte felől. Catherin vélekedése szerint jól aludt és nem érezte magát rosszul. Anyja csókot nyomott homlokára és lehívta reggelizni. Étkezés közben a televízióban elkezdődtek az aznap reggeli hírek. A bemondó köszöntötte a nézőket és felhívta a figyelmet, hogy megrázó képsorokra lehet számítani. Az első hír a következő címet viselte: Brutális gyilkosság az 53-son. Mikor a rendőrök befejezték az előkészületeket, a gyilkossági csoport vette át a terepet. Rituális gyilkosságnak vélték majd később annak is statuálták. A homlokba karcolt számokat a biblia egy-egy versével hozták összefüggésbe. Az úton talált két holttest homokán a 3. 16. 9. jelkombinációt fedezték fel. A nyomozók ezt a bibliai Mózes 3. könyvének 16. fejezetének a 9. részeként tudták be, bár az igerész kapcsolódását a gyilkosságokhoz elsőre nem értették. A rémtett elkövetésének időpontja sem véletlen. A modern kori boszorkányság, a wicca egyik nyári ünnepe, névszerint Litha éjszakája van Június 21.-én, ahogy aznap este is.

-És áldozza meg Áron azt a bakot, a melyre az Úrért való sors esett, és készítse el azt bűnért való áldozatul. (Mózes III. könyve 16. fejezet 9-es vers)

Mikor két nappal később Tilden Millpondnál halászok rátaláltak a holttestekre, a lakosság körében pletykák kaptak szárnyra, miszerint a zodiákus tért vissza. A beteg gyilkosságok híre felkeltette a sajtó figyelmét is. Csak úgy emlegették az ismeretlen tettest, hogy a tildeni mészáros. Az esetet követően a környéket ellepték az újságírok és a tévések. A fejleményekről folyamatosan tájékoztatták a lakosságot. 

A rendőri jelenléttől függetlenül is tapintható volt a félelem az emberekben és körülöttük is egyaránt. Egyik hétvégén Catherine felhívta Susent, hogy nincs e kedve eltölteni egy csajos estét. A lány magányos volt és az iskola vége óta mást sem csinált, mint otthon ült és kis túlzással az örök kárhozatba ette magát így hát Igent mondott. A Micon Stadium 8 moziba mentek Chippewa Fallsba. Egy filmdrámát néztek minek címét Catherine naplója sajnos nem említi. Mikor vége lett, a lányok beültek még egy kávéra. Alig, hogy helyet foglaltak, Susan kisvártatva a kegyetlen gyilkosságokra terelte a szót ami nem volt meglepő mivel mindenki arról beszélt a környéken. A lányok nem pazaroltak sok szót a témára mivel eléggé felzaklatta őket. Miután elfogyasztották kávéjukat, sétáltak egyet a Irvine Parkban. A hatalmas park zöld óriásként terült el a 124-es út bal oldalán. A park területén található étterem és golf pálya is, valamint nagy vízi területek, köztük csónakázó tavak és picknic szigetek is. A beszélgetés késő estig húzódott el. Fél tizenegy tájban déli irányból egy csapat férfi közeledett feléjük. Ittas állapotban lehettek a beszédük alapján. Az egyikük a padon ülő Susanhoz szólt és trágár szavak kíséretében arra kérte, hogy táncoljon nekik. A többiek hangos ujjongással biztatták. Susan fejét ingatva jelezte, hogy vonakodik eleget tenni a kérésnek. A férfiak a harmincas éveikben járhattak és kinézetük alapján nem a felső osztályba tartoztak. Erőszakoskodni kezdtek a lányokkal. Először csak verbálisan majd mikor látták, hogy nem vevők a közeledésükre fizikailg is próbálták a kezeik közé csalni őket. Catherine érezte, hogy ha azonnal nem mennek el, ezek a férfiak megerőszakolják őket. Óvatosan figyelmeztetni próbálta barátnőjét is a veszélyre, aki úgy tűnt nem fogta fel a helyzet komolyságát. Könyökével oldalba bökte Susant majd mikor a lány ránézett, azt mondta halkan, alig hallhatóan, hogy ideje lenne indulniuk. Susan egyetértően bólintott. Leszálltak a padról és futni kezdtek déli irányba. A férfiak azonban mint akik már jártasak az efféle dolgokban, utánuk iramodtak. 

A két lány teljes erejéből futott abban reményben, hogy az alkohol hatása alatt álló férfiak hamar feladják a küzdelmet, de sajnos nem így történt. A parkok útjait nyáron mindig fellocsolják sötétedés előtt, hogy a napközben felforrósodott betont vagy aszfaltot lehűtsék. Előfordul, hogy a művelet közben a víz egy helyen megáll, kisebb tócsát alakítva ki ezzel.  Mintha csak előre meg lett volna írva a Necronomicon első oldalán, Susan elcsúszott egy ilyenben. Az idő megállt, és Catherine ereiben meg hűlt a vér. Barátnője az úton feküdt és próbált felállni, de a férfiak elkapták. A száját befogták és bevonszolták a fák közé. Catherine nem tudta mit tegyen reszketett a félelemtől és a tehetetlenségtől. Tudta, hogy nagy valószínűséggel azok a férfiak éppen a legjobb barátnőjét teszik a magukévá. Tudta milyen nyomorulttá tudja tenni az embert egy nemi erőszak. Igaz ő sem nyomorult meg bele, de az is igaz, hogy akkor mikor vele tették meg, nem is volt magánál. De Susan magánál volt és nem tűrhette, hogy ilyen fiatalon már át kelljen esnie ezen. Előtte az élet, és kettőjük közül nem Susan volt az aki megérdemelte volna, hogy bántalmazzák, bármilyen módon is. Elővette telefonját és értesítette a rendőrséget akik negyed óra múlva már meg is érkeztek. Catherine elmondta mi történt és megmutatta a helyet ahol a négy férfi bevonszolta Susent az erdőbe. Egy őr kint maradt Catherinenel míg a többiek a lány keresésére indultak. Kisvártatva meg is találták a félig ájult állapotban lévő fiatal lányt. 

A mentősöket is értesítették és bevitték a kórházba. Catherine bement barátnője után és mellette maradt egészen reggelig. Szüleit természetesen értesítette tervéről. Susan karját erős szorítások okozta véraláfutások tarkították. Haja kócos volt, látszott rajta, hogy jól elbántak vele. Szemén a smink teljesen elkenődve jelezte, hogy sírt. Bal karjába infúziót kötöttek megelőzve az esetleges fertőzések továbbterjedését a szervezetben. Nagyon nyúzottnak nézett ki, de az csak a teste volt. A lélek ilyen esetben legalább annyira sebzett mint a test, ha nem jobban. A nemi erőszakból a pszichológiai felépülés egyénenként változó. Valaki túl van rajta pár hónap alatt, de van olyan is aki egész életében szenved a tudattól. Az éjszaka hosszú és fárasztó volt Catherine számára. Másnap Susan magához tért és a két barátnő hosszasan beszélgetett egymással mindenről, csak, hogy eltereljék a gondolatokat a sokkoló igazságról. Délben Lilith is megérkezett és hozott süteményt a lányoknak. Susan nagyon örült és megköszönte az asszonynak. Catherine csak egy darabot evett. Délután két órakor Lilith és Catherine elbúcsúztak Susantől és hazamentek. Egész nap esett az eső, és borús volt az ég. A fák lomjain át susogott a hol gyengébb hol erősebb szél. Az oldwilde birtokon több fenyőfa is állt. Catherine nagyon szerette a fenyőt és bár megmagyarázni nem tudta de rettenetesen vonzódott hozzájuk. Ebéd után Lilith és Janson elmentek bevásárolni Eau Claireba. Minden vasárnap nagy bevásárlást tartottak amikor egész hétre megvették amit kellett. Catherinere bízták a házat, de Janson kulcsra zárta az ajtót. A lány felment szobájába és a Gabrieltől kapott Edgar Allen Poe művet kezde olvasni. Szeretett volna a fenyők alá ülni de lehetősége nem volt rá. 

A címe Lenore volt. Catherine a könyvbe merülve észre sem vette mikor szülei három óra múltán megérkeztek. Janson nyitott lánya szobájába majd lehívta vacsorázni. Mielőtt elmentek volna még világos volt, akkor azonban, mikor janson hangja elriasztotta a szerelmeseket Catherine szobájából, künn már teljes sötétség borult a tájra. Vacsora után a szülők még egy kicsit ébren maradtak, beszélgettek és boroztak. Rég voltak olyan jóban és békében mint akkor. Catherine megfürdött, majd visszatért a regény olvasásához. Este tizenegy tájban a ház elcsendesedett és csak a szél furfangos zenei játéka hallatszódott kintről. Mindenütt sötétség honolt a környéken csak Catherine szobájában világított a lámpa. Talán ezért találta meg őt ismét a sötétség ura. Talán ezért ébresztette fel benne ismét gyilkos ösztöneit. Nem tudom a gonosz mi alapján választ gazdatestet, csak azt  hogy Catherine nem szolgált rá, hogy birtokba vegye. Olvasás közben furcsa szúrást érzett a mellkasában ami egyre erősödött és a fejezet végére már az elviselhetetlenségig fokozódott. Égető fájdalom volt az mit annak  előtte már régen tapasztalt. Mikor a tükörbe nézett, szíve szerint felsikoltott volna de egy hang sem jött ki a torkán. Fehér hálóinge átázott a vértől és látása homályosodni kezdett, majd teljesen elvesztette. Kezei a jól ismert görcsbe rándultak és kisvártatva elindult lefelé. Rejtekhelyéről előkaparta a kést majd sétálni kezdett, ám ezúttal északi irányba. Az éjszaka folyamán Tildentől Eagle Pointig összesen nyolc házba tört be és több mint tíz emberrel végzett. Áldozatai között ezúttal nem volt gyermek, viszont jószág bőségesen. Útja alatt több farmra is bejutott, és mindegyik tanyán megölt egy kecskebakot majd vérével a tanyaház falára számokat írt. Az állatokat kibelezte és elvágta a torkukat, testüket pedig a helyszínen hagyta. 

Az emberi áldozatait rendszerint saját otthonaikban gyilkolta meg, testüket ezúttal viszont a helyszínen hagyta. Homlokukra ugyanazt a számsorozatot karcolta, mint az 53-as úton meggyilkolt Bloomeri anyának és gyermekének. Mikor végzett, hajnalban ismét visszatért a birtokra. Ruhájáról ezúttal is egy csapásra eltűntek a vérfoltok. Minden pont ugyan úgy történt ahogy a legutóbbi gyilkosságok után is. Másnap reggel a média az újabb gyilkosságoktól volt hangos. Az embereken soha nem látott pánik lett úrrá. Sokan elköltöztek a környékről látva a gyilkosságok egyre növekvő számát és a hatóságok semmittevését. Mikor Catherine reggel felkelt és értesülést szerzett a tildeni mészáros újabb rémtettéről, megkérte szüleit, hogy sose hagyják egyedül mert nem biztonságos. Ebben az egész család egyet értett. Az Oldwilde család mint ahogy a környéken szinte mindenki, megtette a szükséges lépéseket biztonsága érdekében. Megerősítették a kaput és a kerítéseket, valamint a bejárati ajtót és az ablakokat. Janson beszerzett egy pisztolyt is. Tilden és környéke elcsendesedett. Csak a rendőrségi járőrautók szelték keresztül a települést. Szirénájuk magányos hangja kísértetként lebegett a városka felett. Az emberek újabb gyilkosságoktól tartottak pedig nem volt több útja. A Tildeni mészáros azon a forró nyári estén megszűnt létezni. Visszavonultan élt tovább egyikükben, egy következő lehetőségre várva. 

DW. 

Athens Középiskola

Elérkezett szeptember második hete. A lányok már az előző héten előkészültek az utazásra. kitöltötték az űrlapokat és összecsomagolták személyes dolgaikat. Mindenre felkészültek. Nagyon izgultak is, ami érthető volt. A gondolat, hogy idegen helyre mennek idegen emberek közé, egyszerre volt izgalamas és félelmetes. Elérkezett az indulás napja. 1990.09.08. hétfő. A lányok előző este megbeszélték telefonon, hogy találkoznak a Chippewa Fallsi buszmegállóban reggel nyolc órakor. A nagy nap reggelén Catherine nagyon izgatott volt. 

Már kora reggel felkelt és pirítóst készített. megcsinálta a sminkjét és felöltözött. Fekete bőrhatású kabátkát vett és hatalmas fekete kalapot. Gesztenyebarna haja fodros örvényként zuhant keresztül vállain. Harisnyatartóban és egy bőrhatású kis szoknyában tetszelgett a tükör előtt. Mikor anyja rajtakapta, zavarában újra elmosolyodott. Édesanyja megdöbbenve vette tudomásul, hogy Catherine mosolyog és el sem akarta hinni. Elmondta Jansonnak is aki örömében magához szorította lányát. A szülők kivitték Catherinet a megállóba. Susan már ott volt és egy hatalmas bőröndön támaszkodva telefonált. Mikor Oldwildeék megálltak és Catherine kiszállt, Susan odaszaladt hozzájuk, átölelte a lányt és izgatottan intett be az autó ablakán Lilithnek és Jansonnak. Catherine kivette a csomagtartóból utazóbőröndjét és elbúcsúzott szüleitől, ők pedig elhajtottak. Egy húsz perc múltán megjött a busz és a lányok felszálltak. Hosszú útnak néztek elébe. A 29-es úton haladtak majdnem egy óra hosszáig. Az út meglehetősen unalmas volt de az izgatottságtól egyiküknek sem jött álom a szemére. Odaérkezésüket követően a lányok elmentek a levélben megadott címre. A kollégium hatalmas épület volt. Majdnem akkora mint a Szent Borromeo általános iskola Chippewa Fallsban. Vörös téglából épült. A két lány bement és papírjaikkal igazolták magukat. A portás leigazolta őket és beírta adataikat a kollégium nyilvántartásába, majd oda adta a szoba kulcsát és a lányok felmentek. Szobájuk egy átlagos kollégiumi lakószobára hasonlított leginkább. A falak hófehérek, az ajtó felett a mennyezeten tenyérnyi penészfolt égtelenkedett. Nedves volt és csepegett. 

A szobát egy vékony fal szelte ketté amin két embernyi széles, nyílászáró nélküli rés tátongott. Az elválasztott szoba minkét felében volt két-két ágy és egy-egy ablak. Catherine nem értette miért kaptak ekkora szobát ha a jelentkezéskor csak kettő személyre igényeltek. Abban a pillanatban nyílt az ajtajuk és egy hosszú hajú fiú lépett be vonszolva maga után hatalmas bőröndjét. A lányokra nézett és illedelmesen köszönt, majd bemutatkozott. A neve Ethan Growly volt. Hosszú fekete haja copfba volt fogva. Egy ismert metál banda, a Metallica zenekart ábrázoló ugyancsak fekete pólót viselt, valamint szakadt térdgatyát és tornacipőt. Azt mondta, hogy nem egyedül van, és hogy jön majd még egy fiú csak beugrott egy szupermarketbe. és valóban nem telt bele fél órába, kopogtak az ajtón amit Susan nyitott ki. Egy barna hajú edzett, jóképű fiú állt a folyosón kezében egy hatalmas kosárral. -Gabriel vagyok. Mutatkozott be illedelmesen a kikerekedett szemű Susannak. A lány azonnal felismerte barátnője naplójában leírt fiút. Catherine a fürdőszobában volt, Ethan pedig aludt a kanapén. Észre sem vette barátját, csak miután az odalépett hozzá és játékosan a fülébe harapott. Ethan felébredt és kissé dühösen de üdvözölte. Catherine a fürdőkádban kényeztette magát egy kis habfürdővel. Mikor végzett, újra kifestette a szemét mivel úgy tervezték, hogy este a középiskolai tanulmányaik kezdetét egy nyitóbulival ünnepelik meg. Mikor kilépett a fürdő szobából, kaparni kezdett a torka és úgy érezte menten ordítani fog. Égető érzés fogta el a belül. Nem tudta mihez hasonlítani de nyomban leverte a víz. Szemét a kanapén ülő Gabrielre szegezte és Magához szorította a köpenyt. Nem akarta elhinni, hogy az a fiú van most egy légtérbe vele akivel oldalakat töltött meg naplójában. Gabriel is felnézett számítógépéből és udvariasan köszöntötte a lányt. Odalépett hozzá és kezet fogtak. 

Catherine megremegett és könnyes szemével a fiúra nézett. Gabriel a lány vállára tette a kezét és azt mondta neki, hogy rögtön felismerte, és hogy még szebb lett mióta utoljára látta. Catherine érezte ha ez így megy tovább és még egy percig ott marad akkor újra megtörténik és annak beláthatatlan következményei lennének talán mindannyiukra. A fiúra mosolygott majd lesütötte a szemét és elcsukló hangon azt mondta: - Örülök, hogy itt vagy. 

A fiatalok közül Susan ragadta magához a szót. Este hat óra tájban felvetette, hogy elmehetnének valahova megünnepelni első napjukat a középiskolában. Ez az ötlet igazán tetszett a társaságnak. A közeli Landmark Bárba mentek. Az őszi este nyugtatóan hatott Catherine lüktető szívére és kalandozó gondolataira. A bárban eltöltött idő alatt a fiatalok meglehetősen sok alkoholt ittak és ennek hatása leginkább Ethan esetében volt látványos. Hangoskodott, és trágár szavakkal illetett egy fiatal pincérnőt, ezen felül pedig összetörte a söröskorsóját az asztalon. Mindösszesen másfél óra után a társaság kénytelen volt visszavonulni. Reggel mindenki másnaposan ébredt. A fiataloknak egy napjuk maradt rendbe szedni magukat mielőtt belevágtak volna a tanulásba. Catherine a felsőbb évesektől ugyan már hallott a középiskola nehézségeiről, de nem vette komolyan. Saját elmondása alapján akkor még túl fiatal volt és tudatlan. Miután összeszedték magukat, a fiatalok megpróbálták otthonossá varázsolni a szobát. Gabriel és Ethan elmentek és estére két fotelt hoztak az üres és unalmas szobába. Ethannek egyik barátja a közelben lakott és kiselejtezett bútorok felújításával kereste a kenyerét. A fiúk gondolták otthonosabbá tehetné két fotel is lakrészüket.  Mikor meghozták és felcipelték a fehér bőrfotelek rögvest kipróbálásra kerültek. Mindenki elégedett volt a fiúk teljesítményével és persze a fotelek minőségével is. 

Az éjszakák többnyire nyugodtan és zavartalanul teltek legalábbis egy ideig. Susan ugyan gyakran felriadt, mondván valaki meg akarja ölni, de aztán hamar vissza is aludt. Ahogy teltek a napok, hetek, hónapok, úgy szaporodtak a társaságban az éjszakai felriadások és nem csak Susan West esetében. Mindenki egyetértett abban, hogy álmukban egy emberi alak áll az ágyuk mellett és egy kötelet dob nekik. Vastag durva anyagból, és minden szó nélkül kényszeríti őket, hogy kössék fel magukat. Az alanyok pedig megteszik ám mielőtt bekövetkezne a halál, felébrednek. Odakerülésük első heteiben csak Susan panaszkodott a furcsa álomra. Egy hónap elteltével már Ethan is többször ordított fel keservesen az éjszaka bármely szakában. Gabriellre azomban csak félévkor került a sor a bizonyítvány kiosztásának napján. Éjjel Gabriel felkiáltott egymás után többször is. Ethan még viccelődött is, hogy biztos a rosz eredményei miatt álmodott rosszat. Catherine odament a fiúhoz megnyugtatni. Sosem látta még ilyen elesettnek és sosem látta ennyire félni. Igaz, alig ismerte még de Gabriel egy erős, jó kiállású fiatalember volt. Tudta, hogy veszélyes közel kerülnie a fiúhoz, mégis úgy érezte meg kell tennie. Mivel a többiek félálomban nemigazán tettek semmit a probléma megoldása érdekében így ez a feladat rá hárult. Befeküdt a fiú mellé és szorosan átkarolta. Lábait Gabriel lábaiba kulcsolta és simogatta karját, miközben nyugtatta. A fiú vacogni kezdett. Fogai összekoccantak, annyira reszketett. Catherine megkérdezte miért remeg amire Gabriel azt felelte, hogy nagyon fázik. A szobában jól működött a fűtés. Lefekvés előtt ellenőrizték, a fiú mégis vacogott. Mielőtt Catherine mellé feküdt volna, nem fázott. A lány kezét megfogva mégjobban összerezzent. Catherine keze ugyanis jéghideg volt. 

Érezte, hogy valami nincsen rendben Catherinnel. Míg félelmében a lány kezét cirógatta, egy mély rekedtes hang egy rövid mondatot súgott a fülébe.- Ő AZ ENYÉM. Rohadt hús szaga árasztotta el a szobát. A fiatalok mind felkeltek a bűzre. Erős szellőztetésre volt szükség mivel a bűz az egész szobában szét terjedt. Gabriel megfordult, de nem volt mellette egy árva lélek sem. Átment a szoba másik felébe megnézni Catherinet. A lány nyakig betakarózva aludt. Bársonyos bőre arcán néha megrezzent miközben álmodott. Susen lámpát gyújtott a konyhában és érdeklődni kezdett a bűz felől. Catherin erre kinyitotta szemeit amik majd leragadtak a fáradságtól. Mikor kitisztult a látása, észrevette Gabrielt mellette. A fiú egyenesen őt nézte. A lány elmosolyodott, és paplan alól kihúzta kezét majd odanyújtotta a fiúnak. Gabriel megérintette. Meleg volt. Szájához emelve a törékeny kezet, forró csókot nyomott rá. A szellőztetés után a szobára újra csend borult és Gabriel is visszafeküdt ágyába. Gondolatai a titokzatos lány körül forogtak egész hajnalig, ami miatt alig aludt három órát. Nem tudta kiverni a fejéből őt. Arca és csillogó szeme folyamatosan ott lebegtek elméjében. Másnap osztálytársak révén mindenki egy időben kelt. A tanítás az ott megszokott módon reggel 8:30-kor vette kezdetét. 

Catherinenek a középiskola első éve unalmasan és vontatottan telt el. Sokat tanult és ismert meg a világból. Minden hétvégén visszautazott Tildenbe. Olyankor Lilith mindig készített valami finomat lánya érkezése alkalmából. A nő karrierje virágzott és az államok egész területén kapdosták a ruháit. Nem egyszer a televízióban is látható volt egy dekorációs műsor vendégeként. Jansonnak a legújabb krimiét, a mocskos viszonyokat nagyon lehúzták a kritikusok. A férfi, a helyett, hogy elkezdett volna egy következő könyvet, elhatározta, hogy egy ideig leteszi a tollat és pihen. Mint utólag kiderült, ez jó döntés volt részéről. Naplóját azonban, miből többek között az anyagot is gyűjtöttem e könyvhöz, továbbra is naponta bővítette. Mindent leírt ami a családjukban történt. Catherine és Gabriel baráti viszonya egyre inkább szerelmivé nőtte ki magát a hónap során. Mindketten kölcsönösen vonzódtak a másikhoz. A középiskolai évek alatt szerelmük csak megerősödni látszott. Gabriel minden tőle telhetőt megtett, hogy boldoggá tegye párját. Sokszor kilátogattak az Athens nemzeti parkba is sétálni. Hosszú sétákat tettek kettesben és rengeteget beszélgettek közben.

( Catherine Oldwilde és Gabriel a Mohawksin tó partján. A fotót készítette: Susan West.)

Beszélgettek az életről, halálról, művészetről s annak minden válfajáról. Utóbbiról Catherine tudott órákig fecsegni. Kívülről tudta az összes antik festőt és görög szónokot. Ezenfelül a költészetért való rajongásának helyet adva szívesen faggatta a fiút klasszikus és kortárs versekről. Gabriel, bár már néha fárasztotta Catherine rajongása a műalkotások iránt, egyedinek és megismételhetetlennek tartotta. Rajongása a lányért napról napra hétről hétre erősödött. Míg Gabriel népszerű volt általános évei alatt, addig a középiskolás éveiben ez a népszerűsége majdhogynem a nullára szorult vissza, különösen azután, hogy az iskolaújság lehozott egy fotót egyik lapjában kettejükről ahogy kézen fogva sétálnak. A fotóhoz mellékelt mondat vírusként terjedt el a diákok között: A tinibálvány, Gabriel Etkinson a sátán lányával kavar. Gonoszul bántak velük. Velük akik nem csupán a szex és más élvezetek forrását látták a másikban, hanem egymás lelkét s személyét szerették meg és tették magukévá. A fiatalok egy idő után kezdtek visszahúzódott életet élni. Nem mentek bulikba a többiekkel és hanyagolták a barátaikkal való kapcsolatot is. Susan hiába hívta barátnőjét közösen mulatozni, ő egyre csak Gabriel társaságára vágyott. Mivel Susan is volt már szerelmes, megértette ragaszkodását és gyermeteg makacsságát első szerelméhez. Az athensben töltött második év végén, mikor a csapat minden tagja megkapta az év végi osztályzatokat és az évzáró ünnepség is befejeződött, a fiatalok megbeszélték, hogy a nyári szünidőben is sokat lesznek együtt. Miután összepakoltak, a búcsúra került a sor. Catherine és Susan nem szerették volna lekésni az utolsó buszt Chippewa Fallsba. Gabriel felajánlotta, hogy kocsin elviszi őket. Kedves gesztus volt és ezt Catherine is értékelte. A fiúra mosolygott és megsimította bal kezét. Mindnyájan kocsiba szálltak és kicsivel később már a 29-es úton haladtak hazafelé. Az úton a Red Hot Chilli Peppers szolgálltatta a hangulatot. Elsőként Ethan hagyta el a járművet. A fiatal fiút kitették a Thorpi leágazásnál. Másodszor Susen búcsúzott chippewa Fallsi otthona elöl. Gabriel Catherinet is hazavitte. Mikor a kocsi behajtott az Oldwilde birtokra, az idő közel járt éjjel egy órához. Catherine kiszállt, a fiú kivette a csomagjait majd magához húzta szerelmét. Zavarát nem tudta leplezni. Látva Gabriel határozottságát, átadta magát, a fiú pedig ajkait lágyan Catherine ajkaiba illesztette. Megremegett. Egész testét forró jóleső érzés öntötte el, de tudta csak a képzelete játszik vele. Hiszen ő sosem lehet boldog. Attól tartott, ha visszacsókol, azzal bajba keveri önmagát és Gabrielt is. Visszahúzódott és könnyes szemmel búcsút intett a fiúnak, majd bement a házba. Még hallotta, ahogy az autó kifordul az útra. Az ajtófélfának támasztotta fejét és sírt. Rettenetesen nagy vonzalmat és szeretetet érzett a fiú iránt. A lelkét is boldogan eladta volna csak, hogy Gabriellel együtt lehessen. (FOLYT.) 

DW.