Újra otthon

1989.08.25-én reggel Catherine már otthon ébredt tildeni birtokukon. Annyira szeretett volna örülni neki, annyira megölelte volna szüleit, annyi mindenért hálás lehetett nekik. Dr.  Woodles diagnosztikája a következő volt: 

Catherine Oldwilde

Mendota Mental Health Institute, 1989.08.19.

Catherine és családja megérkeztek. Első benyomásra is erőteljesen látszik a lányon a mély depresszió. Búskomor arckifejezés, a semmibe révedő üres tekintet és hófehér bőr. Alkatra sovány, de nincs jele anorexiának vagy öncsonkításnak. Illedelmes, tisztelettudó és értelmes. Értelmi fogyatékosságnak nincs jele.

Az elvégzett vizsgálatok a következők voltak:

1. Vérvétel és egyéb alap egészségügyi vizsgálatok végrehajtása.

2. Pszichológiai tűrőképesség határainak felkutatása s annak rögzítése.

3. Az agy célzott stimulációja meghatározott képekkel, mozgóképekkel és hanghatásokkal.

4. Pszichológiai tesztek kitöltése majd átbeszélése, az önképi rendellenességek rögzítése.

Catherine esetében nem tartottam fontosnak további mélyrehatóbb vizsgálatok elvégzését. Diagnosztikám őt illetően: Mély depresszió, önmaga el nem fogadása, ennek következménye lehet a karján felfedezett mély pengevágások is. Szeretetéhség, és az ezzel járó autofóbia a magánytól való rettegés.

Felírtam két fajta antidepresszánst a kezelésükre. Javaslatom továbbá, hogy Catherine próbáljon meg többször kimozdulni, emberek közé menni és ismerkedni. Egy ilyen betegséget csak úgy lehet leküzdeni, ha olyasmit tesz az ember ami ellentmond az agyának. Catherine egyik alkalommal mesélte nekem, hogy szeret műalkotásokat készíteni. A Kreativitás segítése és a kézműves foglalkozások is segítő hatással lehetnek. Bátorítsák, hogy fessen, írjon rajzoljon. Bármit mi eltereli figyelmét a rosz negatív élettapasztalatokról amik érik. Ha bármi kérdésük lenne, a címem megvan önöknek. A sajnálatos és borzasztó nemi erőszakért pedig én is elnézést kérek. Kivizsgáljuk az ügyet. Az ápolót elbocsájtotta a vezetőség.

Üdvözlettel: Dr. William Forester. ( Mendota Mental Health Institute, 301 Troy Dr, Madison, WI 53704, Egyesült Államok)

UI: valóban bájos lányuk van.

Miután hazaérkezett, Catherine egy hétig még otthon maradt mivel Pihennie kellett. Gyógyszereit becsületesen szedte. Szülei úgy látták jónak ha lányuk az év hátralévő részében már nem megy vissza az iskolába. Bölcsebbnek látták ha inkább tanul a gimnáziumi felvételire. Dr. Woodles tanácsára Catherin minden addiginál jobban belevetette magát a művészetek hajszolásába. Idejüktől függően szülei is sokszor beszélgettek vele, kirándulni mentek és közös kerti sütögetéseket tartottak. Megpróbáltak mindent megtenni lányuk boldogságáért. Nem tudták volna végignézni, hogy így nő fel és éli le az életét. Catherine belül szíve legmélyén hálás volt szüleinek, de akárhogyan próbálta ezt az érzést kimutatni, minden egyes nekifutásra fogva tartója minden átmenet nélkül erősebbre húzta láncát a szívén. A család nemegyszer kilátogatott a Chequamegon nemzeti parkerdőbei is. Karácsonykor csak szűk körben ünnepeltek. Catherine fél évig semmi különleges dolgot nem produkált. Olyan volt mint egy depresszióval küzdő lány Wisconsinból. 

Olyan volt akár csak bajtársai szerte a világon. Ami szülei előtt titokban maradt, az a lány folyamatos ártása önmagának. Kezei és combja tele voltak kisebb nagyobb vágásokkal. A középiskolába való jelentkezéskor a hozzá talán időben közelebb lévő Athenst jelölte meg. A Chippewa Fallstól mindössze hét településre fekvő Athens elég közel volt ahhoz, hogy Catherine hétvégékre hazamenjen, de távol volt ahhoz, hogy minden nap otthonról járjon fel. Felvételizett és értelmes okos lány létére felvették. Naplót is vezetett amiben Mendota óta végig szerepelt Gabriel neve. Sosem feledkezett meg a fiú tekintetéről, és az érzésről mit pusztán a neve váltott ki belőle. Mikor a tél elvonult, a tavasz első napsugarával megérkeztek a gondok is az Oldwilde birtokra. Kicsiny gondok, mégis az egész család érezte, közel Catherine születésnapja. 1990 április 25.-én egy telefoncsörgés rázta fel a ház lakóit a kora esti órákban. A vonal másik felén a St. Borromeo általános iskola igazgatója, Mr. John Davidson közölte a borzasztó hírt. Az első gyermekével várandós Erika Thomsont, Catherine volt osztályfőnökét aznap reggel elgázolta egy kisteherautó. A helyszínen életét vesztette mind ő, mind az öt hónapos magzat. A családot sokkolta a hír. Lilith könnyeivel küzdve hallgatta végig az igazgatót, majd mikor a beszélgetés véget ért, férje mellkasára hajtotta fejét és zokogott. Kevés olyan nagyszerű és jó lelkű ember volt mint Mrs. Thomson. Catherinet is megölelte és ő ugyancsak átkarolta anyját, ám most elöször szélesen elmosolyodott. Szülei nem vették észre mivel arca takarásban volt. 

Azazel mosolya kéjes örömről tett tanúbizonyságot és kárörvendés volt leolvasható róla. Az ölelés végeztével Lánya újra a már megszokott bús tekintetével nézett Lilithre. Így telt el Catherine 14. születésnapja. Aznap a napló oldala is üresen kongott és üressége fájdalmasan valódinak hatott. Az éjszaka lelple hamar beborította a környéket.

A következő hónapokban, bár az időjárás napról napra gyönyörűbb lett, Oldwildeék vissza- húzódtak a külvilág elöl. Janson egy újabb krimin dolgozott, Lilith pedig egy tavaszi-nyári kollekciót tervezett, emiatt hetente több alkalommal is túlórázott. Volt, hogy a nagy távolság és a szűk időbeosztása miatt az Eau claire beli irodájában éjszakázott. Olyankor mindig felhívta férjét, hogy közölje a hírt. Janson nem tudott főzni. Abban az időszakban sokszor rendeltek a közelben működő Horizons Lounge étteremből. Lilith kitartó munkájának meg lett a gyümölcse. Májusban a Madame La Lorie ruhatervező cég Lilith Oldwilde kollekcióit is felvonultatta a minden év májusában megrendezett nagyszabású Minneapolisi divatbemutatón. A nyári és a kora őszi ruhái hatalmas közkedveltségnek örvendtek a Minnesotai nagyvárosban, olyannyira, hogy Lilith főnöke a magas bér, illetve jutalék melett meghívta az egész Oldwilde családot a záró ünnepségre minneapolisba. Mikor Lilith elmondta a jó hirt otthon, Janson megdícsérte feleségét és este mindhárman elmentek vacsorázni a Horizons Loungeba. Nem egy forgalams hely de kúltúrált környezetű és kedvesek az emberek. Vacsora után otthon pezsgőt bontottak és koccintottak.

Catherine is elismerően pillantott édesanyjára. Az ünnepségre a hét végén szombaton került sor, ahol a La Lorie vezérigazgatója melett felszólaltak a tervezők, köztük Lilith is. Hatalmas tapsal és ujjongással fogadták. Beszédében megköszönte a csodás estét és, hogy ilyen jó helyen dolgozhat. Nagyon jól érezte magát és nem véletlenül. Teljesen kiérdemelte a megbecsülést kollégáitól és családjától egyaránt a kitartó és professzionális munkájáért. A család az este hátralévő részében megismerkedett Lilith főnökével és kollégáival. Ettek ittak és kinek kedve támadt táncolni, megtehette. Oldwildék éjjel egy óráig maradtak aztán hazamentek. Másnap meleg tavaszi napra ébredtek. 

A madarak vidáman csiviteltek és néhány kósza bárányfelhőn kívül az égbolt szín tiszta volt. Janson reggel kiment a postáért. Egy levél érkezett Catherinnek a feladó pedig az állami oktatásügyi minisztérium volt. A borítékban egy középiskolát kezdő diákoknak szóló levél volt. Ezen felül a szeptember második hetében kezdődő tanévre tartalmazott még egy regisztrációs űrlapot és egy, a középiskolai életről szóló pár oldalas magazint. Utóbbit minden évben az újonnan felvételizőknek küldték el. A nyár lassan telt el. Catherine megismerkedett egy lánnyal akivel barátság kezdett kialakulni. A lányt Susannak hívták és pufók volt és amennyit evett, nemigen lett soványabb. De Catherine nem is a kinézete miatt barátkozott vele. Sokkal inkább a személyisége miatt. Susannak sem voltak barátai és osztálytársai csúfolták testalkata miatt. Catherinnel viszont elmondása szerint megtalálták a közös hangot. Sok időt töltöttek együtt a szünetben. Susan is az Athensbe jelentkezett, és mivel mindketten elég messze laktak az iskolától, elhatározták, hogy kollégisták lesznek. Szüleik beleegyezését követően a lányok nagyon izgatottak lettek. Szeptember elsején hétfőn az egész környék ünnepi hangulatban volt. A munka ünnepét minden év e napján ünneplik a tisztes amerikaiak. Tildenben sem volt ez másképp. A házak többségén kinn volt a lobogó és a Szent Péter katolikus templomban is ünnepi misét celebráltak. A Horizont szalonban is sürögtek-forogtak a népek. Dupla megrendelések, extra kívánságok ünnepi ebéd és vacsora.  

Az étterem teljes személyzettel dolgozott aznap. Az Oldwilde birtokon is nagy volt a jövés menés. Lilith egész nap a konyhában mozgolódott. Janson a nemzeti lobogót kereste majd mikor meg találta, feltűzte az oromzatra. Catherine édesanyjának segített a konyhában majd később a ház kitakarításában is. Susan délután négykor érkezett meg a birtokra. Fekete kardigánban volt és kissé szakadt farmerben. Fekete haja volt amiért Catherine nagyon irigyelte is. Folyton az mondta neki, hogy egy nap megskalpolja és így övé lehet majd a haja. Susan elsőre komolyan vette és látva a lány fagyos tekintetét meg is ijedt, de miután Catherine már huszadjára mondta el ugyanezt, csak nevetett az egészen. Janson még a kertben dolgozott. Az előző nap vásárolt tűzijátékokat üzemelte be. Mikor észrevette, hogy Susan megérkezett kedvesen be invitállta a házba. Lilith üdvözölte a lányt és a hogyléte felöl érdeklődött. Susan illedelmesen felelt a nő kérdéseire. Lilith kedves lánynak tartotta Susant. Olyannak aki jó barátja lesz a lányának. Örült, hogy végre egymásra találtak. Catherine leosont az emeletről és hirtelen megragadta susan karját. A lány felsikoltott és leszidta barátnőjét, hogy még egyszer meg ne próbálja mert nagyon megijedt. Catherine azt mondta, hogy csak meg akarta lepni de bocsánatot kért. A két lány felszaladt és bezárkóztak a szobába. Beszélgettek és filmet néztek. Este hatkor Lilith lehívta a lányokat vacsorázni. A kétfogásos vacsora mind a négyüknek jól esett. Mikor befejezték midnyájan kimentek a kertbe és Janson a magasba lőtte a tűzijátékokat. Gyönyörű látvány volt ahogy a koromfekete égre a rakéták színeket festettek. A szünidő utolsó együtt töltött napján Catherine és Susan még közelebb kerültek egymáshoz. Láthatóan jó hatással voltak a másikra. Miután fellőtték az összes rakétát, Janson eltakarított, Lilith a lányokkal visszavonult. Catherin a fürdésnél előreengedte barátnőjét. Először aludt az Oldwilde birtokon egy családon kívüli személy. Mikor Janson is bement, a ház lassan elcsendesedett. Úgy éjfél tájban már csak a két lány volt ébren. Susan a hálóban várta barátnőjét. A kádban Catherine nyakig a forró vízbe merülve kezében pengével révedt a semmibe. A szobát különös kénes szag töltötte be és abban a pillanatban nem lehetett megmondani Catherineről, hogy élő vagy holt. 

Mikor a kádban ült, relaxációja közben újra arról a csodás napról kezdett gondolkodni mikor először látta Gabriellt. Nem tudni mi okból de ha Gabriell Catherine eszébe jutott, mindig rohama lett. Olyankor Catherine vallomása alapján kívülről látta saját magát. Azon az éjjelen viszont nem szokványos jelenség tanúja volt. A helyiségben közvetlen a kád végében helyezkedett el egy szék. Catherine újra a saját szemével kezdett látni, ám száját nem tudta kinyitni. Mintha lakat lett volna rajta. Szembe vele a széken egy alig kivehető emberi alakot látott. Lehorgasztott fejjel ült a széken majd a lány felé fordult és akkor meglátta az arcát. Gabriel volt az. Szeme ragyogott. A lány szíve megdobbant de mintha sejtette volna, hogy csak átverés gyorsan lelassult. Szíve szerint odaszaladt volna hozzá és átölelte volna nem törődve azzal, hogy teljesen meztelen. A fiú kedves arca ahogy a lányra nézett, elszomorodott és könnyek szöktek a szemébe. Csóválta a fejét majd ismét lehorgasztotta. Catherine nem értette mi zajlik körülötte. A karjába csípett, hogy ha álom, felébredjen de Gabriell még akkor is ott ült és sírt. A lány megpróbált kimászni a vízből de az visszahúzta. A fiú újra Catherinere nézett majd megtörölte sírástól vörös arcát. Kabátja alol előhúzott egy kést majd egy szót suttogott a lány felé.- ELHAGYTÁL. A kést torkához emelte majd elmetszette azt. Vére egyenesen a kádba ömlött. Catherine legszívesebben ordított volna. éles szúró fájdalmat érzett a szívében, majd elájult. A penge mit kezében szorongatott, a véres vízbe esett és kő módjára merült el. 

Másnap reggel Catherine a szobájában ébredt. Susan békésen aludt a matracon. Rettenetesen fázott. Feltápászkodott az ágyon ügyelve rá, hogy barátnője fel ne ébredjen. Fájt a hasa és szédült. Mikor a kómás állapotból feléledt, vette csak észre, hogy anyaszült meztelen. Az egész testén odaszáradt vér volt. Haja csatakosan félig még vizesen lógott. Eszébe jutott az éjjeli látomása. Nem akarta elhinni, hogy mindaz amit látott, hallott igaz volt. De a tények magukért beszéltek. Csendben kiment a fürdőszobába, ügyelve barátnője békés álmára. A helységbe lépve mindent rendben talált. Első pillantása a székre esett amin az éjjel Gabriel ült de az üresen állt. Engedett forró vizet és bemászott a kádba. A víz ismét vörös színben pompázott. Az alvadt odaszáradt vér egy nagyobb része a forró víz hatására azonnal lejött, de voltak részek ahol le kellett súrolni. Megmosta haját és tiszta vízzel leöblítette. Mikor készen lett, visszament a szobába ahol Susant már ébren találta. Barátnője az ablaknak háttal, az ajtónak szemben állt s így Catherinnel úgyszintén. Kérdően nézett a lányra majd megkérdezte tőle, hogy mit művelt éjszaka. Elmondta neki, hogy ő hozta ki a fürdőszobából ájultan és fektette az ágyba és ő virrasztott felette órák hosszat. Elmondta, hogy ő eresztette le a véres vizet a kádból és ő volt az is aki lefertőtlenítette a vágott sebeket szeretett barátnője karján, valamint az is ő volt aki hitetlen létére mégis imát mondott Catherineért. Szívében a szeretet legyőzte az Isten iránt érzett gyűlöletét. Catherine nem felelt csak odasétált Susanhoz és a két lány szorosan megölelte egymást. Sírva mondott köszönetet Susan fülébe mert valóban hálás volt a lánynak. Tisztában volt betegségével, és tudta, hogy olyankor nem önmaga. Elmondta tapasztalatait Susannak aki a legnagyobb megértéssel hallgatta végig. Catherine akkor még nem is sejtette, hogy vélt betegsége nem az aminek látszik és hogy élete egy sokkal nagyobb, számára még ismeretlen tervnek a része.

DW.

MENDOTA 

A megbeszélt időpont 1989.08.19. reggel 8:00 óra volt. A család előző este hamar nyugovóra tért számításba véve az eljövendő eseményeket. Lilith láthatóan aggódott, vajon jó ötlet volt e belevágni az egészbe, de érzéseit elnyomta magában. Másnap hajnalban Janson már előkészített mindent kislányának. Egy hétre való ruhát és a mindenképpen szükséges eszközöket majd a kocsival kiállt a ház elé. Lilith reggelit készített ami Rántott tojás és magos szelt kenyérből állt. Kávé illatozott mindhármuk tányérja mellett míg az idő hajnali 5:00 volt. Mendota nem volt közel. Több mint egy órás útra számíthattak a forgalomtól függően természetesen. Lilith felment az emeletre kelteni Catherint. A lány úgy aludt mint a tej. Olyan nyugalom és békesség sugárzott az arcáról mint még tán sosem. Nyakig betakarva szuszogott a sötét szobában, éjjeliszekrényén egy poros biblia, egy pohár víz és a gyógyszerei. Anyja óvatosan felébresztette. Elmondta, hogy apja már mindent előkészített és már csak rá várnak. Sietni kellett, mert nem késhettek el mendotából főleg mivel Időpontjuk volt. A lány fáradtan és kissé kómásan de megértően bólintott. Lilith megsimogatta lánya hullámos haját, majd lement segíteni férjének. Catherin felöltözött majd körülnézett nem hagy e itt valami fontosat. Szeme egy pillanatra megakadt a biblián, de a másik pillanatban már el is hagyta a szobáját. A család megreggelizett, kocsiba szállt és Oldwildeék kigördültek az 53-as főútra. A több órás utat mindannyian nehezen viselték, de tudták, muszáj meglépniük ezt a lépést. Mikor Szülei megkérdezték Catherint, hogy mit érez, a lány nem panaszkodott izgalomra. Nyugodtnak tűnt. Zenét hallgatott, a Diary of Dreams albumait, mit még egyik osztálytársától kapott ajándékba születésnapjára pár éve. Lilith elaludt, Janson pedig gondolataiba merülve vezetett tovább. 

Az út végtelennek tűnt. Minél közelebb értek, Lilith annál izgatottabb lett. Janson sem érezte jól magát és fejfájásra panaszkodott. Catherin viszont nyugodtan aludt a hátsó ülésen, fejét az ablaknak döntve. Mikor a család beérkezett a városba, Lilith felhívta az intézetet mert nem tudták pontosan merre kell menni. Bár az államban éltek, még sosem jártak erre, és féltek, hogy eltévednek. Nemsokára 8:00 volt és nem akartak késni. A titkárságon útba igazították őket és hamarosan meg is érkeztek. A közelben terül el a hatalmas Mendota-tó. Gyönyörű látvány. A helybéliek egyik kedvenc kiránduló helye. Janson befordult egy utcán aminek a végén egy impozáns épület magasodott eléjük. Rendezett parkjával nem tűnt ijesztő helynek. Az udvaron fehér köpenyes ápolókkal betegek sétálltak fel-alá. A szélvédőn át szemük elé került az intézmény névtáblája amin ez állt: Mendota Mental Health Institute. Megérkeztek. Lilith felébresztette Catherint és a család bement. A recepciónál elmondták, hogy Dr. Woodlest keresik és velük van Catherine Oldwilde is. Elmondták kik ők és, hogy a chippewa fallsi Szent Charles Borromeo álltalános iskola pszichológusa küldte őket valamint, hogy időpontjuk van a doktorhoz. A fiatal asszony a türelmüket kérte és megkérte őket, hogy míg távol van foglaljanak helyet. Dr. Woodles hamarosan megérkezett. Köszöntötte a szülőket és Catherint is. Kedves ember volt, magas és hegyes arcú. Szeméből szeretet és megértés áradt. Lilitht és Jansont is öleléssel köszöntötte. Catherint pedig felemelte és mint egy rég látott barátot megpörgette karjaiban. A lány bármennyire is élvezte ezt belül, teste makacsul ragaszkodott megszokott börtönéhez. Fogva tartója intelligens révén bölcsen megbújt testében, s igyekezett nem megnyilvánulni. Miután mindnyájan bemutatkoztak, Dr. Woodles behívta őket az irodájába. 

Megbeszélték a részleteket. Elmondta a házaspárnak, hogy ugyan ez egy elmegyógyintézet, de nem kell aggódjanak, a lányukkal külön foglalkoznak majd és sokkal nagyobb szabadsága lesz mint a többi itt tartózkodó betegnek. Ismertette a házaspárral a programjukat és a vizsgálati módszereket majd  kitöltetett velük egy beleegyező nyilatkozatot. Míg a szülők az okmánnyal foglalatoskodtak a doktor Catherinhez fordult és megkérdezte tőle, hogy érzi magát. A lány nem felelt mire a doktor újra feltette a kérdést mostmár Catherin tekintetét fürkészve aki  lehajtott fejjel ült s a kérdés hallatán halkan azt suttogta, hogy jól. Az orvos elmosolyodott. Azt gondolta csak meg van illetődve. Szeretett volna beszélni még Catherin szüleivel és megkérte a lányt, hogy fáradjon ki a szobából. Egy ápolót rendelt mellé és utasította őt, hogy vigye ki a lányt a tópartra és ügyeljen rá. Lilith megnyugtatta Kislányát, hogy nem lesz semmi gond, a doktor úr csak beszél velük és utána találkoznak. Anyja szavára megnyugodott. A tóparton a vizet figyelte, ahogy a hullámok a partnak csapódnak. 

Az ápoló tisztes távolból követte. Szeles és borongós idő volt aznap ezért a tó vizét is felkorbácsolták az ég katonái ahogy Catherine világosbarna haját is az égbe emelték. Lenge fehér ruháját szelíden tépték. Ő csak állt ott és figyelte a vizet és miközben ezt tette eszébe jutottak a filmjelenetek mikor a hullámzó tenger partján álló szerelmes pár csókolózva egymás karjaiban lel nyugalmat és békét. Úgy vágyott rá, hogy őt is melegen átkarolja valaki, hogy őt is szeressék. Szíve legmélyén pislákolt ez a gyenge láng, tűzzé azonban nem vállhatott. A lelkében felgyülemlett érzéseknek utat adva Catherine teste enyhén megremegett. Pupillái kitágultak és egy szem forró könnycsepp gurult végig hamvas arcán, felégetve egy kis vonalon a fájalom börtönét. Nem olyan könnycsepp volt az mit szomorúsága fakasztott volna fel. Ahogy a hullámokat nézte, eszébe jutott Gabriel ahogy azon a napon a szemébe nézett. Mélyen szívébe égette a fiú arcát. Örökké emlékezni akart rá. 

Mikor Dr. Woodles befejezte a beszélgetést Catherine szüleivel, felhívta az ápolót és megkérte fáradjanak vissza a konferencia központba. Mikor visszaértek, Lilith könnyeivel küszködve fogta meg kislánya kezét és közölte vele, hogy el kell menniük, neki viszont egy hétig maradni kell. A lány azomban nem látszott meglepettnek. A már megszokott mélabús tekintetével egy ideig nézte anyját aztán lesütötte és a fal mellett lévő padra ült. Lilith férje vállára hajtotta fejét és sírt. Nyilvánvaló nehézséget okozott neki ott hagyni a lányát. Janson vigasztalta feleségét, majd odalépett kislányához és elbúcsúzott. Azt mondta hamarosan újra találkoznak. Lilith is odalépett és ő is elköszönt. Catherine mindkettőjük esetében merően bámulta a padlót és combját kapargatta. A doktor szólt az ápolónak, hogy kísérje a lányt a B szárnyba, majd mutassa meg neki a szobáját. A csomagjait és személyes eszközeit később utána küldték. Mikor szülei elhagyták az intézet parkolóját, Catherin mélységes gyötrelmet érzett és sírni kezdett. Szobájában ágy, egy íróasztal, néhány könyv és újság, valamint rajzlap és ceruza volt a felszerelés. Az ajtó felett feszületen Jézus Krisztus teste lógott. Még aznap este az ellenőrzésnél levetette onnan a személyes ápolójával. Nem bírta elviselni, hogy a megváltó ilyen nyomorúságos körülmények között lássa, bezárva tehetetlenül. Hamar elálmosodott és elnyomta az állom. Másnap délelőtt az ápoló lépett be Catherine szobájába és megállt az ajtóban. Nem volt nála sem karton, sem jegyzet. Csak állt és a lányt nézte. Lassan közelebb lépett és Catherine vállaira tette a kezét, majd simogatni kezdte. Közben halkan dicsérő szavakat suttogott a fülébe. Többek között, hogy milyen jól néz ki és mennyire felkavarta már az első találkozásuk is. Elmondta, hogy nem tud parancsolni a gondolatainak és a testének. Olyan érzésről számolt be mint ha mágnesként vonzódna hozzá. 

Tisztátalan perverz vágyak és képzetek gyötörték, és ezeknek az alanya elmondása szerint minden alkalommal Catherin volt. Azt súgta a lány fülébe, hogy ismeri és tudja, hogy ő is akarja őt, ne ellenkezzen és a többi. Kezeivel a lány blúza alá nyúlt és ziháló melleit simogatta. Lassan felemelte a fejét és a szemébe nézett ami koromfekete volt. A lány megfogta az ápoló fejét és magához húzta. A férfi azonnal és vadul megcsókolta a lényt. Nem Catherin volt kivel az ápoló azon a délelőttön fertelmes bujálkodást folytatott. Csak a szűz test volt jelen. Azt alázta meg és tette magáévá. Fogvatartója elégelte meg a bezártságot és tenni akart valamit mivel a lányt fizikailag is a bűn, és saját szolgájává teszi. Teljesen átvette a hatalmat Catherin teste felett. Szükségtelen ecsetelni ami akkor abban a szobában történt, hiszen minek jelentősége lesz a jövőben az ennyivel is bőven leírható. Fél órát heverhetett öntudatlanul a padlón meztelenül és megalázva a test mire a gonosz visszavonult. Catherine magához térve öklendezni kezdett és hányt. Zokogva nézett szét a szobában. Az ágynemű összegyűrve, foltos lepedő, saját karján karmolások és sebek. Zúzódások és egy véraláfutás a vállán. Nagyon megijedt. A fájdalom akkor a legkisebb gondjai közé tartozott. 

( A mendotai elmegyógyintézet egy régebbi képen. ) 

Nem emlékszett semmire és az idő teljesen kiesett. Dr. Woodles épp akkor nyitott a szobába. Megdöbbenve látta, hogy az erős sokkot kapott Catherine sebes kezeit nézegette a hányástól és nemi izgalomtól bűzlő szobában. Szájához tartotta kezét min vér csordult végig. A doktor azonnal hívta az orvosi részleget és az ápolót kit Catherin mellé helyeztetett. Hamarosan megérkeztek és ellátták a lány sérüléseit, az ápoló azonban nem került elő, így a biztonságiakat kelett értesíteni. A parnacs alapján minden eszközt bevethettek a felkutatására. Végül megtalálták egy raktárszobában. Catherinhez hasonlóan az ő testét is sebek és zúzódások borították. Mindkettőjüket az orvosi részlegre szállították, de külön szobát kaptak és mindkettőjük előtt őr állt egész éjszaka. Infúziót kaptak és az átlagos artériás nyomást 60-65 Hgmm felett igyekeztek tartani. Catherinnél a diagnosztika enyhe szeptikus sokk volt. Pulzusa élesen tapintható volt és hőemelkedése kisvártatva átcsapott lázzá. A férfi kissé szerencsésebb volt mivel neki csak nyugtatóra volt szüksége valamint fájdalomcsillapítóra. Állítása szerint rettenetesen hasogatott a feje. A doktor úr bölcsebbnek látta megvárni míg a páciens jobban lesz. Kérdéseit csak utána tette fel. A nap hátralévő részét a sokkos állapotban lévő Catherin és az ápoló a kórteremben töltötték. Másnap reggelre már mindketten jobban érezték magukat. Az éjszaka folyamán Catherin többször is epét hányt ami miatt embertelenül fájt és kavargott a gyomra. Az orvosok a kiszáradás veszélyétől tartva folyamatosan adagolták a lány testébe a folyadékot. Délelőtt Mr. Woodles lépett be hozzá és hogyléte felől érdeklődött. Elmondta, hogy értesítette szüleit a történtekről és nagyon aggódnak. Catherine nem válaszolt csak bámult maga elé. A doktor megkérdezte van e olyan állapotban, hogy elkezdhetik a vizsgálatokat. A lány beleegyezően bólintott, amire a férfi reakciója egy enyhe mosoly volt. Egy forró jóleső fürdő és átöltözés után elindultak a laborok felé. 

Mint angyal a pokolból úgy sétált fel Catherine a második emeletre. Szeme tiszta volt és derűs. Nem volt boldog, de szomorúnak sem látszott. Lenge fehér ruhájában szellemként sodródott a folyosókon a doktor úr kezét fogva. Gyönyörű volt akár csak egy jelenés. Mikor felértek, Catherinnek egy üres fehérre festett szobában kelett helyet foglalnia egy széken. Az egész szobában csak egy közepes méretű szék állt, továbbá egy masszív több rétegű üvegablak a székkel szemben. A szobában volt egy hangszóró közvetlenül az üvegfelület alatt ami a szék felé nézett. A szék karfáján szíjjak lógtak. A doktor úr biztosította Catherint, hogy nincs mitől félnie mert a szíjjak csak és kizárólag a biztonsága érdekében vannak jelen. A lány értelmes létére tudomásul vette és bátran leült a székbe. Ekkor két férfi lépett a terembe. Egyik sem volt Catherine személyes ápolója. Egyikük a lányhoz lépett és le szíjazta mindkét kezét majd a lábait is, míg a másikuk egy állványos kamerát hozott be. Azt mondták, hogy a vizsgálat során mindent kötelesek dokumentálni filmen és hangszalagokon. Catherine beleegyezett mivel más választása amúgy sem igen volt. Abszolút nem izgult sőt talán még élvezte is egy kicsit, bár kimutatni ezt nem tudta. A vizsgálat során különböző érzéseket hordozó képsorokat és filmrészleteket vetítettek ki Catherine elé az üvegezett felületre, valamint a képsorok milyenségétől függően tettek be vidám és szomorkás zenéket. Bejátszottak még gyermeksírást és gyermek nevetést is. Azt vizsgálták, Catherine hogyan reagál a különböző lelkét ért befolyásokra. Elsősorban a testi reakciókat figyelték. Arca a legtöbb esetben mozdulatlan volt, néhány képnél azonban a kezével Catherine görcsösen kaparászni kezdte a térdét. 

A Képek mikor a jelenség történt, mind valamilyen örömöt és boldogságot sugároztak. Egy szerető család gyermeküket ölelve, egy fagyit nyaló kócos kisfiú, egy kislány aki ajándékba aranyos kölyök kutyát kap és a meglepődéstől és örömtől sírva nevet és nem utolsó sorban egy fiatal szerelmes pár kik a tengerparton csókolóznak. Catherinenél az utóbbi okozott erőteljesebb fizikai reakciókat. Keze remegett, szeméből könnycseppek csordultak, de nem tört meg. Mr. Woodles és csapata persze mindent filmre vettek. Catherin összesen másfél órát volt a teremben. Ezidő alatt többször tartottak pihenőt mivel a lány az összeomlás szélén volt nem egyszer. Mikor végeztek, az ápolók vissza kísérték Catherint a szobájába amit időközben gondosan kitakarítottak. A doktor úr este felment hozzá és megköszönte, hogy olyan bátor volt, valamint lelkiekben felkészítette a másnapi vizsgálatsorozatra is. Megölelték egymást és az intézményre sötétség borult.

A következő napokban több, a lány pszichéjét kutató vizsgálatra került sor. Csak, hogy néhányat megemlítsek, a nevetés és mosoly képtelenség teszt, mikor a humoros, vicces tartalmak Catherine testére való hatását figyelték. Ennek az ellentéte, mikor depressziós emberek által írt leveleket kelett elolvasnia miközben szomorú hangulatú dallamokat játszottak neki amit egy fejhalgatón keresztül észlelt. Majd mikor végzett a levelek olvasásával megkérdezték tőle mit tenne most legszívesebben. A válaszok elég gyakran az öncsonkítás és a másokban való fizikai kár tétele körül koncentrálódtak. Dr. Woodlest minden vizsgálat után egyre rosszkedvűbb lett és napközben is sokszor maga alatt volt. A magas negyvenes éveiben járó férfi Catherine minden egyes vizsgálatát követően migrénre és gyengeségre panaszkodott de sosem a lány előtt mivel nem akarta, hogy azt higgye miatta van. Közeledett a hét vége és fizikai vizsgálatokon már túl voltak. Csütörtök este a lány megkérdezte a doktor urat, hogy meddig lesz még bezárva ide. Mr. Woodlest furcsállta a kérdést, hiszen sok beteggel ellentétben Catherine szabadon járhatott ki-be az intézményből. Újonnan kinevezett ápolója egy hölgy, Rosemary volt, aki nem mindig kísérte el ha kikívánkozott. Szenvedélye volt ugyanis a szerencsejáték. Inkább maradt benn és kártyázott az épp szabad kollégáival. Elérkezett az utolsó nap. Pénteken már kora reggel megjelent a szobában Rosemary. Mindig rettentő pontosan jött abban a három napben míg Catherine ápolója volt. Catherine kedvetlenül kelt fel, de miután tudatosult benne, hogy holnap érkeznek szülei, már pattant is ki az ágyból. Megkérdezte milyen vizsgálatokra számíthat ma. Rosemary elmondta neki, hogy a doktor úr az utolsó nap alkalmából egy meglepetéssel is készült neki. Aznap csak pszichológiai teszteket kelett kitöltenie és felelnie a doktor kérdéseire. Az egész beszélgetést magnóra vették. 

A beszélgetésen a doktor és Catherine mellett, jelen volt még két ápoló, egy nővér és egy Pszichológia hallgató fiatal fiú, aki Dr. Woodlest mellett ült és jegyzeteket készített. A kérdések egyszerűek voltak, maximum két szavas válasz volt szükséges vagy pedig opció választós módszer A, B, C, D, lehetőségek közül választhatott az alany. Catherine türelmesen válaszolgatott a kérdésekre és szinte alig volt olyan mit ne azonnal vágott volna rá. Szeme sarkából folyamatosan a fiatal férfit nézte, azon is leginkább egy tárgyat. A hallgató nyakában egy kereszt lógott. Catherine szeme tiszta volt és nyoma sem volt arckifejezésén gyűlöletnek, mégis kézzel fogható volt a feszültség. A teszt a vége felé közeledett, mikor a teremben mindenki elkezdett izzadni. Rettenetes hőség volt. Nyár végére nem jellemző meleg. Először azt hitték a légkondicionáló mondott csődöt, és mikor megnézték valóban nem működött. Mikor az egyik ápoló ajtót akart nyitni, azt zárva találta. Mindannyian szenvedtek a melegtől és már csak az utolsó kérdés volt csak hátra. Így szólt: Mit tennél ha akkora hatalmad lenne mint Istennek? Catherine sokáig meredt a lapra és csak bámulta mozdulatlanul. Kezében a toll kocsonyaként reszketett. Míg a teremben halálos csend uralkodott, addig Catherine bensejében háború. Minden erejével próbálta visszatartani kezét a papírtól de egyszerre mint egy ellenállhatatlan löket hatására keze megindult és önálló életre kelt. A kérdés alatt szintén A, B, C, és D lehetőségek voltak láthatóak. Catherine egy X jelet tett a C lehetőségre amit szinte azon nyomban ki is húzott és a lap aljára a következő mondatot véste: Én vagyok Isten.

A meleg már elviselhetetlenségig fokozódott, mikor a doktor elvette a lánytól a kitöltött lapokat. Catherine leeresztette a tollat és résnyire nyitott száját összezárta. Újra kellemes idő lett a teremben és a ventilátorok felmorajlottak. Senkinek nem tűnt fel semmi, csak a fiatal hallgató tartotta Catherineel a szemkontaktust, majd végül lesütötte a szemét. Mindnyájan kimentek a teremből. Mr. Woodles megköszönte mindenkinek az együttműködést majd meghívta Catherint egy forrócsokira. Szeretett volna beszélgetni vele mielőtt visszavonul. Kivételesen nem az itt létéről és az ahhoz kapcsolódó dolgokról. Beszélgettek filmekről, könyvekről, Catherine kedvenc ételeiről és az álmairól. Dr Woodles nem úgy állt hozzá mint az orvosa, hanem mint egy régi barát vagy egy jó ismerős.  Gondolta igy talán jobban feloldódik és közvetlenebb lesz. Valóban közvetlenebb lett és ő is kérdezgetett a doktortól mire a férfi sorban válaszolgatott is. Az idő hamar elrepült. Mikor elbúcsúztak, a doktor Catherine vállára tette a kezét és megköszönte a társalgást. A lány pedig a forrócsokit. A doktor elmosolyodott és elköszönt. Catherie a szobája felé indult majd a fürdőrészlegbe. 

Az éjszaka nyugalmasan telt el. Csillagos égbolt fénye alatt álmodoztak a lelkek. Az intézet falain belül Catherin Oldwilde félálomban feküdt ágyában. Emlékeiben messze járt, messze az intézet falain kívül Chippewa Fallsban az iskolában azon a napon mikor Gabrielt bemutatták az osztálynak. Az elméje ugyan rab volt, de szívére lakatot nem tehettek. Hiányzott neki a fiú tekintete, hiányzott a lénye még ismeretlenül is. Volt Gabrielben valami, Catherine nem tudta megfogalmazni, hogy mi de úgy érezte szüksége van rá. Gondolatai forgatagában elmerülve az álom is szájon csókolta. Másnap korán kellett felkelnie mivel Janson már kora reggelt elindult otthonról, hogy délre már Catherine is otthon ebédelhessen velük Tildenben. Lilithnek el kelett mennie a munkahelyére ahol egy vállalati bemutatót tartottak. Minden dolgozónak ott kellett legyen. Catherine összeszedte a ruháit amennyire lehetett feltakarított. Délelőtt tíz órakor csörgött a mobilja. Apja hívta, hogy már a városban van. Rosemary lekísérte a lányt a központi épület portájára, ahol már ott volt Dr. Woodles és meglepő módon a fiatal hallgató is. Úgy állt Forester mellett mintha az őrangyala lett volna. A doktor hóna alatt vastag paksamétát szorongatott. Catherin odalépett hozzá de abban a pillanatban belépett Janson. Köszönt és megölelte lányát, aki viszonozta. Kezet rázott a doktorral és a fiatal sráccal akinek be is mutatkozott. A doktor félre hívta Jansont és bizalmasan beszélt vele. Catherine kettesben maradt a fiatal férfival. Nem nézett a szemébe csak leült egy padra. A férfi egy ideig még állt, keresett valamit a táskájában. Egy vastag bőrkötésű könyvet vett elő és megkérdezte a lányt, hogy leülhet e esetleg. Catherine bólintott de nem tudta mire számítson. Csalódott az ottani emberekben. Mikor a férfi leült ölébe tette a könyvet. Catherine rápillantott és furcsa érzés kerítette hatalmába. A könyvön ez állt: Szent Biblia. keze görcsbe rándult de olyan erővel, hogy azthitte menten leválik csuklójáról. Gyorsan elrejtette a ruhája alá és úgy tett mint aki nem vette észre. A fiatal férfi felé fordult és megkérdezte, hogy hisz e istenben, mire Catherin nemet mondott. A hallgató faggatni kezdte. Érdeklődött az otthoni körülményeiről és azt is megkérdezte mi oka van, hogy ide küldték. Catherine nagyon kényelmetlennek érezte a helyzetet. Szemét lesütve tartotta és kezdte elönteni a jól ismert érzés. Olyan mint mikor Chippewa Fallsban az iskolában az igazgató felemelte a padról. Most is úgy érezte nemsokára nem lesz ura a testének ha egy kis időt is tovább ül azon a padon. Felkelt és megkérte a férfit, hogy hagyja békén. Elmondta, hogy fárad és jelenleg nincs ínyére a beszélgetés. Nyílt az ajtó és a doktor és Janson léptek ki rajta. Apja intett Catherinenak, hogy mehetnek és búcsúzzon el. A lány kezet rázott az orvossal és megköszönte neki a törődést és a jó beszélgetéseket. Dr. Woodles észrevette, hogy jég hideg és görcsös a lány keze. Megkérdezte van e valami baj, de Catherine nem válaszolt. Apjához bújt aki átkarolta.  Nagyon jól esett neki apja ölelése. Mikor már mentek volna hirtelen eszébe jutott a fiatal férfi a padon. Odanézett de már nyoma sem volt. Az autó felé sétálva Janson megkérdezte lányától, hogy örül e, hogy végre hazamehet. Catherin kapucniját fejére húzva ment apja melett és nem válaszolt. Egy óra múlva már hazafelé tartottak a 94-es úton. Catherine elaludt a tudattal, hogy soha többé nem kell visszamennie Mendotába és végre hamarosan újra láthatja Gabrielt. ( FOLYT.) 

DW. 

Pár napja alkalmam nyílt megtekinteni azt a filmet mit már oly sokan vártak és ami túlszárnyalta mindazt az elvárást mit feléje támasztottam. Emlékszem mikor egy jó barátom felhívta a figyelmemet egy horrorfilmre ami a Démonok között címet viselte. Nem kis vonzalmat éreztem már akkor is a műfaj iránt ezért hálás voltam neki. Miután megnéztem jöttem rá, hogy ez az én világom. Már az első rész is felkavaró és a megfelelő mértékben borzalmas volt számomra ezért úgy gondoltam enél jobb horrorfilm nem lesz sem a közeli sem a távoli jövőben de mostanra biztosan állíthatom, kellemesen csalódtam. A moziba érve meglepetten vettem észre azt az irdatlan mennyiségű embert aki erre a filmre várt. Négy nappal a film magyar premiere után még mindig egy hadsereg állt készenlétben, hogy belépjen a borzalmak földjére és megvívja a harcot a félelem erőivel szemben. Nem túlzok ha azt mondom volt dolgunk bőven. A teremben tapintható volt a feszültség amit a film előtt bejátszott reklámok és horror előzetesek csak még inkább felkorbácsoltak. Pár percel a kezdés előtt már úgy tűnt mindenki elfoglalta helyét és végre zavartalanul élvezhetjük majd a hamarosan kezdődő James Wan produkciót de ismét csalódtam, ezúttal negatívan. A film elkezdődött és halálos csend ereszkedett a teremre. Csak a hangszórókból előtörő templomi kórus gyászos de anál hátborzongatóbb hangja szólt még épphogy elviselhetően. Öt perccel a kezdés után azomban egy csorda érkezett és ahogy voltak világító telefonokkal valamint félhangos diskurzus kíséretében becsörtettek a harctérre nem kis felháborodást keltve ezzel a nézőkben. Nyugodtan mondhatom tehát, hogy az első negyed óra a mellettem mindössze pár méterre zajló véresen komoly ülőhelyért való küzdelem nézéséből állt. Koncentrálni, átadni magamat a film sodrásának ezúttal sajnos nem tudtam. De sebaj mert amit utána átéltünk kárpótolt a kellemetlenségekért. 

A filmről: 

Ha egy szóval kéne jellemeznem a filmet, én azt mondanám, hogy Remek. A történet akárcsak az első részben úgy ebben is egy bajba jutott család szörnyű kálváriája köré öszpontosul. James Wan rendező ebben a részben egy, az 1970-es évekbeli esetet vett elő a régmúltból és lehelt beléje új életet. Ha nem is mindenki de sokan ismerik az Enfieldi poltergeist vagy kopogó szellem történetét ami akkoriban igen nagy szenzációnak számított. 1977-ben járunk amikor is a Hodgson család rejtélyes, mi több paranormális történéseket vél felfedezni otthonában. Az eset viszonylag hamar a Daily Mirror nevezetű lap címoldalán virít ami ugyan pénz bevételt jelent a szűkölködő családnak, ők mégsem lesznek tőle boldogabbak sőt a megjelenés után Janetet különféle attrocitások érik az iskolában ezáltal csökken a teljesítőképessége is. A családot meglátogatja Maurice Grosse egy paranormalitást kutató csoporttal és Peggy engedélyével birtokba veszik a házat, hogy fényt derítsenek a különös események mivoltára és okaira. Mindeközben az első részből már jól ismert Ed és Lorraine Warren éppen befejezni készülnek pályafutásukat a lezárult és megoldott Amityvillei esetük után ám egy hirtelen jött hívás az észak londoni Enfieldbe vezeti őket. Bár Lorraine ellenkezik, végül férje rábeszéli az utazásra. Odaérkezésükkor a helyzet már kezd kicsúszni a kutató csoport kezéből. Addigra már folyamatosak az éjszakai furcsa hangok és nyugtalanító események a házban. A lányok szobája lezárva feszületekkel teleaggatva üresen kong. Mivel a család ott tapasztalja a legtöbb megmagyarázhatatlan eseményt.  Lorraine elbeszélget Janettel aki elmondja neki mindazt amit a szellem vagy ahogy magát nevezi Bill Wilkins mond neki. Ez nem több mint, hogy meg akarja ölni. Az asszony közben látomásai miatt is aggódik amiknek főszereplője a férje Ed. A házaspár minden erejükkel a család segítésén fáradozik de nem számolnak egy bennső ellenféllel aki egy démon, vagy ahogy ők nevezik inhumánus lény. Az apácaruhás és igen csak ijesztő teremtmény egyetlen célja, hogy ismeretlen okokból megölje Janetet. A warren házaspárnak azomban sikerül megmenteniük a lány életét és visszaküldeniük a démont a pokolba. Röviden ennyi a történet. 

Észrevételeim alapján a rendező nem igazán törekedett arra, hogy egy merőben más történettel áléjon elő. A második rész története igazából majdhogynem ugyan az mint az első részé de mindez nem zavaró a filmet megnézve hiszen ettől függetlenül ismételve önmagamat egy remek produkció. Az érzelmes részek jobban ki vannak emelve mint az első démonok közöttben bár ott sem volt belőlük hiány. Wan ezzel a filmjével nem csupán az ijesztegetésre játszik. Hatni akar a lelkünkre az érzelmes vagy mondhatni drámai részek kihangsúlyozásával. Talán nem köveznek meg érte ha azt mondom, ez sikerült neki. Esetemben legalábbis igen. 

A színészek munkája ebben a filmben én szerintem nem volt annyira kiemelkedő mint az első részben bár akadtak jelenetek mikor nem hittem el amit látok. Külön dícséretet érdemel részemről a Warren házaspárt játszó Vera Farmiga és Patrick Wilson, valamint Jannet Hodgsont játszó Madison Wolf akiből nem néztem ki ekkora dramaturgiailag is abszolult helytálló színészi teljesítményt tekintve fiatal korára akár. 

A film meglepően kis összegből készült el és tekintve ezt a tényt mégis meglepően jól sikeredett. Szó se róla hiszen egy már jó összeszokott csapat kemény munkája áll mögötte. A  rendező ebben a filmjében elkalaúzolja a nézőt egy olyan világba ahonnan nincs vissza út és ahol a legbennső félelmek válnak valóra. Szerintem a démonok között 2. része egy fantasztikus folytatás és önáló filmként is hódít. A műfaj kedvelőjeként ajánlom mindenkinek aki szeretne borzongani és aki úgy érzni nincs már esély jó horrort látni manapság mert  ez a film garantáltan rácáfol. 

DW.

       Babák szigete

Bizonyára sokan hallottak a babák szigete nevezetű helyről minek eredetileg természetesen nem ez a neve de úgy gondolom méltán viseli a mai napig. A Mexico várostól pár kilóméterre található a Xochimilco-tó amit csatornarendszerekbe tömörítettek és ezáltal több kisebb sziget alakult ki a környéken. A túristák és a helybéliek között is közkedvelt hely. A szigetek mind furcsák a maguk nemében de egy közülük messze felül emelkedik a többin. Ez a babák szigete aminek ijesztő története és megrázó külseje fölött nem sikolhat el a figyelem. 

A szigeten álló minden fán, bokron és épületen megtalálhatóak az üveges tekintettel vagy férgek rágta üres szemgödrökkel ránk bámuló porcelán, műanyag valamint szövetbabák. Tekintetükben a fájdalom olyan mértékét látni ami már önmagában is részvétet okoz némelyekben. A helyenként zsinegeken lógó és vas szögekre kiakasztott babáknak sok esetben hiányzik a fejük is amik kerítésekre vannak tűzdelve igencsak morbid módon. A kitűzött fejek többsége árulkodik valami másról is jelen otrombaságán túl és ha alaposabban szemügyre vesszük őket nyilvánvalóvá is teszik számunkra.  

A legenda szerint mely ezt a szigetet övezi, élt egy kertész ezen a helyen aki egyik nap egy kislány holttestét találta a vízben aki minden jel szerint megfulladhatott. Hiába próbálta visszahozni az élők sorába, a lány örökre eltávozott. Vagy talán nem? Az ember néhány méterre a testtől észrevett egy a vizen sodródó babát. Biztosra vette, hogy a lányé volt. Kihalászta és tisztelete jeléül kiakasztotta egy parton álló fára majd az azt követő években folyamatosan hordta a babákat a szigetre mivel úgy tűnt, hogy a kislány szelleme a babákat testébe bújva élt tovább. Engesztelésképpen a kertész végül annyi babát hordott a szigetre, hogy lassan alig fért tőlük. 

Így ment ez ötven évig mikor aztán 2001-ben bekövetkezett halálakor Julian hagyományának egy kis időre vége szakadt. A férfi vízbe fullt testét rejtélyes módon pontosan ugyan ott találták meg ahol annakidején ő a lányt. A környéken lakók úgy vélekednek, szelleme egyesült a kislányéval akivel jó kapcsolatot ápolt. Lehetséges e az, hogy Juliant valóban egy szellem érintette meg?  A szigeten minden bizonnyal mind a mai napig rettenetesen nyomasztó a hangulat. Az üres szemgödrök, a végtag nélküli testek és a démoni szempárok ezrei között valóban bújkál a gonosz vagy egy ember éppelméjűségét kérdőjelezhetjük meg csupán? Sokan keresték már erre a választ és sokan úgy vélik meg is találták. Véleményem szerint lehet valóságalapja a történetnek és bár a magam részéről elég nyitott vagyok a természetfelettire, ez a dolog kérdések ezreit veti fel. 

A helybéliek szerint a babák olykor halkan súgdolóznak egymás között és némelyikük még a szemét is kinyitja. Gyakori a babák helyváltoztatása is ami nem ismeretlen faktor ha a szintén közismert Annabell esetet vesszük alapul. Ed és Lorraine Warren szerint a démonok, másnéven inhumánus lények csak embereket tudnak megszállni, olyan élőlényeket akiknek van lelkük tehát akár állatokat is de babákat semmiképp. Ha valóban történik szellemjárás a szigeten és valóban hallhatóak a hangok akkor egyértelműen kijelenthetem, hogy az ottani babák csupán a gonosz eszközei kikkel megfélemlítheti az embereket és ezáltal magához láncolhatja őket. Ettől függetlenül egy rövid látogatást nem árt tenni arra, főleg azoknak akik nem csak a táj szépségében szeretnének gyönyörködni hanem  kalandorai akarnak lenni egy igen csak rejtélyes helynek. 

DW. 

Catherine - 3. fejezet 

 Megnyilvánulás

---Történet egy hétköznapi lányról aki egy nem hétköznapi tervnek a része. A spirituális erők jelenléte az életünkben manapság talán még eggyértelműbbé vállt mint valaha. Mindenütt fellelhetőek és sokunk életét erőteljesen befolyásolják. Ez a befolyásolás lehet gonosz illetve lehet jó irányú is. Az ősidőktől kezdve dúl a harc jó és rosz között. Számtalan könyvben leírták már és rengeteg elmélet született róla. Én magam sem vagyok kivétel, én is csak gyarapítom azoknak a mély gondolkodóknak sorát kiket nem hagy hidegen ez az ősi misztérium. A Catherine egy félig meddig fikcióra épülő elbeszélés ami magába foglalja az ősi gonoszt valamint az Isteni személyt és szentséget. Röviden a történet: Catherine egyedi lány egyedi szülőkkel és stílussal. Születése előtt már egy magasztos cél része. Egy Isteni tervé melyet itt a földön kell elvégeznie s ezáltal véghez vinnie sorsát. A gonosz tudomást szerezve isten prófétájáról minden erejével azon van, hogy meghiúsítsa a tervét ezért elküldi Azazelt egy bukott fejedelmet, hogy tegye lehetetlenné Catherine leendő munkásságát és magát a lányt is pusztítsa el lassan és kegyetlenül. A lány anyja kítűnő célpont a hadjárat megkezdéséhez, akinek múltja erősen kapcsolódik az okkult tudományok relytelmeihez. A születést követően megkezdődik a keserves harc a láthatatlan és a látható világban eggyaránt.---

Catherine Oldwilde általános iskolás éveiben Erica Thomson tanárnő szárnyi alatt okosodott. Az utolsó évben, nyolcadikos korában viszont a lelkét birtokló dolog nyugtalankodni kezdett és minden lehetséges módon meg akarta gátolni a lány esélyét a boldogságra. Az év elején a köszöntőt követően Mrs. Thomson mellett az igazgató is megjelent a terem ajtajában egy fiúval. Az új osztálytársat Gabrielnek hívták. Barna félhosszú hajú, edzett és jóképű srác volt. A lányok rögtön egymásra néztek és tinik révén, hormonoktól telve fantáziálni kezdtek, vajon ki lesz közülük ki elcsábítja majd. Kuncogtak sutyorogtak és magukat kelletően néztek rá. A fiú viszont mint akinek gyökeret eresztett a lába csak bámult. Bámulta egyiküket. Szűk férfias szemével a hátul meghúzódó Oldwilde lányt nézte. 

Catherin is viszonozta a tekintetét de arca rezzenéstelen maradt. Komoran nézett a fiúra. Hiába próbált mosolyt erőltetni megdermedt arcizmaira, azok nem mozdultak. Minél inkább szerette volna kimutatni a fiú iránti rokonszenvét, teste annál inkább nemet mondott. Remegni kezdett. Szemei könnybe lábadtak és forogni kezdett vele a világ. Sápadtan holtnak módján ült a padban szemét még mindig Gabrielre szegezve. Ha valaki akkor látja, leginkább talán egy rabmadárhoz hasonlította volna ki előtt a kalitka ajtaja végre megnyílik de ő mégsem tud elrepülni, mivel a lakat nem az ajtón hanem a szívén van. Catherin szemei elsötétültek és látása elhomályosult. Segélykérésre nem volt lehetősége mivel fogvatartója megtagadta a lánytól. Sírni kezdett, majd zokogni. Osztálytársai hangosan nevetni kezdtek és pikáns gúnyos megjegyzéseket tettek a sarokba húzódó a padot görcsösen markoló társukra. Mikor az igazgató is felfigyelt a terem végében ájuldozó lányra, hosszú tekintélyt parancsoló léptekkel elindult felé. Mikor hozzáért, hogy felemelje fejét a padról, a lány velőtrázó sikoltásban tört ki.. Nyakán az erek megfeszültek s szájából nyálcseppek szöktek a terembe. Szemei koromfeketévé változtak. Az osztályban tartózkodó gúnyolódó osztálytársai közül többen a mellkasukhoz kaptak és fájdalmas kiáltásban törtek ki, majd páran közülük földre zuhantak. A többiek kirohantak a teremből. A folyosókon pánik lett úrrá. Az igazgató megőrizte lélekjelenlétét és karon ragadta a lányt. Catherin a padra esett ájultan aztán ismét csend lett.     Az egész olyan gyorsan történt meg, hogy sokan a későbbiekben semmire sem emlékeztek belőle. Persze az is lehet, hogy nem akartak emlékezni, sőt ez még talán hihetőbb is. Az esetet követően Catherint az iskola pszichológus az igazgató és tanári kar javaslatára szülei kivették az iskolából és egy ideig otthon maradt. Folyamatosan látogatta pszichológus és órák hosszat beszélgettek. Ilyenkor sokat kérdezett a lánytól és megkérte meséljen neki a személyét ért negatív hatásokról akár az iskolában akár otthon érték is azok. Catherin nyíltan beszélt a doktornak, nem voltak titkai. Elmondta, hogy sosem érez boldogságot és, hogy ez mennyire bántja, valamint mesélt neki egy érzésről is ami nemrégiben kerítette hatalmába és ami úgy érzi bosszantja azt a valamit a mellkasában. Elmesélte, hogy látja az embereket a televízióban és boldognak tűnnek, mosolyognak, nevetnek de ő bárhogy próbálja utánozni sosem sikerül. Élőben a doktor úrnak is bebizonyította, hogy képtelen elmosolyodni. És panaszkodott a folyamatos depresszív gondolatokra is. Elmondta, hogy olykor a tükör előtt szokta próbálgatni, hogyan nézzen ki boldognak és átlagosnak, de folyton kudarcokkal kell szembenéznie.

A doktor mindent jegyzetelt. Lilitht és Jansont is kikérdezte a tapasztalataikról és ez információk birtokában hagyta el az Oldwild birtokot. Egy hét elteltével tért újra vissza. Elmondta, hogy van egy ismerőse a Mendota elmekutató intézet és pszichiátrián. Mesélt neki Catherin esetéről és elküldte a jegyzeteit is. Ez a barát három nap mulva felhívta, hogy szeretne egy találkozót a lánnyal. Lilith beleegyezett, Janson viszont nem tartotta bolondnak kislányát és ellenkezett. A pár két nap gondolkodási időt kért a doktortól. Természetesen megkapták. Lilith elmondta Jansonnak, hogy Catherint nem fogják ott tartani csak megvizsgálják. És egy hét múlva már jöhet is haza. Janson végül nehezen de beleegyezett. Catherin kissé idegenkedve, de nyugodtan kezelte a kialakult helyzetet. A doktor hagyott egy telefonszámot és egy emailcímet is a családnak. Lilith még aznap felhívta a számot és megbeszélt egy időpontot az asszisztensel. ( FOLYT.) 

DW. 

Parapszichológia. Mind tudjuk, hogy mit jelent még ha nem is a teljes igazságot. Azok kedvéért kiknek e szó jelentése homályba vész egy igen csak egyszerű, mondhatni puritán jobbot nyújtok a valódi jelentés megértése érdekében. Parapszichológia  - görög eredetű szóösszetétel. A para azt jelenti- túl vagy mellett, valami más és idegen míg a pszichológia az emberi lélek megismerésének folyamata. Azokkal a különleges érzékelési típusokkal foglalkozik amik alapjáraton láthatatlanok vagy ami talán helyesebb, nem szokványosak. Az emberi mentalitás végső határait vizsgálja meg. Röviden: mire vagyunk képesek amit még mi sem tudtunk magunkról. Nem kívánok a továbbiakban részletes leírást adni a pszichológia e rejtélyes és oly sokak számára felfoghatatlan tudományágával kapcsolatban. Helyette egy sokkalta mélyebb és ijesztőbb terepre hajózunk aminek parsze nem kis köze lesz a parapszichológiához. 

A parapszichológiát sokan csupán áltudománynak tartják mivel bizonyítékok híjján nem látnak más eshetőséget. A filmkészítők pedig jól átlátva a kialakult helyzetet ezt a bizalmatlanságot a tudományág iránt az emberekben hamar átformálták félelemmé. Ezt pedig kétség kívül a horrorfilmek által közvetített hamis tényekre alapozva tették. Írásomban inkább ezen a téren szeretnék kicsit körbeszimatolni. Első körben tehát az Atticus Institute címet viselő 2015-ös horrorfilmről lesz szó és a film alapjául szolgáló természetfeletti erőről mint létező faktorról természetesen. 

A film egy plakátja mely már ismeretlenül és látatlanul is azt súgalja felénk, hogy vigyázat veszélyes vagyok. Kétség kívül jól eltalált plakát és megvan benne az a rejtett borzalom és fenyegetés ami a naív nézőből is erős ellenérzetet vált ki. A képen a film főszereplője, Judit Winsted látható. Ahogy mélyen a szemünkbe néz, szinte érezni lehet ahogy vizslat belülről és ahogy átjár a féktelen gonoszság minden ereje. A képet hosszasan nézve az ember úgy érezheti magát mint ha egy nyitott könyv lenne csupán és semmi más. Ez az érzés pedig a filmet megtekintve csak erősödik a végére pedig teljesen elhatalmasodik az egyén felett. A filmben Dr. Harry West parakutató és Pszichológus az Egyesült Államokbeli labolatóriumában ( eképp csak én nevezem ), fogadja az általa annak vélt Pszichotikus embereket nemtől és kortól függetlenül. Különféle módszerekkel vizsgálja meg őket mint például a jól ismert ESP kártyák és a Ganzfeld technika. Erőfeszítései ellenére azomban folyamatos csalódások és kudarcok érik kutatási területén. Mikor már kezdi feladni, mint egy villámcsapásként jelenik meg Judit és elképesztő sebességgel kavarja fel az állóvizet. A kutatócsoport legnagyobb örömére a nő meglepő energiával rendelkezik és úgy tűnik végre korszakalkotó felfedezést tettek, végre megtalálták az USA un. Nina Kulagináját, azomban ez a gondolat hamar semmivé válik. Judit viselkedése eggyre aggasztóbb formákat ölt és a csoport tagjai is egyre fenyegetettebbnek érzik magukat. A különleges valamint ijesztő történések hatására az egyszerű elmét érintő vizsgálatból hirtelenjében egy egész nemzetet fenyegető ügy lett amit természetesen a kormány titkosított. Átvették Dr. Westtől az irányítást és kis illetve még kisebb sikerekkel próbáltak úrrá lenni az akkorra már földön túli jeleket mutató Juditon. Elég hamar nyilvánvalóvá vált azomban, hogy mivel dolguk van az nem ember. Ők úgy hívták, hogy a valami. Fegyvert szerettek volna csinálni belőle ám a valami erejéről akkor még nem volt fogalmuk s ez a tudatlanság okozta végül az egész nemzetet megrázó tragédiát. Dr. Harry West az eset után rejtélyes körülmények között eltűnt 1976-ban és hollétét közel 40 éve homály fedi. Esete sok kérdést vet fel ám ezek a kérdések már sosem válaszoltatnak meg. A filmről több szót nem ohajtok írni mivel már így is bőven túl léptem a megengedett határt s ezáltal ismét spoilereztem. ( Sajnálom ). 

- A PSZI jelenségek közül a leg vitatottabbak az ESP ( érzékszerveken túli  észlelés ) körébe tartozó Telepátia és az úgynevezett Prekogníció ( Jövőérzékelés ), valamint a PK azaz Pszichokinézis.

Sokan úgy tartják, hogy ezek a képességek az emberban a kezdetektől fogva benne foglaltattak és áldásként tekintenek rájuk. Megint mások hasznos de igen megbízhatatlan erőnek tartják amit be kell fognunk és akaratunkat rákényszerítve használni az erejét. Én úgy vélem, hogy mi nem e világról való azt bölcsebb nem piszkáni, nem, hogy a birtoklására való szándékot még tettekkel is megerősíteni. Ezek az erők természetfeletti erővel ruházzák fel az embert ám ez az erő nem tart örökké sőt azt kell, hogy mondjam, igen kevés ideig. Az ember a kezdetektől fogva a hatalomért küzd legyen is az ára bármi. Belénk van kódolva egy uralkodásvágy ami arra ösztönöz minket, hogy törjünk a csúcsra és nem törődve saját illetve leszármazottaink biztonságával foglaljuk el nem létező trónusunkat a világmindenség felett. A gonosz csapdája ez ami által el szeretné hitetni velünk, hogy mi magunk is istenek vagyunk. Teremthetünk, rombolhatunk, újra alkothatunk és kísérketezhetünk a végtelen univerzum meghódításával. Az ember nem lehet isten. Bárhogyan is nyújtózkodik, bárkit is tesz el láb alól, bármennyi pénze van, soha nem lehet hatalma a szellemvilág felett ami oly hatalmas és ereje végtelen. Gondoljunk csak bele, képzeljünk magunk elé egy csöppnyi bogarat ami a ház falán mászik azt gondolván magában -Ledöntöm ezt a házat ha elég kitartó vagyok bogáréletem hátralévő részében-. Alapjába véve nem lenne akkora baj, ha nagyokat álmodunk de írrealitásunk és nagyravágyásunk miatt valamint beteges uralkodásmániánkra való tekintettel nem ismerjük az ÁLJ fogalmát. Ezek a képességek pedig a gonosztól származnak bárki bármit is mondjon, hiszen azt hivatott elhitetni velünk, hogy ezek ismeretével és elsajátításával megnyílhat egy út az univerzum irányítása felé. Az ember ne játszadozzon az ördöggel, ha mégis megteszi akkor az ördög diktálja a szabájokat. Nincs a kezünkben semmi hatalom. Ami van is az csupán ideiglenes. Azok az erők amivel játszanak, és hajkurásszák őket, nem barátjuk az embereknek. Épp ellenkezőleg. Ősi ellenségeink. A mézes madzag vonzó és kívánatos de az oroszlán szájában landol a vége. 

D.W.