Sűrű fellegek gyűltek Tilden felett 1994 április 25-én. Az oldwilde hall üresen kongott. Fojosói kihaltak, szobái hidegek és magányosak voltak. Catherine lázasan készülődött az estére. Szülei előző nap mentek még el és azóta semmi hírük sem volt, még nem is telefonáltak haza. Indulásuk előtt azt mondták, hogy sokáig lesznek távol de aggodalomra semmi ok, időben hazaérnek. És mégis a ház leginkább egy szépen feldíszített sírhoz volt hasonlatos, mi egymagában áll a kihalt temetőben. Lenn az előtérben a büszke álló óra mély, tekintélyt parancsoló hangján felhorkant majd ismét csend lett. Az éjszakát Catherine egyedül töltötte, egyedül és elveszetten. Senki sem kereste, senki sem szólt hozzá egy árva szót sem. A csend volt az egyetlen partnere a magányban. Reggel hét ora lehetett, kint madárcsicsergés és virágillat töltötte be a teret. A napfény sugarait átárasztotta a fák nyújtózkodó ágain és friss üde szellő érkezett észak felöl, magával hozva jókedvét és azt a valamit mit mágiának nevezünk és imádunk a természetben. Felemelő érzés volt látni ahogy a szürke hajnalból kiemelkedve a tavaszi nap áttörte a sötétség falait és megcsillant a tükrön. A sötét fellegeken áthatolva utat készített egy lány szívéhez mit fagyos lakatok zártak közre s szorításukból aligha engedtek valamicskét. Catherine kihúzta magát és óvatos lassú mozdulatokkal fésülni kezdte barna haját, minek meg volt már a maga rituáléja. Először egy fehér lepedővel tetőtől talpig beborította az alacsony három lábú széket majd helyet foglalt. Azután az előző nap letisztított tükörbe bámult mintha hibát keresne a tükörben vagy ami valószínűbb magában. Kezébe vette vastag nyelű fésűjét és hajába illesztve felülről lefelé fésülte. Kiegyenesedve, minden részletre figyelve. Sosem hagyta ki a kora reggeli fésülködést. 

Az idő a maga lomhaságában telt. Lassan kúsztak a percek és Catherine minden lélegzetvételével egyre közeledett az este mikor a meghívottak átlépik a ház küszöbét. Elmondhatatlanul izgult, szíve a torkában dobogott és erős feszítést érzett a mellkasában, olyat mit már nagyon régen nem érzett. Nem tudta mire vélni, így gondolatai és figyelme átsiklottak felette.

Befejezve a fésülködést reggelit készített magának és szüleinek is. Felhívta őket de nem vették fel. Képzeletei már olyan vizekre tévedtek miket jobbnak látott azonnal kiverni a fejéből. Rántottát készített és elhatározta, hogy meglepetés gyanánt feldíszíti a tálakat a kert friss ajándékaiból. Felvette barna kabátkáját és gumicsizmáját majd kilépett a verandára. A nap már járt olyan magasan, hogy első sugarai kedvesen megcirógatták az arcát. A lány ezt az égre emelt orcájáról sugárzó mosollyal hálálta meg majd gyors léptekkel a hátsó kert felé vette az irányt. A mosoly még akkor sem fagyott le az arcáról. A kertbe érve boldogsága csak növekedett látva a bőséges termést. Egy kosárra való retket szedett össze, majd vissza indult velük a házba. Egy órával később Lilith és Janson még mindig nem voltak sehol. Az asztalon ott hevert a rántotta körülölelve az egyenletesen felkarikázott retkekkel. Catherine az asztal végén ült és olvasott. Fél percenként az órájára nézett és feszülten dobolt az asztalon. Aggodalma minden percben növekedett és mérgezte gondolatait. A mellkasában lévő feszítés akkorra már az elviselhetetlenség küszöbét súrolta. Fájdalomcsillapítót vett be majd visszatért olvasmányához. Még mindig sűrűn nézett a szemközti falon függő fali órára aki a lány minden pillantását megvető gúnnyal verte vissza. Míg eképpen nézték egymást, egy ismerős morajló hang kúszott be óvatosan az étkezőbe. Catherine azonnal felismerte az autó hangját. Felpattant a székből és kirohant, hogy köszöthesse szüleit akik valóban megérkeztek.

Odaszaladt hozzájuk és vidám mosollyal arcán ölelte át anyját majd Jansont is. Lilith két puszit nyomott lánya arcára és gyengéden megborzolta egyenesre fésült haját. Catherine vette a lapot és játékos dühvel nézett vissza az asszonyra. Dühe azomban elszállt mikor Janson egy óvatlan pillanatban felkapta és a magasba emelve megpörgette. Pont ugyanúgy mint mikor még kisgyermek volt. Ez alkalommal viszont már a férfi is belenyögött az emelésbe. Letette a lányt majd együtt bevitték a dolgokat. Az idő vánszorgása a szülők megérkezését követően rohanássá alakult át. Lilith és Janson nem győzték megköszönni Catherine csodás reggeliét. Miután elfogyasztották, nekiláttak a belső tér dekorációs munkálatainak. Feldíszítették az étkezőt a nappalit és a folyosókat is. A dekoráció részei voltak illatos gyertyák, színes szalagok születésnapi köszöntő üzenetetekkel, valamint lampionok mik hangulatosan világították be a teret. Miután befejezték a díszítő munkát, Lilith nekiállt elkészíteni a három fogásos étket. Terveiben az előétel mellett szerepelt még leves, második fogás és levezetésképpen egy finom sütemény ötlete is felmerült benne. Rengeteg volt a munka így férje segítségére szorult. Janson szívesen segített feleségének hiszen tisztában volt a teherrel ami minden ünnepi alkalommal rá nehezedett. Catherine felment a szobájába és felhívta Susant. A lány felvette ugyan de hangja nyugtalan és ideges volt. Mikor megkérdezte mi a baj, Susan megnyugtatta, hogy csak nagyon izgul az este miatt és nem tudja még miben fog megjelenni. Nem beszéltek pár percnél többet de Susan elmondta, hogy nagyon várja az estét és hogy végre láthassa kedves barátnőjét. 

Catherine miután befejezte a beszélgetést a szobájában maradt. Elővette naplóját és írni kezdett. Minden lány életében eljön a pillanat mikor gyermekévei végéhez és a felnőtt élet kapujához érkezik. Ez a pillanat pedig mindamellett, hogy örömteli, hordoz magában egy kis fájdalmat is hiszen soha nem ugyanaz az ember mint előtte. A gyermeki és önfeledt éveket maguk mögött hagyják minden dolgával és cselekedetével együtt. Catherine Oldwilde életében ilyen cselekedet volt a napló írás. Kisiskolás korától kezdve egy napot nem halasztott el, hogy ne írt volna bele ha csak egy mondatot is. A kemény fedeles füzet az évek során mindig mellette volt mint segítő és megértő társ. Akkor is mikor senkire sem számíthatott és az élet borús fellegei össze záródtak a feje fölött. Tudta szíve legféltettebb titkait és legmélyebb ér-zéseit is ismerte. Talán nem túlzás kijelenteni, a naplója volt Catherine legjobb és leg kitartóbb barátja egész fiatal korában. Az évek sokasága alatt ugyan megkopott és lapjai megsárgultak, de tartalma és szeretete a lány felé mindvégig megmaradtak. Ezt a naplót tartotta kezében Catherine azon a bizonyos napon az Oldwilde hallban. A szobában fény áradt szét és a nap aranyló sugaraival felszárította arcán guruló könnyet. Csak ült az ágyon kezében a naplóval és meredten nézett maga elé. Pár percig csak élvezte a csendet és a végtelen nyugalmat. Nem sokkal később egy tollat vett elő a fiókból és írni kezdett. Olyan kecsesen és odafigyeléssel kanyarította a betűket mint ha valóban utoljára írna bele

A napló ma szerény birtokomban van. Rengeteget segített, hogy megértsem ezt a történetet és írni tudjak gazdájáról. Annyi szép történet és vers közül az alábbiakban Catherine a naplójába írt 1994 április 25-ei bejegyzését teszem közzé. Azért ezt, mert talán ez adja vissza leghűebben azt a mélységet és érzelmeket mik jellemezték őt.

Kedves naplóm

Ma 1994 április 25-e van, a születésnapom. Hát ismét eljött ez a nap. Boldognak kéne lennem és önfeledten örülni, hogy 18 lettem, mégsem vagyok az. Bensőm félelemmel teli és aggódom. Ugyan megmagyarázni nem tudom, mégis érzem. Hiányzik a normális élet. Epekedve vágyom utána, hogy olyan lehessek mint mások. Olyan mint bármely más normális ember. Átkozott vagyok. Tudom jól, hiszen még csak 18 vagyok s mégis idősnek érzem magam. Elérkeztem a felnőtt lét kapujába amin ha be nézek, nem látok mást mint ködöt és ürességet. Olyan hideg és ismeretlen a jövő. Nem tudom mihez kezdjek ezután, hiszen egész eddigi életemet egy sötét hatalom tárgyaként éltem le, birtokoltnak érzem magam. Jeges lehelete és érzéki csókja kísértek álmaimban s mikor felébredtem vettem csak észre, hogy ki fogva tart nem más mint saját magam. Tudom butaságnak tűnik, mégis így érzek. Csalfa játék a boldogság. Egy báj, mi ugyan megkísértett párszor de mikor szívembe zárhattam volna, elfutott és eltűnt a szemem elöl. Így hát nem keresem többé. Vakon száguldok bele a jövőbe mint egy gyorsvonat fékek nélkül. A nap kinn teljes erejével ragyog, a természet minden kincse ünnepel mert 18 vagyok. És én? Halott vagyok. Könnyeim tavában fulladok meg, hogy adná az ég. Emígy gondolkodom de rájövök, hogy várnak. Szüleim, Susan, Ethan és Gabriel. Gabriel én reményem, én erősségem aki miatt sokszor letettem a pengét és aki fagyos szívembe is becsempészted a szerelmet, aki arcom jeges börtönéből mosolyt fakasztottál. Te fiú távol vagy most. Most, mikor úgy szeretnélek magamhoz ölelni forrón és sírni a válladon. Elmondani minden bűnöm és fájdalmam és te meg vígasztalnál tudom. Tudom jól. Hol vagy? Más karjában fekszel, más cirógat arcodon, mással evezel át a gyönyörnek taván és immár mást csókol édes ajkad. Nagyon fáj Gabriel. Nagyon. De megértelek hisz én hagytalak el először. A magam útját jártam és mindeközben elmém kivetett magából téged. Elnyelt a végtelen tenger. Már nem remélek csak élek. Kedves és egyetlen naplóm. Rettenetesen izgulok a ma este miatt. Mindennek tökéletesen kell sikerülnie. A ház ragyog, díszekről is gondoskodtunk. Anyáék finom ételt csinálnak és én is kicsípem magam. Ma este nagyon csinos leszek. Apáéktól kaptam egy gyönyörű ruhát. Fekete és jó rövid. Harisnyát veszek alá és jó szexi leszek. Kíváncsi vagyok mit szólnak majd a többiek. Este 6 órakor érkezik Susan azt tudom mert mondta. A többiek nem tudom mikor de biztos eljönnek. El kell jöjjenek, hisz meghívtam őket. Jajj.. nagyon izgulok. Anya szól, mennem kell..

1994.04.25.

Az idő még soha nem vánszorgott olyan lassan mint aznap. Catherine alig bírt egy helyben maradni. Ha nem írt akkor minden bizonnyal olvasott. Ha azt sem akkor az új ruhájában tet-szelgett a tükör előtt és igazgatta magát. Délután három lehetett mikor Lilith kopogott lánya ajtaján. Catherine felrezzent gondolatai némaságából és ajtót nyitott. A három órai tea nyug-tatóan hatott rá. Mindhárman leültek a verandára és süteménnyel együtt elfogyasztották teá-jukat. Nem volt gyakori a teázgatás a családban de Catherinet mindig is elvarázsolta az angol kúltúra e darabja. Mikor féretéve a gondokat a napból kiszakítanak egy kis időt mikor nyugalomban teázhatnak és gondolkodhatnak. Lilith így is megpróbált lánya kedvében járni ami meg kell hagyni sikerült neki. Catherine arca kivirult és a boldogság sugara ragyogott rá. A törékeny lány a jókedv és a mámor határán nyújtózott egész nap. Megérdemelte, hiszen amiken keresztül ment, alaposan kikészítették. Senki még gondolni sem gondolt a múltra, nemhogy emlegette volna. A lány több mint két hónapja tünetmentes volt és semmi sem utalt rá, hogy a visszaesés lehetősége még fennállhat. Tea után Lilith megkérte Catherinet, hogy segítsen a konyhában a sütemény elkészítésében míg Janson beszalad a városba néhány dologért. Meglepetésnek szánták, hogy pontosan miért is. Az idő ismét bosszantóan lassan kúszott előre. Mikor Janson hazaérkezett a dobozokkal, már öt felé járhatott. A nap gyengébben ugyan de még világított. Bevilágított a konyha ablakán és vörösre festette a falat. Tűzben égett az egész helyiség és valóban mint ha jól megrakott kemence lenne, olyan meleg volt benn. Janson a szoba közepére tette a dobozokat majd kibontotta. Catherine felsikoltott örömében mikor meglátta mi van bennük. Kovácsoltvas gyertyatartók és gyertyák. Nem is akart hinni a szemének. Apjához lépett és megölelte. Susan érkezéséig nem egészen egy óra volt hátra. A gyertyatartókat elhelyezték az asztalon, a folyosón álló öreg szekrényen és az étkezőszekrényen. Meg gyújtották majd mikor minden készen állt Leültek a nappaliban. Már bármelyik pillanatban kopogtathattak. Lilith, Janson és Catherine is teljes díszben, frissen és üdén várták a vendégeket akik sorjában meg is érkeztek. Először Susan érkezett meg egy sárga taxival. A fiatal lány félénken kopogtatott be Oldwildék vaskos fenyőajtaján. Catherine nyitott ajtót. Susannal egymás karjaiba zuhantak.

A lány sírva ölelte magához barátnőjét aki viszonozta és a két lány a szobába lépett. Susan csak ámult a csodás és rendezett belső tér láttán ami a szeme elé tárult. Nem győzte dicsérni a dekorációt. Janson hálálkodóan nézett feleségére majd ismét Susanra. Leültek a nappaliban és a várakozás ideje alatt Susan szinte megállás nélkül faggatta barátnőjét aki nem bánta. késséggel válaszolt minden kérdésre, s bár tudta, hogy hosszú még az éjszaka és valószínű sokszor el kell még mondania amit Susan hall, ez nem vette el a kedvét és erejét. Történetmesélését azonban kisvártatva motor zúgás szakította félbe. Catherine felismerte a hangot. Ethan érkezett meg egy sráccal aki azonban miután mondott valamit barátjának elbúcsúzott és elment. Ethan trehány eleganciával lépte át a küszöböt. Szakadt farmer dzsekije alól kikandikált a zakó, az alól pedig a fehér ing. Janson jól megnézte magának Ethant. tetszett neki a fiú stílusa. Fiatalkori önmagát látta benne. Ethan illedelmesen köszöntötte a bent lévőket majd Catherinhez lépve két csókot nyomott arcára. Megölelték egymást majd ő is helyet foglalt a kanapén. Ettől kezdve sorban érkeztek a meghívottak. 

Nem sokkal fél hét után begördült Mr. Woodlest terepjárója, azután pedig Gabrielék érkeztek meg új autójukon. A fiú miután feleségét betssékelte a házba, a kocsihoz ment és a csomagtérből egy dobozt, egy tálca süteményt és virágcsokrot vett elő. Lezárta a járgányt és követte feleségét. A házba érve Lilith és Janson üdvözölték őket. Janson segített Gabrielnek a csomagokkal majd kezet rázott vele. A fiú tekintete a falnál álló Catherinere esett aki az izgalomtól kissé zavartan viselkedett. Lilithnek fel is tűnt lánya furcsa viselkedése de aggodalmát elnyomta. Gabrielt mintha kicserélték volna. Újra megerősödött és a haja is nőni kezdett. Elegáns zakót viselt, alatta fehér inggel és csokornyakkendővel amit úgy szeretett. Minden jeles alkalommal azt viselte. Megfogta felesége kezét és Catherinhez léptek. Mindkettőjük szemében az érzelmek legmélyebb fokozata tükröződött. A fiú bemutatta feleségét a lánynak aki erőltetett mosollyal ugyan de kedvesen köszöntötte a várandós nőt.  Szőke fürtjei omlottak keresztül vállain és tova folytak melleire. Hatalmas kék szemei voltak, dús szempillái és telt ajkai. Gyönyörű volt, valóban gyönyörű, olyannyira, hogy Catherine szinte el is feledte a születésnapját. Mellkasában a feszítő érzés ismét felélénkült. Alig, hogy kezet fogott Maryval, a nő rosszullétre panaszkodott. Mivel áldott állapotban volt, senki sem gyanakodott másra mint a terhességi stádium kiszámíthatatlanságára. A rosszullét csak átmeneti jellegűnek bizonyult. Hamarosan Mary ismét jól érezte magát. Dr. Woodlest egy hatalmas levendula csokorral lepte meg Catherinet aki örömében a férfi nyakába tudott volna ugrani. Átölelték egymást és a doktor szeme könnybe lábadt látva a holtat kit végső útjára ő maga is elkísért. Zavart szemében akkor azonban csak a szeretetet és a hála adást lehetett észre venni semmi mást. Gabriel láthatóan kerülte Catherine társaságát de figyelmével végig a lányt pásztázta. Miután mindenki megérkezett, a csoport a nappaliban foglalt helyet. A család és a ház is rengeteg dícséretet kapott. Lilith és Janson is büszke volt. Pezsgőt bontottak és Catherine elmondta a vendég köszöntőt. Beszédét teljes csendben hallgatták az egybegyűltek. Mikor végzett, a meghatódott közönség erősödő tapssal köszönte meg. Mr. Woodlest és Susan a szemüket törölgették. Catherine megköszönte, hogy eljöttek és az étkezőbe kísérte a vendégeket. Az asztalon csodás terítéken egy-egy gyertyatartóban vidáman pislákolt a láng. Mikor mindnyájan az asztal körül ültek és elhelyezkedtek, Lilith kiment, hogy behozza az első fogást. Halkan duruzsolt a társaság és a beszélgetés témája még mindig többnyire Catherine csodája körül forgott. Az ülésrend a következőképp alakult. Catherine ült az asztal északi végén a bársony székben. Mellette Mr. Woodlest foglalt helyet, őt követte Ethan és Susan. Az asztal déli végében Janson foglalt helyet szemben lányával. Mellette felesége, majd Gabriel és Mary. Ezzel a kör bezárult. 

Egy kis idővel azután, hogy a társaság minden tagja kényelembe helyezte magát, Lilith és férje kihozták az első fogást. Hideg gyümölcslevest. Az edény szélére citromkarikákat fűztek ami nagyot dobott a látványon és fokozta az éhséget. Az asztali áldást ünnepeltként Catherinnek kellett, hogy mondja. A következő pillanatban minden szempár a fiatal lányra szegeződött aki mivel még sosem imádkozott nyilvánosan. Nagyon izgult, és ez látszott is rajta. Arca vörösen izzott de végül Lilith kedvesen rámosolygott és ez erőt adott neki. Felállt és elkezdte:

-Atyánk, alázattal járulunk eléd ezen a mai napon. Köszönöm neked a... (itt hirtelen megállt, mivel éles fájdalom hasított a mellkasába. Fogait összeszorította és úgy folytatta tovább. Mélyen magában érezte, hogy abba kéne, hogy hagyja de az elvárás felülmúlta gondolatait és érzéseit is.) -Köszönöm neked az életemet és, hogy ma ennyien összegyűltünk, hogy meg üneppeljük a születésnapomat. Kérlek légy ma jelen közöttünk és óvj meg minket minden gonosz befolyástól. Ámen.

Ajkait harapdálva a földre szegezett szemmel fejezte be és próbálta ruhája alá rejteni reszkető kezeit. A társaság is Áment mondott majd Janson mindenkinek jó étvágyat kívánt. Catherine leült és önkéntelenül is Gabrielre pillantott aki mosolyogva kedves tekintettel nézte őt majd halkan megdícsérte. A lány megköszönte és illedelmesen biccentett. Catherine újra érezni kezdte azt a furcsa feszítő érzést ami az imája alatt ismét megjelent. A gyomrában kezdődött és óvatosan kúszott feljebb és feljebb míg eljutott egészen a garatjáig ahol megállt és nem mozdult. Miután a leves elfogyott, Lilith és Janson összeszedte a tányérokat és a leveses tálat és kivitték őket. Hamarosan azonban egy az előzőnél sokkal nagyobb és szélesebb tállal tértek vissza ami tele volt finomabbnál finomabb étkekkel. Húsfélékkel és többféle körettel. Mellé volt még saláta és szósz különlegességek. A vendégek nem győzték csodálni Lilith munkáját.  Az asszony bizonyára nagyot nőtt a szemükben. Férje nem is lehetett volna büszkébb nejére. Nekiláttak annak is és az addig visszafogott csendes társalgás hamarosan kiteljesedett. Előkerültek a poharak is és Janson mindenkit körbe kínált a borból ami még házasság kötésük alkalmával kaptak az azóta megboldogult Kevin bácsikájától. A vendégek szívesen fogadták a kedves gesztust. Mikor mindenki poharában volt bor, a férfi felállt és szót kért. Egy csapásra csend lett. Szeretett volna köszöntőt mondani lánya tiszteletére. Catherine mosolyt erőltetett arcára de a fájdalom ismét erősödni kezdett. Apja köszöntő beszéde után már annyira elviselhetetlen volt, hogy sűrűn elézéseket kérve kiment a mosdóba. Lilith utána ment de Catherine utasította, hogy ne hagyja ott a vendégeket mert ez neki szégyen. Lilith így visszavonult. A lány magára zárta az ajtót és összegörnyedve a csapra borult. Kezei görcsbe rándultak és úgy érezte hamarosan az a valami belülről szét tépi. Keservesen sírni kezdett de ügyelt arra, hogy a vendégek nyugalmát ne zavarja. Törölközőt tömött a szájába és úgy sírt. A fájdalom már egész teste felett átvette az uralmat és nem sok kellett hozzá, hogy elveszítse az eszméletét. Eközben az asztalnál Gabriel ragadta magához a szót. Lilith felé fordult és komolyan a szemükbe nézett. Megkérte, hogy pontosan mondják el neki mikor is született Catherine. Az időpontra volt kíváncsi. Lilith és Janson összenéztek. Nem értették miért olyan fontos ez éppen akkor. De Gabriel hajthatatlan volt és szemében különös aggodalom lángja lobbant. Lilith elmondta, hogy Catherine pontban este tízkor született. Gabriel az információt hallva azonnal az órára nézett. Még csak este negyed tíz volt. Nem beszélt senkinek, még feleségének sem, de szellemében érezte, hogy valami nincs rendben Catherine körül. A szellemében sosem csalódott még és egészen addig amit a szívében érzett az beigazolódott. Nem tudott konkrét dolgot de nyugtalanság fogta el és a feszültség rajta is kiütközött. Nem sokkal később Catherine nyitott a szobába. Arca holt sápadt volt és reszketett. Bocsánatot kért a társaságtól és leült a lépcső melletti fotelbe. Susan felállt és barátnőjéhez sietett. Látta, hogy nincs túl jó bőrben ezért gondolta felvidítja. Előkapta fényképező gépét és megkérte, hogy mosolyogjon. A lány elmosolyodott Susan pedig kattintott. Az idő fél tíz felé járt. A feszítő érzés csökkent ugyan de el nem múlt. Ott lapult a bordái közt, ott volt agyában és minden csontjában.

Ott volt izmaiban és minden lélegzetvételében is. Susan leült barátnője mellé és a vállára tette a kezét. Catherine az érintés hatására összerezzent és furcsán kezdte bámulni. Furcsán és hidegen. Susan elnevette magát és játékosan oldalba bökte barátnőjét aki viszont nagyon úgy tűnt, hogy nincs játékos kedvében. Bal kezével a hasát fogta, jobbal pedig a fotel karfáját kaparászta. Susannak csak akkor tűnt fel mit művel barátnője mikor az már a negyed kart kikaparta. Mikor Susan figyelve, hogy ne hallják meg megkérdezte Catherinet, hogy mit csinál, a lány válasz helyett némán ült tovább és folytatta a kaparást. Amit senki sem látott az a szeme volt. Mivel lefelé nézett, így senkinek sem tűnt fel Katherine bevérzett szeme. Mikor a folyósón lévő álló óra háromnegyed tízet ütött, a lány hirtelen abbahagyta a kaparást, felegyenesedett és Susanra mosolygott. Megfogta a kezét de a lány elhúzta kezét a jéghideg kézből. Catherine felállt és az asztal felé vette az irányt. Odaérkezve elnézést kért a távol létért és helyet foglalt. Mindenki kedvesen fogadta viszont és érdeklődte hogyléte felöl. A lány megköszönte és biztosította a társaságot, hogy már semmi baja és nincs ok az aggodalomra. Bájosan mosolygott és nekilátott a tányérján lévő marhahúsnak. Jó étvággyal evett és bekapcsolódott a társaság beszélgetés folyamába. Susan is visszatért a fotelből és helyet foglalt az asztalnál. Egyedül Catherine furcsa viselkedését senki sem vette észre kivéve jansont és Gabrielt akik kimaradva a jókedvű beszélgetésből csendben ültek a helyükön. Gabriel nem tudta tovább elnyomni a szívéből feltörő késztetést és halkan alig hallhatóan imádkozni kezdett. A többiek, köztük saját felesége is nevettek és ittak mintha nem látnák mi folyik közöttük. Gabriel felesége vállára tette a kezét és végigsimította de a nő rá sem hederített csak folytatta a nevetést és az ivást. A fiúnak abban a pillanatban nyilvánvalóvá vállt ami eddig megbújt a színfalak mögött. Catherinre pillantott aki mintha csak tudta volna mire készül furcsa mosollyal az arcán bámult a fiú szemébe. Két kezét mereven maga előtt tartotta az asztallapon. Gabriel az órára nézett és mielőtt ledöbbenhetett volna, a kinti álló óra minden eddiginél mélyebben és búsabban felhorkant.

Pontban tíz óra volt ám az idő ahol volt megállt és nem haladt tovább. Gabriel összezavarodott és karon ragadta feleségét aki viszont mint aki siket és vak is egyszerre, nem foglalkozott férjével csak teli szájjal nevetett és itta a bort. Az egész társaság hármójukat kivéve jókedvűen beszélgetett és poharat a pohár után ürítettek ki miközben hangosan kacagtak. Gabriel megpróbált felkelni a székéből de nem tudott. Ez látszólag szörnyen felbőszítette de haragját imába fojtotta és immár hangosan már-már kiabálva folytatta a fohászkodást, valamint a könyörgést. Izzadni kezdett és tekintete az asztal másik felénél ülő Jansonra esett. A férfi kétségbe esetten próbált felkelni az asztaltól de hiába próbálkozott. Minden nekiveselkedéssel egyre erősebben vonzotta a széke. A két férfi előbb egymásra majd Catherinere néztek. A lány nagyot kortyolt a borból és hangosan elnevette magát. Szétnézett a vedelő és hahotázó vendégeken majd a két férfira nézett. Gabrielhez fordulva a fiúra förmedt és káromkodva csendre utasította. Szeme koromfekete lett és látva a fiú engedetlenségét velőtrázó ordítással ismét csendet parancsolt de ő csak nem hagyta abba. A gonosz a fiú feleségére nézett majd az asztal másik oldalán ülő Ethanra. Kezeit az asztalon hagyva lehajtotta a fejét és mozdulatlanul ült úgy nem tudni meddig. Az idő múlását aligha lehetett észre venni. Teljes csend ereszkedett a szobára. A vendégek abbahagyták a nevetést és a féktelen ivászatot és Catherinehez hasonlóan szintén lehajtották fejüket, kezeiket pedig maguk elé tették az asztalra. Janson feleségét rázva próbálta visszahozni a tudatába mindhiába. Kezeibe temetve arcát az asztal fölé görnyedt és jajgatott. Gabriel hangosan imádkozott tovább és minden mondatára Catherine szörnyű kínokat élte át. Morgott és káromkodva sziszegett az orra alatt. Ekkor azonban váratlan dolog történt. Az asztal másik végén helyet foglaló Ethan lassan felemelkedett székéből és megkerülve a társaságot töredezett mozgással Mary széke mögé állt és két kezét a nő feje búbjára helyezte. Mindkettőjük szeme csukva volt. Gabriel őrjöngött és az imát abbahagyva átadta magát a haragnak. Ethan a nő füléhez hajtotta a fejét és furcsa ismeretlen nyelven suttogni kezdett bele mire Mary kinyitotta szemét. Koromfekete volt akárcsak Ethané. Gabriel felordított és nyakán ki duzzadtak az erek. Feje elvörösödött és minden erejével azon volt, hogy kiszabadítsa magát, valamint várandós feleségét a szorító fogságból. Akár hogyan próbálkozott, keze nem mozdult az asztallapról. Catherine mindeközben mozdulatlan ült székében és szemét tágra nyitva meredt maga elé. Arckifejezése nyugodt volt de annál fagyosabb. Érzelmet képtelenség volt kiolvasni belőle. Még mindig halálos csend volt mikor Catherine Maryre nézett és bólintott, mire a nő felállt az asztaltól és Ethan elé gugolva két kezét a fiú combjának támasztotta. Gabriel látva mi fog történni, könyörgően nézett Catherinera aki mosolyogva nézett vissza rá és a saját bársonyos hangján azt kérte a fiútól, maradjon csendbe és figyelje hogyan teljesedik be apránként kedvese sorsa. Gabriel sírva könyörgött a fekete szempárnak aki viszont ridegen elfordult tőle. Mary kigombolta a Ethan nadrágját és kezébe vette a fiú péniszét majd halkan a következő szöveget kezdte mondani:

• Mary Disting vagyok. Bűnös ember. Bűneimet Catherine Oldwildenek köszönhetem. Ő volt ki éjszakánként bíztatott, hogy csapjam be férjemet és áruljam a testem. Nem bánom, hogy hallgattam rá. Parázna és erkölcstelen életvitelem miatt büszkén megyek a halálba. Férjemet, házasságunk előtt és alatt is csaltam. Gyermekem kit szívem alatt hordok, uram Azazel szolgállatába ajánlom a másvilágon.

Gabriel a szavak hallatán sokkot kapott, de szólni nem tudott. Felesége miután befejezte mondanivalóját orálisan kielégítette Ethant amit a fiú érzelem mentesen tűrt. Mikor befejezte, a fiú a várandós nőbe hatolt és hatalmas nyögések között a méhébe töltötte romlottsága egész valóját. Gabriel nem tudta nézni. Csukott szemmel mondogatta magában istene nevét, aki viszont úgy tűnt késlekedik. A perverz aktus után Mary felemelkedett az asztalról és úgy ahogy volt meztelenül az étkezővel szembeni folyosóra sétált. Mozgása töredezett volt és gépies. A gonosz uralta akaratát és testét is ahogy Gabriel és Janson kivételével az asztalnál mindenkinek. Lehajolt és a földről egy kötelet vett fel majd vissza sétálva az étkezőbe, az asztal mellöl elvette a széket és a helyiség másik végébe vitte. A kötél egyik felére hurkot kötött, másik felét a feje felett a plafonból kilógó kampón fűzte át és oda erősítette, majd nyaka köré tekerte a kötelet és egy szó nélkül siklott át a másvilágra. Gabriel torka szakadtából kiabált és kapkodva vette a levegőt. Szeretett volna felébredni pokoli álmából de esélye erre nem volt. Prüszkölve és könnyeiben fuldokolva nézte végig felesége és gyermekük távozását. Síri csend lett és A gonosz szótlanul a még mindig Gabriel mögött álló Ethanra emelte tekintetét, aki engedelmesen ismét megkerülte az asztalt és megállt, ezúttal Dr. Woodlest széke mögött. Azazel bólintott a megkínzott és vérző Catherine fejével majd Ethan a férfi fülébe is súgott valamit. Mikor végzett, kiegyenesedett és megállt egy méternyire csak a doktor mögött. A férfi kisvártatva felemelte leszegett fejét és halkan a következőket kezdte mondani:

• A nevem Erick Woodlest. A címem doktor. Egész életemet az emberi elme kutatásának szenteltem. Életemben sosem vonzott a vallás és realista létemre a materalista valamint humanista nézeteket vallottam. Bűnös vagyok és hogy az lettem, a kis Catherine Oldwildnek köszönhető. Szülei küldték hozzám furcsa és megmagyarázhatatlan viselkedésére felfigyelve. Az intézetben különös vágyat éreztem, hogy magamévá tegyem az akkor mindössze 14 éves kislányt. De bármennyire is nehéz elhinni, ő maga utasított rá álmomban. Ápolónak öltözve erőszakoltam meg és most bűnöm jutalmát a kárhozatot csak neki köszönhetem. Lelkemet a szolgálatodra ajánlom a másvilágon.

A gonosz a vallomások ideje alatt megengedte Catherinnek, hogy halljon és lásson, de kezét az asztallapról nem engedte felemelni és egy hang sem jött ki a torkán. A lány a vallomás alatt sírva fakadt és könyörgően nézett a plafonra mintha az égre nézett volna. Szeméről vissza húzódott a démon és előtűnt gesztenyebarna csillogó szeme miből azonban az élet helyett a szomorúság és bánat nézett ki. Végig kellett néznie ahogy a kedves doktor befejezve mondatait feláll és a konyhába sétál. Kihúzza a konyhaszekrény fiókját és egy kést vesz elő majd lassú mozdulattal elmetszi a torkát. Koromfekete szeme fehérré változott és kiömlő vére óceánján áthajózott a másvilágra. Janson felsikoltott és hisztérikusan bömbölni kezdett ami nem volt meglepő. Gabriel sokkban ülve ájultan ült székében, szája széléről buborékos nyál csordult ki. Szeme ugyan nyitva volt, de agya s szelleme elnémultak. Catherine keservesen sírt és egyre erősebben hiperventillálni kezdett. De nem kellett soká várni, szemei ismét sötétségbe borultak. Füle bezáródott és elmerült a néma sötétben. A gonosz ismét teljes birtokosává vállt a lánynak. Ethanra nézett átható tekintetével és bólintott. A fiút választotta ki véres terve hóhérául. Ethan tovább indult és megállt Susan mögött. A lány leszegett fejjel némán ült s nem mozdult. Lassan és kimérten lélegzett. A fiú neki is a fülébe súgott majd vissza egyenesedett és hátrább lépve csendben várt. Susan szintén felállt és a saját hangján a következőképp szólt:

• A nevem Susan west. Egész életemben vonzódtam a sötét dolgokhoz és imádtam a mágiával foglalkozni. Nem egyszer gyakaroltam is otthon okkult szertartásokat amiket legjobb barátnőm, Catherine mutatott nekem. Ő volt az ki bevezetett a fekete mágia csodálatos világába. Mivel egész életemben ő volt az egyetlen lány akivel valós szoros barátságot tudtam kialakítani így minden veszteségemért őt érje a kárhozat. Miatta kezdtem el ártani magamnak és az utóbbi években miatta kezdtem drogot is használni. Elment, köszönés nélkül itt hagyott bennünket barátait sínlődni, hogy mit is rontottunk el. Catherine a pokol gyermeke. Az volt és az is marad. Én magam az általa reám rakott bűnök terhe alatt utazom a másvilágra.

Susan is akárcsak elődei gépiesen mozogva ki sétált a folyosóra majd csend lett. Catherine hangos kiáltással hívta vissza barátnőjét és zokogott. Ismét az ég felé emelte tekintetét majd könnyeit nyelve elcsukló hangon kérdezett. -Miért csinálod ezt velem, miért nem ölsz meg? Istenem ha létezel, mutasd meg magad mert... A mondatot azonban már nem tudta befejezni. Halk majd egyre erősödő lépteket hallott. Csoszogó lépteket amik közeledtek. Susan léptei voltak és mögöttük súrlódás hangja. A lány megállt a lépcső tetején és egy ideig csak állt ott. Catherine kapkodva vette a levegőt és fuldokolva nézett a lépcsőfeljáróra ahol barátnője ismételten elindult. Kezében egy fehér zsinort tartott és húzta maga után. A végét minden bizonnyal felkötötte a korlátra. Mikor a felénél járt, kimászott a korláton kívül, nyakára illesz-tette a zsineget és ugrott. A csigolyája úgy tört darabokra mint üvegpohár ha leejtik. A rántás ereje a test súlyát a nyakra és a gerincre vezette minek következtében azonnal kilehelte a lelkét. Catherine hiába ordította, hogy várjon és ne csinálja, a lány vakon zuhant alá a mélységbe minden érzékszervétől megfosztva. Catherine a keze mellett lévő kést próbálta megfogni, hogy véget vessen a szörnyű kínnak, de nem moccant. Egyetlen szó nélkül esett újra transzba és egyenesedett ki újra. Arcáról felszáradtak a könnycseppek és a fekete szempár ismét gyűlölettel nézett körül a szobában. Gabriel ájultan előre csuklott fejjel ült székében, Janson kezeibe temette arcát és zokogott. Nem is sejtette, hogy a hóhér utolsó áldozata az ő egyetlen szerelme, élete értelme a felesége. Lilith Mozdulatlan ült férje mellett és arcára fagyott mosollyal bámult maga elé. Halkan szuszogott de mikor Ethan mögé ért, felemelte fejét, kihúzta magát és még mindig mosolyogva tűrte ahogy a fiatal fiú a nyakára teszi jéghideg kezeit és a fülébe suttog. Nem tudni mi okozta vagy, hogy hogyan történt de Janson egy ordítást követő erős mozdulattal kiszakította kezét az asztal szorításából és azzal a lendülettel a fiatal fiút ragadta karon aki mit sem törődve a férfi erőlködésével folytatta a rituálét. Catherine felemelte kezét az asztalról és Jansonra szegezte. A férfi abban a pillanatban megmerevedett. Szemével még végig kísérhette feleségét aki felemelkedett és így szólt:

• A nevem Lilith Oldwilde. Férjemmel Jansonnal nem egészen húsz éve költöztünk tildenbe. Egy gyermekünk van Catherine. Sosem vártam őt és nem is szerettem. Mikor megtudtam, hogy terhes vagyok, az elvetetésen gondolkodtam de férjem rábeszélt, hogy tartsuk meg őt amibe végül bele egyeztem. A szülés alkalmával a fájdalmaim elviselhetetlenek voltak. Megátkoztam a magzatot és az orvosoktól úgy hallottam, gyűlölettel beszéltem róla. Fiatal koromban egyszer barátnőimmel ellátogattunk egy spiritiszta szeánszra ahol kapcsolatba léptem egy Catherine nevű tanítóval a túlvilágról. Viszonylag sokszor létesítettem vele kapcsolatot, sokszor kommunikáltunk egymással. Évekkel később azonban megszakadt a kapcsolatunk. Munkám nagyon stresszes volt, így nem tudtam transzba esni. Egy idő után teljesen elhanyagoltam a kapcsolatot vele. Gyermekemnek is ez a múltbéli esemény alapján adtam nevet. Catherinet a terhesség alatt többször is megidéztem, de dühös volt mert elhanyagoltam őt. A gyermeket okolta a megromlott kapcsolatunkért. Igaza volt, minden rossznak és sikertelenségnek is a lányom az oka, ez a ribanc. Kiskorától kezdve nem telt el nap, hogy ne kívántam volna a halálát. Férjem előtt megjátszani magam embert próbáló feladatnak bizonyult de az évek során természetesen ebbe is belerázódtam. Lányom 14. születésnapja után és a mendotában töltött idő alatt sikerült ismét megidéznem Catherinet akinek örök hűséget és engedelmességet fogadtam. Ő egy ajánlattal állt elő miszerint ha megölheti a kislányom, engem tesz a leg sikeresebbé a divat világában. Mivel nekem ez a lány semmit sem jelentett a munkám viszont annál többet, így örömmel adtam át őt mesteremnek. Most pedig halálom órájában nyíltan megvallom, hogy mindennél jobban szeretlek téged Catherine. Akkor is ha becsaptál, a szívembe zártalak így hát kérlek, bárhol is vagy, vigyél magaddal. örökké szolgállak.

( Lilith Oldwilde holtteste a rendőrségi felvételen )

Lilith a konyhába ment egy sámliért. Kivitte a folyosóra és az ott heverő vastag kötéllel felakasztotta magát a mennyezetbe erősített lámpára. A sámli tompa koppanással érte a föl-det. A kötél megfeszült és Lilith szemeiből is eltűnt a sötétség. Üres élettelen teste egy darabig még himbálódzott a lendülettől. Jansonnál mindeközben beállt az eszmélet vesztés. Csorgó nyálú kutyaként lehorgasztott fejjel ült hasonlóan Gabrielhez. A szépen megterített asztal két végében még égtek a vacsora előtt meggyújtott gyertyák. Kint időközben vihar kerekedett és a szél ismét eljátszotta furfangos dallamát az öreg ház kihalt folyosóin lépegetve. Szakadt az eső és villámlott is. Az étkezőben Catherine egyenesen ült és a vele szemben álló Ethant figyelte. A fiú mozdulatlanul szoborként állt várva ura parancsát. A szobában teljes csend uralkodott és ebben a csendben a halál könnyen járt s kelt. Nem állta útját semmi és senki. Catherine megfogta a poharát és töltött a vörös borból. Megitta majd elmosolyodva a fiúhoz fordult. A saját gyengéd hangján szólt hozzá: -És veled mit tegyek mondd, drága Etan? A fiú nem felelt így a lány folytatta. -Azt kérdeztem mit tegyek veled Ethan? A fiú halk hangon válaszolt. -Ölj meg. Örömmel szolgállak majd a túlvilágon, tégy szabaddá. Catherine elismerő arckifejezéssel illette a választ majd felemelte kezét és a fiúra mutatott. -Cselekedj Ethan. Parancsolt rá mély hangon, mire a fiú a konyhába szaladt és felvette a doktor mellöl a véres kést. Megnyitotta a forró vizet majd mindkét kezét csuklótól könyékig felhasította. Hamar elvérzett mivel a tűzforró víz felgyorsította a szívverést. A kés kiesett kezéből és a csendben villámcsapásként csattant a márványpadlón. Abban a pillanatban Catherine szemei ismét szabaddá váltak és kezeit is felemelhette. Körülötte halálos csend honolt. Egyedül a kint dúló vihar óriási ereje hallatszott be. Körülnézett és nem hitte al amit lát. Gabriel és Janson is felkeltek. A gonosz minden kétséget kizárólag visszavonult. Gabriel mikor érezte kezei szabadságát, felállt és őrjöngve Catherine torkának esett. A lány fuldoklott és könnyes szemmel nézett a fiú dühtől elvakult szemébe. Már majdnem megölte a lányt mikor Gabriel forróságot érzett a háta közepéről felkúszni egészen a feje búbjáig. A következőkben egy részletet közlök a vele készült beszélgetésemből. Gabriel válaszait a jól elkülöníthetőség kedvéért egy szimpla G betűvel jelöltem.

Interwiew: Gabriel Thomson

- Gabriel, először is köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet erre a beszélgetésre és köszönöm, hogy mind te mind kedves feleséged, keresztény létetekre is szívesen segítetek nekem e könyv megírásához szükséges információk felelevenítésében. Tudom, hogy sok a dolgotok ezért nem is terveztem hosszúra ezt a beszélgetést. A téma az a bizonyos éjszaka mikor meghallottad Isten hangját. Kérlek meséld el nekem milyen volt és mit éreztél mit tettél akkor?

G: Én köszönöm a felkérést feleségem nevében is bár ő épp szolgálni van és emiatt most nem tud itt lenni. Megtisztelő számunkra, hogy használhatónak találtad a történetünket és ezáltal remélem sokaknak felnyílik majd a szeme és felveszik a harcot a gonosszal. Akkor el is kezdem.

Azon az éjszakán elszabadult a pokol. Mikor vége lett, magam sem értem miért ugrottam neki Catherinenek. Talán a látottak és az ott tapasztalt dolgok késztettek rá, hogy megtegyem. Tisztán emlékszek mindenre, így arra is, hogy meg akartam ölni. Utólag rájöttem mennyi mindent köszönhetek Jézusnak és nem lehetek elég hálás, hogy akkor ott szólt a lelkemhez és lecsillapította gyilkos dühömet. Nem Catherine volt a bűnös. Kezdettől fogva Lilith volt aki irányított. Ő volt aki ezt az ajándékot ami Catherine, a sátán kezébe ajánlotta. Azokat a szörnyűségeket nem Catherine tette hanem rajta keresztül a gonosz. Én vakságomban nem láttam messzebb a saját orromnál. Catherinet, az embert láttam gonosznak és ezért estem neki, hogy megölöm. Mikor viszont azzal a gyönyörű barna szemével rám nézett és megláttam benne a könnyet, éreztem a szívemben egy érintést ami a hátam közepéből indult és a fejemig ért. Hangot hallottam. Isten hangját ahogy rám szól mint ábrahámra is rászólt, hogy ne áldozza fel a fiát, Izsákot. Nekem tisztán hallhatóan azt mondta: Gabriel. Ne bántsd a feleséged, őt magamnak választottam és sok embert vezet majd hozzám. Neked nem ellene van harcod hanem a sötétség világbírói és angyalai ellen melyek a magasságban vannak. Végy erőt magadon és segíts rajta. Ezután ernyedt el a kezem és kaptam észbe mit is csinálok. Két markom között ott haldoklott az a lány akit vakon elengedtem és ostobán nem kergettem ahová csak megy. Rengeteg hibát követtem el, de már bánom és bár tudom, hogy vissza nem csinálhatom, mégis vágyom rá. Jansont és Catherinet kivittem a verandára és hívtam a hatóságokat és a mentőket is.

- Köszönöm, hogy mindezt megosztottad velem. Nekem fogalmam sincs ezekről a dolgokról és működési elveikről, nem vagyok vallásos de ez a történet megérintette a szívem. Isten biztos nagyon szerethet ha ennyire mellettetek állt és áll azóta is. Még egyszer köszönöm a lehetőséget.

G: Én köszönöm. Bármikor szívesen látjuk otthonunkban ha még szüksége lenne valami információra.

A kiérkező mentősök mindhármukat ellátták majd elszállították őket az Eau Claire beli köz-ponti kórházba. Közülük Catherine és Janson szorult komolyabb ellátásra. A lány testét el-képesztően kikészítették a történtek. A szíve szabálytalanul vert és kiszáradt. Teljesen legyengült. Janson szintén rosszul viselte. Hányt és migrénre panaszkodott. Bal keze remegett és ez a remegés az orvosok szerint az erős lelki megpróbáltatástól, valamint a következményként fellépő sokktól következett be. Gyógyszert szedett rá egészen halála napjáig. Gabrielnek is nyugtatóra és sok pihenésre volt szüksége. A rendőrök a házban felmértek és lefotóztak mindent. A fontosnak vélt adatokat rögzítették és archíválták. Pár, a helyszínen készült fotót sikerült megszereznem és engedélyt is kaptam a könyvben való felhasználásukról. 

          ( Az Oldwilde Hall egy rendőrségi fotón )

A tragédiát követően az Oldwilde birtok kiürült. Miután a hatóságok mindent átvizsgáltak, a holttesteket elszállították és felboncolták majd elhamvasztották. A házat és közvetlen környékét lezárták. A nyomozás során egy értelműen kijelenthető volt, hogy nem gyilkosság történt. A hírek ettől függetlenül viszont sebesen elterjedtek a településen és egy héten belül mindenki a titokzatos halálesetekről beszélt. A rendőrség kikérdezte Oldwildék szomszédait is a családról. Mindenre kíváncsiak voltak. A tildeniek mind azt vallották, hogy ugyan a család már rég ott él, ismerni nem ismerték őket. Elbeszélésükben megemlítették a lányt, Catherinet akivel sok volt a probléma. Pontosan nem tudták megmondani mi csak, hogy köze volt az elmebajhoz. Mikor a nyomozók rákérdeztek, hogy szerintük képes e gyilkolni ha úgy adja a szituáció, a válaszok minden esetben nemlegesek voltak. Nagyon aranyos és szeretni való lányként írták le őt. Szelídnek aki egy újjal sem nyúlt volna senkihez ártó szándékkal meg aztán semmiképp. A nyomozás hónap végéig tartott. Mikor a tavaszi meleg átcsapott nyári hőségbe, a hatóságok elhagyták tildent. Az oldwilde ház üresen állt tovább teljes csendben. Csak az öreg álló óra mordult fel olykor.