Hónapokkal azután, hogy egy éjjel kisétált az árnyak szekta telephelyéről és eltűnt, Catherinnek még mindig nem volt meg és senki nem tudta hol van. Szülei és barátai is biztosak voltak benne, hogy a lány már nem él és a rendőrség is felhagyott a kereséssel. 1993 November 30-án Catherine Oldwildot hivatalosan is halottnak nyilvánították. Koporsójába Lilith a lány legkedvesebb használati tárgyait tetette bele. Gyönyörű fehér koporsót rendeltek aminek természetesen meg is volt az ára de ezt az áldozatot meghozták halottnak hitt lányukért. A szertartást az Oldwilde hallhoz tartozó füves pusztán rendezték meg a kis Catherine kedvenc fenyőfái alatt. A temetésre a rokonok mellett eljöttek még a család és Catherine barátai is. Ott volt Susan West, Ethan és szülei, Dr. Woodlest és Gabriel is. A fiatal fiú időközben fizikailag teljesen felépült, de mikor értesült szerelme halálának híréről a lelkének egy darabját akkor és ott elvesztette. Napokig maga alatt volt, nem evett és nem beszélt senkivel. Elsősorban önmagát hibáztatta, hogy több időt szánt Isten keresésére mint szerelmére. Úgy érezte elhanyagolta őt. Dühös volt a világra és dühös volt istenre is. Nem értette miért hagyta elmenni azt a lányt aki az életében a legkedvesebb volt hozzá és kinek odaadta szívét lelkét. Kegyetlenségnek gondolta Isten részéről és imáiban éjszakákat hadakozott az úrral. Nem hagyta el őt csak hitének első nagy csatáját meg kellett, hogy vívja a fájdalommal és az elkeseredéssel szemben. Hite csak jobban erősödött és hamarosan begyógyulni látszottak a sebei. Az egybegyűltek részvétet nyilvánítottak Oldwildéknak akik az események után talán minden eddiginél jobban magukra zárták házuk ajtaját. 

Lilith nem járt be dolgozni és nem is válaszolt főnöke telefonhívásaira ezért december hónap második hetében elbocsájtó levelet kapott. Nem érdekelte, olyan volt mint egy élőholt. Naphosszat mást sem csinált mint magába roskadva ült ágya szélén és sírt vagy aludt. Alig evett, lefogyott és egy nap alatt megöregedett. Janson szintén visszavonultan tengette napjait. Abbahagyta az írást, dolgozószobáját pedig bezárta és úgy tűnt, hogy már sose nyitja ki. Fájdalmát a kert művelésébe, valamint az alkoholba fojtotta noha tudta, hogy káros szenvedély. A birtokhoz tartozó földet megművelte és rendbe szedte az addig elhanyagoltan álló hátsó udvart is. Ki irtotta a gaznövényeket összepakolta a használaton kívüli tárgyakat és egy konténert rendelt nekik. Helyükre pedig gyepszőnyeget terített. Elhatározta, hogy az egész házat rendbe szedi. Sziklakertet épített és kapubejárót. A főbejárattól egészen a kapuig kőburkolatot tett le mellette pedig virágokat ültetett. Egész nap dolgozott időjárástól függetlenül. A kezében mindig ott volt egy üveg rum. Reggeltől estig a szabadban tartózkodott, majd mikor este kilenc tájban visszament, feleségét általában már fekve találta. Ő gondoskodott róla, mivel az asszony ki sem mozdult a szobából. Egy alkalommal tett kivételt mikor teljesen kitakarította lánya volt szobáját. Alaposan letisztított minden egyes könyvet és sarkot. Új ágyneműt húzott mintha Catherine csak egy ifjúsági táborban lenne és hamarosan hazatérne. Azt akarta, hogy örüljön mikor hazatér. Tudta mennyire szerette ha valahonnan hazaérve tisztaságba érkezett. Felporszívózott és megtisztította a falakat, az ablakot, a tükröt is. Lánya naplóját kinyitva egy új oldalon a párnájára helyezte és még egy tollat is odakészített, abban bízva, hogy talán mégis hazajön és folytatja a naplóját. Ágya mellé a földre egy képet helyezett kislányáról, köré pedig négy gyertyát tett. Az íróasztalra is képeket tett gyönyörű képkeretekbe téve amit egy barátnőjétől kapott még évekkel előtte. Virágokat tett a csillogó szobába mi már inkább hasonlított kegyeleti helyhez mintsem leányszobához. Eljött a karácsony de az Oldwilde birtokon csak az a pár gyertya pislákolt haloványan mit Lilith Catherine szobájának padlóján gyújtott. Az egész ház sötétségbe burkolódzott. A fagy szokásához híven azon a télen is késett, de annál hidegebbet erőlködve sem csikarhatott volna ki magából mint amilyen fagyos volt Lilith és Janson szíve. Mindkettőjüket megviselte egyetlen gyermekük korai elvesztése. Janson úgy tervezte, hogy a december hónapot még gyászban töltik, de a januárt szerette volna tiszta lappal, új erővel kezdeni. Lilith viszont korántsem volt ennyire derűlátó ami aggasztotta is a férjet. Halálos csendben és hidegben múltak a napok a birtokon olyannyira, hogy az újév eljövetelét is csak a tűzijátékok mennydörgésszerű hangjaiból vették észre. Janson és Lilith egymás karjaiban sírva aludtak el mint két magányos játékbaba kikkel gazdájuk már nem játszik. Ahogy teltek az órák, úgy halkultak el a robbanások is, míg végül teljes csend ereszkedett a környékre.

Gabriel a tél folyamán megismerkedett egy lánnyal akivel hamarosan egymásba is szerettek. A fiú lassan elengedte volt szerelmét és azt a gondolatot is, hogy valaha viszontláthatja. Új barátnőjében ki szintén az úrhoz tartozott, megtalálta a boldogságot. 1994 február 25-én összeházasodtak Eau Claireben. Susan mindeközben előrehozott vizsgák keretében sikeresen leérettségizett az Athens középiskolában, majd beadta jelentkezését a Madisoni Wisconsin egyetemre. Ethannek nem sikerültek a vizsgái ezért fél évvel később sikeresen pótvizsgát tett majd egy rockzenekar gitárosaként kereste a kenyerét. Szüleitől elköltözött és a banda lakókocsijában lakott. A három barát útjai különváltak, de mindezek ellenére tartották egymással a kapcsolatot. Susan anyja alkoholproblémái miatt még 1993 december 30-án egy nappal újév előtt elhunyt. Susan ezután elköltözött otthonról a házat pedig eladta. A befolyt összegből vett egy számára megfelelő egy szobás kis házat Eau Clarie belvárosában és elkezdett dolgozni egy tetováló szalonban. Kivételes tehetsége volt a művészethez így hát hamar el sajátította a tetoválás tudományát is. Janson és Lilith betartva fogadalmukat új életet kezdtek. Lilith egy új munkahelyet keresett és ismét belevetette magát a házimunkák rengetegébe. Janson abbahagyta az ivást de jó szokásához híven a kertészkedés művészetét megőrizte. A házastárs végleg elengedte Catherinet és igyekeztek koncentrálni az életükre, illetve a környezetük szépítésére. A birtokhoz tartozó hatalmas földterületen zöldségfélét kezdtek termeszteni széleire pedig Janson gyümölcsfákat ültetett. Úgy látszott, minden kezd visszatérni a normális kerékvágásba. 

Tudják mindenki életében van egy szakasz mikor valamit amit szeret, valamit amihez ragaszkodik és fontos neki ha tetszik ha nem, el kell engednie. Így történt ez az oldwilde birtokon is. A seb mit lányuk vélt elvesztése okozott, a házastársat a végsőkig elkísérte. Lágy szellő kíséretében érkezett a tavasz tildenbe. Virág illatot és vidám madár csicsergést hozva magával. A nap egyre több ideig ékeskedett az égbolton majd aranykoszorúját a horizont mögé rejtette. Tilden kihalt környéke az Oldwilde lány távozása után ismét a régi lett. A patakmederben újra élettel telt friss víz szaladt, a fák virággal teltek meg és az egész környéket tündérkertté varázsolták egy csapásra. A szél hol gyengén fújt hol megerősödött. Olyankor leszakított egy kapaszkodni nem bíró szirmot s könnyedén a végtelen ég kékjében oldotta fel. A környék olyanná változott akár egy festmény. Üde legelők dús füvei közt, az erdőség lomjairól a természet minden szépsége legteljesebb pompájában tündökölt. Ez a szépség azonban kényszerű ború elöl volt egy utolsó mentsvár. Mint mindenben így az életben is végre mehetnek erőteljes változások amiket már akarva sem tudunk megváltoztatni vagy ellene tenni. A változás titokzatos történés minek keletkezéséről, formáltatásáról még oly keveset tudunk. Kiszámíthatatlan és mintha lelke lenne s érezni tudna, valósággal átszerkesztheti életünket, ha úgy akarja negatív, ha úgy, pozitív irányba. Mint a végtelen homoktenger forró óceánja, úgy ömlött keresztül tildenen az országút olvadt betontengere. A nap ereje feltartóztathatatlanul erősebb lett s ennek következtében hője helyenként felolvasztotta az útburkolatot. Az oldwilde birtokon a fenyőfák árnyékában nyugvó síron megcsillant egy cseppje majd észrevétlenül továbbgurult. Ahogy a könny az arcon vagy a csepp a síron, úgy gurult tovább az idő kereke  is. A percekre percek, az órákra órák a napokra napok jöttek s az élet még csak meg sem akart állni, sőt úgy tűnt még siet is valahova. Minden szomorú emléket, kínt és bánatot sietett elhagyni és eltemetve szívek mélyén, érintetlen hagyni ott kitudja meddig. Mégis mintha csak megrendezett lett volna, filmbe illő módon fordult ismét feje tetejére a világ.. 

( FOLYT.) 

DW.