2. fejezet

Kezdetek

Amikor egy lélek elszakad az atyától, meleg, forró és szerető közegből kiemelkedve normális esetben egy szerető családba születik meg, ölt testet és él tovább. Az élet adás felelősséggel jár minden esetben, s kinek van lelke és épp, az józanul átlátja tettének következményét. A születés egy csodálatos történés az ember életében. Felejthetetlen és abszolút nyomot hagy. A gyermeket és anyját örökre összekapcsolja a vér köteléke. Ez a kötelék erős, ám ha szeretet nélkül való, kínok közt létrejött életet kötünk magunkhoz, az beláthatatlan következményekkel jár minden esetben. Ha a nem kívánt életet még gyűlölet is körülöleli, töretlenül szabadul rá az ártatlan lélekre a sötétség minden ereje. Ha ez bekövetkezik, csak Isten tud szabadulást hozni reá. A születés előtt kimondott átok ereje semmihez sem fogható. Vissza nem vonható, s ha egy olyan asszony ejti ki száján az átkot kinek szívében hit nincsen, mind önmagának mind csemetéjének örökkön-örökké tartó szenvedést okoz, mivel hit nélkül a megbánás mit sem ér.

Az Amerikai Egyesült Államokbeli Visconsinban 1976. április 25.-én megtörtént. Lilith és Janson Oldwilde porontya a Catherine nevet kapta, mi annyit tesz tisztaság. Gyönyörű kislány volt és szelíd, ám születését rejtélyes körülmények fogták közre. Catherinnek a születésnap egyet jelentett a gonosz megtestesülésével egészen húsz éves koráig mikor egy sor véletlen és szerencse hatására az élete gyökeresen meg változott. Amit Catherine átélt húsz éven keresztül, maga volt a pokol, s ez ismerete nélkül boldogságának is csak felszínesen tudnánk örülni.

A kislány miután kiengedték édesanyjával a kórházból, egy ideig nem sírt többé. Rohamosan fejlődött mind fizikailag mind értelmileg. Lilith látva gyermeke javulását, bizakodó lett a jövőt illetőleg. Az átkot s annak fájdalmát keblei alatt hordta s éjszakánként mikor Janson esti mesét mondott s ringatta kislányukat, ő a konyhában kezeibe temetve arcát, keservesen sírt. Férje nem tudott az átokról s természetesen a kis Catherine sem. Lilith nem tudta volna elviselni  hogy lánya e tudat birtokosaként nevelkedjen. Igyekezett mindenben a kedvében járni. Nem kényeztette el, de testvér hiányában sok mindent megkapott. janson rengeteget dolgozott, hogy eltartsa a családját. Az írás mellett kénytelen volt alkalmi fizikai munkát is vállalni. Teltek a hónapok és az Oldwilde családban béke és nyugalom honolt. 1977 április elsején viszont valami meg változott Catherine viselkedésében. Hirtelen az addig sokat mosolygó és jó étvágyú egészséges gyermek egyik napról a másikra egyre kedvetlenebb lett. Janson hiába bábozott neki a kislány kedvenc bohóc figurájával, hiába vitte a nyakába véve körbe a szobán, hiába csiklandozta meg, ő szemmel láthatóan egyre szomorúbb lett. 

A kétségbeesett szülők betegségre gyanakodtak. Április tizenötödikén a kislány keserves sírására ébredt a ház. Lilith beszaladt hozzá, hogy megnézze mi baja. Torka szakadtából ordított visított és nyugtalan volt. A pár nagyon megijedt. Gyermekorvost hívtak hozzá de nem sokat segíthetett. Az orvos is értetlenül állt a különös eset előtt. A gyermek makk egészséges volt. Lilith sejtette, hogy mi van az eset hátterében, mégis szótlan maradt és a háttérbe húzódva mással kezdett foglalkozni. Az etetést minden éjjel megpróbálta mindhiába. Közeledett Catherine egy éves születésnapja. Az anya és az apa is rettenetesen aggódtak kislányukért de nem tehettek semmit. A házon különleges légkör kezdett eluralkodni. Lilith és Janson ez felesége időtájt rengeteget veszekedett. Fejfájásra migrénre, ízületi fájdalmakra és rémálmokra panaszkodtak. Az orvos mindkettőjüket megvizsgálta, de nem talált semmi gyanúsat. Így hát mindhárman szenvedések között ébredtek 1997. április 25.-én reggel.

Lilith és janson nem aludtak egy szobában a veszekedéseik miatt. Elhidegültek egymástól, s Janson már a család elhagyásával is fenyegetőzött olykor. Mint kiderült végül ezt meg is tette, bár nem pontosan abban a formában mint bárki várta volna. Aznap reggel a szülők megbeszélték, hogy nem fognak veszekedni és törekednek a békére, illetve arra, hogy a kis Kislány születésnapja megfelelő körülmények között zajlódjon le. Az ember büszkén s tudatlanul hiszi, hogy úrrá tud lenni bizonyos nem e világból származó erőkön s azoknak akaratán. Ha az ember egyszer elengedi a gonoszt, akkor Isten irgalmazzon neki s minden hozzátartozójának. Reggel hat órakor még viszonylagos nyugalom uralkodott a házon. 

Katherine a gyerekszobában akkor nem sírt. Feltűnően nagy csend uralkodott, s feltűnően nagy nyugalom és béke. Nem tudom igaz e az állítás, miszerint a nagy viharokat csend előzi meg, de tapasztalataim azt súgják igaz. Hogy az embernél is így van e azt nem tudni. Egyedül azt tudom biztosra, hogy ahogy a bukást, mi értelmezendő minden rossznak is, nagyfokú felfuvalkodottság előzi meg, úgy tette ugyanezt a két heti folyamatos veszekedés és fájdalom után óráról órára az Oldwilde családban, elhozva rájuk a sötétséget. Lilith süteményt készített és felhívta azokat a barátaikat akikre nagy ritkán ugyan de számíthatott a pár. Elhívta őket az aznap délután rendezett születésnapi partira. Csak reménykedett benne, hogy a meghívottak ráérnek és részvételükkel színesítik majd az összejövetelt. Rég beszélgetett már más emberekkel. Míg felesége a konyhában sürgött forgott, addig Janson a kertet tette rendbe és a házat is kitakarította legalábbis ott hol a papok táncolnak, ragyogó tisztaságot varázsolt. Mikor a vendégek megjöttek, Lilith arcán megdöbbenés, szívén jóleső érzés futott át. Karjában Catherinnel üdvözölte a barátokat. Mind megcsodálták a kislányt és dicséretüket fejezték ki Lilithnek és Jansonnak, valamint gratuláltak is. Catherin is sok kedves szavat és csókot kapott az érkezőktől, ám mosolynak árnyéka sem ült ki arcára. Tekintete üres volt és arckifejezése semmitmondó. Hidegség áradt egész lényéből. Karjai is elhidegedtek. Lilithnek mindez csak vacsora közben tűnt fel, mikor a második fogást kihozva gyermeke karján akadt a szeme. A csöpp kéz elkékülve feküdt az etető karfáján. Erei kidomborodtak karjából és vacogott. Lilith nem hitte el amit lát és nem túl feltűnően megtörölte a szemét. A látomás továbbra is olyan volt mint előtte. Fére hívta férjét és megkérdezte tőle, hogy látja a kislányukat. Janson semmi elváltozást nem tapasztalt. Mikor a pár visszatért az asztalhoz, a lány velőt rázó ordításban tört ki. Nem egészen volt e világról való. Keservesen sírni kezdett, bár erre oka nem volt. Ekkor mindenki felriadt, s észre sem vették, hogy a gyermekkel szemben az asztal másik felén ülő Sara remegni kezdett. Sikoltásaira azonban már felfigyeltek. 

A folyamatos ordítása és Sara rohama összezavarta a jelenlévőket. Valaki tárcsázta a mentőket, Lilith és Janson próbáltak valahogy úrrá lenni a helyzeten, mindhiába. A káosz és a feszültség teljesen elhatalmasodott. Emberi erő ahhoz mi ott történt, már nem ért fel. 

Mikor a mentők kiértek, Sara Johannson már nem élt. A vendégek elmentek búcsú nélkül. Lilith és Janson a rendőrökkel beszéltek, Catherin pedig csendesen sírdogált míg egy vendég ölében ringatta. Az az este alapjaiban változtatta meg a család életét. Attól kezdve a kislány  mellé egy állandó dajkát rendeltek aki biztosította számára az egész napos felügyeletet. Lilith minden eddiginél jobban zárkózott lett. A munkahelyéről is kapott felszólító leveleket, miben bírálták őt munkája hanyagsága miatt. Kilátásba helyezték az elbocsájtását is. Janson az írásba temetkezett. Elkezdte többek között leírni a családban szerzett tapasztalatait, különösen lánya megérkezését követően. feljegyzéseinek csak egy része maradt fenn s ezeket felhasználva írtam meg az elbeszélést. Kutatómunkám során körbejártam a még élő rokonokat, barátokat. A kórházat és a rendőrséget is felkerestem s a rejtélyes Oldwilde eset felől kérdezősködtem. Meglátogattam továbbá a Wisconsini Aurora pszichiátriát ahova Catherinet tíz éves korában hívták, s tartották kivizsgálás alatt, és egy másik hasonló intézményt ahol a róla készült anyagokat, filmeket és jegyzeteket, magnóra vett beszélgetéseket tartották elemzésre, a Mendota agykutató intézetet és labolatóriumot. Megmondhatom őszintén, sokkolt amit láttam. Catherine esete nem az egyetlen ilyen eset az USA történetében. Sok hasonló megmagyarázhatatlan dologról beszéltek nekem ott tartózkodásom alatt, s magam is beszélhettem betegekkel akikkel Catherin jó kapcsolatot.  De némi kitérő után most folytassuk ott, hol abbahagytam a történetleírást. Catherin Oldwilde az év minden napján irigylésre méltó szépségű és kedvességű lány volt. Engedelmes, tisztelettudó és nagyon értelmes. Kivételt csak minden év április hónapja jelentett számára s mindazok számára kik közel álltak hozzá. Teltek múltak az évek. A kislányból egyre nagyobb és szebb lány cseperedett. Idővel már a dajkára sem volt szüksége a családnak. Catherine amiben csak tudott, segített szüleinek. Sokat olvasott és írt. A művészetek különösen érdekelték. Szeretett festeni és hímezni is. Jószívű volt és kedves az emberekkel, ám életéből a boldogság rettenetesen hiányzott. Soha sem mosolygott. Egyszer sem. Hét éves koráig minden év áprilisa a poklot hozta el a birtokra. Mindig, minden alkalommal születése napján történt valami. Catherine vagy magában próbált meg kárt tenni vagy szüleiben. A nyolc év alatt az Oldwildékhez köthető emberek közül többen tragikus körülmények között életüket vesztették minden év április elejétől májusig terjedő intervallumban. A remény, hogy valaha is megszűnik, kezdett teljesen eltűnni. Ami viszont megnyugvást okozott, az a lány viselkedése az év többi hónapjában. Nem volt vele probléma. Mikor elérte az iskolás kort, Lilith be iratta a Chippewa Fallsi Szent Charles Borromeo általános iskolába. Eau Clairet és Chippewa Fallst a 124-es út köti össze, így anyát és lányát csak Lake Hallie városkája választotta el. Miután Lilith összeszedve magát, újra dolgozni kezdett. Minden reggel ő vitte el Catherint az iskolába és haza. Hamarabb eljöhetett munkahelyéről, hogy a kislány tudjon tanulni másnapra. Janson alig mozdult ki otthonról. Lánya születése óta nyolc év telt el és mindez idő alatt csupán két sikeres kisregényt írt. A lélektelent és a vörös vihart. E kettőt nagyra értékelték a kiadást követően. A kritikusok is remekműként könyvelték el. Jansonnak művei miatt sokszor kelett elutaznia. Az államok területén mindenhova hívták bemutatóra és dedikálásokra. A könyvesboltokban mind megtalálható volt a vörös vihar és a lélektelen New Yorktól Los Angelesig. Szép bevételt jelentett ez a család számára. Catherinnek az első év mint minden gyermeknek nehezen indult be. Sokszor sírt mikor édesanyja otthagyta, de aztán hamar túltette magát rajta és megértette a helyzetet. Tanulmányi eredményei kitűnőek voltak, és sosem volt rá panasz. A szülői értekezleten osztályfőnöke csendes, visszahúzódó lányként jellemezte, ám hozzátette, a csapatmunkákból szeret kimaradni és sokszor rosszkedvű.

Az osztályfőnök a következőképp jellemezte Katherinet a félév alkalmából: 

Tisztelt Szülők.

Az alábbiakban Katherine Oldwilde félévi értékelését közlöm önökkel.

Az iskolában nyújtott szellemi és fizikai teljesítménye egyaránt megfelelt az itt elvártaknak. Osztálytársaival a viszonya átlagosnak mondható. Nem túl közlékeny, és kerüli a nyilvános kommunikációt. Ha nem kötelező feladatvégzésről van szó, rendszerint kivonja magát, ahogy a csapatmunkából is. Észrevételeim alapján Katherine szeret ábrándozni. Sokszor rá kellett szólnom, s figyelmét kérnem, mivel szemmel láthatólag elkalandozott. Dicséretre méltó a kézügyessége. Festeni és rajzolni nagyon szépen tud. Kidolgozott munkákat ad le, és mindig határidőre készen van. Olyan pontos mint a vekker. Nagyon különös személyisége van. Magával ragadó, édes kislány, de magába forduló és sosem nevet. Sosem mosolyog. Az iskolapszichológus is beszélgetett vele de nem talált semmi fajta rendellenességet. Tanáraival viszonya kifejezetten jónak mondható. Az egész tanári kar szereti. Szorgalmas és becsületes. Az iskolai ünnepségeken is rendesen viselkedik. Mikor a megyei püspökurat látogattuk meg születésnapja alkalmából, az eminenciás úr rögtön felfigyelt Katherinre, s szóban meg is dicsérte. 

Tanulmányok:

Matematika:.B

Latin ….....:  A

Írás ….......   A

Olvasás......  A

Történelem:  A

Testnevelés: C

Zene............ A

Technika...... A

A második félév végén az egyházközség ötvenedik születésnapja alkalmából megrendezett olvasóversenyen iskolánk is képviselteti magát, méghozzá nem is csekély számban. Szeretném ha Catherin is indulna. Tisztábban és folyékonyabban olvas mint osztálytársai. Kérem beszéljenek erről otthon. A magam részéről kívánok jó szünetet mindannyiuknak és sikeres második félévet.

Üdvözlettel: Erika Thomson.

Erika Thomson 1990 Április 25.-én életét vesztette egy autóbalesetben a 124-es úton. Katherine ekkor már nem az ő osztályában tanult és nem is az intézményben. A balesetet megelőző napon Erika boldogan jött ki az Eu Clairei Luther Midelfort egészségházból. Szíve alatt hordta első gyermekét, és a vizsgálatok egészséges magzatra utaltak. Boldogsága azomban mindössze pár óráig tarthatott csupán. Másnap reggel munkába menet elgázolta egy kamion. A helyszínen életét vesztette a magzattal együtt. A baleset rettenetes mivoltáról az esti híradó csak röviden emlékezett meg. Erika egész életében az urat szolgállta, és a halált semmiképpen nem érdemelte meg. A harmincas életéveiben járó nő jószívű és kedves volt mindenkivel. Szomszédai és ismerősei szerették nagy szíve és önzetlensége miatt. Az iskolában is a szeretetet és a törődést hirdette a diákoknak. Halála sokkolta az egész közösséget. Az iskolában pár napos tanítási szünetet rendelt el az igazgató. Fekete zászló lengett a bejárat felett. A 124-es és a 312-es út kereszteződésénél pedig egy emléktábla áll őrt a mai napig. Férje, miután tudomást szerzett felesége szörnyű haláláról, ateista révén forró kádba feküdt. Így szállt sírba a nagybecsű Thomson család 1990 április első hetében.

(folyt.) 

Az alábbiakban egy rövid bevezetőt vagy ha úgy tettszik előszót olvashatnak a már-már botrányosan egyszerű Catherine címet viselő kéziratomról amit itt eme helyen publikálni is szándékozom. A mű terjedelmére való tekintettel ( 95 oldal A4-es méretben), nyilvánvalóan fejezetenként olvashatják majd az érdeklődők. Gondolkodtam egy esetleges könyvborítón is amit kezdetleges módon már meg is terveztem. Az írás szándékosan tér el a hagyományos tagolástól mivel nem regény s néhány sor kivételével nélkülözi a párbeszédes formákat. Figyelem: Erősen korhatáros szellemi termék. 

Történet egy hétköznapi lányról aki egy nem hétköznapi tervnek a része. A spirituális erők jelenléte az életünkben manapság talán még eggyértelműbbé vállt mint valaha. Mindenütt fellelhetőek és sokunk életét erőteljesen befolyásolják. Ez a befolyásolás lehet gonosz illetve leht jó irányú is. Az ősidőktől kezdve dúl a harc jó és rosz között. Számtalan könyvben leírták már és rengeteg elmélet született róla. Én magam sem vagyok kivétel, én is csak gyarapítom azoknak a mély gondolkodóknak sorát kiket nem hagy hidegen ez az ősi misztérium. A Catherine egy félig-meddig fikcióra épülő elbeszélés ami magába foglalja az ősi gonoszt valamint az Isteni személyt és szentséget. Röviden a történet: Katherine egyedi lány egyedi szülőkkel és stílussal. Születése előtt már egy magasztos cél része. Egy Isteni tervé melyet itt a földön kell véghez vinnie s ezáltal bevégezni sorsát ám ez nem olyan egyszerű. A gonosz tudomást szerezve isten prófétájáról minden erejével azon van, hogy meghiúsítsa a tervet ezért elküldi Azazelt egy bukott fejedelmet, hogy tegye lehetetlenné Catherine leendő munkásságát és magát a lányt is pusztítsa el lassan és kegyetlenül. A lány anyja kítűnő célpont a hadjárat megkezdéséhez, ugyanis az asszony múltja erősen kapcsolódik az okkult tudományok relytelmeihez. A születést követően megkezdődik a keserves harc a láthatatlan és a látható világban eggyaránt. 

CATHERINE

Katherine Oldwilde egy átlagos lány volt. Hosszú világosbarna haja kecsesen omlott vállain. Gesztenyebarna szemében akkoriban még semmi elváltozást nem lehetett észrevenni. Senki sem gondolta volna, hogy mi lakozik benne. Szüleivel egy két szintes, viszonylag jó állapotban lévő, fehérre festett hatalmas bírtokkal rendelkező házban éltek a wisconsini tildenben. Odaköltözésük előtt több évig üresen állt. Catherine apjának meggyűlt a baja a felújítással. A családnak nemigen voltak barátai és a rokonokra sem számíthattak. Catherine szülei nem kedvelték a társasági életet. Apja középszintű író volt. Olcsó krimiket és thrillereket írt. Regényeit nem sűrűn emelték ki fennszóval a szellemi termékek sűrű erdejéből. Anyja divattervező volt. Eau-Claireben volt a cég székhelye de ritkán járt fel mivel többnyire otthon dolgozott. Mindketten igen zárkózottak voltak. A munkájuknak éltek. A család mint olyan, az Oldwilde birtokon nem létezett. Catherine sem betervezett gyermek volt, csupán egy forró nyári este, szerelmi izgalom és rum hozománya. Mikor megszületett, már ártatlan csöppségként meg kellett tapasztalnia e rideg és szeretet nélküli világ első tőrdöféseit. Ugyan ő még nem volt tudatánál újszülöttként, mégis egész életére rányomta a pecsétjét. Édesanyja majdnem belehalt a világra hozása közben. Rettentő fájdalmak gyötörték és rázták egész testét. A fájások közti szünetekben Lilith össze-vissza beszélt. Felismerhetetlen és groteszk motyogása közben felakadt szemmel vergődött. Fogait összeszorítva sziszegett. A szülészorvos nem értette Lilith Oldwilde viselkedését. A műszerek szerint elviselhetőek voltak a fájdalmai. Kutatómunkám alatt ellátogattam a kórházba is hol Catherine megszületett. Az orvossal folytatott beszélgetésem alkalmával megtudtam, hogy az eltorzult arcú nő torkából a vajúdás végstádiumában egy rekedtes hörgésszerű hang tört fel. Egy szöveget mondott latin nyelven. Az orvos hallani vélte még az ősi bukott angyal Azazel, és Jézus krisztus nevét is. Az a gyermek kit nem várnak szeretettel, jobban jár ha még méhen belül életét veszti. Mikor több óra szenvedés után megszületett a kis Cathrine, az orvos megkérdezte az anyát, szeretné e megnézni az újszülöttet. A válasz nemleges volt. Lilith a gyermek világrahozása után is még órákig zavarosan viselkedett. Ellenséges volt mindenkivel és meglepően agresszív. Az orvosra parancsolt, hogy vigyék a szeme elöl a gyermeket. A történetet még érdekesebbé teszi az a tény, hogy az asszony a szülés közben állítása szerint végig egy férfi kezét fogta, de az orvosok szerint nem tartózkodott a szülőszobában rajtuk kívül senki. Mégis, mikor Lilith a világrahozatal után fájlalta a bal kezét, az orvos megállapította, hogy valóban erős szorítás érte. Lilith férje, névszerint Janson Oldwilde egy könyv bemutató körúton volt Illinoisban. Az eset után azonnal értesítették. A kis Catherinet a születését követő héten a korházban tartották megfigyelés alatt. Komplikációk léptek fel nála érthetetlen okokból kifolyólag. Szünni nem akaró keserves sírás jellemezte a hetet míg a kórházban tartózkodott. Az arcán jele sem volt mosolynak. Édesanyját ezidő alatt mély depresszió kínozta. Otthonuk rejtekében bújt meg. Ki sem mozdult szobájából és semmit nem evett. Besötétített, gyertyát gyújtott és naphosszat csak sírt. Görcsösen markolva rózsafüzérjét imádkozott. Bűnbocsájtásért esedezett Istenhez. Nemtudta miért de úgy érezte Istenhez kell fordulnia. Mardosta a bűntudat. Fekete hollóként telepedett rá mindennapjaira és éles karmait koponyájába vájva suttogott egy ismerős szöveget az asszony lelkébe, ezzel is mérgezve tudatalattiát.

-Emissarium ego Dominus audivi universa peccata accepit a Satana,claudus usque ad purum scoriam,Tibi omnipoténti Christus elegit,sed Dominus amat vos.Tabescent in iniquitatibus vestris, et non videbit beatitudo animae tuae tenebrae.Scio Gabriel. Nunquam amor. Et odit Mihi autem Katherine Oldwilde-

-Én Azazel uramtól a sátántól parancsot kaptam , hogy bűnbakká és nyomorulttá tegyelek életed végéig míg minden meg nem tisztul. Ezért választott téged a mindenható Krisztus szolgájává, de te sosem leszel az. Nem szeret és lelked sosem lát majd boldogságot. A szolgám vagy Catherine Oldwilde-

Teltek a napok. Az orvosok Catherinet elzárták a többi újszülöttől. Különös hatással volt rájuk. Sok kisded, ki egy szobában volt vele, megbetegedett. A jelenlétében mindenkin elnyomhatatlan szomorúság és reménytelenség érzése vett erőt. Az ápolók és orvosok is nemegyszer migrénre és kedvtelenségre panaszkodtak. Catherine gyönyörű kislány volt. Hatalmas csillogó szemei voltak és barna haja. Hamar elérkezett a hétvége. Lilith azonban nem jelentkezett. Mivel a telefonhívásokra sem reagált, a kórház a rendőrséghez fordult. Egy járőrt küldtek a házhoz délután négy óra tájban, hogy nézzenek rá az anyára. Az asszonyt magzatpózban találták a fürdőszobában, magában motyogott. A biztonság kedvéért bevitték a kórházba kivizsgálásra. Már az oda úton magához tért és mikor elmondták neki merre tartanak, azonnal a gyermeke felől kezdett érdeklődni. A rendőrök nem tudtak semmit a kisded állapotáról, de látva az asszony tébojult tekintetét nyugtatásképpen elmondták, hogy gyönyörű kislány és makk egészséges. Az asszony a hír hallatán szemlátomást megnyugodott. Haja csapzott volt és egy hét mosdatlanság érződött rajta. Mikor odaérkeztek, a rendőrök egy hordágyat rendeltek a hátsó bejárathoz. A nőt óvatosan ráfektették és kezeit mellkasán egymásra helyezték. A rózsafűzért újjai közé fűzték, és betolták a kórterembe. A falak hófehérek voltak. A szobát csekély díszlet tette a hullaháznál hangulatosabbá. Ágya felett feszület égtelenkedett. Lilith alapjában véve nem volt vallásos ember. Istent csak menedéknek vagy segélykérőnek használlta ha bajban volt, így kissé irónikus volt a feszület a feje felett. Ha minden rendben lett volna, minden bizonnyal azonnal leveteti onnan, de most egy benső megnyugvást egyfajta biztonságot nyújtott számára. Legalábbis ő így érezhette. Mikor az orvos bejött kivizsgálni, Lilith ismét a gyermeke felöl érdeklődött. Biztosították a gyermek jólléte felöl, de anyjának kézzel fogható bizonyíték kellett, tehát kisvártatva behozták a kis Catherinet aki keservesen sírt. Olyan keservesen mint aki a világ minden bánatát magában hordta eddig s most szabadjára engedi. Szeme üresen kopogott. Mikor az orvos az asszony kebleire helyezte a csöppséget, az nyomban abbahagyta a sírást és csak anyját nézte minden érzelem és mosoly nélkül. Édesanyja zokogva emelte magához kislányát és folyamatos bocsánatot suttogott lánya fülébe aki dermedten feküdt a kebleken. Az orvosok magukra hagyták őket. Időközben a férjet is sikerült elérniük, aki azonnal hazautazott a hír hallatán. Alkonyodott. Az éjszakát a kórházban töltötték, anya és lánya. Bár ők úgy érezték csak ketten vannak, igazság szerint hárman lélegeztek a szobában. ( Folyt.)